Szakadát István: A magyar online és digitális médiatöténet kutatásának fő szempontjai

Ahhoz, hogy egy történelmi korszakot elemezni tudunk, ismernünk kell a logikáját, tudnunk kell a fontosabb eseményeiről, tudnunk kell, kik voltak azok, akik a kezdetekben ott voltak, akik résztvevőként döntöttek, akik így vagy úgy alakították a folyamatokat. Ehhez adatokra van szükség, mégpedig első körben nem is annyira kvantitatív, mint inkább kvalitatív adatokra. Itt vannak köztünk azok az emberek, akik elkezdték az építkezést, és első körben őket érdemes megkérni arra, hogy mondják el, szerintük, mi, hogyan, miért történt. A korszakos változások mélyreható, adatokon alapuló elemzése előtt szükség van a magyarországi digitális kultúra kezdeteinek feltárására mélyinterjúk segítségével. Ezeket az interjúkat le kell archíválni, és a lehető legnagyobb részüket nyilvánossá kell tenni. Szükség van még arra is, hogy az interjúk és más források alaján összeállítsunk egy olyan eseménytörténetet, amely a vizsgált korszak legfontosabb történéseit fogja egybe, valamint jó lenne szemléltetni a korabeli szereplők, személyek és szervezetek, az általuk előállított termékek, szolgáltatások közt felrajzolható kapcsolatrenszert, hogy a mélyben rejlő összefüggéseket könnyebben fel lehessen fedezni.

Mi legyen a feltáró munka fókusza?

Ha a hazai digitális kultúra kiépülésének kezdeteit keressük, akkor elsőként meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mi jelenségeket akarunk megvizsgálni és miket nem a vizsgált időszakon belül. A digitális kultúra a legáltalánosabb kategória, aminek részét képezi az online tartalomszolgálatás, és utóbbinál is szűkebb kategória az online újságírás fogalma. Ha a digitális világnál azért szűkebb az online világ terjedelme, mert az előbbiben ott vannak a például a cd-rom-ok mint tartalomhodozó eszközök (természetesen a rajtuk levő tartalommal együtt), és ezek nincsenek benne az online univerzumban. Lehet úgy dönteni, hogy a feltárást az online világra korlátozzuk mondván, hogy a forradalmi változásokhoz szükséges volt az online hozzáférési technológiák elterjedése, de lehet azt is mondani, hogy a cd-rom-os korszak olyan rövid volt, viszont sok szempontból olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz a két korszak, hogy értelmetlen lenne kettéválasztani őket. E kérdéssel kapcsolatos döntést akkor érdemes meghozni, amikor a feltárási munka feltételei ismertté válnak. Egyelőre feltételezzük azt, hogy a cd-rom-os korszak kutatást kihagyjuk, vagy legalábbis kisebb ráfordítással tárjuk fel. Ha az online világra fókuszálunk, akkor Magyarországon a kiindulópont az Internetto megjelenése volt 1995 őszén. Az Internettonak természetesen voltak előzményei mind az online térben, mind a digitális tér másik szegmensében, a CD-ROM-világban, de nem kell nagy bátorság kimondani azt, hogy az Internetto teremtette meg a magyarországi online médiát. Az Internetto-sztori a szerkesztőség és a kiadó közti konfliktus (és szakítás) után Index-történetként folytatódott tovább 1999-ben. Akkor, amikor már elindult a másik zászlóshajó is, az Origo (1998 decemberében).

A magyar tartalomszolgáltatás története a két legnagyobb és a kezdetektől fogva egymással rivalizáló portál, az Origo és az Index párhuzamos történeteként is értelmezhető. Természetesen mindig voltak és ma is vannak más szereplők a színen, de ez a kettős vezetőszerep meghatározó vonása a magyar online médiaipar eddigi történetének (ami nem jelenti azt, hogy ez ne változhatna meg a jövőben). A 2000-es évek elején, a dotcom-lufi kipukkanása előtti felfutás időszakában voltak még kísérletek a harmadik szerep betöltésére (ilyen kezdeményezés volt akkor a korridor.hu vagy az első stop.hu portál), de ezek elég hamar kivéreztek. Fontos lenne megtudni a kutatás során, miért. A harmadik meghatározó szerepet sokáig a startlap.hu, illetve lap.hu család töltöte be, a látogatottsági versenyben sokáig ott volt a dobogón, és a két nagy portál menedzsmentje figyelt rájuk (az interjúk során fel kell tárni ezt a szálat). Utóbbi azonban egy a kezdetekben nagyon népszerű, ám – mint azóta kiderült – téves paradigmára alapozta a létét, aminek szükségszerű volt a bukása (épp ezért lenne fontos alaposan körüljárni a tulajdonos, Sanoma viszonyát ehhez e kérdéshez). A két versengő nagy egymáshoz és a piachoz való viszonyában külön érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy mi volt a viszonyuk a felhasználói tartalmakhoz, illetve más fontos online funkciókhoz. Az egyik oldalon ott állt az Index a fórumrendszerével maga köré gyűjtött aktív vélemény-holdudvarral, minek “logikus” folytatása lett a blog.hu integrálása index2 néven, a másik oldalon az Origo, a saját keresőjével (AltaVizsla-sztori), a saját levelezőjével (Freemail), a saját közösségi rendszerével (iwiw). Fontos lenne feltárni, hogy ezek a minőségek hogyan befolyásolták (határozták meg) a szereplők web2-es jelenségekhez való viszonyát.

Természetesen azzal, hogy azt állítjuk, az elmúlt majd húsz évre a két nagy versengő portál dominanciája volt a jellemző, még nem állítjuk azt is egyben, hogy nem is voltak másfajta kezdeményezések. Ellenkezőleg: az úttörők mellett – hol lassabban, hol gyorsabban – megjelentek azok a médiaszereplők, akik vagy piaci hézagokat tömtek be, vagy lehasítottak és önálló műfajjá tettek egy-egy szeletet a portálok kínálatából. Több vizsgálati irány (kérdésfeltevés) mentén érdemes megvizsgálni ezt a “diverzifikálódási” folyamatot.A kezdeti időszak egyik fontos kérdése, amire nem lesz könnyű választ találni, az, hogy a nagy kialakulás miért nem átalakulás volt, azaz a hagyományos – analóg – médiumok miért nem tartották meg a vezető szerepet az új digitális világban is. Ez az állítás igaz mind a nyomtatott sajtó, mind az ún. elektronikus sajtó, tehát a tévé és a rádió világára. A printvilág korabeli, sikeresnek mondható napi- és hetilapjai (Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, 168 óra, HVG) messze elmaradtak a korábbi pozícióktól az új kontextusban, noha legtöbbjük többször is komolyan próbálkozott “váltani”. Többen közülük ott vannak a százas listán (nol.hu, hvg.hu, mno.hu, hetivalasz.hu, 168ora.hu), de messze lemaradva a meghatározó szereplőktől. Ugyanez igaz a tévék esetében is. A hagyományos médiatérben birtokolt dominanciájukat egyáltalán nem tudták érvényesíteni a digitális világon belül, pedig a hagyományos csatornáikon keresztül hihetetlen erős szelfpromóciós támogatást nyújtottak, nyújtanak saját szolgáltatásaik számára. Ugyanaz igaz rájuk is, mint a vezető printmédiumok képviselőire: ma már ott vannak a legnagyobbak között, de messze nem az analóg súlyuknak megfelelő helyeken (rtlklub.hu, tv2.hu, hirtv.hu, atv.hu, hirado.hu).

Az online tartalomszolgáltatás egyik alapfunkciója a hírszolgáltatás. A portálok nagy része ilyen szolgáltatónak mondható. Az online világban érdekes – és elemzendő – szerepet tölt be a hírszolgáltatókra települő hirkeresők, híraggregátorok tevékenysége. Az aggregátorokat sokan élősködőnek tekintik, de ettől még létezik ez a médiaszereplő-típus ezért feltárandó ezek megjelenése, hatása a tartalomszolgáltatás “hagyományosnak” mondható világára vonatkozóan. A százas listán is többen szerepelnek közülük (hir24.hu, hirkereso.hu, hirstart.hu, kapu.hu, hir.ma, ma.hu). Azt azért érdemes megjegyezni, hogy még ennek a műfajnak is van analóg előzménye, gondoljunk csak a Reader’s Digest válogatásokra.

Érdekes folyamat volt a vizsgálandó időszakban az, ahogyan a hírportálok mellett lassan kialakult azoknak a szolgáltatásoknak a köre, amelyek témái nem a hírek köré csoportosulnak, hanem valamilyen szabadidős tevékenységhez kötődnek. Ehhez a specializálódáshoz nyilván azért (is) volt időre szükség, mert a kezdetekben a közönség valamilyen szempontból geeknek volt tekinthető, hiszen ekkor még a médiafogyasztáshoz szükséges technológiai tudás nem társadalmasult széles körben. Mivel ez a váltás már nem a kezdeti időszakban zajlott, ezért a kutatásnak kevesebb figyelmet érdeme ennek a folyamatnak a feltérképezésére fordítani, de azért az érintett szereplőkkel érdemes azt a kérdéskört röviden átttekinteni, hogy miként, milyen hatások, befolyások, változások hatására, hogyan, milyen lépésekben jelentek meg a nem hírszolgáltatással foglalkozó weboldalak. Ide tartoznak a szabadidő- és életmódmagazinok (femina.hu, life.hu, hazipatika.com, divany.hu, webbeteg.hu), a gasztronómiai oldalak (nosalty.hu, mindmegette.hu), az autós magazinokok (vezess.hu, totalcar.hu), a női, illetve tinimagazinok (nlcafe.hu, cafeblog.hu, cosmopolitan.hu, hoxa.hu, illetve habostorta.hu) vagy a sportoldalak (nemzetisport.hu, sportgeza.hu).

Önálló vizsgálati szempontot érdemel a bulvársajtó késeinek mondható megjelenése (kiskegyed.hu, blikk.hu, borsonline.hu, velvet.hu, storyonline.hu, mainap.hu), érdemes megvizsgálni, vajon az ún. trash blogokat (szilvasbukta.com, napiszar.hu, eztfigyeld.eu) ide kell-e sorolni vagy sem. Másfelől viszont azt is érdemes kicsit körbejárni, hogy miként jelentek meg és milyen szerepet képesek betölteni a gazdasági, pénzügyi portálok, amelyek szűkebb, de fizetőképesebb szakmai érdeklődést akarnak kielégíteni (napi.hu, portfolio.hu, penzcentrum.hu).

Az online újságírás és az új műfajok viszonya

Nem a kezdetek kezdetéhez tartozik ugyan, de az online újságírás, online tartalomszolgáltatás minősége, működése szempontjából döntően fontos kérdés a digitális térben újonnan megjelenő műfajok és a “hagyományos” újságírói tevékenység, újságírói kompetencia, szakértelem, szerep viszonya. A blogok a közösségi újságírás “eredeti” szöveges rétegét, a kép- és videómegosztók a vizuális műfajokat, az adatújságírás (data journalism) a tényfeltáró újságírás konkurrenciájaként jelent meg és tette kérdésessé az addigi kizárólagosnak gondolt megoldásokat.Az online tartalomszolgáltatás, a portálok megindulása után nem kellett még tíz év sem, és megjelent az új műfaj, a blog. Műfaji előzményeként említhetőek a nyomtatott újságok levelezési rovataiban megjelenő olvasói hozzászólások vagy a betelefonálós rádiósműsorok hallgatói véleményei, valamint a digitális világ fórumaiban megírt posztok, míg az újdonsága a személyhez kötöttség (még akkor is, ha azt csak egy nicknév reprezentálja). A blogoszféra (blogter.hu, blog.hu, postr.hu) megjelenése, kiépülése ugyan nem a szűkebb értelemben vett kezdetekhez tartozik, mégis érdemes alaposabban megvizsgálni e jelenség viszonyát az online újságírás hagyományos fórumaival, mert könnyen lehet, hogy az előbbi radikálisan átformálja az utóbbiakat. Érdekes, hogy az Index fórum szolgáltatása még mindig milyen lőkelő helyen van a száas listán, amit azért itt kell említeni, mert sok szempontból a blogok elődjének tekinthető. A “blog-logika” szempontjából (is) érdemes értékelni a 2010-es években felbukkanó véleményportálok (444.hu, cink.hu) szerepét, funkcióját a magyar tartalompiacon.

Szintén nem az indulás periódusához köthető jelenség a videoújságírás műfajának megjelenése, hiszen utóbbihoz egyrészt a szélessávú hozzáférési technikák (adsl, kábeltv) széleskörű elterjedése, másrészt a videómegosztó oldalak (youtube.com, videa.hu, indavideo.hu) megjelenése és népszerűvé válása, harmadrészt az olcsó és jó minőségű képrögzítő eszközök elterjedése szükséges, mégis ki kell térni annak vizsgálatára, hogy miként reagáltak, reagálnak a piacon levő szereplők az új lehetőségekre, kihívásokra. A felhasználó oldali képek, videók már régóta megjelentek és egyre mélyebben beépülnek nemcsak az online tartalomszolgáltatók, a portálok, de a hagyományos tévécsatornák kínálatába, és egyelőre nehéz megbecsülni, hogy mi lesz e folyamat végeredménye. Az látszik, hogy a nagy portálok is, mások is próbálkoznak a videóújságírás különböző műfajaival, noha átütő sikerről még sehol sem beszélhetünk.

Az online újságírás világában a harmadik, műfajilag részben újnak mondható jelenség az adatújságírás megjelenése, ami szorosan összekapcsolódik az egyre divatosabbá váló adatvizualizáció kérdéskörével. Ez a jelenség az előzőekben említettekhez képest még frissebbnek mondható, ezért egyelőre kisebb a látható hatása is, így nehéz megítélni, hogy milyen mértékű és mélységű változásokat kényszerít majd rá a hagyományos újságírói társadalomra. Az is elképzelhető, hogy nem lesz akkora befolyása a dolgok menetére, mint amekkora változást a blogoszféra okozott-okoz az újságírás egészére nézve. Az újmédia technokulturális jellege azonban vélhetőleg abba az irányba nyomja majd a folyamatokat, hogy az újságírás legalább egy vékonyabb szeletében minősíégi elvárásként fogalmazzák meg az effajta képességek, szolgáltatások létét. Bár fogalmilag nehezebben megragadható jelenségről van szó, de itt említhetjük meg azt is, hogy az adatújságírásnak legalább részben előképét jelenti a tényfeltáró újságírás, és e műfaj fennmaradását részben segítheti, ha a magasabb szintű technikai és újságírószakmai elvárásokat egymással összefonódva próbálják meg érvényesíteni.

Nem a történeti szempontok miatt, hanem inkább a teljesség igényére való tekintettel érdemes megemlíteni az a problémakört, hogy az online tartalomszolgáltatásnak, az online újságírásnak nyilván változnia kell annak hatására is, hogy egyre jobban elterjednek a mobil kommunikációs eszközök, és megfizethetővé válnak a mobil szélessávú hozzáférési technikák. Ennek az általában vett hatásait már érezni lehet bizonyos területeken, de mivel nagyon a folyamat elején vagyunk, bizonytalan mindenfajta becslés ezzel kapcsolatban, és azt is nehéz megjósolni, hogy a mobilitás elterjedése mit hogyan alakít át a szűkebb értelemben vett online újságírás területén.

Korábban is létező műfajok leválása, önállósulása

A hagyományos, nyomtatott sajtó világában sok olyan szolgáltatás épült be a sajtótermékekbe, vagy legalább próbált valamilyen szimbiózisba kerülni velük, amelyek kapcsolata csak annyi volt a korabeli médiumokkal, hogy ki akarta használni az azok által odavonzott közönség jelenlétét, azok figyelmét. A gazdasági szereplők által elhelyezett hirdetések, reklámok, az olvasók által beküldött apróhirdetések, a különféle típusú események, programok előzetesei, az időjárási előrejelzések, az olvasók, nézők, hallgatók által feltett kérdésekre adott válaszok stb. olyan kiegészítő, bizonyos értelemben élősködő jellegű tartalmak voltak, amelyek a professzionális médiumok felületein megjelenve, azok közönségét így elérve léteztek. Ezen szolgáltatások egy része már az analóg időszakban is elkezdett önállósodni, hogy aztán ez a folyamat kiteljesedjen a digitális világba lépve. A reklám természetesen továbbra is megmaradt a médiafelületeken, hiszen ehhez a médiumok ragaszkodtak a leginkább a bevételkényszereik miatt (a kutatásnak kell feltárnia azt, hogy milyen üzleti tervek mentén építették, menedzselték a médiaipari vállalkozásokat az elmúlt időszakban). Az önmagában érdekes és fontos kérdés, hogy a hirdetéskényszer léte milyen módon hatott az online tartalomszolgáltatás világára, és az ezel kapcsolatos kérdéseket nyilván fel kell tenni az interjúk során nyilván, de azért azt is rögzíteni kell, hogy a kutatásnak nem az az elsődleges feladata, hogy ezt a kérdéskör teljes mélységében feltárja.

A 2014-es látogatottsági adatok talán sokak számára meglepetéssel szolgáltatnak azzal, hogy kiderül, a legnépszerűbb oldalak listáját egy apróhirdetési site vezeti (és a 15-ben benne van egy másik is). A megfelelő (mert e kérdéskörre rálátó) interjúalanyokkal érdemes átbeszélni azt, hogy mit, hogy láttak abból a folyamatból, ahogy az apróhirdetések leváltak, és teljesen önállóvá szolgáltatássá váltak. Ahogy említettük, ennek a folyamatnak megvan az előképe a printmédiában, hiszen már ott is megjelentek az apróhirdetési újságok, de abban az időszakban az újságok még gyakran tartalmaztak apróhirdetéseket, tehát ez a leválási folyamat még korántsem volt teljes. A teljeskörű és sikeres önállósodáshoz nyilván az is hozzájárult, hogy ezek az új hirdetési platformok annyiban már meghaladták az analóg elődeiket, hogy nemcsak az adás-vételhez szükséges információkat lehetett cserélni, de a tényleges termékek, szolgáltatások cseréjét, tehát a teljes tranzakciót is el lehetett intézni. Nagyon tanulságos, hogy az ilyen hirdetési újságokból és/vagy tranzakciókezelő szolgáltatásokból több is fent van a százas listán (jofogas.hu, aprod.hu, vatera.hu, hasznaltauto.hu, ingatlan.com, expressz.hu, tesz-vesz.hu).

Megintcsak érintőlegesen érdemes azzal a ténnyel foglalkozni, de nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni sem, hogy ez az önállósodás más témakörökön, más tevékenységi területen belül is jellemzővé vált. Kis jóindulattal az álláshirdetéseket (profession.hu) még az apróhirdetések körébe sorolhatjuk, de az online tér fontos szereplőivé váltak azok a kereskedelmi vagy prokereskedelmi szolgáltatások, amelyek célja vagy a tényleges vásárlás lebonyolítása vagy a vásárlói döntések megkönnyítése lett (az árakra, termékekre vonatkozó információk összegyűjtése és összehasonlítása révén). Az online boltok legtöbb esetben nyilván nem tudtak akkora látogatottságot elérni, hogy bekerülhessenek a százas listába, bár ez a helyzet még változhat (az egyetlen jelenlegi kivétel az ételkiszállítással foglalkozó netpincer.hu), helyettük azonban ott vannak azok a szolgáltatások, amelyek aggregálják vagy a termékinformációkat (arukereso.hu, argep.hu) és elvezetnek a megfelelő kereskedői oldalakra, vagy összefogják a vásárlás egész folyamatát és egy virtuális plázát kínálnak a látogatók számára (emag.hu/grando.hu, bonuszbrigad.hu).

A médiaipar kiegészítői szolgáltatásaiként gondolhatunk azokra az adatszolgáltatókra, amelyek vagy kulturális programok, tévéműsorok, kulturális események előzeteseit nyújtják (port.hu), az utazáshoz nyújtanak információs támogatást (mav-start.hu, menetrendek.hu), időjárási előrejelzéseket adnak (idokep.hu, koponyeg.hu, met.hu), felhasználók által feltett kérdésekre válaszolnak (gyakorikérdések.hu) vagy épp szótári keresőszolgáltatást nyújtanak (szotar.sztaki.hu). Ezek már az analóg világban is gyakran önállóan léteztek (menetrendek, programújságok formájában), mert vagy egyáltalán nem érte meg az újságok felületére tuszkolni őket (menetrendek), vagy már megérte önálló nyomtatott felületeket létesíteni számukra (műsorújságok). Utóbbiak esetében azonban még nagyon sokáig megtörtént az, hogy részleges információkat el lehetett érni a hagyományos újságok felületein is.

A tranzakciókezelés további példáját jelentik azok a levelező szolgáltatások (freemail, citromail.hu, t-online.hu, indamail.hu), amelyek a hagyományos postai levelezést szorították ki végérvényesen a kommunikációs szolgáltatások piacáról, illetve ide sorolhatjuk a mobil eszközök terjedésével nyilván egre nagyon ügyfélkiszolgáló forgalmat generáló távközlési szolgáltatók weboldalait (telenor.hu, t-mobile.hu). A tranzakciókezelés archetípusát adják a banki szolgáltatások, ezért nem véletlen – mégha ez vélhetőleg csak az utóbbi években lett így –, hogy a százas listán megjelentek a bankok is (otp.hu, erstebank.hu, raiffeisen.hu). Lényegüket tekintve nem vagy csak kisebb részben tartoznak a tranzakciókezelés világába a közösségi oldalak (iwiw.hu, myvip.hu), de azért lehet talán mégis ebben a blokkban említeni őket, mert a minden vetélytársát kiszorító Facebookkal szemben a hazai vállalkozások közelebb maradtak az egyszerű tranzakciók világához, mint a közösségi tartalomszolgáltatás Facebook által bevezetett újfajta módjaihoz. Ha lesz elég erőforrás a projektben, akkor érdemes lenne külön témakörként feltárni a hazai közösségi oldalak történetét tudva azt, hogy az iwiw világviszonylatban is nagyon korán jelent meg a színen, és sokak számára úgy tűnt, hogy ezt a potenciális előnyt ki is tudja használni.

Az online médiaipar kulturális gyökerei

Jobban belegondolva nem annyira meglepő, mégis érdemes szóvá tenni azt az érdekes jelenséget, hogy a hazai online média kialakulása értelmezhető úgy is, mint két kulturális műhely kibontakozásának története. Ha nem is underground, az azzal több szempontból közösséget vállaló szublkultúra. Az Origo kialakulása erősen kötődik a Magyar Narancs hetilap tágabb közösségéhez, míg az Indexé az ABCD Interaktív Magazin körüli holdudvarhoz. Érdemes ezt a szálat alaposabban körbejárni az interjúk készítése során, hogy jobban meg lehessen érteni e jelenség hátterében található magyarázó tényezőket. Ez a hipotézis természetesen nem állít kizárólagosságot, csak egy létező tendenciát sejtet. Azt is érdemes körbejárni az interjúk során, hogy e szubkultúra tagjai milyen módon tudnak együttműködni a tecnokulturális közeg által szükségszerűen kikényszerített kooperáció másfajta szakmai hátterű résztvevőivel. Az egész történet egyik izgalmas kérdése az, hogy milyen konfliktusok, milyen megegyezések révén jön létre az új munkamegosztás a különböző szakmacsoportok között, és, egyáltalán, mikor, milyen szaktudásigények jelentek meg, és ezekre hogyan reagáltak az érintettek.

Milyen területekkel nem foglalkozunk?

Bár több érv is szólna mellette, de még több ellene, így az erotikus szolgáltatások vizsgálatát kizárjuk a kutatás szkópjából, mint ahogy a fájlcserélő hálózatok egész jelenségét is. Ugyancsak nem foglalkozunk az ezotériával kapcsolatos weboldalakkal ideértve a politika ezotéria eseteit is, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ennek a műfajnak vannak népszerűbb, befolyásosabb orgánumai is (például a kuruc.info).

Ha a tartalomszolgáltatás modern fogalmát visszavetítjük a távolabbi múltba, akkor a közgyűjtemények vagy – egy másik kifejezéssel, a magyarban nem bevett, az angolban gyakran használt terminussal élve – a memóriaintézmények (könyvtárak, zeneátrak, filmtárak, archívumok stb.) is tartalomszolgáltatóknak minősíthetőek. Különösen akkor, amikor nemcsak az általuk tárolt dokumentumok leíró metaadatait, de magukat a dokumentumokat is tárolják és elérhetővé teszik. A jövő egyik nagy kérdése, hogy a kreatív alkotók, a hivatásos dokumentumtermelő és -szolgáltató intézmények (könyv-, újság-, film-, zene- stb. kiadók, forgalmazók, gyártók) és a nyilvánosságra hozott dokumentumokat megőrzését célzó archívumok közt milyen viszonyrendszer alakul ki. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy a nyílt archívumoknak egyre nagyobb szerepe lesz ezen a téren. Ezért lenne érdemes feltárni az egyik ilyen hazai őskezdeményezés, a magyar elektronikus könyvtár, a MEK történetét.
Kívánatos lenne az is, ha a kutatás során – legalább részben – el lehetne érni azokat a reklámipari szakemberket, akik tevékenyen hozzájárultak a tartalomipar üzleti fenntartásához. Az nyilván nem mondhatjuk, hogy az online média kizárólagos a hirdetési bevételekből élne meg, de a reklámok szerepét meghatározónak állítani már nem lenne nagy bátorság. A reklámipari összefüggések, kapcsolódások felméréséhez meg kellene próbálni a reklámszakmai szervezetek támogatását megnyerni.

A vizsgálatban érintett személyek, szervezetek

Az effajta feltáró jellegű munkák egyik fontos sajátossága, hogy a menet közben megszerzett információk tovább pontosíthatják, adott esetben akár módosíthatják is a kutatás fókuszát. Ez igaz a vizsgálatba bevonni kívánt személyek és szervezetek körére is. Természetesen a kutatás kezdetén a rendelkezésre álló ismeretek alapján rögzíteni lehet egy kiinduló névsort, de fel kell készülni arra, hogy ez a lista menet közben módosulhat. Az elsődleges információk alapján összeállt egy ilyen lista az érintett személyekről és cégekről, és ezek alapján elkészült egy, a szereplők egymás közti, illetve a fontosabb eseményekhez, projektekhez való kapcsolatát mutató ábra, amit egy kapcsolatiháló-kezelő program segítségével vizualizáltunk. Az ilyen ábra annál nagobb magyarázó erővel bír, minél több (és minél pontosabb) adatot dolgoz fel. A kutatás egyik részfeladata lehet az effajta elemzési lehetőségek kipróbálása abból a célból, hogy megtaláljuk a legtöbb magyarázóerővel bíró reprezentációs megoldásokat.