Tanulmány

Szakadát István: A MODEM kutatás célja, körvonalai, az interjúkészítés szempontjai

2016-02-25


Szempontok a MODEM archívum felépítéséhez

Az online digitális média társadalmasulása sorsfordító és egyben hihetetlenül gyors folyamat. Nem véletlen, hogy jelentőségét tekintve nagyon sokan az emberiség legnagyobb nagy kulturális forradalmaihoz (az írás, a nyomtatás, a képrögzítés, a film, a tévé, a rádió kialakulásához) hasonlítják ezt a folyamatot. Hogy milyen drámai (és milyen gyorsan lezajló) változásokat hozott ez az átalakulás, látványosan szemlélteti az a grafikon, ami a nyomtatott sajtó legfontosabb orgánumainak példányszámváltozását mutatja az elmúlt húsz esztendőben (1994 és 2014 között).

Az olyan, kezdetben nagyobb példányszámú politikai, közéleti napi lap mint a Népszabadság, vagy a tévéműsorújságok 5-6-szoros zsugorodást szenvedtek el úgy, hogy közben folyamatosan csökkent a példányszámuk. Más közéleti napi- és hetilapok esetében a visszaesés nem ennyire drámai, de ezek esetében nem is volt nagyon honnan visszaesni. A szabadidőlapok, valamint a bulvárújságok is sokat vesztettek az egész peridódus alatt, de ezekre az volt a jellemző, hogy csökkenések inkább a kilencvenes években történtek (vagy éppen akkor még növekedni is tudtak), és a kétezres évek viszonylagos stabilitást jelentettek számukra, de az az időszak már nem hozott növekedést számukra. Arra a kérdésre, hogy hova pártoltak el az olvasók, nyugodtan mondhatjuk, hogy jelentős részben a digitális térben megjelenő és fokozatosan kiteljesedő tartalomszolgáltatási kínálat elégítette ki a médiadisszidensek igényeit. Meggyőzőbben lehetne mindezt alátámasztani, ha a digitális tartalmak fogyasztásában megnyilvánuló – nyilván ellenkező előjelű – tendenciákat is meg tudnánk mutatni egy grafikonon, ezzel azonban – adatok híján – egyelőre nem tudunk szolgálni. Ez az adathiány részben azzal magyarázható, hogy egyfelől minden kialakulási folyamat esetében nehéz megmondani, mikortól számít valami annak, amit mérni akarunk, másfelől a kezdetekről mindig kevesebb információ áll rendelkezésre, hiszen az újdonságra mindig kevesebb intézményes figyelmet szentelünk.

Nyilván nem lehet egyetlen dátumhoz kötni a magyarországi digitális kultúra kezdetét, de ha azt mondjuk, hogy a kilencvenes évek elejétől számítjuk ezt a korszakot, akkor nem tévedhetünk nagyot. Bár a számítógép már jóval előbb megjelent Magyarországon is, sőt a hálózati technológia is létezett már a nyolcvanas években, mi több, a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján megjelent az internet is az akadémiai szférában, ekkortól tehát már létezett a teljes digitális technológiai infrastruktúra, de a digitális kultúra kezdeteit nem a technikai újításokhoz, hanem sokkal inkább a digitális tartalmak megjelenéséhez köthetjük. Persze, az sem könnyű kérdés, hogy mit tartunk tartalomnak, tartalomszolgáltatásnak. Sokat lehetne írni erről a kérdésről, de a mélyen szántó elméleti fejtegetések helyett helyénvalóbb itt gyakorlati szempontok figyelembe vételével megválaszolni ezt a kérdést.
Induljunk ki a jelenünkből (2014), és induljunk ki az adatokból. Tanulságos és rengeteg kérdés felvető táblázatot (és elemzést) publikált az ITE 2014 januári adatok alapján készített felmérés eredményeként. Érdemes itt áttekinteni a legnézettebb hazai weboldalak rangsorát mutató táblázat adatait.

Az ITE elemzése az első magyarországi 100 weboldal beazonosítására és népszerűségi adatokkal való leírására, illetve ezek alapján egy sorrend felállítására irányult. Ezeket az adatokat mutatja a táblázat. Mielőtt elemezni kezdenénk az összegyűjtött adatokat, fontos megjegyeznünk, hogy ez a rangsor csak a magyarországi szolgáltatások adatait mutatja, nincsenek benne azok a szolgáltatások (Google, Youtube, Facebook stb.), amelyeket nemzetközi cégek nyújtanak. Márpedig ezek a cégek igencsak fontosak a digitális univerzum magyar szegmensében, hiszen tudjuk, hogy azt a meglehetősen nagy fenyegetést jelentik a hazai tartalomszolgáltatók számára, hogy szép lassan kannibalizálják a hazai gyökerű szolgáltatásokat. Ezt a hiányt a magyarországi digitális médiafogyasztás leírása, jellemzése szempontjából komoly problémának kéne tekintenünk, de a jelen kontextusban, amikor a magyar digitális világ kialakulását akarjuk feltárni, ez nem annyira zavaró. A kutatás során természetesen meg kell vizsgálni azt, hogy milyen volt a múltban, milyen a jelenben a magyar szereplők viszonya ezekhez a nemzetközi szolgáltatásokhoz, de a jelen és még inkább a jövő várható trendjeit nem kell számba vennünk.

Ahhoz, hogy egy történelmi korszakot elemezni tudunk, ismernünk kell a logikáját, tudnunk kell a fontosabb eseményeiről, tudnunk kell, kik voltak azok, akik a kezdetekben ott voltak, akik résztvevőként döntöttek, akik így vagy úgy alakították a folyamatokat. Ehhez adatokra van szükség, mégpedig első körben nem is annyira kvantitatív, mint inkább kvalitatív adatokra. Itt vannak köztünk azok az emberek, akik elkezdték az építkezést, és első körben őket érdemes megkérni arra, hogy mondják el, szerintük, mi, hogyan, miért történt. A korszakos változások mélyreható, adatokon alapuló elemzése előtt szükség van a magyarországi digitális kultúra kezdeteinek feltárására mélyinterjúk segítségével. Ezeket az interjúkat le kell archíválni, és a lehető legnagyobb részüket nyilvánossá kell tenni. Szükség van még arra is, hogy az interjúk és más források alaján összeállítsunk egy olyan eseménytörténetet, amely a vizsgált korszak legfontosabb történéseit fogja egybe, valamint jó lenne szemléltetni a korabeli szereplők, személyek és szervezetek, az általuk előállított termékek, szolgáltatások közt felrajzolható kapcsolatrenszert, hogy a mélyben rejlő összefüggéseket könnyebben fel lehessen fedezni.

Mi legyen a feltáró munka fókusza?

Ha a hazai digitális kultúra kiépülésének kezdeteit keressük, akkor elsőként meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mi jelenségeket akarunk megvizsgálni és miket nem a vizsgált időszakon belül. A digitális kultúra a legáltalánosabb kategória, aminek részét képezi az online tartalomszolgálatás, és utóbbinál is szűkebb kategória az online újságírás fogalma. Ha a digitális világnál azért szűkebb az online világ terjedelme, mert az előbbiben ott vannak a például a cd-rom-ok mint tartalomhodozó eszközök (természetesen a rajtuk levő tartalommal együtt), és ezek nincsenek benne az online univerzumban. Lehet úgy dönteni, hogy a feltárást az online világra korlátozzuk mondván, hogy a forradalmi változásokhoz szükséges volt az online hozzáférési technológiák elterjedése, de lehet azt is mondani, hogy a cd-rom-os korszak olyan rövid volt, viszont sok szempontból olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz a két korszak, hogy értelmetlen lenne kettéválasztani őket. E kérdéssel kapcsolatos döntést akkor érdemes meghozni, amikor a feltárási munka feltételei ismertté válnak. Egyelőre feltételezzük azt, hogy a cd-rom-os korszak kutatást kihagyjuk, vagy legalábbis kisebb ráfordítással tárjuk fel.
Ha az online világra fókuszálunk, akkor Magyarországon a kiindulópont az Internetto megjelenése volt 1995 őszén. Az Internettonak természetesen voltak előzményei mind az online térben, mind a digitális tér másik szegmensében, a CD-ROM-világban, de nem kell nagy bátorság kimondani azt, hogy az Internetto teremtette meg a magyarországi online médiát. Az Internetto-sztori a szerkesztőség és a kiadó közti konfliktus (és szakítás) után Index-történetként folytatódott tovább 1999-ben. Akkor, amikor már elindult a másik zászlóshajó is, az Origo (1998 decemberében).


A magyar tartalomszolgáltatás története a két legnagyobb és a kezdetektől fogva egymással rivalizáló portál, az Origo és az Index párhuzamos történeteként is értelmezhető. Természetesen mindig voltak és ma is vannak más szereplők a színen, de ez a kettős vezetőszerep meghatározó vonása a magyar online médiaipar eddigi történetének (ami nem jelenti azt, hogy ez ne változhatna meg a jövőben). A 2000-es évek elején, a dotcom-lufi kipukkanása előtti felfutás időszakában voltak még kísérletek a harmadik szerep betöltésére (ilyen kezdeményezés volt akkor a korridor.hu vagy az első stop.hu portál), de ezek elég hamar kivéreztek. Fontos lenne megtudni a kutatás során, miért. A harmadik meghatározó szerepet sokáig a startlap.hu, illetve lap.hu család töltöte be, a látogatottsági versenyben sokáig ott volt a dobogón, és a két nagy portál menedzsmentje figyelt rájuk (az interjúk során fel kell tárni ezt a szálat). Utóbbi azonban egy a kezdetekben nagyon népszerű, ám – mint azóta kiderült – téves paradigmára alapozta a létét, aminek szükségszerű volt a bukása (épp ezért lenne fontos alaposan körüljárni a tulajdonos, Sanoma viszonyát ehhez e kérdéshez).
A két versengő nagy egymáshoz és a piachoz való viszonyában külön érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy mi volt a viszonyuk a felhasználói tartalmakhoz, illetve más fontos online funkciókhoz. Az egyik oldalon ott állt az Index a fórumrendszerével maga köré gyűjtött aktív vélemény-holdudvarral, minek “logikus” folytatása lett a blog.hu integrálása index2 néven, a másik oldalon az Origo, a saját keresőjével (AltaVizsla-sztori), a saját levelezőjével (Freemail), a saját közösségi rendszerével (iwiw). Fontos lenne feltárni, hogy ezek a minőségek hogyan befolyásolták (határozták meg) a szereplők web2-es jelenségekhez való viszonyát.

Természetesen azzal, hogy azt állítjuk, az elmúlt majd húsz évre a két nagy versengő portál dominanciája volt a jellemző, még nem állítjuk azt is egyben, hogy nem is voltak másfajta kezdeményezések. Ellenkezőleg: az úttörők mellett – hol lassabban, hol gyorsabban – megjelentek azok a médiaszereplők, akik vagy piaci hézagokat tömtek be, vagy lehasítottak és önálló műfajjá tettek egy-egy szeletet a portálok kínálatából. Több vizsgálati irány (kérdésfeltevés) mentén érdemes megvizsgálni ezt a “diverzifikálódási” folyamatot.


A kezdeti időszak egyik fontos kérdése, amire nem lesz könnyű választ találni, az, hogy a nagy kialakulás miért nem átalakulás volt, azaz a hagyományos – analóg – médiumok miért nem tartották meg a vezető szerepet az új digitális világban is. Ez az állítás igaz mind a nyomtatott sajtó, mind az ún. elektronikus sajtó, tehát a tévé és a rádió világára. A printvilág korabeli, sikeresnek mondható napi- és hetilapjai (Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, 168 óra, HVG) messze elmaradtak a korábbi pozícióktól az új kontextusban, noha legtöbbjük többször is komolyan próbálkozott “váltani”. Többen közülük ott vannak a százas listán (nol.hu, hvg.hu, mno.hu, hetivalasz.hu, 168ora.hu), de messze lemaradva a meghatározó szereplőktől. Ugyanez igaz a tévék esetében is. A hagyományos médiatérben birtokolt dominanciájukat egyáltalán nem tudták érvényesíteni a digitális világon belül, pedig a hagyományos csatornáikon keresztül hihetetlen erős szelfpromóciós támogatást nyújtottak, nyújtanak saját szolgáltatásaik számára. Ugyanaz igaz rájuk is, mint a vezető printmédiumok képviselőire: ma már ott vannak a legnagyobbak között, de messze nem az analóg súlyuknak megfelelő helyeken (rtlklub.hu, tv2.hu, hirtv.hu, atv.hu, hirado.hu).

Az online tartalomszolgáltatás egyik alapfunkciója a hírszolgáltatás. A portálok nagy része ilyen szolgáltatónak mondható. Az online világban érdekes – és elemzendő – szerepet tölt be a hírszolgáltatókra települő hirkeresők, híraggregátorok tevékenysége. Az aggregátorokat sokan élősködőnek tekintik, de ettől még létezik ez a médiaszereplő-típus ezért feltárandó ezek megjelenése, hatása a tartalomszolgáltatás “hagyományosnak” mondható világára vonatkozóan. A százas listán is többen szerepelnek közülük (hir24.hu, hirkereso.hu, hirstart.hu, kapu.hu, hir.ma, ma.hu). Azt azért érdemes megjegyezni, hogy még ennek a műfajnak is van analóg előzménye, gondoljunk csak a Reader’s Digest válogatásokra.


Érdekes folyamat volt a vizsgálandó időszakban az, ahogyan a hírportálok mellett lassan kialakult azoknak a szolgáltatásoknak a köre, amelyek témái nem a hírek köré csoportosulnak, hanem valamilyen szabadidős tevékenységhez kötődnek. Ehhez a specializálódáshoz nyilván azért (is) volt időre szükség, mert a kezdetekben a közönség valamilyen szempontból geeknek volt tekinthető, hiszen ekkor még a médiafogyasztáshoz szükséges technológiai tudás nem társadalmasult széles körben. Mivel ez a váltás már nem a kezdeti időszakban zajlott, ezért a kutatásnak kevesebb figyelmet érdeme ennek a folyamatnak a feltérképezésére fordítani, de azért az érintett szereplőkkel érdemes azt a kérdéskört röviden átttekinteni, hogy miként, milyen hatások, befolyások, változások hatására, hogyan, milyen lépésekben jelentek meg a nem hírszolgáltatással foglalkozó weboldalak. Ide tartoznak a szabadidő- és életmódmagazinok (femina.hu, life.hu, hazipatika.com, divany.hu, webbeteg.hu), a gasztronómiai oldalak (nosalty.hu, mindmegette.hu), az autós magazinokok (vezess.hu, totalcar.hu), a női, illetve tinimagazinok (nlcafe.hu, cafeblog.hu, cosmopolitan.hu, hoxa.hu, illetve habostorta.hu) vagy a sportoldalak (nemzetisport.hu, sportgeza.hu).

Önálló vizsgálati szempontot érdemel a bulvársajtó késeinek mondható megjelenése (kiskegyed.hu, blikk.hu, borsonline.hu, velvet.hu, storyonline.hu, mainap.hu), érdemes megvizsgálni, vajon az ún. trash blogokat (szilvasbukta.com, napiszar.hu, eztfigyeld.eu) ide kell-e sorolni vagy sem. Másfelől viszont azt is érdemes kicsit körbejárni, hogy miként jelentek meg és milyen szerepet képesek betölteni a gazdasági, pénzügyi portálok, amelyek szűkebb, de fizetőképesebb szakmai érdeklődést akarnak kielégíteni (napi.hu, portfolio.hu, penzcentrum.hu).

Az online újságírás és az új műfajok viszonya

Nem a kezdetek kezdetéhez tartozik ugyan, de az online újságírás, online tartalomszolgáltatás minősége, működése szempontjából döntően fontos kérdés a digitális térben újonnan megjelenő műfajok és a “hagyományos” újságírói tevékenység, újságírói kompetencia, szakértelem, szerep viszonya. A blogok a közösségi újságírás “eredeti” szöveges rétegét, a kép- és videómegosztók a vizuális műfajokat, az adatújságírás (data journalism) a tényfeltáró újságírás konkurrenciájaként jelent meg és tette kérdésessé az addigi kizárólagosnak gondolt megoldásokat.


Az online tartalomszolgáltatás, a portálok megindulása után nem kellett még tíz év sem, és megjelent az új műfaj, a blog. Műfaji előzményeként említhetőek a nyomtatott újságok levelezési rovataiban megjelenő olvasói hozzászólások vagy a betelefonálós rádiósműsorok hallgatói véleményei, valamint a digitális világ fórumaiban megírt posztok, míg az újdonsága a személyhez kötöttség (még akkor is, ha azt csak egy nicknév reprezentálja). A blogoszféra (blogter.hu, blog.hu, postr.hu) megjelenése, kiépülése ugyan nem a szűkebb értelemben vett kezdetekhez tartozik, mégis érdemes alaposabban megvizsgálni e jelenség viszonyát az online újságírás hagyományos fórumaival, mert könnyen lehet, hogy az előbbi radikálisan átformálja az utóbbiakat. Érdekes, hogy az Index fórum szolgáltatása még mindig milyen lőkelő helyen van a száas listán, amit azért itt kell említeni, mert sok szempontból a blogok elődjének tekinthető. A “blog-logika” szempontjából (is) érdemes értékelni a 2010-es években felbukkanó véleményportálok (444.hu, cink.hu) szerepét, funkcióját a magyar tartalompiacon.


Szintén nem az indulás periódusához köthető jelenség a videoújságírás műfajának megjelenése, hiszen utóbbihoz egyrészt a szélessávú hozzáférési technikák (adsl, kábeltv) széleskörű elterjedése, másrészt a videómegosztó oldalak (youtube.com, videa.hu, indavideo.hu) megjelenése és népszerűvé válása, harmadrészt az olcsó és jó minőségű képrögzítő eszközök elterjedése szükséges, mégis ki kell térni annak vizsgálatára, hogy miként reagáltak, reagálnak a piacon levő szereplők az új lehetőségekre, kihívásokra. A felhasználó oldali képek, videók már régóta megjelentek és egyre mélyebben beépülnek nemcsak az online tartalomszolgáltatók, a portálok, de a hagyományos tévécsatornák kínálatába, és egyelőre nehéz megbecsülni, hogy mi lesz e folyamat végeredménye. Az látszik, hogy a nagy portálok is, mások is próbálkoznak a videóújságírás különböző műfajaival, noha átütő sikerről még sehol sem beszélhetünk.


Az online újságírás világában a harmadik, műfajilag részben újnak mondható jelenség az adatújságírás megjelenése, ami szorosan összekapcsolódik az egyre divatosabbá váló adatvizualizáció kérdéskörével. Ez a jelenség az előzőekben említettekhez képest még frissebbnek mondható, ezért egyelőre kisebb a látható hatása is, így nehéz megítélni, hogy milyen mértékű és mélységű változásokat kényszerít majd rá a hagyományos újságírói társadalomra. Az is elképzelhető, hogy nem lesz akkora befolyása a dolgok menetére, mint amekkora változást a blogoszféra okozott-okoz az újságírás egészére nézve. Az újmédia technokulturális jellege azonban vélhetőleg abba az irányba nyomja majd a folyamatokat, hogy az újságírás legalább egy vékonyabb szeletében minősíégi elvárásként fogalmazzák meg az effajta képességek, szolgáltatások létét. Bár fogalmilag nehezebben megragadható jelenségről van szó, de itt említhetjük meg azt is, hogy az adatújságírásnak legalább részben előképét jelenti a tényfeltáró újságírás, és e műfaj fennmaradását részben segítheti, ha a magasabb szintű technikai és újságírószakmai elvárásokat egymással összefonódva próbálják meg érvényesíteni.

Nem a történeti szempontok miatt, hanem inkább a teljesség igényére való tekintettel érdemes megemlíteni az a problémakört, hogy az online tartalomszolgáltatásnak, az online újságírásnak nyilván változnia kell annak hatására is, hogy egyre jobban elterjednek a mobil kommunikációs eszközök, és megfizethetővé válnak a mobil szélessávú hozzáférési technikák. Ennek az általában vett hatásait már érezni lehet bizonyos területeken, de mivel nagyon a folyamat elején vagyunk, bizonytalan mindenfajta becslés ezzel kapcsolatban, és azt is nehéz megjósolni, hogy a mobilitás elterjedése mit hogyan alakít át a szűkebb értelemben vett online újságírás területén.

Korábban is létező műfajok leválása, önállósulása

A hagyományos, nyomtatott sajtó világában sok olyan szolgáltatás épült be a sajtótermékekbe, vagy legalább próbált valamilyen szimbiózisba kerülni velük, amelyek kapcsolata csak annyi volt a korabeli médiumokkal, hogy ki akarta használni az azok által odavonzott közönség jelenlétét, azok figyelmét. A gazdasági szereplők által elhelyezett hirdetések, reklámok, az olvasók által beküldött apróhirdetések, a különféle típusú események, programok előzetesei, az időjárási előrejelzések, az olvasók, nézők, hallgatók által feltett kérdésekre adott válaszok stb. olyan kiegészítő, bizonyos értelemben élősködő jellegű tartalmak voltak, amelyek a professzionális médiumok felületein megjelenve, azok közönségét így elérve léteztek. Ezen szolgáltatások egy része már az analóg időszakban is elkezdett önállósodni, hogy aztán ez a folyamat kiteljesedjen a digitális világba lépve. A reklám természetesen továbbra is megmaradt a médiafelületeken, hiszen ehhez a médiumok ragaszkodtak a leginkább a bevételkényszereik miatt (a kutatásnak kell feltárnia azt, hogy milyen üzleti tervek mentén építették, menedzselték a médiaipari vállalkozásokat az elmúlt időszakban). Az önmagában érdekes és fontos kérdés, hogy a hirdetéskényszer léte milyen módon hatott az online tartalomszolgáltatás világára, és az ezel kapcsolatos kérdéseket nyilván fel kell tenni az interjúk során nyilván, de azért azt is rögzíteni kell, hogy a kutatásnak nem az az elsődleges feladata, hogy ezt a kérdéskör teljes mélységében feltárja.


A 2014-es látogatottsági adatok talán sokak számára meglepetéssel szolgáltatnak azzal, hogy kiderül, a legnépszerűbb oldalak listáját egy apróhirdetési site vezeti (és a 15-ben benne van egy másik is). A megfelelő (mert e kérdéskörre rálátó) interjúalanyokkal érdemes átbeszélni azt, hogy mit, hogy láttak abból a folyamatból, ahogy az apróhirdetések leváltak, és teljesen önállóvá szolgáltatássá váltak. Ahogy említettük, ennek a folyamatnak megvan az előképe a printmédiában, hiszen már ott is megjelentek az apróhirdetési újságok, de abban az időszakban az újságok még gyakran tartalmaztak apróhirdetéseket, tehát ez a leválási folyamat még korántsem volt teljes. A teljeskörű és sikeres önállósodáshoz nyilván az is hozzájárult, hogy ezek az új hirdetési platformok annyiban már meghaladták az analóg elődeiket, hogy nemcsak az adás-vételhez szükséges információkat lehetett cserélni, de a tényleges termékek, szolgáltatások cseréjét, tehát a teljes tranzakciót is el lehetett intézni. Nagyon tanulságos, hogy az ilyen hirdetési újságokból és/vagy tranzakciókezelő szolgáltatásokból több is fent van a százas listán (jofogas.hu, aprod.hu, vatera.hu, hasznaltauto.hu, ingatlan.com, expressz.hu, tesz-vesz.hu).


Megintcsak érintőlegesen érdemes azzal a ténnyel foglalkozni, de nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni sem, hogy ez az önállósodás más témakörökön, más tevékenységi területen belül is jellemzővé vált. Kis jóindulattal az álláshirdetéseket (profession.hu) még az apróhirdetések körébe sorolhatjuk, de az online tér fontos szereplőivé váltak azok a kereskedelmi vagy prokereskedelmi szolgáltatások, amelyek célja vagy a tényleges vásárlás lebonyolítása vagy a vásárlói döntések megkönnyítése lett (az árakra, termékekre vonatkozó információk összegyűjtése és összehasonlítása révén). Az online boltok legtöbb esetben nyilván nem tudtak akkora látogatottságot elérni, hogy bekerülhessenek a százas listába, bár ez a helyzet még változhat (az egyetlen jelenlegi kivétel az ételkiszállítással foglalkozó netpincer.hu), helyettük azonban ott vannak azok a szolgáltatások, amelyek aggregálják vagy a termékinformációkat (arukereso.hu, argep.hu) és elvezetnek a megfelelő kereskedői oldalakra, vagy összefogják a vásárlás egész folyamatát és egy virtuális plázát kínálnak a látogatók számára (emag.hu/grando.hu, bonuszbrigad.hu).


A médiaipar kiegészítői szolgáltatásaiként gondolhatunk azokra az adatszolgáltatókra, amelyek vagy kulturális programok, tévéműsorok, kulturális események előzeteseit nyújtják (port.hu), az utazáshoz nyújtanak információs támogatást (mav-start.hu, menetrendek.hu), időjárási előrejelzéseket adnak (idokep.hu, koponyeg.hu, met.hu), felhasználók által feltett kérdésekre válaszolnak (gyakorikérdések.hu) vagy épp szótári keresőszolgáltatást nyújtanak (szotar.sztaki.hu). Ezek már az analóg világban is gyakran önállóan léteztek (menetrendek, programújságok formájában), mert vagy egyáltalán nem érte meg az újságok felületére tuszkolni őket (menetrendek), vagy már megérte önálló nyomtatott felületeket létesíteni számukra (műsorújságok). Utóbbiak esetében azonban még nagyon sokáig megtörtént az, hogy részleges információkat el lehetett érni a hagyományos újságok felületein is.


A tranzakciókezelés további példáját jelentik azok a levelező szolgáltatások (freemail, citromail.hu, t-online.hu, indamail.hu), amelyek a hagyományos postai levelezést szorították ki végérvényesen a kommunikációs szolgáltatások piacáról, illetve ide sorolhatjuk a mobil eszközök terjedésével nyilván egre nagyon ügyfélkiszolgáló forgalmat generáló távközlési szolgáltatók weboldalait (telenor.hu, t-mobile.hu). A tranzakciókezelés archetípusát adják a banki szolgáltatások, ezért nem véletlen – mégha ez vélhetőleg csak az utóbbi években lett így –, hogy a százas listán megjelentek a bankok is (otp.hu, erstebank.hu, raiffeisen.hu). Lényegüket tekintve nem vagy csak kisebb részben tartoznak a tranzakciókezelés világába a közösségi oldalak (iwiw.hu, myvip.hu), de azért lehet talán mégis ebben a blokkban említeni őket, mert a minden vetélytársát kiszorító Facebookkal szemben a hazai vállalkozások közelebb maradtak az egyszerű tranzakciók világához, mint a közösségi tartalomszolgáltatás Facebook által bevezetett újfajta módjaihoz. Ha lesz elég erőforrás a projektben, akkor érdemes lenne külön témakörként feltárni a hazai közösségi oldalak történetét tudva azt, hogy az iwiw világviszonylatban is nagyon korán jelent meg a színen, és sokak számára úgy tűnt, hogy ezt a potenciális előnyt ki is tudja használni.

Az online médiaipar kulturális gyökerei


Jobban belegondolva nem annyira meglepő, mégis érdemes szóvá tenni azt az érdekes jelenséget, hogy a hazai online média kialakulása értelmezhető úgy is, mint két kulturális műhely kibontakozásának története. Ha nem is underground, az azzal több szempontból közösséget vállaló szublkultúra. Az Origo kialakulása erősen kötődik a Magyar Narancs hetilap tágabb közösségéhez, míg az Indexé az ABCD Interaktív Magazin körüli holdudvarhoz. Érdemes ezt a szálat alaposabban körbejárni az interjúk készítése során, hogy jobban meg lehessen érteni e jelenség hátterében található magyarázó tényezőket. Ez a hipotézis természetesen nem állít kizárólagosságot, csak egy létező tendenciát sejtet. Azt is érdemes körbejárni az interjúk során, hogy e szubkultúra tagjai milyen módon tudnak együttműködni a tecnokulturális közeg által szükségszerűen kikényszerített kooperáció másfajta szakmai hátterű résztvevőivel. Az egész történet egyik izgalmas kérdése az, hogy milyen konfliktusok, milyen megegyezések révén jön létre az új munkamegosztás a különböző szakmacsoportok között, és, egyáltalán, mikor, milyen szaktudásigények jelentek meg, és ezekre hogyan reagáltak az érintettek.

Milyen területekkel nem foglalkozunk?


Nagyon sokszor hallani azt a mondást, miszerint a net tartalma nagyon nagy arányban pornóoldalakból áll. A kutatásnak nem célja validálni ezt a tézist, de az ellenkezőjét sem akarjuk bebizonyítani. Annak megállapítása mellett, hogy ez a dominancia nem látszik a százas listán, hiszen az erotikus tartalomszolgáltatással foglalkozó oldalak közül csak kettő szerepel rajta (beszamolok.com, rosszlanyok.hu), rögzítjük, hogy az erotikus szolgáltatások vizsgálatát is kizárjuk a kutatás szkópjából. Annyit azonban érdemesnek tartunk megjegyezni, hogy a kezdeti idők feltárása során adott esetben érdemes lesz az interjúk készítése során kitérni arra a tényre, hogy Gattyán György, aki a sokmilliárdos üzletté fejlesztett livejasmin.com erotikus oldal tulajdonosa, a kezdetekben megkereste az akkor induló tartalomszolgáltatókat erotikus tartalmakkal kapcsolatos ötletével.

A másik gyakori, a web forgalmára vonatkozó mondás szerint a netes forgalom harmada, fele a fájlcserélő hálózatokon keresztül zajlik, ami azt jelenti, hogy a fájlcserélő oldalaknak ott kell lennie a legnépszerűbb oldalak között (ezt részben igazolja az a tény, hogy a magyar százas listán is ott szerepel két ilyen szolgáltatás, az ncore.cc és az online-filmek.bz/online-filmek.cc). A fájlcserélő hálózatok működésének feltárása azonban nem könnyű feladat elsősorban azért, mert a részleges vagy teljes illegalitás miatt nehéz lenne az érintettekkel őszinte interjúhelyzetbe kerülni. Ezért e területek vizsgálatát nem érdemes bevonni a kutatásba.

Ugyancsak nem foglalkozunk az ezotériával kapcsolatos weboldalakkal ideértve a politika ezotéria eseteit is, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ennek a műfajnak vannak népszerűbb, befolyásosabb orgánumai is (például a kuruc.info).


Több olyan tartalomszolgáltatással kapcsolatos téma is van, ami megérdemelné a figyelmet, de csak akkor lehet vállalni e területek feltárását, ha további támogatást és partnereket tudunk találni a kutatás szkópjának ilyen irányú szélesítéséhez.
2014-ben indult egy kutatás a digitális tér és a online művészeti kezdeményezések közti kapcsolat feltárására. A kutatás keretében elkészült interjúk olvashatók az artmagazin.hu oldalain. Kis részben van átfedés a két projet által megkeresett vagy megkeresni kívánt személyek között, de az eltérő érdeklődési irányok miatt ez nem zavaró, fel lehet kereni ugyanazokat a személyeket többször is. Érdemes lenne viszont alaposan összedolgozni a művészi projekt által összegyűjtött adatokat a sajátjainkkal, hogy az esetleges áthatások, összefüggések, közös projektek, személyek, események – jobban – láthatóvá váljanak.

Ha a tartalomszolgáltatás modern fogalmát visszavetítjük a távolabbi múltba, akkor a közgyűjtemények vagy – egy másik kifejezéssel, a magyarban nem bevett, az angolban gyakran használt terminussal élve – a memóriaintézmények (könyvtárak, zeneátrak, filmtárak, archívumok stb.) is tartalomszolgáltatóknak minősíthetőek. Különösen akkor, amikor nemcsak az általuk tárolt dokumentumok leíró metaadatait, de magukat a dokumentumokat is tárolják és elérhetővé teszik. A jövő egyik nagy kérdése, hogy a kreatív alkotók, a hivatásos dokumentumtermelő és -szolgáltató intézmények (könyv-, újság-, film-, zene- stb. kiadók, forgalmazók, gyártók) és a nyilvánosságra hozott dokumentumokat megőrzését célzó archívumok közt milyen viszonyrendszer alakul ki. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy a nyílt archívumoknak egyre nagyobb szerepe lesz ezen a téren. Ezért lenne érdemes feltárni az egyik ilyen hazai őskezdeményezés, a magyar elektronikus könyvtár, a MEK történetét.

Kívánatos lenne az is, ha a kutatás során – legalább részben – el lehetne érni azokat a reklámipari szakemberket, akik tevékenyen hozzájárultak a tartalomipar üzleti fenntartásához. Azt nyilván nem mondhatjuk, hogy az online média kizárólagosan a hirdetési bevételekből élne meg, de a reklámok szerepét meghatározónak állítani már nem lenne nagy bátorság a részünkről. A reklámipari összefüggések, kapcsolódások felméréséhez meg kellene próbálni a reklámszakmai szervezetek támogatását megnyerni.

A vizsgálatban érintett személyek, szervezetek

Az effajta feltáró jellegű munkák egyik fontos sajátossága, hogy a menet közben megszerzett információk tovább pontosíthatják, adott esetben akár módosíthatják is a kutatás fókuszát. Ez igaz a vizsgálatba bevonni kívánt személyek és szervezetek körére is. Természetesen a kutatás kezdetén a rendelkezésre álló ismeretek alapján rögzíteni lehet egy kiinduló névsort, de fel kell készülni arra, hogy ez a lista menet közben módosulhat. Az elsődleges információk alapján összeállt egy ilyen lista az érintett személyekről és cégekről, és ezek alapján elkészült egy, a szereplők egymás közti, illetve a fontosabb eseményekhez, projektekhez való kapcsolatát mutató ábra, amit egy kapcsolatiháló-kezelő program segítségével vizualizáltunk.

Az ábrán nem látható minden, a vizsgálatba felvett felvett személy, cég, projekt. A teljes kapcsolati háló azon részét vágtuk ki, ami a két nagy portál körüli emberek kapcsolatait ábrázolja. Az ilyen ábra annál nagyobb magyarázó erővel bír, minl több (és minél pontosabb) adatot dolgoz fel. Ettől az állapottól még messze vagyunk a kutatás kezdetén, így az ábrát még csak tájékoztató jellegűnek érdemes tekinteni. Az mindenestre szépen látszik rajta, hogy a csomósodás a már említett két nagy portál (az Index és az Origo) körül figyelhető meg, bár az ábrán – talán csak a relatíve kevés adat miatt – látszanak még más fontos (vagy csak fontosnak tűnő?) csomópontok is. Azt is tudni kell az ábra értelmezéséhez, hogy sokféle számítási módszerrel lehet a csomópontokat jelentő személyek, cégek, projektek közti kapcsolati hálót felrajzolni, ami eltérő rajzolatokat és ezzel eltérő értelmezési lehetőségeket kínál fel. A kutatás egyik részfeladata lehet az effajta elemzési lehetőségek kipróbálása abból a célból, hogy megtaláljuk a legtöbb magyarázóerővel bíró reprezentációs megoldásokat.

Az előkészítő munka részeként megszületett egy elsődleges lista az interjúkészítésbe bevonható személyekről, a fent bemutatott kapcsolatiháló-elemzés interaktív ábrája online elérhető, és egy oldalra összegyűjtöttük a nyilvánosan elérhető, a korszakról szóló forrásokat is.

Kérdések, szempontok az interjúkhoz

  • szolgáltatás buzzwordök történeti metszetben
  • Ebben a világban olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy a felejtés homályába vesznek olykor már a tíz évvel ezelőtti, akkor nagyon népszerű kulcsszavak. Az interjúk során meg kell próbálni felgöngyölíteni, hogy mik voltak a korabeli buzzwordök, miért hittek bennük akkor, és hogy értékelik utólag ezeket.

    Az Internetto első ilyen kulcsszava a hírlevél volt, amiről ma már furcsa lenne mint kulcsszolgáltatásról beszélni. Később jött a fórumozás, aminek még ma is látni a nyomát, de amit nyilván elsodort, háttérbe szorított a blog.

    Az első időszak gyakori jelszava volt az információs sztráda vagy az információs sugárút kifejezés, ami azóta teljesen eltűnt. Érdekes lenne nyomon követni, hogy mikor milyen divatkifejezések uralták a kortárs diskurzust (és megfejteni, vajon miért pont azok, mirt pont akkor), igaz, ezt nem annyira az interjúk készítése során, mint inkább korabeli dokumentumok elemzésén keresztül lehetne jól feltárni.

    A Matáv-vonalon, a Tartalomprojektben, az Origo első időszakában nagyon komoly respektje volt a perszonalizáció fogalmának.

    A kezdetekben mindenki keresőszolgáltatást akart magának, nemcsak az AltaVizslát lehet ere példaként felhozni, de az Indexnek is volt saját keresője.

    A szabad szavas keresés mellett az ún. directory-szolgálatással szemben is nagy elvárások voltak. A kor sikeres mintáját a Yahoo directory szolgáltatása adta, sokáig mindenki hitt benne. A directory-szolgáltatással (ami rendezett linkgyűjteményt jelentett) az Origo is sokáig próbálkozott, és a lap.hu is ezt a paradigmát követte.

  • vannak-e, és ha igen, milyen átjárások vannak a különböző területek között.
  • Ahogy a kutatás szkópja egyértelművé válik, úgy lehet pontosítani ezt a pontot, de általában is érdekes kérdés, hogy voltak-e átjárrások cégek (Sanoma, Matáv, Index stb.), szakmai csoportok (újságírók, informatikusok, marketingesek stb.), szubkultúrák (bölcsész, művész, mérnök) stb. között.

  • milyen üzleti modellekben gondolkoztak a korabeli döntéshozók?
  • A kérdés nem szorul különösebb magyarázatra: meg kell ismerni a különböző cégek üzleti elképzeléseit, ami persze nem is annyira könnyű, mert a retrospektív feltárás könnyen önigazolásba fordulhat.

  • rekrutáció
  • Jó lenne feltérképezni azt, hogy milyen módon, miylen csatornákon keresztül keresték maguknak annak idején a szükséges szaktudásokat, szakembereket. Egyáltalán: honnan tudták, milyen szaktudásra van szükségük az új világban.

  • munkamegosztási folyamat kiformálása
  • Az új cégek, szolgáltatások olyan szakembereket, szaktudásokat rendeltek egymás mellé, akik, amelyek ismeretlenek voltak egymásnak. Ez egyfelől nyilván sokféle konfliktussal, súrlódással járt együtt, másfelől viszont a sikeres kooperációs mechanizmusok kialakítása és fenntartása biztosította, biztosíthatta a sikeres szolgáltatásokat. Jó lenne minél alaposabban ledokumantálni a munkamegosztási folyamatok kialakításának módjait.

  • Googlism
  • Milyen hatása volt a nemzetközi cégek, szolgáltatások magyarországi megjelenésének és/vagy jelenlétének (Google, Youtube, Myspace, Yahoo, Facebook stb.), milyen cégektől, hogyan, mit próbáltak eltanulni, átvenni, honosítani.

A projekt során elvégzendő feladatok

A pilotprojektben a már létező források összegyűjtése, elsődleges feldolgozása, egy kiinduló kronológia összeállítása, a korabeli szereplők névsorának összeállítása, és 6-8 interjú elkészítésére volt lehetőség. Az eddigi tapasztalatok alapján a nagy projektben az alábbi feladatokat kellene elvégezni.

  • a kiválasztott személyekkel készült mélyinterjúk elkészítése
  • A rendelkezésre álló költségvetés alapján lehet dönteni arról, hogy mennyi interjút készít(het)ünk el a projekt alatt. Ha a kezdetekre, tehát a kilencvenes évekre fókuszálunk, akkor is százas nagyságrendben vannak azok, akikkel mindenképpen érdemes lenne interjút készíteni. Amilyen mértékben dokumentálni akarjuk a 2000-es évek történéseit, úgy nőhet a meginterjúvoltak köre (és számossága).
    Az archívumépítésben érdemes nyitni olyan más projektek irányába, amelyek hasonló céllal, de más fókuszok mentén kezdtek el interjúkat készíteni a digitális kultúra kezdeteinek történéseiről. Két ilyen ilyen kezdeményezést már most biztos meg lehet említeni. A források között feltüntetett artportal.hu-n megjelent interjúk, valamint a Média Hungary-n döntően a reklámszakma képviselőivel készült interjúk anyagát. Ezeknek és a hozzájuk hasonló más kezdeményezéseknek partnerséget kell ajánlani, hogy az archívum minél teljesebbé válhassék ezáltal. Ennek természetesen költségnövelő hatása lehet, hiszen a más forrásból származó anyagokra is el kellene végezni a tartalmi feltárást biztosító metaadatolási munkát. Ez a bővülés azonban jelentős előnyt hozna amiatt, hogy láthatóbbá válhatnának a dgitális térben egymással hol felhzínesebb, hol mélyebb kapcsolatba került különböző szakmai csoportok (művészek, közgyűjteményi dolgozók, reklámszakemberek, újságírók stb.) közti viszonyok.

  • a résztvevő személyekkel készült mélyinterjúk archiválása
  • Mind az interjúk hangállományát, mind azok transzkriptált szöveges változatát el kell tenni hosszútávú megőrzés céljából. Ez voltaképpen az projekt talán legfontosabb funkciója, amit nem kell magyarázni. Ahogy a megfelelő nyelvtechnológiai szolgáltatások már megfelelő minőségűek (és megfizethető árúak) lesznek, úgy érdemes lehet a hangállományban végzett keresési opciókat is felajánlani az érdeklődők számára. Az OH-archívum hosszútávú fennmaradása esetén valamikor nyilván eljutunk arra a pontra, amikor a beszéd-szöveg-konverziós technológiák már mindkét irányban jó minőségben rendelkezésre állnak, aamikor már nem kell a transzkriptálásra (a hangállományok legépelésére) költséget biztosítani. Amíg ez nem áll rendelkezésre, addig sajnos elég komoyl költsége van ennek a munkának.

  • publikációra szánt interjúk elkészítése a mélyinterjúk alapján
  • Az interjúk készítésének elsődleges célja a történtek minél alaposabb, sokszempontú dokumentálása, és az így összegyűjtött tudás közüsségivé tétele. Éppen ezért alapertelmezés szerint nyilvánosságra szánt interjkban gondolkozunk. Fontos szempont azonban az is, hogy a mélyinterjúkban a megkérdezett személyek olyan dolgokat is elmondhassanak, amelyeket – egyelőre nem szánnak nyilvánosságra, de rögzíteni kívánják az események minél pontosabb dokumentálása végett. Ezért biztosítani kell, hogy a meginterjúvolt személyek maguk dönthessék el, mely részeket engedik publikálni a teljes interjúból és melyeket nem.

  • sokszálú kereshetőség biztosítása
  • A keresetőség biztosítása szempontjából alapvető feladat a személyek, cégek, események, projektek közti kapcsolatok rögzítése az adatbázisban, megfelelő címkézési, mutatórendszer elkészítése, interjúkhoz rendelése. Az így kialakított – többszörös értelmű – kapcsolati háló elemzés, vizualizálása segíthet a folyamatok mélyén rejlő összefüggések jobb megértésében.

  • történeti dokumentumtár létrehozása
  • Törekedni kell arra az interjúkészítés során, hogy a partnerek által említett korabeli stratégiai dokumentumokat minél nagyobb számban beszerezzük. Ezek nyilván ugyanúgy hozzájárulhatnak a korszak, a történések pontosabb megértéséhez. Természetesen ezek a dokumentumok sok esetben üzleti titoknak minősíülhetnek (pesze minél messzebb megyünk vissza az időben, annál kevésbé), tehát a történeti dokumetnumok beszerzésekor mindig tisztázni kell, hogy mit lehet kezdeni ezekkel. Amennyiben engedélyt kapunk rá, publikálni kell a dokumentumtárban ezeket.

  • eseménytár, idővonal elkészítése
  • A visszaemlékezésekből kibontható a fontos események sora, ami alapján elkészíthető a korabeli események kronológiája. Az interjúk és más források alapján össze kell gyűjteni, majd rendezni kell a relevánsnak minősített, időbeli adatokat, amit valamilyen timeline-szerver kiválasztásával és testreszabásával egy online alkalmazásban lehet megjeleníteni. Az igazán érdekes kihívás persze az leeht ezen a ponton, hogy az időbeli adatokat és a gráfokkal reprezentálható kapcsolati háló adatokat egyszerre kezelni, vizualizálni.

  • történeti adatok beszerzése, elemzése
  • Majdnem a kezdetektől fogva megjelentek a portálok látogatottságát mérő szolgáltatások, ami azt jelenti, hogy a korabeli szereplők a korábbiakhoz képest sokkal kiterjedtebb és sokkal pontosabb adatokkal rendelkeztek a látogatóik médiafogyasztási szokásairól (az külön kérdés, hogy ezeket az adatokat kik, hogyan és mikor fordították át tudássá, vagyis mikor hasznosították érdemben a látogatottsági adatokat az egyes cégek, cégvezetők, de ez a kérdés nem tartozik szorosan a kutatás profiljába.) A látogatottsági adatok a történeti kutatás számára is rendkívül hasznosak lehetnek, hiszen a hosszabbtávú trendeket segíthetik kirajzolni. Ezért fontos lenne összegyűjteni, megfelelő módon rendezni, értékelni, elemezni, reprezentálni ezeket a kutatás során.

  • a személyek, cégek, események közti kapcsolati háló felépítése, és az ezek alapján elkészült gráf vizualizációjának továbbfejlesztése
  • Az első körben elkészült gráfvizualizációt is többféle irányban lenne érdemes továbbfejleszteni. Egyfelől interaktívabbá lehetne tenni azzal, hogy a legfontosabb paraméterek szerint lehessen szűrni a megjelenített pontokat (személyeket, cégeket, eseményeket) és éleket (a pontok közti kapcsolatokat), ami által áttekinthetőbbé válhat az ábra egésze. Ez módot adhatna az adott szempont szerinti elmélyültebb fókuszálásra. Másfelől Végül a jelenlegi gráfvizualizációs megoldások statikusak abban az értelemben, hogy nem tudják a kapsolati háló időbeli változásait mutatni. Erre adott ugyan az a lehetőség, hogy az időbei változásokat animáció formájában mutatjuk meg (ezt is érdemes lenne megvalósítani a saját adatainkon), de az időbeli változások másik megvalósítási módjára, az adatok (változások) időtengelyen való reprezentálására még nem ismerünk jó megoldásokat.

  • a témáról szóló online források források összegyűjtése, feldolgozása, összekötése az eseménytörténettel, személyekkel, projektekkel
  • A projekt témájáról, a benne szereplő szemlyekről, céekről, projektekről sok más forrás is szolgáltat információt, amit érdemes összehuzalozni a “saját” adatokkal. Megfontolandó, és pozitív dontés esetén megtervezendő, hogy bizonyos pontokon ki lehetne nyitni a valamikori szolgáltatást, és közösségi aktivitásra bízni ez effajta információk becsatornázását.

Megosztás
Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0