Interjú

„Próbáltuk a való világ logikáját behozni a történetbe” – Interjú Karafiáth (Szekfű) Balázzsal

2016-05-27
karafiath_balazs

Karafiáth Balázs (közgazdász, kommunikáció-kutató) már gyerekként, a nyolcvanas években nyakig benne volt a számítógépes szubkultúrában. A virtuális részvételre chat formájában lehetőséget adó Digitális Szigetet 1994-ben holland hackerekkel együttműködve valósítja meg. A diploma megszerzése után, 1997-ben céget alapít, az egyik megbízójuk a Matáv. „A feladatunk az volt, hogy megpróbáljuk közgazdaságilag is egy valuable irányba terelni a Tartalomprojektet a Tartalomprojekt résztvevőinek ellenkezése közepette” – fogalmaz Karafiáth Balázs, aki interjúnkban egyebek mellett arról is beszél, miért lett fzlk.com a neve és hogyan „nyírták ki” az Origo indulása előtt az „iszonyú menő” Főzeléket.

 

A magyar online tartalomszolgáltatás kezdeteit felidéző interjúkat készítünk a korszak szereplőivel. Az eddigi beszélgetéseink során már tapasztaltuk az emlékezés korlátait, de talán sikerül felidézni néhány dolgot és a végére összeáll majd valami, amiből megtudhatjuk vagy megközelíthetjük azt, ami történt.

A konstruktív emlékezés teóriája szerint nyilván mindenki arra emlékezik, amire emlékezni tud.

A honlapod szerint már tízéves korodban intenzíven érdeklődtél a számítástechnika iránt, egy ZX Spectrum nevű gépet említesz. Hogy emlékszel az első informatikai élményeidre, a találkozásra az internettel? Mindezek használata akkor nem volt olyan magától értetődő, mint ma.

Sokat köszönhetek a szüleimnek. Édesanyám az angolhoz ragaszkodott, édesapám pedig a számítógépekhez, és ez eléggé meg is határozta az életemet. Bár édesanyám nem szerette, hogy játszunk és azt mondta, hogy apám behozta a játéktermet az otthonba, de fater azt válaszolta, hogy legalább nem a játéktermekben vannak a gyerekek. Valóban nagyon korán kezdtem. Ezek becsempészett gépek voltak, gyakorlatilag alkatrészenként hozta be őket apám, akit ez nagyon érdekelt, azt gondolta, hogy ez a jövő. Programozást is tanított nekünk, ő is, és mások is, akik ezzel foglalkoztak akkoriban. Törődött azzal, hogy a számítógépet megismerjük mint eszközt, a működési módját, belelássunk a hátterébe, RAM, ROM, stb. Volt rajta például egy LOGO nevű, nagyon érdekes rajzolós program, amiben egy teknősbékával építtetett házat a felhasználó. Ennek a fizikai megvalósításán dolgozik éppen egy start up cég, a Codie, egy mobillal irányítható fizikai robotot fejlesztettek, ami hasonlóan működik, mint annak idején a turtle. Ismerték ezt, az egyik alapító egy LOGO-versenyt nyert korábban, szóval 1982-től 2014-ig ívelő nagyon konkrét hidat fedeztünk fel a minap.

Letölthető anyagok

Basic hackelésekkel foglalkoztunk. Sokakkal ellentétben mi az öcsémmel az alkotóelemek felől közelítettünk, és abból próbáltuk megérteni az egészet. Vicces közösségek szerveződtek így annak idején, úgynevezett scene partykon jöttünk össze, programokat cserélgettünk. Mindig volt valaki, aki többet tudott, akitől lehetett tanulni. De én sohase mentem el programozási irányba, mindig az alkalmazásnál maradtam.

A következő időpont 1993, amikor megismerkedtem a Sziget szervezése kapcsán Amszterdamban Tuckkal és barátaival, akik helyi hackerek voltak, az Access4All nevű korai, egyik legkorábbi hacker csapat tagjai. Amszterdam város különböző intézményeit összekötő Mosaic-alapú pre-internetes rendszeren dolgoztak. Ez lett a De Digitale Stad. Padi Mariann, néhai barátnőnk segítségével összebarátkoztunk és 1994-ben elkezdtük együtt csinálni a Digitális Szigetet, ami egy virtuális hely létrehozásának első magyarországi kísérlete volt. Akkoriban levelező listák voltak, Fidonet, ilyesmi. Olyan vicces dolgok történtek, hogy egy levél Bécsen keresztül, éjszaka Hamburgba, onnan Amszterdamba ment és két nap alatt érkezett meg.

Azt fel tudod idézni, hogy az internettel mikor és hogyan találkoztál először?

Szerintem ekkor, a 93-as holland élmények kapcsán. Ez még a world wide web előtti internet volt. Pontosabban, amikor 92-ben kint voltam Amerikában, akkor CompuServe az már volt és 93-ban már volt ilyen internet előtti e-mail-címem is, ami számok kombinációja volt.

A magyar online kommunikáció kezdetének számon tartott intézménye volt a Hollosi Information eXchange. Ebben Te benne voltál?

Édesapám volt benne és ő küldözgette onnan azt, ami érdekes volt, de én nem voltam benne. Ez a harmincéveseknek volt a gyűjtőhelye, huszonévesként nekem már nem volt cool az a csapat. 1994-ben tehát megcsináltuk a Digitális Szigetet, ami úgy nézett ki, hogy effektíve a Szigeten, a Csónakházban lévő komputert hívtad fel. Esténként ott chateltem emberekkel. Máig emlékszem egy beszélgetésre, amikor egy programozó és zenész srác abból a házból loggolt be, ahol Ottlik Géza lakott a Bartók Béla úton, és mondta, hogy igen, itt van az emléktáblája, de nem ismeri Ottlikot, és őt egyáltalán nem érdekli az irodalom, én meg mondtam neki, hogy azért olvassa el, mert eszméletlen jókat írt. Próbáltam már megkeresni, hogy lássam újra, hogy nézett ki, hogyan építettük fel ascii artból a Digitális Szigetet.

Jellemzően zenéről szóló diskurzus volt a Digitális Szigeten vagy teljesen esetleges volt a téma?

Teljesen esetleges. A Sziget idejére korlátozódott, a Szigetre való bejutásnak a digitális formája volt, aki nem tud kijönni, azt tudósítjuk. Tulajdonképpen annak az elődje volt, amit ma online, videós eszközökkel csinálnak.

1996-ban a Városházának csináltam egy oldalt, a budapest.hu első verzióit az én vezetésemmel működő csapatok készítették. Voltak olyan próbálkozásaink, hogy a Városháza ablakain lehet betekinteni, tehát ez még a portálosodás előtti, CD-ből jövő dolog volt.

97-98-ban pedig a matávosokkal dolgoztunk együtt, aminek három csapásiránya volt. Az egyik egy set top boxos nekifutás, aminek a tanácsadóiként el kezdtünk ott dolgozni. A Matáv azon gondolkodott, hogyan tud az internethez olcsóbb hozzáférést biztosítani telefonvonalakon keresztül, tévén keresztül. Megvizsgáltunk jó néhány készüléket, ez nagyon hasonló volt ahhoz, amit ma milliók használnak, play station, wifin keresztüli internetezés meg amiket hotelekben láthattok, amikor egy billentyűzettel és egérszerűséggel egy leszűkített online szolgáltatás érhető el. Ez a fejlesztés legalább tíz évvel előzte meg a korát, voltunk vele a BNV-n is, az vicces volt.

Hogy találtatok egymásra, a Te céged és a Matáv?

Gecser Ottón keresztül. A set top boxos projektnél nem a funkcionalitással volt a gond, mert hiszen ugyanezt a szűkített funkcionalitást kínálják ma is, hanem, hogy elérhető legyen. Ma huszadáért ugyanez megkapható. Tehát gyakorlatilag pénzügyi akadálya volt annak, hogy ez nem pörgött fel.

Ekkoriban hallottunk a Tartalomprojektről. Főleg bölcsészek voltak ott és mondtuk nekik, hogy esetleg jó lenne közgazdászokat is bevenni, mert az egy hasznos iránya lesz a projektnek. Nagy nehezen meggyőztük erről az Ottóékat, hogy György Péter csapata mellé mi is betársuljunk. Így is történt, és akkor négyen, a Carnation alapítói – Polony István, Balogh András, Kovács Zoli és jómagam – beköltöztünk, és talán egy irodánk is volt ott, a Duna Plaza épületében.

Mi volt a konkrét feladat?

Az, hogy próbáljuk meg közgazdaságilag is egy valuable irányba terelni a Tartalomprojektet a Tartalomprojekt résztvevőinek ellenkezése közepette.

Mik voltak az ütközési pontok és mik voltak azok az irányok, amiken gondolkodtatok?

Mi próbáltuk a való világ logikáját behozni a történetbe és például lebeszélni Gyuriékat arról, hogy ez fizetős szolgáltatás legyen. Mert fizetős szolgáltatásnak volt kikiáltva egészen októberig. Próbáltuk elmagyarázni nekik, hogy sorra buknak be nemzetközi próbálkozások ebben a tekintetben, hogy ezt ne csináljuk, mert lebőgés lesz belőle. Lassan sikerült meggyőzni őket, hogy ne tegyék egy fal mögé az egészet, ahol már a preview utáni első nyomkodás is hozzáférhetetlen dolog. Ők tulajdonképpen egy magas minőségű, ilyen New York Times, Narancs, egyebek újságírást hoztak volna be e mögé a fal mögé, ami egyrészt szuper, másrészt annak idején nem lett volna ennek semmilyen értelemben piaca.

Milyen példák voltak előttetek?

Sok angol és amerikai website próbálkozott. A New York Times folyamatosan, az angolok közül a londoni Times és a BBC-nek is voltak próbálkozásai. Amerikában a Times Magazine és a Newsweek. Érdekesnek találta az AOL is, anno az volt az üzenetük, gyertek Newsweeket olvasni az AOL-re. Egyfajta belépési point volt, igaz csak egy órát olvasták a Newsweeket, utána soha többé, mentek vissza chatelni a társkereső oldalakra. És a fizetés se volt megoldva, ezer sebből vérzett a történet.

Kik ambicionálták a fizetős modellt, inkább a Matáv-menedzsment vagy a Tartalomprojekt újságírói csapata?

Ez volt a projekt: a fizetős tartalomszolgáltatás. Ebben szerintem egyetértettek, kivéve minket, akik fogtuk a fejünket, hogy srácok, izé, akkor ezt hogy? Volt is feszültség, amit jól levezettünk a munkaidő után, a lan partykon, amikor Nádoriékkal nagyszerűen lövöldöztük egymást Quake-ben.

Ugorjunk vissza picit: a multimédiás tartalmakat, az ABCD-t, majd az ebből kinövő Internetto történetét hogyan értékelted, fogyasztóként vagy elemzőként illetve vállalkozóként milyen kapcsolódásod volt ezekhez?

Én a CD-s vonalat nem támogattam, szűknek éreztem, újságírásra nem láttam jól használhatónak, azt gondoltam, hogy a nyílt internet a megoldás. Talán egyszer találkoztam a Szakadátékkal, valószínűleg a Sziget kapcsán beszélgettünk velük ’93-ban. Az Internettónak pedig lelkes olvasója voltam és azt gondoltam, szuper, hogy itt fejlődik egy magyar tartalomszolgáltatás. Akkor mindannyian az Internettót olvastuk, tulajdonképpen az volt az origója a történetnek.

A Tartalomprojektnél beleszóltál tartalmi kérdésekbe, hogy mi legyen az irány?

Azt nem hagyták. Viszont mi el kezdtünk fejleszteni párhuzamosan egy közösségi tartalmú projektet, amit végül elég durván kinyírtak, az Origo versenytársának érezték, ami nagyon megtisztelő volt.

Mondtam az Ottónak, hogy az egy jó irány, hogy a pesti liberális értelmiség csinál magának egy ilyen dolgot, de van itt sok százezer tartalomgyáros 14-17 éves gimnazista, aki elkezdett a Sulinet kapcsán őrölten internetezni, soha nem volt elég a sávszélesség, amit biztosított a Matáv – az Elenderéken keresztül ugye. Csináltunk egy Főzelék, fzlk.com nevű site-ot, ami szerintem hihetetlenül menő volt. Az origósok nyilván nagyon jó munkát végeztek, sok pénzből egy csatahajó-jellegű projektet, de a mi kis könnyű csónakos, vitorlásos megközelítésünk is jó volt, büszke voltam rá.

A Főzelék a ti kezdeményezésetek, ötletetek volt?

Az az én ötletem volt, én vittem a Gecser Ottónak, hogy figyelj Ottó, van itt valami, amivel a Matáv cool lehet.

Ez mikor volt?

Napra pontosan meg tudom mondani, ha belenézek a gépembe. Úgy saccolom, hogy 1998-ban, áprilisban.

És miért lett ez a furcsa URL?

Mert így cool. Hogy a Főzelék honnan jött, azt nem tudom. De tizenöt évvel később Amerikában is ezek a menő url-ek, kikapják a nevekből a magánhangzókat.

Azért is kérdezzük, mert Szakadát István visszaemlékezésében az olvasható, hogy egyetlen élménye a Főzelékkel kapcsolatban a „fozelek kontra straubelek” kínos párhuzam maradt, és hogy emiatt nem lehetett fozelek.hu a site neve, e helyett lett fzlk.hu. Ő így emlékszik.

Én erre nem emlékszem. De ez is jól hangzik.

És .com volt, nem .hu?

Com volt és mondom, iszonyú menő. Készült több száz honlap az első néhány hétben, akkoriban ez óriási dolog volt. Tulajdonképpen egy ilyen GeoCities mintájú valami volt, a Facebooknak meg ezeknek az elődje. Lámák és cápák voltak a felhasználók, először mindenki lámaként indult, aztán ha jó cuccokat nyomott, akkor cápa státuszba került. Ezek Vályi Gábornak voltak a zseniális dumái, ő írta a szövegeket. Kicsit megmutattuk ott az origósoknak. Programozók, designerek, szövegírók és menedzserek elképesztő kis kreatív műhelyt hoztunk létre. Az origósok voltak az öregek, mi a fiatalok. Nagyon érdekes, duális helyzet volt, amit ők viszonylag egyszerűen oldottak meg, kihúzták a dugót a Főzelék szerverein az Origo indulása előtt pár nappal. Féltékenységből azt mondták, hogy üzleti érdekeket sért, ha nem minden figyelem az Origóra irányul. Túl jó volt a Főzelék?

Emlékszel ezzel kapcsolatos vitákra, voltak ilyenek vagy kész helyzet elé lettetek állítva, hogy ez nem lesz?

Én csak másnap értesültem erről. A Duna Plázában dolgoztam egy másik matávos projekten, a szerkesztőség meg vitte a Főzeléket, benn a Váci utcában. Nem adtak nagyon pénzt, aztán meg kihúzták a dugókat.

Vályi Gáboron kívül, akit megemlítettél, kire emlékszel még, akivel együtt dolgoztál a Főzeléken?

A nagy szövetségesünk Kelemen Gábor volt, neki nagyon tetszett. Kangyal Andrisékkal csináltuk a designt, külső megbízottként ők voltak a fő designerek. Volt egy Nándi nevű srác és ott dolgozott az AlieN (Antal Gergő) meg a craft (Kovács Balázs) is. Jó kis műhely volt.

Emlékszel adatokra a látogatottságról, egyebekről?

Nem, de ennek utána lehet nézni. Vannak erről memok, vállaltuk, hogy heti beszámolókat írunk arról, hogyan állunk.

Update: megtaláltam a memot a statisztikákkal:
A Főzelék – Digitális minden webproject elérési statisztikái
az 1998. április 24. 9 óra 13 perctől 1998. június 8. 10 óra 46 percig tartó időintervallumra. (45 nap)
(Az információkat az analog2.90beta4/Unix segédprogrammal gyűjtöttük.)
Általános áttekintés:
(zárójeles adatok az utóbbi egy hétre vonatkoznak)
Sikeres fájlelérések száma: 2,079,508 (345,531)
Sikeres oldalelérések száma: 449,271 (75,206)
Sikeres fájlelérések száma napi átlagban: 46,145 (49,361)
Sikeres oldalelérések száma napi átlagban: 9,969 (10,743)
1998 májusában 333149 oldalkérést szolgáltunk ki.

Az origós projektben milyen egyéb munkátok volt?

Hónapokig együtt dolgozunk részfeladatokon, közgazdasági elemzéseken, különböző tartalomszolgáltatási és árazási modellek összefüggését vizsgáltuk a kialakított internet-hozzáférési csomagokkal. A Balogh Andris az Andersen Consultingtól jött, ahol ezt nagyon jól kitanulta. Partnerségi stratégiákban segítettünk, ha jól emlékszem, abban, hogyan és honnan szerezzen tartalmat még az Origo. Tehát egy csomó olyan dologban dolgoztunk együtt, ami nem az újságírói része volt. Azt a szemléletet próbáltuk behozni, hogy a projekt sikerességét nem biztos, hogy az garantálja, ha úgy tekintenek rá, mint egy print újság online megfelelőjére, hanem hogy komplexebben, szolgáltatás-csomagban gondolkozzanak. Nagyon konkrét projektjeink voltak, ritkán ültünk ott ölbe tett kézzel, csináltuk, amire szükség volt. A kezdeti ellenérzések után nagyon összebarátkoztunk, és ki miben tudott, segített. Elég nagy pörgés volt az indulás előtt.

A főzelékes csapatból is kerültek át az induló Origóhoz?

Hogyne, szinte mindenki. Mézes Csaba, még az ő neve jutott most eszembe, aki sokáig ott volt, origós szerkesztő is lett később. Mérgezett egérként rohangált ott mindenki, hogy az induláshoz összerakja, amit kell.

Az indulásra, konkrétan az eseményre, arra, hogy hogyan történt, erre emlékszel?

Mindenféle problémák voltak, a névvel például, ami beárnyékolta az indulást. Senki nem csekkolta le előre és egy cégé volt a név, problémák voltak a domain megvételével is. Amúgy ha jól emlékszem, az indulás nem lett nagy durranás, de végül sikerült szépen felfuttatni.

Az indulással véget ért az együttműködésetek vagy ott voltál még egy darabig?

Utána már nem voltam ott. Ez már ’98 és ’99 fordulója, akkor volt az, hogy a Carnation feloszlatását terveztük a csapattal, végül aztán úgy döntöttem, hogy kivásárolom a többiek üzletrészét. Balogh András elment a Matávba, Kovács Zoli a Kirowskihoz, de ez talán később volt. Én folytattam a különböző projekteket. Ami engem foglalkoztatott, az a digitális sziget új megvalósítása volt. Összetettünk egy koncepciót a Kerti Gézával, és 1998-ban a Matáv hozzáférést biztosító nagy sátrában, a felső szinten megcsináltuk a Digitális Sziget új kiadását, három év után, már internetes alapon. Tulajdonképpen blogoltunk. Az első magyarországi blogolás tehát lehet, hogy a Szigetről történt, én magam is írtam cikkeket.

Más magyar tartalomszolgáltatási kísérletekre is figyeltél?

Figyeltünk persze, akkoriban ez volt a munka. Ami a magyar neten volt, az érdekelt minket. Mindenevők voltunk és igyekeztünk kitalálni új dolgokat. Volt például egy ötletem, amit az Unilever szponzorált, hogy az olimpia alatt betettünk a pincébe két sportrajongót és ha magyar vonatkozású esemény volt, akkor azt megírták és szétküldték e-mailen azoknak, akik feliratkoztak. Ezzel is kábé tíz évvel megelőztük a korunkat, egyfajta live bloging, live tweeting volt e-mailen.

Pontosan, hogy dőlt el végül, hogy nem lesz fizetős a tartalomszolgáltatás?

Mi mondtuk mindenkinek és a végén belátták. Valószínűleg volt egy meeting, ahonnan úgy jöttek ki, hogy akkor adjuk oda az egészet a népnek.

Szavazás volt vagy valaki eldöntötte?

Volt egy bizottságuk, amiben mi csak meghívottként voltunk ott, a vezetőségben nem voltunk benne. Ez egy vezetőségi döntés volt. A Hegedűs Sanyi volt a projekt hivatalos vezetője, de igazából György Péter volt az, aki a lendületet, a pénzt, az egész matávos hátteret hozta mögé. Simó, Nádori biztos benne volt, Gecser Ottó lehetett még benne, legalább hetente voltak ilyen összeülések.

Hogy láttad a korszak másik nagy internetpolitikai vitáját, amelyben az Internetto szerkesztőségének egy része támadta a Matávot a drágának tartott netes tarifák miatt?

Én azt láttam, hogy Magyarországon minden ilyen dolog túl drága és ezért nem elég inkluzív. A másik oldalon pedig azt a logikát is érzékeltem, hogy micsoda pénzt fektettek a telefonhálózat korszerűsítésébe. Egyébként mindig azt gondoltam, hogy az internetnek alanyi jogon kellene járnia. A világ erre halad. Konkrét dolgokra kevésbé emlékszem.

Ekkor vezette be a Matáv, válaszlépésként, az olcsó éjszakai tarifát.

Tényleg és ez mindenkinek nagy kedvence volt. Ezt a kérdéskört a Matávon belül közgazdászként vizsgáltuk. Amerikában akkor köszöntött be az internet, amikor a helyi hívás már ingyenes volt. Más gazdasági környezetben, de óriási terheket rótt a szolgáltatókra, hiszen akkoriban ők már csak a log distance-okért fizettettek, és akkor a helyi beszélgetések időtartama az átlagos 3 percről 50 percre ugrott fel, ami nyilvánvalóan túlterhelte a rendszert. Magyarországon még bőven volt helyi tarifa, amikor bejött az internet. Matáv-oldalról sok számítást végeztünk, főleg Balogh András egy amerikai szakemberrel… Az éjszakai tarifa, most, hogy mondjátok, emlékszem, mindenki várta már, hogy kezdődjön, úgy emlékszem tízkor.

Igen és hát Bodokyék egyik fontos érve az volt, hogy ha drága, akkor nem tud elterjedni a netszolgáltatás.

Ezek mindig jó kérdések. És általában: a tartalomszolgáltatás vs. internetszolgáltatás is nagy vitakérdés volt. Ki beleszállni akart, ki kiszállni belőle, a legkülönbözőbb modellek éltek egymás mellett. A másik visszatérő elméleti kérdés a zöld mezős vs. régi intézmények által megvalósított, mindig voltak rajongói az egyik vagy a másik megközelítésnek. És az is szuper izgalmas kérdés volt mindig, hogy melyek azok a cégek, intézmények, ahol egy kis pionír élcsapat meg tudja változtatni a nagy mamutnak vagy óceánjárónak az irányát. Erről sokat okoskodtunk. Mi mint Carnation akkoriban, úgy neveztük, stratégiai internet tanácsadással foglalkoztunk. Nálunk nem volt designer vagy programozó, hanem éveken át az internet, a legújabb technológiák által kiváltott hatásokat elemeztük az üzleti életben, tettük emészthetőbbé, fordítottuk le a magyar piac körülményeire. Hozzáférési számokat elemeztünk. Érdekes és különös állatfaj voltunk ebben a dzsungelben. Sokan nem is értették, hogy mivel foglalkozunk. Hol vannak a weblapok? – ez volt mindenkinek a kérdése. Jó kis időszak volt, de nagyon stresszes, úgy emlékszem. Nekem az volt az ilyen igazi start up-os időszakom, napi 16 órás munkával, állandó rohanással. 1997 és 2000 között, az a három-négy év odatett.

Mitől volt stresszes? Sok volt a munka vagy sok volt a bizonytalanság a terület újszerűsége miatt?

A nem-támogató vállalkozási környezet miatt: amiatt, hogy ha valaki vállalkozó akar lenni, az azonnal az adócsalók vagy legalább is az adóelkerülők táborába is be kell, hogy álljon. A jelenlévőket nyilván ide nem értve. Nem lehet embereket rendesen felvenni, megfizetni, bejelenteni, mert akkor a vállalkozás nem él meg: Magyarországon extra stressz ezeknek a feltételeknek megfelelni. És ez nem az a fajta jó stressz, ami arról szól, hogy mitől lesz jobb egy tanulmány vagy hogyan végezhető el jobban egy munka.

Az interjú 2014. szeptember 16-án készült Budapest és New York között Skype-on. Készítette Bellai László és Vorák Anita, szerkesztette Bellai László. 

Megosztás
Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0