Szakadát István: Idővonalak – az online médiatörténet adatvizualizációja

Ezen az oldalon a személyes visszaemlékezéseim olvashatók azokról az eseményekről, amelyeknek részese voltam 1993-2011 között. 2013 első félévében naponta posztoltam a Facebook-falamon hosszabb-rövidebb történeteket erről a korszakról. Ezeket fogtam össze itt nagyobb egységekbe.


1993
1994
1994
1994
1995
1995
1995, 1999
1995
1995-2011
1995
1995
1996
1996
1995
1995
1996
1996-1997
1997
1997-1998
1999
1999-2006
2002-2009
2003-2004
2005
2006-2009
2009-2011

Nemzeti Digitális Adattár (NDA)

2003-2004

Ha a ráfordított költségek (pénz, energia, idő) és az elért eredmények arányát hasonlítom össze, akkor a legrosszabb kimenetű projektem az NDA lehetett. Mondhatom másként is: nagyon sok szempontból az NDA totális kudarc volt. Mégis, a magyar digitális kultúra egyik legfontosabb kísérletének tartom, és egyelőre nem látok semmi más lehetőséget arra, hogy az NDA által megfogalmazott célokat másként is meg lehetne-e valósítani, mint ahogy az az NDA-koncepcióban le volt írva. A digitális hálózati technológia olyan sok előnyt kínál az analóghoz képest, hogy az egész kommunikációs-kulturális rendszerünk átkerül digitális platformra. Ez szinte trivialitás (bár, azért kicsit lehetne kapargatni rajta). Ami nem digitális, az nincs, az nem lesz. Ezt is sokan mondják. Elemi kulturpolitikai (nagyzoljunk kicsit: nemzetstatégiai) cél tehát, hogy kulturális örökségünket áttegyük digitális platformra. Az analóg korszakban a kanonizált kulturális átörökítés talán legfontosabb szereplői a közgyűjtemények voltak, ezért az itt őrzött tartalmak (szövegek, képek, beszédek, zenék, filmek stb.) digitalizálása kell legyen az egyik első lépés a digitális átállásban. Tegyük fel, ez sikerül. Mindez hihetetlen előrelépést jelent, hiszen a teljes magyar kultúra örökséget bárhonnan, bármikor elérhetem (ne foglalkozzunk most a szerzői jogi kérdésekkel, a gondolatmenet szempontjából irreleváns). Nem kell elmennem ide, oda, amoda, nem kell nyitvatartási időhöz igazodnom, bárhonnan, bármikor hozzáférhetek az online könyvtár, filmtár, rádió-, tévéarchívum, zenetár, egyetem, iskola stb. tartalmaihoz (bármihez). Még messze nem vagyunk itt, de látszik, hogy ez a cél elérhető, megvalósítható. És már ma is, félkészen, és holnap, amikor teljesen megvalósul, még inkább mondhatjuk, hogy tényleg elképesztő előrelépés ez a korábbi korszakok lehetőségeihez képest. De! Szerintem nem ez az utolsó lépés, és ezért nem is szabadna hagynunk, hogy ez legyen az utolsó lépés. Az analóg világ ugyanis technológiai kényszerek miatt szegmentáltan, egymástól elkülönítve kezelte a különböző típusú kulturális tartalmakat. Ez a tehnológiai kényszer azonban már nincs jelen a digitális hálózati világban. Ha tehát úgy emeljük át a magyar kulturális örökséget eddig őrző közgyűjtemények tartalmait a digitális világba, hogy közben megőrizzük, pontosabban fenntartjuk, még pontosabban nem bontjuk le az intézményi határokat, akkor nem felelünk meg az új kor kívánalmainak. Miért kell “lebontani” az intézményi falakat? Mert a kulturális tartalmak befogadói sosem vagy legalábbis nagyon sokszor nem az intézményi logikák szerint keresték, keresik a fogyasztani valót. Ha Bartók Béláról akarok megtudni valamit, akkor érdekelhet, hogy az OSZK-ban milyen könyvek vannak róla, a Rádió archívumában milyen felvételeket hallgathatok meg, a Filmarchívumban, az MTV archívumában milyen filmeket nézhetek meg és így tovább. És az baromi kényelmetlen, ha nekem ezért el kell mennem mindegyik intézmény oldalára, ahol újra és újra keresgélnem kell Bartók után, és ha találok valami érdekeset ez egyik helyen, amiről eszembe jut, hogy a másik helyen ennek nem néztem utána, akkor megint mehetek vissza oda stb. Szóval mit kellene biztosítani a felhasználóknak? Azt, hogy ha már egyszer bármikor, bárhonnan, bármit elérhetnek, akkor ezt “egy kattintásra” tehessék meg. Ne kelljen a virtuális térben sem ide-oda mászkálni. Nem elég a valós teret behálózni, össze kell kötni a virtuális tereket is. Ennek az igénynek a kielégítésére szolgálhat az interoperabilitás vagy a metaadat-integráció megvalósítása. Ez annyit jelent, hogy a különböző digitális gyűjtemények metaadatrendszereit átjárhatóvá kell tenni. Ehhez egységesíteni kell az eltérő metadatrendszereket. Ha valamilyen módon a metaadatokat szemantikai értelemben szabványosítjuk, és a gyűjtemények rávetítik saját metaadataikat a közös szabványra, akkor a “szétszórt és egyedi” metaadatok nyitottakká és bárki által értelmezhetőekké válnak megteremtve a lehetőséget arra, hogy bárki keresni tudjon bennük. Ehhez persze még az is kell, hogy a metaadatok nyilvánosak (és bárki által kereshetőek) legyenek. A metaadatok nyitottságát háromféleképpen lehet elképzelni: i) az archívumok felületet nyitnak és beengedik magukhoz a metaadat-keresőket (ennek több módja is van, de ez most mindegy), ii) az archívumok a szabványosított metadataikat közreadják és mindenki viheti, szolgáltatást építhet belőlük, iii) minden metaadatot összegyűjtünk egy helyre és azokból építünk egy integrált keresőszolgáltatást. A második opciót akarta az NDA megvalósítani, a harmadikat a MANDA. Működhetne az első verzió is. Én a második megvalósíthatóságában hiszek leginkább, de nem ez a legfontosabb kérdés. A “minden irányban egyidejű” vagy legalább az “egyidejű, tetszőleges irányban” hozzáférés kulcsa a keresőszolgáltató. Az, aki megcsinálja azt a keresési szolgáltatást, amire az érdeklődőknek szüksége van. De hát sokféle ilyen igény létezhet! Igen, ezért kell a (kereső, eligazító) szolgáltatásokról beszélni. Ahány igény, annyi kereső. Ha van igény, lesz kereső. A tartalomtulajdonos, az OSZK, az MTV, az MR, az NDA, a MANDA, a “bárki” ugyanis mindig csak kevés keresési igényt képes kielégíteni. De ha lehetővé tesszük, hogy a nyílt metaadatokra támaszkodva bárki keresőszolgáltatást csinálhasson, akkor potenciálisan annyi szolgáltatás létrejöttét készítjük elő, ahányféle érdeklődési igény megjelenik a “piacon”. Ez a kettősség adta az OAI és az NDA koncepció lényegét: az adatgazdai és szolgáltatásgazdai szerep elválasztása, és az utóbbi létezésének biztosítása a metaadatok nyilvánossá tételével (az NDA-ban a metaadatok leszüretelhetőségével). Ha a MANDA az lett volna, amit a Mandalat koncepcióban leírtunk, akkor a MANDA is csak e kettős szerep megvalósításával tudta volna küldetését teljesíteni. Amíg ez az elképzelés nem valósul meg valamilyen formában, addig a kulturális tartalmainkat csak szigetszerűen érhetjük el. Ahány értékes tartalmat őrző archívumunk van, annyi weboldalt kell folyamatosan felkeresnünk egymás után. Hajózgathatunk szigetről, szigetre, ugrálhatunk buckáról buckára. Mennyivel könnyebb lenne egy összefüggő kontinenst bebarangolni.

2002 végén, 2003 elején szólt György Péter, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) új projektet indít Nemzeti Digitális Adattár (NDA) néven, és a MOKK beszállhatna a stratégia formálásába. Kaptunk egy 4-5 oldalas elképzelést, aminek központi gondolata az volt, hogy az NDA nem birtokol saját digitális tartalmat, csak összegyűjti a közgyűjtemények metaadatait, és ezek segítségével integráló, eligazító szolgáltatást nyújt. Tetszett a koncepció. Péterrel találkoztunk Kitzinger Dáviddal, aki akkor Csepeli György (IHM államtitkár) jobbkeze volt, elbeszélgettünk, és megkaptuk a felkérést, hogy készítsünk el egy koncepciót és egy megvalósíthatósági tanulmányt. A koncepció központi eleme adott volt, amivel én teljes mértékben azonosulni is tudtam: az NDA tartalmat nem gyűjt, csak metaadatot. Kicsit körülnéztem a világban, és rátaláltam a nyitott archívumi kezdeményezésre (Open Archive Initiative), ami nem sokkal korábban indult. Egyértelműnek tűnt, hogy nekünk is ezt a filozófiát érdemes követnünk. Így is lett, az OAI-elvek alkották az NDA-koncepció vázát. Alapvetően én írtam meg az anyagot, besegített Babarczy Eszter és Knapp Gábor. Egy teljesen különönálló fejezetet is csatoltunk hozzá, amiben az a lista szerepelt, amit Biszak Sanyiék (az Arcanum Kft.) állítottak össze a legfontosabb hungarológiai szöveges forrásokról, amit feltétlenül digitalizálni kellene. A megvalósíthatósági tanulmány fontos javaslata volt, hogy a minél szélesebb szakmai konszenzusok kiformálása végett érdemes lenne munkabizottságokat felállítani. Három munkacsoportot állítottunk fel. A Tartalominfrastruktúra Bizottságba inkább műszaki, technológiai felkészültségű embereket hívtunk (a tagok között szerepelt Honti Pál, Horváth Ádám, Kálmán László, Knapp Gábor, Kovács László, Lois László, Magyar Gábor, Prószéky Gábor, Ungváry Rudolf, Vas Zoltán). A munkacsoportnak kellett dönteni a megvalósítás során felmerülő legfontosabb informatikai, archívumtechnológiai kérdésekben. A Névtér Bizottság összegyűjtötte a legfontosabb névterek esetében felhasználható forrásokat, olyan ajánlásokat állított össze, amelyeket a névtérfejlesztések során figyelembe érdemes venni. Kicsit “tompította” e bizottság munkáját az a tény, hogy tudtuk, az induláskor nem lesz még pénz, szándék tényleges névterek indítására. A Terminológiai Bizottságba közgyűjteményi szakembereket hívtunk (Józsa Anikó, Ungváry Rudolf, Komár Erzsi, Illényi Katalin, Tószegi Zsuzsa, Halasi Zoltán, Vajda Erik, Berke Zsuzsa), a munkacsoport feladata pedig az volt, hogy ki kellett dolgoznia egy közös “értelmező szótárat”, egy olyan fogalomkészletet, amely az NDA-hoz csatlakozó közgyűjtemények gyakorlatában felmerülő minden fogalmat, terminust lefed. Ez azért volt fontos, mert a tervezett adatintegrációra és adatinteroperabilitásra csak akkor volt esélye az NDA-nak, ha minden archívum felől és felé egységes metaadat-nyelven mozoghatnak az adatok. Nagyon érdekesek voltak ezek a bizottsági ülések, beszélgetések. A munka végén elkészült egy szótár tezaurusz formátumban (Ungváry Rudi is a bizottság tagja volt, tehát ez nem volt kérdés), illetve én folyamatosan építettem egy adatbázist is a felmerült fogalmakból, így egy jól strukturált szerkezetben is rendelkezésre álltak ezek az adatok. Az önmagukban vett szakmai önértékükön túl azért is fontosnak tartottam ezeket a bizottsági munkákat, mert az első pillanattól fogva tudtam, hogy a koncepció megvalósításának sikere leginkább azon múlik, hogy meg tudjuk-e nyerni a legfontosabb közgyűjteményeket (azok vezetőit, hangadóit, informatikusait). Erre volt elméleti esély, de a gyakorlat mást hozott. Nagyon sok pénz volt az NDA első évére szánva (egy milliárd körüli nagyságrend), és ha a pénzek szétosztásakor az NDA-koncepcióból fakadó intézményi feladatok elvégzéséhez kötötték volna a tényleges kifizetéseket, akkor talán lett volna remény arra, hogy a közgyűjtemények megcsinálják mindazt, amit az NDA-kompatibilitásuk kialakítása érdekében szükséges lett volna. De nem ez történt. Már korábban (még a koncepció megszületése előtt) eldőlt, hogy hova, mekkora pénzek mennek, és innentől kezdve a közgyűjteményi szféra legfontosabb játékosai mind magasról szartak az NDA elvárásaira. Nem mondom, hogy nem fontos dolgokat csináltak meg a kapott pénzekből, csak nem az NDA számára fontosakat (az OSZK például többszáz milliót költött a retrospektív katalógus digitalizásásra). Szerintem ez az indulási helyzet alapvetően meghatározta azt, hogy az NDA sosem tudta elérni azt a kritikus tömeget, ami már elegendő lett volna ahhoz, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljék a koncepció értelme és haszna. Ez szerintem sosem következett be.

Creative Commons

2005

Ha már szóba hoztam a Creative Commons Magyarország elindulását, jöjjön pár mondat a genezisről. 2003, de inkább 2004 körül már egyre többet hangzott el, íródott le a Creative Commons (CC) neve. Arra már nem emlékszem pontosan, mi volt az az impulzus, aminek hatására egyszercsak utána néztem, mi is ez az egész. Rémlik, mintha egy tudálékos nő beszélt róla úgy, hogy kicsit dühössé, kicsit kíváncsivá tett. Amikor megnéztem, mi is ez az egész, egyből megértettem, hogy ez nekünk kell. Valahogy pillanatok alatt összeverődött egy kicsiny kis társaság (Bodó Balázs haverjai voltak), és a MOKK-ban elkezdtük lefordítani a CC szövegeit, a különböző licenszeket. Dudás Ági, Gyenge Anikó, Bodó Balázs, Kelényi Attila alkották a csapatot. Jó volt, sokat tanultunk egymástól. Ez már 2005-ben lehetett, mert ez a történet egy ponton összekapcsolódott a re:activism konferenciával, mert adódott az ötlet, hogy a CC Magyarország mozgalmat az aktivizmus konferencia idején kéne elindítani. (Mondjuk, az a konferencia is megérne egy posztot, nem volt semmi. Lawrence Lessig, Yochai Benkler, Jimmy Wales egy panelben Budapesten.) Hatalmas esemény volt egyébként az indulás, nem várt nagy tömeg gyűlt össze. Amikor már megizmosodott a CC idehaza is, akkor én szép lassan kiszálltam a dologból. Bár a legismertebb, legtöbbet idézett megnyilatkozásom a CC-hez (lesz) köthető, mégha senki sem tud róla. Valami CC-vonatkozású találka volt egy presszóban az hajdani MTV székház mellett, ahol Bodó Balázzsal üldögéltünk egymás mellett. A megoldandó feladatok között a CC-licenszek neveinek fordítása. Share alike, No commercial, Attribution stb. – ezeket kellett kellően rövid magyar kifejezésekre cserélni. Kortyolgatni kezdtem a kávémat, és leírtam egy szalvétára: nevezd meg, így add tovább, ne add el, ne változtasd. Balázs csak annyit mondott: megvettem. És azóta ott vagyok minden kilométerkőnél.

Szépművészeti Múzeum

2006-2009

Nem tudom, miért, de nagyon ambivalens érzések kavarognak bennem a Szépművészeti Múzeumos munkámmal kapcsolatban. Pedig tulajdonképpen derék iparosmunkát végeztem. De például nem tudom, mikor is dolgoztam nekik pontosan. 2006-2009 között valamikor. Műegyetemi kapcsolatok mentén kerültem oda. Volt egy lelkes csapat, akik nagy reformokba vágtak volna. Közvetve nyilvánvaló volt, hogy akarta, támogatta ezt a háttérből a főigazgató, Baán László. Őt még a NAVA előkészítésének időszakában ismertem meg, de szoros kapcsolat nem alakult ki köztünk. Párszor találkoztunk a Szépművészetis projektben, de csak egy általános támogatási hajlandóságot érzékeltem felőle, többet nem tudtam “befogni” vele kapcsolatban. A feladat adott volt. Addig minden szervezeti egységnek saját informatikai megoldása volt a Múzeumon belül. Ezek legtöbb esetben borzasztó primitív megoldások voltak. TIpikus volt, hogy excel-táblákban rögzítették az adatokat, néha előkerült egy access-adatbázis is, de semmilyen központi koncepció, hatás nem érződött az elkülönült rendszereken. A terv pedig az volt, hogy integrált megoldás kell, venni kell egy alkalmazást a piacon és abba bele kell tölteni a fragmentált adatbázisocskákat. Ezt a folyamatot támogattam (vezettem? – nem tudom). A legnagyobb munka a kicsiny adatbázisok integrálása volt. Ezt élveztem a leginkább, mert itt rengeteg, számomra új modellezési kérdés került elő. Addig még nem dolgoztam múzemban, ahol a tárgyiasságnak és az egyediségnek sokkal nagyobb szerepe van, mint a tömegmédia termékeit őrző archívumokban (könyvtárban, filmtárban stb.). Minden adatforrást megkaptam és csináltam egy integrált, normalizált, saját névterekkel ellátott adatbázist (az Access elég volt ehhez). Miután megvolt az egységes adatbázis, utána már csak ki kellett választani egy megfelelő képarchívumi szoftvert a piacon (ez lett a Gallery System), amibe be kellett tölteni az adatokat, testre kellett szabni és el kellett kezdeni üzemeltetni (továbbfejleszteni) a rendszert. Ebben már – egy idő múlva – nem vettem részt. A Szépművészetiben az volt a jó, hogy az újra fogékony múzeumi szakemberekkel lehetet együtt dolgozni, viszont valamiért nem volt jelen erős informatika. Ennek persze voltak hátrányai is, de a váltást így könnyebb volt levezényelni, mert nem volt abból az irányból “ellenállás”. Ez fontos tényező. Valakinek egyszer meg kéne írnia azt a munkamegosztási állóháború “történetét”, ami az informatikusok és laikus megrendelőik, befogadóik között zajlik, ami az informatika társadalmasulásának egyik legfontosabb jelensége.

Mindentudás Egyeteme 2.0

2009-2011

Hát, akkor jöjjön a ME 2.0 vagy leánykori nevén Pálinkás-sztori. Nem vettem érdemben részt benne, de azért valamennyire ráláttam a Mindentudás Egyeteme történetére már indulásától, 2002-től kezdve. A programnak voltak nagyon jó részei és voltak gyengébbek, de az egész alapvetően sikersztorinak minősíthető. És a siker egyik legfontosabb oka itt is az a tény volt, hogy a Matáv gigantikus pénzeket beletolt a projektbe. Aztán 2007-ben leült az egész, de miért is? Mert elfogyott pénz. A Mindentudás projekt mögött ugyanaz a matávos Sallai László állt, akivel mi a MOKK-ban együtt voltunk 2002-től. 2008-ban már csak abban lehetett bízni, hogy EU-s pályázati pénzeket lehet találni a folytatásra. A pályázatírásban Rényi András segített Sallaiéknak. Én nem nagyon bíztam az egészben. Egy megbeszélésre azért pontosan emlékszem. Rényi András nagyon náthás hangulatban volt, és én úgy hallottam, mintha a “mindentudás” helyett állandóan azt mondaná: “mindendugás”. Úgyhogy hazafelemenet elmerengtem azon, hogy mi lenne, ha inkább a Mindendugás Egyeteme portált csinálnánk meg. Határozott szexuális felvilágosító jelleg, tudományosan erotikus vagy erotikusan tudományos bigyók, ezek-azok stb. Végülis nem jött létre, pedig mintha még megvettem volna a mindendugas.hu domaint (már nem él). De ez mindegy. 2009 tavaszán Rényi András szólt nekem, hogy a Norvég Alap pályázatán nyertek egy vagonnyi pénzt, meg kéne csinálni a Mindentudás Egyeteme 2.0-t, beszállok-e. Beszálltam. Már akkor szűkebb volt a megvalósítás időkerete, mint ami a pályázatban szerepelt, mert a két tulajdonos egyike, az MTA húzódozott valamiért az indulással. Az MTA főtitkára, Pálinkás József nem akarta a projektet (innentől kezdve a főtitkár kódneveként az Akadémia úr terminust használom). Akadémia úr tehát vonakodott elindulni! Amikor már megvolt a pályázaton elnyert 700 misa. Ez rengeteg pénz volt, de ebből kellett 16-16 előadást, kerekasztal-beszélgetést, egy-egy órás riportfilmet, ezekből tévéműsorokat csinálni, új portált felhúzni, szanálni a régit, az új témákhoz e-learning anyagokat készíteni középiskolások számára. A feladat is sok volt tehát, nemcsak a pénz. Azonban, mint már utaltam rá, pénz ide, pénz oda, Akadémia úr valamiért ellenezte az indulást. Úgy volt, hogy 2009 nyarán megcsináljuk a közberszerzési kiírást, szeptember-októberben meglesz a nyertes (a tévégyártásra kellett optimalizálni mindent), és elindulhat a projekt úgy, hogy féléves csúszása lesz, de ez még behozhatónak tűnt. De Akadémia úr továbbra sem értett egyet saját nyertes pályázatával, így múltak a napok, hetek, hónapok. Megjelent egy cikk az ügyről még 2009-ből, de a kérdésekre nem volt benne válasz (http://figyelo.hu/cikkek/150128_tudasszunet). Mondjuk, annyit észre vehet a figyelmes olvasó, ha most elolvassa a cikket, hogy Fábri György ekkor még mindig kulcsszereplőként tűnt fel Akadémia úr oldalán, miközben az MTA kommunikációs igazgatói posztjáról már kirú…, akarom mondani, távozott, illetve a cikkben egy laza mondattal (“az MTA nem látta biztosítva, hogy a program az Akadémia számára vállalható szakmai színvonalon, és az intézmény által elvárt pénzügyi átláthatóság és hatékonyság mentén valósuljon meg”) a pénzek hűtlen kezelésével simán megvádolták a Mindentudás menedzsmentjét vagyis Sallai Lászlót és ezzel a mögötte álló, őt támogató Telekomot is. Végül 2009 karácsonya előtt két nappal Akadémia úr meggondolta magát. Egy kis időre. Úgy volt, hogy 2010 januárjával – ekkor már féléves késéssel – beindulhat a szervezés. Nem ez történt. Valami cég jelent meg (Akadémia úr megbízásából), aki a Mindentudás-stáb minden tagját beszámoltatta a tervekről, és a cégnek jelentést kellett adniuk arról Akadémia úr felé, hogy mit hogy látnak megvalósíthatónak. Aztán amikor kiderült, hogy a cégnek majd nem lehet fizetni a pályázati keretből csak úgy, mert hát szabályok vannak az ilyen pénzek elköltését illetően, akkor a cég eltűnt. Meg vele pár – újra értelmetlen – hét, hónap. Talán 2010 márciusától vagy áprilisától lehetett csak ténylegesen elindulni. Amikor már csak egy év volt hátra (a tevezett kettő helyett), és nem lehetett határidő-módosítást kérni. Természetesen volt még gond (és csúszás) a tévés közbeszerzéssel is, de az akkor már inkább segítette a stábot, mint gátolta: a lehetetlen akarását mindennél jobban inspirálja, ha azt érzed, hogy “ha még ezt is meg lehet tenni veled, akkor mindent kibírsz, mindent meg tudsz oldani”. Végül 2011 év elején indult el a program nyilvánosan úgy, hogy április végén le kellett zárni. Ennyi maradt a pályázatban vállalt két évből. De megcsináltuk. Szerintem jól. Czakó Zsolt nagyon szép új arculatot hozott, Asbót Kristóffal együtt csinálták meg a tévés látványt, Nyitrai Kata és Zala Kriszta kettős-vezetésével készültek a tévés műsorok, Rényi András volt a koncepció kidolgozója és a projekt főszerkesztője. A magyar nyelvtechnológiai szakma pedig azóta tartozik nekem egy sörrel, amiért övék lett az egyik főtéma a tizenhat közül. Én a webjelenlétért feleltem, és messze nem tudtam megvalósítani azt, amit szerettem volna (bár az új portál azért egy klasszissal jobb lett a korábbihoz képest). A szanálásra, az új portál kereteinek felállítására ment el minden időnk és energiánk, de amitől izgalmas lehetett volna, arra, hogy hogyan lehetne pezsgést, újszerű webes tudománykommunikációt csinálni, abból nem jött össze semmi. Nekem végig a portálra, a fejlesztésekre kellett figyelnem (itt is Csoma Peti és Kovács István volt a két legfontosabb társam), hiába volt egy kicsi, de lelkes webszerki csapat (Bihari Anna, Bodó Balázs, Kőhegyi Ilona, Márton Róza Krisztina, Réz Anna, Zemplén Gábor), saját webes tartalmat keveset tudtunk előállítani. Megcsináltuk végül határidőre az egészet, de menet közben is csak a hihetetlen erős fenntartást, belső ellenállást éreztük Akadémia úr részéről. Pedig két másik akadémikustól, Pléh Csabától és Kertész Jánostól, akik a Tanácsadó Testület Akadémia úr által delegált tagjai voltak, sok támogatást kaptunk. Nem tudom, vagy ha sejtek valamit róla, nem írom le, miért viselkedett így Akadémia úr. De azért neki egyszer illene elmondania.

MOKK

2002-2009

Bár szerintem nagyon rossz kérdés, de ettől még nem kevésszer tették fel nekem, nekünk, hogy mit adtunk mi vissza a Matávnak azért a sok pénzért, amit kaptunk. Mondom, rossz a kérdés, nem lehet rá jó választ adni, de azért egy dolgot megemlítenék. Talán már az első évtől fogva tartottunk előadásokat Matávos dolgozóknak – Telekom Akadémia néven. Még mai fejjel, a mostani tudásommal is azt mondom, hogy ezek az előadások nagyon jók voltak akkoriban. Mindenki nagyon friss, izgalmas témákkal jött elő előadásról előadásra. Most nagyot mondok: azokat szinte a világ minden pontján előadhattuk volna. Én a mai napig büszke vagyok arra a 2006-os előadásomra, amiben a Google titkos stratégiájáról beszéltem, amit a cég szolgáltatásainak feltérképezéséből “olvastam ki”. Ezekből az látszódott, hogy már akkor elkezdett arra készülni a Google, hogy kiépítsen egy kérdés-válasz (Q&A, Question and Answering) infrastruktúrát. Rengeteg apró ilyen képességet alakított ki: ha felismerte a kereső, hogy valamilyen kérdéstípusba besorolható a feltett keresőkifejezés, akkor nemcsak úgy válaszolt, hogy oldalak linkjeit adta vissza, hanem úgy is, mint aki tudja a választ a feltett kérdésre (ha beírta valaki a Star Wars kifejezést, akkor talált x millió weboldalra mutató linket, és az elején kapott egy moziműsort, hogy épp hol lehet a filmet megnézni). Ezektől a rendszerektől várták (várják) azt, hogy meg lehessen haladni (ki lehessen egészíteni) a szabad szavas keresőket. Ahogy hallom, a Bing is gőzerővel erre készül egy ideje. Kis lépésekben a gépi intelligencia felé. Nem azt mondom, hogy a Telekom Akadémia előadásokkal teljesen megszolgáltuk volna a pénzünket, de valamit azért visszaadtunk vele. És szerintem bután teszi mind a Telekom, de akármelyik más mai cég is, hogy csak a piacról veszi meg a szakértést, tanácsadást, és nem épít ki hidakat, csatornákat az akadémiai szféra irányába, hogy azokon keresztül beszerezhesse a legfrissebb, de még “feldolgozatlan” információkat úgy, hogy ne kelljen azokat a napi kényszerek logikájához igazítani.

Sokat lehetne írni a MOKK tevékenységéről, a nagy K+F-projektekről. A Szavak hálójában és az Adatrosta még az Axelerohoz kötött, de a Mokkos sapkám is rajtam volt már (ekkor ismerkedtem meg Kangyal Andrásékkal, akikkel volt egy izgalmas kísérletünk vizuális tezaurusz fejlesztésére, meg Szandtner Attiláékkal, a Virgoból, akikkel megintcsak a tudásszervezési rendszerek körül sertepertéltünk, csak kicsit másként). Már mint a MOKK-ban zajlott projektekről beszélhetnék a Szószablyáról, Hunglishról, Agyfarmról, a nyelvtechnológiai műhely körül kialakult holdudvarról (elméleti nyelvészekről, a Kálmán iskoláról, Trón Viktorról, Rebrus Péterről, Szeredi Daniről, a többiekről), a 2005-ös CEU-s konferenciáról (ahová, hihetetlen, hogy mennyi nagyágyút tudtunk elhozni, Lawrence Lessig, Jimmy Wales, Yochai Benkler ült egy asztalnál), a Creative Commons mozgalomról, amit mi hoztunk be Magyarországra, az NDA-ról és még sok minden másról, de én csak egyet emelnék ki ezek közül, a MEO projektet. Nem azért, mert annyira sikeres lett volna. Sok szempontból inkább kudarcnak lehetne minősíteni. Nem is azért, mert pénzügyi nagységrendjét tekintve ez volt a legnagyobb volumenű K+F-projekt (100 millió fölött volt az összköltsége). Arra szerveztük össze a magyar nyelvtechnológiai fejlesztésekben addig résztvállaló cégeket, egyetemi tanszékeket (nyolcat), hogy közösen megalapozzunk egy magyar nyelvű egységes ontológiát. A gépek szemantikai képességének kialakításához ez elengedhetetlenül fontos erőforrás volt (van és lesz). A nagy cél nem valósult meg, bár az alapokhoz sok mindent letettünk. Én nem is hittem abban, hogy valóban sikerülhet a nagy terv, a pályázati szövegben is inkább ontológia infrastruktúra kialakításáról írtam az ontológia felépítése helyett. Amiért a MEO-t emelem ki egyedül a többi közül, azt a projekt során ért intellektuális élmények miatt teszem. Nagyon izgalmas (és szerintem fontos) szakmai beszélgetések folytak két éven keresztül. Ezekben a vitákban rengeteget tanultam Szőts Miklóstól, Varasdi Karesztől, Simonyi Andrástól, Gyepesi Gyuritól, Kálmán Lászlótól, Ungváry Ruditól, Kornai Andristól. Remélem, még lesz alkalmam bizonyítani, hogy volt értelme ennek a projektnek.

2002 elején lehetett, hogy György Péter elkezdte pedzegetni nekem, csinálni kéne egy egyetemi műhelyt, és be kéne oda vinni a legjobbakat a fiatalok közül, akik ott dolgoznak körülöttünk. Nem volt ellenemre az ötlet. A pénzt Péter hipp-hopp előteremtette, tudtuk kiket akarunk kiválasztani, hiszen mi vittük oda őket, így azon a nyáron megalakult a MOKK (a Matáv és a BME közös intézményeként). A MOKK a Szociológia Tanszékbe ágyazódott be, tehát nem volt önálló intézmény, ebből fakadt is rengeteg konfliktus a tanszékvezetővel, de nincs kedvem ezekről írni. A MOKK vezetője Sallai László volt, aki a Matávot képviselte, a szakmai irányokat mi határoztuk meg ketten, György Péter meg én. Mindketten a magunk módján. Ott volt még szeniorként mindvégig a háttérben Kornai András, aki nélkül az oly fontos nyelvtechnológiai profil nem alakulhatott volna ki. András akkor Amerikában élt, onnan vezette ezt a szakmai munkát, idehaza pedig Halácsy Péter lett a kulcsfigura. Szeniornak mondanám még Babarczy Esztert is, aki az évek alatt többféle funkciót is betöltött, és változó intenzitással, de mindvégig ott volt körülöttünk. Voltak velünk olyanok, akik segítették a MOKK munkáját. Kemény Vagyim, Knapp Gábor, Bernát Réka, Benda Klára, Balázsovits Lajos, Kovács Kinga (DJ Sanyi), Berzsenyi Bea hosszabb, rövidebb ideig ilyen-olyan szerepet töltöttek be (könyvtáros, Matáv képviselője, oktatási felelős stb.). A MOKK kutatói (oktatói) státusában először négyen voltak: Halácsy Péter, Vida Péter, Vályi Gábor, Bodó Balázs. Mind a négyen ott dolgoztak az Axeleroban, de Vida Peti kivételével már mind a Tartalomprojektben is szerepet kaptak. Mi bíztunk bennük Péterrel, mindegyikükért oda voltunk valamiért. Vida Peti aktuáriusként végzett, az Axeleroban elemző volt, őt ott és így ismertük meg. A matematikai tudása miatt a mérnöki oldalhoz számítottuk, így durván egyensúly alakult ki a mérnöki és média/ember oldal között. Ezért indultunk velük, négyükkel. Aztán egy év után Vida Peti elment Barcelonába PhD-zni (utána jó sokáig Bécsben tanított, mostanában átment Mannheimbe). A büdzsébe belefért, gondoltuk, vegyünk fel a helyére két embert. Mivel akkor HP (Halácsy Péter) már többedszerre ajánlotta Varga Dánielt, hogy mennyire alkalmazni kéne, ezért őt a mérnöki vonalra hamar kiválasztottuk. A másik státusra viszont kettő jelölt is akadt: Csigó Péter és Somlai-Fischer Szabolcs. György Péterrel tartottunk egy meghallgatást nekik. Csigó Petiben rendkívül meggyőző volt a társadalomtudományi felkészültsége, olvasottsága. Szabolcsról meg csak annyit mondott utána Péter nekem: “Szakikám, ez az ember vagy hatalmas kókler vagy egy zseni.” Péter persze mindig hajlamos volt a túlzásokra, de azért bólogattam kicsit én is. Már csak az volt a kérdés, kit vegyünk fel. Nem tudtunk dönteni, jött mind a kettő. És eltöltöttünk pár nagyon szép évet együtt. Aztán Csigó Peti elment Brüsszelbe, HP és Szabolcs megcsinálta a Kitchen Budapestet, aztán valami másba kezdtek (azt hiszem, Prezi lett a cégük neve), kicsit később Balázs elment Amerikába, most Hollandiában van, Vályi Gábor pedig átigazolt, na hova?, a Prezibe. A helyükre jöttek mások (Kacsuk Zoltán, Barna R. Emília, Lakatos Zoltán), de ez már egy másik történet. Hát, hatalmas elnézést kérek, de tegnap kihagytam Gyenge Anikót és Aklan Andrást a MOKK-osok listájából. Nincs mentségem. Anikóval a Creative Commons kapcsán kerültünk kapcsolatba és külsősként sokat dolgozott velünk. András pedig kezdtektől projektmenedzse és mindenes votl egyben.

Talán jóval korábban és talán magamtól kiszálltam volna az Axelero-buliból, ha nincs közben pár olyan projekt, ami lekötötte a figyelmemet. Az egyik a MOKK volt. Sokat tudnék írni róla, de nem teszem mégsem, mert túl közel van még időben hozzánk. Ha nem is a jelenről, de a nagyon közeli múltról van szó, amiről mindig nehezebb beszélni. A jelenbe belelóg a jövő, és a jövő miatt könnyebben hazudunk, mint a múlt miatt. Nem is a hazugság a fontos. A jövőhöz igazodni akarunk, mérlegelünk, kombinálunk, a múltat csak bevallani kell. Persze, az sem könnyű. Na, MOKK. 2002-ben jött létre, és nehéz arra válaszolni, hogy mikor lett vége, vége lett-e egyáltalán. Azt talán mondhatom, hogy volt egy aranykora, ami durván az első hét év lehetett. Az origóban ezúttal is György Péter áll. Tapsot neki. Ő volt az, aki kijárta a Matáv vezetésénél, hogy adjanak egy valag pénzt arra, hogy alapítsunk a Műegyetemen egy új médiával foglalkozó intézményt. Meg kell adni a kreditet azoknak, akik hallgattak a tanácsra és – egyetemi kontextusban – nagyon komoly támogatást adtak sok éven át. Straub Eleket és Pásztory Tamást kéne most megtapsolni. Mellettük taps jár még Sallai Lászlónak is, aki akkoriban a Matáv Oktatási igazgatója volt, így elég nagy büdzsével rendelkezett, és “mi” neki lettünk dedikálva. Na, mi az “ő pénzéből” tapsoltunk el egy keveset (vagyis egy sokat). Csak azért játszottam itt a szavakkal, pénzzel, tapssal, mert úgy gondolom, hogy a MOKK sikeres kísérlet volt arra, hogy működhetne sokkal jobb egyetem is, csak pénzt (de nem is olyan sok pénzt) kéne áldozni rá. A MOKK nekem arról szólt, hogy elhivatott, tehetséges emberek tudnak úgy egyetemet, tudományt csinálni, hogy csak arra figyelnek, ami a dolguk, hogy motiváltak, nincs másod-, harmad, sokadállás, csak a hivatásuknak élhetnek. Ezt úgy lehetett elérni, hogy mindenki kapott ösztöndíjat az egyetemi fizetése mellé. A történet másik fontos tanulsága az, hogy milyen termékeny tud lenni az, ha eltérő tudású, felkészültségű, motivációjú emberek ülnek egy asztal köré, hogy közösen oldjanak meg valamit. Nem olyan nagy dolog ez, kooperációnak szokták az ilyet nevezni. Én egész életemben vagy az együttműködés feltételeit kerestem vagy elbújtam magamba. A MOKK volt talán a legsikeresebb kooperáció az életemben. Én nagyon sokat kaptam tőle, nagyon sokat tanultam belőle.

Matáv Tartalomprojekt

1997-1998

Minden embernek csak egy hasa van. A dolgok emberléptékűségéről jutott ez eszembe. A Tartalomprojektben üzleti tervet kellett csinálnunk egy nagyvállalat számára. Ez természetesen pénzügyit tervezést is jelentett. 3-5 évre előre meg kellett becsülni a bevételeket, kiadásokat. Volt valami elvárás a megtérülési időre is, talán öt év (már nem emlékszem). Ez az egész tervezési munka annyira szürreális volt nekem, mint még soha semmi más (addig és azóta) az életemben. Olyan könnyedén dobálóztunk a számokkal, mint a gyerek a kockával. Akkora számokat kellett nekem a különböző tételekre, tevékenységekre, hónapokra, évekre beírni a pénzügyi táblák mezőibe, aztán tologatni innen oda, amoda meg vissza, amelyek a valós életem lehetőségeihez képest elképzelhetetlenek, összemérhetetlenek voltak. Először furcsa volt kimondani, hogy “akkor erre az évre tervezzünk be 30-50 milliót valamire”. Azt gondoltam magamban, “ember, ha én ezt a pénzt megkapnám, életem végéig megélhetnék belőle”. A tervezőasztalon meg csak egy parányi tétel volt, amit oda tehettem, ahova akartam. Mint egy zsetont a kaszinóban. Egy döntéssel akkora összeg felett diszponálni, mint amennyi egy ember teljes életét “lefedi”? Amikor ezt “megszoktam”, akkor jött a százmilliós nagyságrend, a végén meg a milliárdos. Megszoktam? Nem, nem tudtam ezt megszokni. Engem végig zavart, és azóta is rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy ez is egy szakma, tudom, hogy minden lehet arányosítani (és a milliárdokkal is ugyanúgy kell számolni, mint az ezrekkel), tudom, hogy tényleg meg lehet szokni, tudom, hogy ezt is lehet magas szinten csinálni, tudom, tudom, tudom. Mégis van valami félelmetes abban, ahogy az ilyen nagyvállalatok tervezgetik a jövőt. Amikor a kerekítési hiba is meghaladja már az emberléptékűséget, ott többféle értelemben is könnyen el lehet szakadni a valóságtól. Csak amikor a lufi kipukkan, akkor az nem annak fáj, aki fújta a lufit. Talán igaz, hogy ennek nincs alternatívája, ilyen a világ, merni kell nagynak lenni, tudomásul kell ezt venni, nem lehet ellene tenni, kész. Talán igaz. De nekem jobb így, kételyekkel teli. Merni kell kicsinek maradni.

A Tartalomprojektben nekem jutott a fizetős üzleti tartalomszolgáltatás megtervezésének és bevezetésének feladata. Tulajdonképpen az első pillanattól fogva hatalmas kétely volt bennem a dolog üzleti sikerességét illetően (ez vonatkozott az exkluzivitásra építő lakossági szolgálatásra, az MM Online-ra is). De hagytam magam sodorni az árral. “Próbáljuk meg, hátha mégis” – gondoltam. Az Üzleti Negyed név kiválasztása mögött ott motoszkált bennem az is, hogy később lehet majd másfajta negyedeket is csinálni (megvettük a negyed.hu domaint, még ma is működik az uzleti.negyed.hu cím). Gondoltam például arra, hogy majd csinálhatunk Ötnegyed címmel egy zenei magazint (mindig őrülten elfogult voltam az aszimmetrikus ritmusok iránt). Végül csak az Üzleti Negyed maradt, aztán az is megszűnt. Akkor is voltak, ma is vannak sikeres és fizetős üzleti tartalomszolgáltatások. Akkor is hajlandóak voltak, azóta is hajlandóak fizetni a vállalatok a céges, a jogi és a tőzsdei információkért. Az ötlet tehát nem volt eleve halott. Mi azonban ennél jóval többet akartunk. Persze ezeket is, de ezeken túl még sok minden mást össze akartunk szedni, jóval szélesebb és integrált kínálatot akartunk nyújtani. És mindezt egy olyan környezetbe terveztük beletenni, ami minden ponton lehetővé tette volna a perszonalizációt. Akkor így neveztük a profilírozást, testreszabási, szűrési lehetőségeket. A teljes kínálatból mindenki sajátmagára szabott, szűrt adatfolyamot állíthatott volna be magának. A végén totális kudarc lett a dologból. Írtam már korábban erről: ma már én is tudom, amit akkor nem tudtam, technikailag az a szoftverkörnyezet nem tudta, nem tudhatta kiszolgálni az igényeinket. A rendszer olyan lassan működött, hogy lehetetlen volt használni. Az nem derült ki, nem derülhetett ki, hogy tartalmilag mennyit ért, jó volt-e. Még az indulás évében be kell zárni. Pontosabban teljesen át kellett alakítani és “ingyenessé” kellett tenni, hogy az origo egyik rovataként működhessen tovább. Én egyébként még a szolgáltatás indulása előtt átadtam a főnökséget (főszerkesztői posztot) Pomogyi Lászlónak, aki addig egy nagyon sikeres szolgáltatást nyújtott egy üzleti szaklapnak. A jogrend által előírt, éppen aktuális határidőket adták meg napról napra, hétről hétre, ami a mindennapi vállalati ügyvezetést nagyban tudta segíteni. Ebben Pomogyi nagyon jó volt, sajnos a web világát nem értette. De ez volt a kisebbik baj. Nem emiatt csődöltünk be. Az Üzleti Negyed kapcsán ismerkedtem meg egyébként az EcoNet-esekkel is (Szenes Gáborral, Bencsik Attilával), akik a tőzsdei, pénzügyi adatokat “táplálták be” a rendszerbe. Ja, Both Vilit is akkor ismertem meg, aki akkor a Napi gazdaság főszerkesztője volt. Azért a tervezés, fejlesztés alatt rengeteg dolgot tanultam. Találkoztam nagyon rejtélyes ügyekkel (például az akkori állami céginformációs szolgáltatás körül nagyon furcsa, korrupciógyanús dolgokat tapasztaltam). De a Tartalomprojekt vezetője, Hegedűs Sanyi akkor bizalmasan mesélt nekem olyat is, hogy egy este felhívták őt, és közölték vele, a Matáv csak ne akarja olyan nagyon az akkor (és egyébként azóta is) piacvezető jogi szolgáltatást megszerezni magának, különben bajok lesznek. Talán az egyetlen nyertese ennek a történetnek az Opten Kft. lett, akiket az Üzetli Negyed indulásakor a partnerünknek választottunk ki a céginformációs szolgáltatás terén. Kaptak szép pénzt szolgáltatásfejlesztés címén, és idővel piacvezetővé is tudtak válni. Igaz, jóval később, amikor az Üzleti Negyednek már híre, hamva sem volt. Lám, lám. Minden rosszban van valami jó. Valaki másnak. Sajnálom ezt a történetet. Lehetett volna más is talán. De a bukás fáj.

Három adalék az origo elindulásához. i) Baj volt a névvel az indulás előtt. Kétféle értelemben is. Elsőre nem lehetett bejegyeztetni a domaint, mert akkor még volt egy olyan szabály, hogy egy cég csak korlátozott számú (talán három) domainnevet vehetett meg, ráadásul bizonyítani kellett, hogy van valami köze a cégnek a névhez. A Matáv ezt nem tudta volna bizonyítani, az Interszolgáltatók Tanácsában pedig kéjes örömmel szemlélték ezt a helyzetet. Ezért a Matáv villámgyorsan megalakította az Origo Kft-t, amire már meg lehetett kérni a domainnevet is. Aztán a következő év elején az Origo Kft. átalakult a MatávNet Kft-vé (vagy beolvadt? – erre már nem emlékszem). ii) Baj volt a névvel az indulás után. Egy ingatlanforgalmazó cégnek volt egy ilyen nevű szolgáltása, és az indulás után megtámadták a domainnévbejegyzést. Ezt a történetet röviden Straub Elek elmondja az alább látható videón. iii) Valamikor 1998 novemberében lehetett, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az origo indulásáig nem lehet összeszedni és egybefűzni az eredetileg tervezett exkluzív tartalmakat. Pontosan emlékszem arra a napra, amikor Simó Gyuri felhívta Hámori Ferit telefonon, és nagyon hosszan győzködte, hogy induljunk el exkluzív tartalmak nélkül, és majd pótoljuk a következő hónapokban. Feri elfogadta. Mást nem nagyon tehetett. Tudomásul vette a menedzsment is. Mi is történt? Egy mozdulattal (és ha nem is észrevétlenül, de reflektálatlanul) átkapcsoltunk a portál-koncepcióra. 1999-ben ugyan valóban projekt indult az origo Klub felépítésére (megtaláltam a projektindító doksit is), de arra már nem emlékszem, végülis mi lett a tervekből. Azt hiszem, semmi. Nem tervszerű, csak terv szerinti. Ezt az átkosra mondták. Lehet, hogy másra is igaz? Nem tudom. Tényleg nem.

Emlékezetből csak úgy tudom csak rekonstruálni a történéseket, hogy azt kell feltételezzem, hogy akkoriban a Matávnak az amerikai üzleti mintát követte és a naptári év közepén indult az új üzleti év. A két végleges kidolgozásra elfogadott üzleti tervet ugyanis ’98 nyár elejére kellett elkészíteni, amit el is fogadott a menedzsment azzal, hogy az MM Online szolgáltatást még 98-ban, az üzleti tartalomszolgáltatást 99 tavaszán el kell indítani. A két szolgáltatás idővel nevet kapott, Gyurié lett az Origo, az enyém az Üzleti Negyed. 1998 ősze az origo indításának előkészületeiről szólt. Megtaláltam a “design brief” doksit, benne a koncepcióval, a pontos menetrenddel. Érdekes mai szemmel olvasni. 1998 szeptemberében adtuk ki a felhívást a látványtervekre. Feltöltök egy rakásnyit a beérkezett képernyőtervekből. Azt hiszem, az első sorozat lett a nyertes, nekem a logo miatt rémlik így. Igaz, hamar le lett cserélve, de az tűnik ismerősnek. Gyakorlati tapasztalata akkor még csak Kelemen Gábornak meg nekem volt a projektből. Arra emlékszem, mennyire zavart engem, hogy nem foglalkoztak azzal a többiek, hogy meg kell tervezni a menüt, ki kell alakítani a struktúrát (interaktív drótvázról akkor még nem volt szó). De mindenki sokat dolgozott. És mindent elkészült időre. 1998. december 1-ével, a tervek szerint, elindult az origo.

A Tartalomprojektben a legfőbb feladatunk az volt, hogy üzleti terveket dolgozzunk ki a Matáv tartalompiaci belépésére. Első körben négyen kaptunk egy-egy üzleti modellt, és azt kellett megvizsgálnunk, milyen lehetőség van a négy irányban. Simó Gyuri vitte az MM-online kódnevű tervet. A koncepció szerint a cég internet-előfizetői számára exkluzív ingyenes tartalmat kell biztosítani, amitől majd azt lehet remélni, hogy növelni fogja a hozzáférési szolgáltatásra előfizetők számát. Az én feladatom az volt, hogy kidolgozzam egy fizetős üzleti tartalomszolgálatás vázát. Nádori Péteré volt a klasszikus médiapiaci modell vizsgálata, vagyis hogy lehet üzletet csinálni ingyenes tartalom biztosítása mellett reklámbevételekre támaszkodva (nem vagyok benne biztos, de mintha már akkor is portálkoncepciónak neveztük volna ezt). Végül Pohly Ferinek kellett kidolgoznia az elektronikus kereskedelmet középpontba állító üzleti terv alapjait. Az első elképzelések szerint az első kettő tervnek volt a legnagyobb realitása. Gyuri és én számítottunk a projekt két „erős emberének”, ezért kaptuk meg mi (vagy fordítva, ezért szereztük meg magunknak mi) ezt a két feladatot. Azt hiszem, a dolog önbeteljesítő jóslatként működött: a négy üzleti terv első körös kidolgozása után ezt a két koncepciót választotta ki a felső vezetés a részletes és végleges tervek kidolgozására. Ez meg is történt, ami alapján ’98 közepén el kellett kezdeni a megvalósítást is. A sors fintora (vagy valami mása), hogy e két terv egyike még az indulás előtt, a másika meg az indulás után nem sokkal megbukott. Végülis a portálkoncepció volt az, amit igazán életképesnek bizonyult. Az volt az e-commerce elképzelés is, csak azt mások valósították meg (és később). Lezárásként pedig nem tudom megállni, hogy ne utaljak egy párhuzamra. Velünk szinte egyidőben (1998 szeptemberében) indult el egy másik szolgáltatás a világ másik felén. Úgy hívták: Google.

Tárgyi segítség nélkül mennyivel nehezebb felidézni az online időket, mint a cd-rom-os korszakot, nahát. Miket is csináltunk a másfél év alatt? Sok emlék előjön, de nehéz sorrendbe rakni őket, nincs segítség (egyébként lenne, mert az egyetemi szobámban ott van legalább 10 vaskos dosszié, eltettem minden dokumentumot a Tartalomprojekt időszakából, csak hát sosincs erőm, időm lapozgatni őket). A projekt fő feladata egy üzleti terv kidolgozása volt. Ennek részleteiről még írni fogok. Mi, a külsős szakértők ültünk a Városház utcai irodában és elég gyakran (vagy ott vagy más Matáv-részlegben) volt egy-egy megbeszélés. Nagyvállalat – nagy megbeszélési kultúra. Gyártottuk az excel-táblákat, tárgyaltunk leendő partnerekkel. Belekóstoltunk a Matáv balatonkenesei üdülőjének édes életébe is (hogy aztán ott mik történtek, arról nem mesélhetek). A tervezgetés mellett azonban voltak gyakorlati feladataink is, nagyon is azok. 1998 elején például döntés született arról, hogy a Matávnak kell keresőmotor, hogy ehhez az AltaVista legyen a partner, és legyen a kereső neve AltaVizsla. Ezeket mind mi készítettük elő, de a tényleges tárgyalást, lebonyolítást már matávos belső emberekre bízták. Akik akkor ízlelgették az internet világát. Az AltaVizsla indításáért, a tárgyalásokért például valami Lajos volt a felelős, aki hamar továbbállt a cégtől, de amíg ott volt, néha jókat nevettünk rajta. Aztán a Tartalomprojekt végefelé már felbukkant Novák Peti is a Vizsla környékén, aki viszont sokáig veünk maradt. Nagyon konkrét feladata volt Weiler Péternek és Kelemen Gábornak is. Akkor még fontos volt a matav.hu, hiszen nem nagyon volt még más tartalom a Matáv égisze alatt, Gábor ennek volt a főszerkesztője. Weiler Péter pedig a Friderikusz online beindításán dolgozott, ami akkor nekünk nagyon fontos volt. Hogy miért, én már nem emlékszem, mai szemmel nem is igazán értem. Valamikor 1998-ban elindítottunk egy saját szolgáltatást is, hogy “legyen már valami”. Főzelék volt a neve, a fiatalokat céloztuk meg vele, a Projektből Nádori Peti felügyelte, azt hiszem, belefolyt a munkába Szekfű Balázs is, Vályi Gábor ekkor és emaitt szállt be közénk, de Bitumen (Molnár Dániel) is emiatt lehetett ott sokat (a részletekre nem emlékszem). Nekem semmi közöm nem volt a Főzelékhez, tartalmilag egy mondatot nem tudok felidézni belőle. Egyetlen élményem ezzel kapcsolatban a “fozelek kontra straubelek” kínos párhuzam maradt. Emiatt nem lehetett fozelek.hu a site neve. Helyette a “kicsit csálé, de a miénk” jeligére, a nem igazán szájraállós fzlk.hu lett. Ami, hát. Miután a világhír lecsengett, a csehek meg akarták venni a domaint, de nem adtuk. (Kicsit elbizonytalanodtam, hogy valóban így történt-e a dolog, de ha nem, akkor is olyan jól hangzik, hogy így hagyok mindent. Remélem, így volt.)

Amikor a Tartalomprojekt elindult, akkor az Internetto már a magyar internet zászlóshajója volt. ’98-ban az Internetto nem is kicsit szabadságharcos pátosza, illetve a Matáv brutálereje és kvázi-monopolhelyzete a telefonpiacon olyan helyzetet teremtett, hogy minden adva volt a hun Dávid és Góliát történetének eljátszásához. Ez a mese a Fehér könyv kiadásával érte el a csúcspontját, aztán szépen lecsengett. A Fehér könyv voltaképp nem volt más, mint támadás a Matáv ellen a magas telefontarifák miatt, amiben szerintem nem volt teljesen igazuk az Internettosoknak, bár azért részben persze de. Azt hiszem, ez most lényegtelen. Én módszertanilag gyengének tartottam a Fehér könyv állításait, pamfletnek gondoltam az egészet, össze is állítottam gyorsan egy ellenanyagot, amit Kelemen Gáboron keresztül küldtem fölfelé Matávon belül. Aztán, amikor Straub Elektől olyan üzenet érkezett vissza, hogy “jól van Gábor, csak fejezzétek be és akkor majd publikáljuk”, nos, akkor elment a kedvem. Meg azért bizonytalan is voltam a magam anyagában, igazában. A Tartalomprojekt időszakában, de utána is (például a folyamatos “origo kontra index” összehasonlításban) sokáig támadták a Matávot. Sokszor természetesen joggal. De azt is látni kell, és el kell ismeni, hogy a Matáv brutál ereje mindenkit húzott magával. Azokat a pici szereplőket (ügynökségeket, marketinges és technikai, fejlesztő cégeket), akiket beszállítóként táplált, azokat a cégeket, akiket felvásárolt, de még a konkurrenciát is támogatta azzal, hogy piacot, hozzáférést, tartalmat, érdeklődést teremtett. A hálózati hatás ebben is érvényesült.

Írnom kell egy posztot azokról is, akik fontosak voltak a Tartalomprojekt életében, de közvetlenül nem vettek részt a munkájában. Elsősorban a Matáv akkori menedzsmentjéről van szó, meg még valakiről. Közvetlenül nem láttam rá, csak másodinformációkból alakultak ki érzések, vélemények bennem arról, hogy kinek milyen szerepe lehetett akkoriban a döntéshozók között. Én az akkori felsővezetők közül három embert láttam a projekt körül. Straub Eleket, Tölösi Pétert és Gecser Ottót. A menedzsmentben ott volt már Pásztory Tamás is, de az első időszakban én nem érzékeltem semmit belőle (később annál inkább). Gecser Ottó volt a marketinges, és elég hamar elkerült a cégtől, így neki kevesebb befolyása volt a történetre (bár olykor fel-feltünt benne). Ahogy én éreztem és ahogy György Péter mondta mindig, igazából Straub Elek és Tölösi Péter volt a két kulcsfigura ebben történetben. Péter nemrég meg is emlékezett Tölösi Péterről, érdemes elolvasni a cikkét. Ő azt mondja, én is így érzem, hogy kivételes alkalom volt: kivételes emberek voltak jókor, jó helyen és hoztak jó döntéseket. Mire a Tartalomprojekt lezárult, Tölösi meghalt, de addigra a dolgok már eldőltek, és ment előre minden a maga útján. Straub első számú vezetőként továbbra is értő módon támogatta az internet ügyét a cégen belül, és ekkor már beszállt a ringbe Pásztory Tamás is, aki Tölösi Péter helyére lépett (tűz és víz volt a két személyiség, de az irányt mindketten jól látták). Aztán amikor 1999-ben megalakult a MatávNet Kft., a Matáv csúcsvezetői nyilván távolabbra kerültek tőlünk, a befolyásuk is áttételesebbé vált. A csúcsvezetés és a Tartalomprojekt között pedig az összekötő szerepet György Péter látta el. Nem könnyű közeli ismerősökről, közeli időkről véleményt mondani, de abban biztos vagyok, Péternek hatalmas elismerés jár. Ő volt az, aki képes volt elérni a kezdetek kezdetén a vállalat felső vezetőit, aki képes volt hatni rájuk, aki ezzel a folyamatos háttérmunkájával, tanácsadói tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi internet társadalmasulásában. Az, hogy a Matáv annyi pénzt és figyelmet áldozott az internetes piacra való belépésére, az egész magyar internet fejlődésére döntő hatást gyakorolt. Mindezt azoknak köszönhetjük elsősorban, akikről ez a poszt szólt.

Azt hiszem, hogy a Matáv Tartalomprojekt nagyon egyedi és egyszeri lehetett a magyarországi üzleti élet világában. Ezt akkor nem tudtam, csak utólag gondolom így. Volt egy nagyon furcsa élményem Hámori Ferivel, a projekt nagyfőnökével, valamikor a projekt végefelé. Több dolog homályos a dolgot illetően. Biztos azért nem emlékszem a részletekre, mert utána sokáig úgy éreztem, hogy eszement baromságot mondtam, és nagyon sokáig szégyellem magam miatta. Pedig ma már úgy gondolom, hogy az akkori érzésemben igazam lehetett, csak rosszul általánosítottam a jövőre vonatkozóan. Azt történt, hogy valamikor ’98 végén, valahol ketten ácsorogtunk Hámori Ferivel, és én – mintegy a Tartalomprojektet emocionálisan lezárva – valami olyasmit mondtam neki, hogy milyen egyedi, milyen nagyszerű, hogy az információs korszak, a tudástársadalom kezdetén egyetemi emberek összeülnek és megtervezik egy vállalat jövőjét, ami majd mennyire újszerűen fog működni. Feri rám nézett és azt felelte, hogy nem érez semmi különöset ebben a helyzetben, és láttam rajta, hogy tényleg nem érti, mit akarok mondani, sőt, tulajdonképpen hülyeségnek tartja, amit mondtam neki. Utána még öt évet lehúztam ilyen-olyan vállalati pozíciókban, láttam, hogy épül fel, hogy működik egy ilyen vállalat, és ma már tudom, hogy a jövőt illetően totálisan tévedtem. Mégis: a lelkesedésem jogos volt. Csak épp nem előre-, hanem hátrafele, a múltra, a Tartalomprojektre vonatkozóan. A projekt durván másfél éve alatt nekem is, de szerintem mindenki más résztvevőnek nagy intellektuális élményt jelentett az, hogy olyan sokféle, tehetséges, a maga területén felkészült, határozott világlátású ember összegyűlt és beszélgetett, vitatkozott egymással, tanította egymást. Ez kivételes volt, azt hiszem, és nagyon felemelő. Még ma is így gondolom. De. A projekt feladata a vállalat internetes stratégiájának és üzleti tervének kidolgozása volt. Nem tudom, hogy mit jelent és hogyan kell üzleti tervet, vállalati stratégiát írni. Amit mi csináltunk a másfél év alatt, az – szerintem – nem volt üzleti terv. Legalábbis akkor nem, ha terven azt értjük – legalább részben -, hogy megvalósul belőle valami. Minden másként alakult, mint ahogy terveztük. De lehet, hogy az üzleti tervtől, a stratégiától nem is az előrelátást kell elvárni, hanem csak olyan mankóként kell értelmezni, amibe mindig lehet kapaszkodni és minden irányban tovább lehet vele menni.

Amikor 1997-ben elindult a munka a Tartalomprojektben, Simó Gyuri nem volt velünk. Amerikába ment, kapott egy féléves ösztöndíjat, talán a New York Times-nál. Én nem is találkoztam vele ’97-ben. Amikor Gyuri megjött Amerikából, az első találkozónkon egy tábla előtt magyarázott, és volt egy szellemes gesztusa, ami nagy hatást tett rám. Értett a szóhoz. Aztán elmentünk sörözni, és megtanított valami nagyon fontosat nekem. A kocsmában klippek mentek a pult fölé szerelt tévében, és egy akkori sláger refrénjében az énekesnőci elénekelte sokszor egymás után, hogy ő ‘I am horny, horny, horny, horny’. Gyuri (máig sem tudom, miért) megkérdezte tőlem, tudom-e, ez mit jelent. Én addig nem tudtam, de onnantól fogva de. Magyarul valahogy így hangzana: “Kanos vagyok, kanos, kanos, kanos”. Kicsit fura ugyan egy nő szájából, de ez csak a magyar nyelv (és macsókultúra) hiátusa. Szóval, az első alkalommal Gyuri jól kiedukált engem. Később azért foglalkoztunk mással is.

Jött pár reklamáció, hogy ki maradt ki. Pohly Feri hiányolta Weyer Balázst, Kard Eszter hiányolta magát, nekem meg eszembe jutott, hogy kihagytam Weiler Pétert. Akkor pótlok. Ferinek még tegnap válaszoltam egy kommentben, de annyira megtetszett, amit írtam, hogy megismétlem. “Feri, a történelembe kétféle módon lehet bekerülni: alanyi és tárgyi jogon. Az alanyi jog azt jelenti, hogy az illető ott volt a történetben, csinált a múltban valamit. A tárgyi jog pedig azt jelenti, hogy valaki belerak a történetmesélő zsebébe valamit. Egy dokumentumot, egy nokiás dobozt, egy felhúzott tojásgránátot, ilyesmit. Az idő egyvonalú, de a múltunk nem: tehetünk érte a jelenben is. Na. Weyer Balázsnak fontos szerepe volt a Tartalomprojekt előtt és után, de pont a Projekt időtartama alatt ő az RTL Klubnak dolgozott. 1997 tavaszán Balázs egyike volt a négyeknek, akik megírták a Matáv számára azt az alapozó anyagot, ami alapján elindult a Tartalomprojekt. Erről már írtam korábban. Simó Gyuri, Weyer Balázs, Nádori Péter és te (Pohly Feri) voltatok az anyag szerzői. És György Péter ott volt a háttérben. De Balázs utána az RTL-t választotta. Aztán amikor már elindult az origo, utána valamikor újra megjelent ő is. De pont a projekt idején volt egy szünet belőle. Persze van az a pénz, amiért WB felbukkanhat ebben a történetben. Kicsivel többért OV-t vagy KL-is szállítom.” Kard Esztert azért nem említettem, mert úgy emlékeztem, hogy ő az origo indulásakor (tehát a Tartalomprojekt lezárásakor) került közénk, amit az “origo indulása” posztban akartam megírni. Weiler Pétert pedig azért hagyhattam ki, mert annyira más pályákon mozogtunk, hogy alig láttam rá arra, mit csinált ő akkoriban. Nem volt emlék, ami “felidézze magát”. Pedig akkoriban a Projekt sokat remélt attól, hogy a Friderikusz Shownak közösen csináltuk az online felületét, és Weiler Péter ebben a történetben főszereplő volt (és persze, csinált még több más dolgot is). Én ezekben egyáltalán nem vettem részt. De ettől még Péter keményen jelen volt. Végül, ha már pótlok, a Duna Pláza kapcsán megemlítettem, hogy én abban az időben váltam pacsirtává. Valamelyik reggeli megbeszélésre nem készítettem el egy anyagot, és előző este úgy döntöttem, másnap felkelek korán, bemegyek az irodába és megírom. Felkeltem négykor, bezúgtam kocsival, volt 3-4 órám a kezdésig, ami alatt nagyon jó (és hosszú) anyagot rittyentettem. Tiszta fejjel 2-3-4 óra alatt nagyon sokat lehet írni. Ráadásul a hajnali gyér forgalomban gyorsabban be lehetett érni a városba is. Úgyhogy innentől megpacsirtáztam magam. (Annak idején Antal Lacitól láttam, hallottam azt először, a minta tehát megvolt, csak a kényszer hiányzott ahhoz, hogy meg is tegyem.) Nota bene: a Facebook érdekes vizsgálati terep ebből a szempontból, mert a státuszjelzésekből látni, hogy kik mikor jelennek meg reggelente, kik tartoznak a hajnali szekcióba.

A Matáv Tartalomprojektbe úgy kerültem bele 1997 nyarán, hogy Hegedűs Sanyi jelezte, indul valami, és elhívott egy beszélgetésre – Hámori Ferenccel. Hámori a Matáv stratégiai igazgatóságán dolgozott, nem tudom már, milyen beosztásban. Mindenesetre a projekt végéig ő volt a nagyfőnök. Akkor még nem nagyon tudtam, de György Péternek a kezdetekben is, később is kulcsszerepe volt a történetben. Amikor mentem el az első Hámori-interjúmról, az előszobában találkoztam Péterrel. Ismertük korábbról egymást, de ott és akkor derült ki számomra, hogy együtt fogunk dolgozni. A Tartalomprojektben még két matávos ember játszott mindvégig fontos szerepet: Hegedűs Sanyi és Ludányi Edgár. Sanyi lett a Tartalomprojekt vezetője, Edgár pedig Hámori Feri jobbkezeként az összekötő mindenes szerepét játszotta. A projektbe delegáltak egy rakás matávos mérnököt, de őket már nem nagyon tudom felidézni (Geréb János kivételével), voltak matávos pénzügyesek (akik közül Cseke Zolira és Bernát Rékára emlékszem), és voltunk mi, a külsős “tartalom-szakértők”: Simó Gyuri, Nádori Peti, Pohly Feri meg én, illetve közénk tartozott “kulturálisan”, de már matávos sapkában vett részt a munkában Kelemen Gábor. Kicsivel később, a második körben aztán jöttek még mások is. Bodó Balázs, Vályi Gábor, Bálint Ákos, Halácsy Péter, Boczán Bea közvetlenül hozzánk, a belső körhöz kapcsolódott. Nagyon korán felbukkantak a Tartalomprojekt körül a Carnation-ös fiúk, akik közül legtöbbet Szekfű Balázs és Balogh András szerepelt. A jogi kérdésekkel pedig Rozgonyi Krisztina (külsősként) és Petrányi Dóra (belsősként) foglalkozott. 1998 végefelé kezdtek felbukkanni a később meghatározó váló technikai emberek is. A Matávtól Csoma Péter, Fábián Péter, Sebők László jött át, amikor elindult a Matávnet történet, Kelemen Gábor találta Takács Tamást, aki a szerkesztőségi rendszert kezdte el építgetni (végülis ebből lett az origo szerkesztőségi rendszere). De felbukkant egy pillanatra Maróy Ákos is, amikor szerkesztőségi rendszert keresgéltünk. Kezdetben rövid ideig a Duna Plázában volt az irodánk, de elég hamar beköltözhettünk egy Városház utcai lakásba, és egy bő évig ez volt a helyszíne a nagy tervezgetésnek. A Tartalomprojekt indulásakor az én belépőm az volt, hogy az első ülésre vittem egy munkamegosztási tanulmányt. A korábbi évek tapasztalatai alapján összeszedtem, leírtam, hogy milyen típusú szaktudásokra van szükség az interaktív műfaj műveléséhez. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a sikeres tevékenységhez sokféle kompetenciát kell egybegyúrni, és természetesen mi (a “tartalom-szakemberek”) az interaktivitásra, a felhasználóra, a tartalomra tettük a hangsúlyt. Akkor még nem volt használatban a ‘felhasználói élmény’ kifejezés, de a “content is king” jelszava ismert volt. Az vezetett minket.

1997 nyarán indult el a MATÁV Tartalomprojektje, aminek feladata a cég internetes stratégiájának kidolgozása volt, aztán meg kellett csinálni a züzleti tervet és elő kellett készíteni a piacra lépés feltételeit. 1998 végéig tartott a Tartalomprojekt, és 1999 januárjától megkezdődött az Origo/MATÁVNet/Axelero/Origo cég története. A Tartalomprojekt előzményeiről nem sokat tudok, akkor még nem volt a körön belül. Annyit hallottam, hogy a Straub Elek, Tölösi Péter matávos vezetők, illetve György Péter beszélgetései során formálódott ki az az igény, hogy a cégnek be kell lépni az internetes piacra és ezt megalapozandó projektet kell indítani a cégen belül. A Tartalomprojekt közvetlen előzményeként tanulmányt rendeltek négy volt-narancsos újságírótól (Simó Gyuri, Nádori Peti, Weyer Balázs, Pohly Feri)-től arról, hogy mik legyenek az internetes stratégia főbb összetevői. Ennek alapján aztán elkezdtek embereket keresni a projektbe. Egyfelől külsősöket, másfelől belső, matávos embereket. Hámori Ferenc fogta össze a dolgokat, velem is ő interjúzott. Én azért kerülhettem a cég figyelmébe, mert akkor már az ABCD közel három éves története után voltunk, és tudni lehetett azt is, hogy akkor már nem voltam benne az Internetto szerkesztőségében. Másfelől, amikor 1997 év elején, az ABCD bezárása után Bíró István, az IDG vezetője meg akart minket tartani, az ABCD szerkesztőség négy tagja (Yasar Meral, Arany Sztaniol, Kovács István és én) létrehoztunk egy Inenon műhelyt, aminek rövid pályafutása alatt két dolgot produkáltunk. Megcsináltunk egy használtautó CD-t az Auto2 autósújság számára, valamint újraterveztük a MATÁV internetes oldalát. Hámori engem az első beszélgetés során arról kérdezgetett, hogy milyen szaktudások, milyen emberek kellenek az új média előállításához. Nyitott, megfontolt, nyugodt volt. Felvettek engem is a projektbe. A Tartalomprojekt vezetését Hegedűs Sándorra bízták, aki belsős volt (és egyébként nekem egyetemi tankörtársam öt éven át matematikusmérnök szakon a BME-n), Hámori Ferenc volt a “nagyfőnök”, és fontos szerepet kapott a történetben Hámori “szárnysegédjeként” Ludányi Edgár, aki a projekt indulásakor állandóan az RTL Klub indításával kapcsolatban rohangált össze-vissza. A projektbe külső emberként hívták a tanulmányíró négyest, akik közül Weyer végül nem vállalta a részvételt, inkább az RTL Klubhoz szegődött, Simó Gyuri pedig beszállt, de 1997 nyarán fél évre New Yorkban volt újságíróként valamelyik nagy újságnál. A projekt munkájában részt vett még György Péter és Kelemen Gábor, aki akkor már matávos volt (a portál főszerkesztőjeként), de kulturális értelemben ő is a “külsősök” közé tartozott. A belsős szakemberek sokan voltak, de érdemi befolyásuk nem volt, legalábbis a mérnökfajtáknak biztosan nem. A távközléshez értettek, de a médiához nem. Az üzleti tervek készítésekor viszont a gazdasági szakemberek közül többeknek komolyabb befolyásuk volt a projekt alakulására (ilyen volt Cseke Zoli és Bernát Réka). Az első projektmegbeszélésre ’97 kora nyarán került sor, ami vizuális értelemben egy korszak végét jelentette: akkor még simán belibegtünk rövidnacikban, hawai-ingben, szandiban a Matáv vezérigaz. egyik tárgyalójába. Aztán ez a stílus szép lassan lekopott.

Előfordul, hogy az ember nem ismeri egy szó jelentését. Szégyen vagy nem, hihető vagy nem, ’97-98 környékén én nem tudtam, mit a jelent a szó: mutyi. Esküszöm! Viszont, úgy tűnt, a MATÁV Tartalomprojektben mindenki tisztában volt vele. Leginkább talán Ludányi Edgár, mert amikor a szünetekben, holtidőkben körülötte folyt a csevegés, akkor gyakran előkerült a mutyi – mindig harsány nevetések közepette. Én ebből – öntudatlanul – azt szűrtem le magamnak, hogy a mutyi az valami jópofa, pajkos dolgot jelenthet. Akkoriban az internet magyar úttörői kevesen voltak, és a versengés vs. együttműködés furcsa keverékében valahogy létrejött egy levelezőlista, ahová sok “fontos” ember feliratkozott mindenféle irányból, mindenféle szervetettől. Együtt levelezgettek internettósok, tartalomprojektesek, reklámügynökségesek, mindenféle emberek. Elég szabad, nyilt és vidám diskurzus folyt azon a listán. Tényleg. Egy nap egy reklámügynökségi lány beírt a listára, hogy valamilyen pályázati forrásból van pár millió forint, amit “könnyen meg lehetne szerezni és el lehetne költeni”. Én erre gyorsan azt válaszoltam, hogy “Kedves X (a nevet már elfelejtettem), gyerünk csak, gyerünk, ugorjunk rá arra a pénzre, mutyizzuk el azonnal, mi itt a Tartalomprojektben úgyis sokat szoktunk mutyizni.” Nekem olyan humorosnak tűnt az egész. Másnap aztán szokatlanul korán megjelent a Tartalomprojekt főhadiszállásán György Péter, aki tapintatosan félrevont engem, és kikérdezett a “tegnapi ügyről”. “Tudod, Szakikám, az a mutyis dolog…” Kiderült, hogy Straub Elek, a MATÁV akkori vezére is rajta volt a listán (ezt tudtam), és egy pillanat alatt rosszul lett, amikor a mutyizós válaszomat olvasta. Mert ő tudta, hogy a mutyi mit jelent. Nos, másnaptól kezdve én is.

Ha már névadás, ha már Bodó Balázs, akkor el kell mondanom egy másik történetet is. 1997-ben a MATÁV külső és belső szakértőket szedett össze és elindította az ún. tartalomprojektet, aminek azt kellett kidolgoznia, hogyan érdemes a cégnek belépni az internetes piacra. Na, a sok teendő között egyszercsak (’98-ban valamikor, talán kora nyáron) nevet kellett keresni az indítandó keresőszolgáltatásnak. Az akkor is nyilvánvaló volt, hogy az internet egyik kulcsszolgáltatása a kereső lesz. A kérdés csak az volt, hogy milyen keresőmotorral kellene indulni. Lehetett volna saját fejlesztéssel inidulni, de ezt azonnal elvetettük. Maradt az, hogy válasszunk egy partnert a külföldi keresőszolgáltatások közül, és licenszeljünk a szolgáltatást. Akkoriban még nem volt Google (csak az év szeptemberében alapították meg a céget). Volt viszont sok más kereső: Lycos, HotBot, Northern Light, AltaVista, Inktomi, Ask Jeeves. Nem emlékszem rá, milyen szempontok szerint és hogyan született meg a döntés, de eredmény az AltaVista lett. Akkor talán az volt a piacvezető kereső. Megindultak a tárgyalások, és döntöttek arról is, hogy még a MATÁV tartalomszolgáltatásának indulása előtt el kell indítani a magyar keresőt. Már csak nevet kellett találni neki. Egy tárgyalóban ültünk egy hatalmas asztal körül azon a megbeszélésen, ahol agyvihart tartottunk. Nádori Peti vezette az ülést. Agyaltunk, agyaltunk, de sehogy sem jöttek a jó ötletek. Minden erőltetettnek tűnt. Azt hiszem, mondtunk olyat, hogy egy óráig tarthat az egész. Nagyon közeledett a vége, és csak “hogy legyen valami” ötleteket írtunk fel a táblára. Azt mondtuk magunknak, fussunk még egy kört. AltaVista, AltaVista, AltaVista. Ezt mindenki hozzágondolta magában az addig felmerült összes javaslathoz. Tudni kell itt talán azt, hogy a Tartalomprojektet megelőzően Simó Gyuri, Nádori Peti, Weyer Balázs és Pohly Feri leadtak a MATÁV-nak egy internetstratégiai tanulmányt, amiben ők is hangsúlyozták a keresőszolgáltatás fontosságát. A javaslatukban ötletként felvetették a Kántor nevet is (Kántor nyomoz …). Nos, amikor a találkozó vége felé szedtük össze a felmerült ötleteket, szempontokat, ezek mind elhangzottak. AltaVista, AltaVista, AltaVista. Amikor a Kántor helyett mondogattunk még kutyával kapcsolatos szavakat, akkor valaki bedobta a vizsla szót is. AltaVista, AltaVista, AltaVista. Vizsla, vizsla, vizsla. És ekkor Bodó Balázs rávágta: AltaVizsla. Nádori az asztalra csapott, és csak annyit mondott: ennyi.

1998. április 27. volt az AltaVizsla grafikus design pályázatának beadási határideje. Nem emlékszem, kik indultak (rémlik, mintha Kerti Gézáék a Kirowskival már ott lettek volna), azt sem tudom már, kik nyertek. Ezen a linken megnézhető, végül is milyen lett a nyertes logó (a bal felső sarokban, az origo logo alatt látszik az AltaVizsla logó): http://web.archive.org/web/20000818212627/http://www.origo.hu/ . Sajnos a korabeli keresőre nem találtam adatot a Waybackmachine oldalán. Amit viszont meg tudok mutatni, az a kedvenceim közé tartozik. A nagykép a 98-as pályázati tervek egyike. Kaptunk egy ilyen ajánlatot is. ’98-ban! Még ma is formabontónak számítana. Nekem akkor is tetszett, ma is tetszik, nem tudom, miért nem vállaltuk akkor. A nyertes pályázat olyan kis semleges volt. Nem volt rossz, de jó sem. Látszik a logón is. A másik kedvencem későbbről származik. Már Vizsla volt a szolgáltatás neve, az origo egyik lány designere tervezte, és szerintem zseniális az a kis tappancsos megoldás. Megintcsak nem emlékszem, végül is használták-e, vagy csak a terv szintjén maradt. Zseniális volt, zseniális.

MatávNet

1999

Új felfedezések, új élmények egyfelől, régi sebek felszakadása másfelől – ez történt velem a napokban. Viharos lelkem megnyugtatására következzék egy vallomás/látomás három tételben. Pro primo) A kilencvenes évek második felében a Netscape volt az, amit ma a Google, az Amazon vagy a Facebook, a technológiai óriás. 1999-ben megjelentek Budapesten a Netscape képviselői, hogy a MatávNet vezetői számára bemutatót tartsanak saját webes megoldásaikból. A kimerítő nap végén feltették a kérdést: mit gondolunk, megfelelnek-e az ajánlott szolgáltatások a mi elképzeléseinknek. Ekkor a jelen levő magyarok közül mindenki felém fordult, és ebből az amerikaiak is rögtön tudták, tőlem kell a választ várni. Minden szem rám szegeződött. A szívem kiugrott a helyéből. Rámszakadék, rémszakadák, rém szakad át, fuss! Nincs értelme itt a finomkodásnak: abban a pillanatban én összeszartam magam. “Most nekem egyedül kell dönteni, mi vaaaaan?” – csak ezt a sikolyt tudtam kipréselni magamból, magamban. Mertem volna dönteni, ha értek hozzá. De nem így volt, nem értettem hozzá. Végül megvettük a felkínált alkalmazásokat (a hozzáértők, az informatikusok mindent melegen támogattak). Plusz “megvettünk” még valamit, egy akkor nagyon divatos technológiát, amit SSJS-nek hívtak (Server Side JavaScript). Nekem akkoriban egy fizetős tartalomszolgáltatást kellett megterveznem és bevezetnem. Ez volt az Üzleti Negyed. Nagyon rövid ideig élt, mind az üzleti modell (fizetős tartalomszolgáltatás), mind a konkrét alkalmazás hatalmasat bukott. Pedig nem volt rossz – szerintem. De ma már tudom, a szolgáltatásnak esélye sem volt a sikerre. Technológiailag ugyanis alkalmatlan volt a kiszolgáló SSJS-platform. Ezt sok évvel később tudtam csak meg. Hiába fűztünk össze sok érdekes üzleti tartalmat, hiába biztosítottuk a teljes személyre szabhatóságot az ügyfelek számára, pont ezt a sokszálúságot, ezt az összetettséget nem volt képes kiszolgálni a mélyben futó technológia. Újra hangsúlyozom: lehet, hogy tartalmilag, funkcionálisan sem volt megfelelő a szolgáltatás, de ez nem derülhetett ki a technológiai korlátok miatt. Annyira lassú lett az egész rendszer, hogy teljesen használhatatlan volt az ügyfelek számára. Pro secundo) 2002-ben az [origo] látogatóinak tevékenységét rögzítő forgalmi naplók adatait kellett feldolgozni az [origo] szerkesztőség számára. Ez volt a log-projekt. A feladat nagyságrendjének érzékeltetése végett érdemes tudni, hogy a 2001-es new yorki terrortámadás után az [origo] forgalmi adatai már napi 8 Gb-ra rúgtak. Mivel akkor már túl voltunk egy sikertelen log-projekten, egyfelől több erőforrást, másfelől kiemelt figyelmet kaptunk a sikeres megvalósításhoz. Kikértük az Oracle legjobb modellező szakemberét a projektbe, akiről az hír járta, hogy épp akkor érkezett meg Amerikából, ahol részt vett az Amazon ottani log-projektjében. Nem volt ennél jobb ajánlólevél akkoriban. Amekkora reményekkel indult a projekt, akkorát bukott. Az akkor rendelkezésre álló technológia (RDBMS, OLAP, SQL) alkalmatlan volt a célok elérésére. Hál’Istennek, ennek alátámasztásaként az Amazon példájára hivatkozhatok. Bár az Amazon kezdettől fogva meg tudta oldani azt, hogy becsatolja a szolgáltatásába a vásárlási információkat (ezen alapult a kollaboratív filtering technikájuk), csak sokkal később voltak képesek bevezetni a szolgáltatásukba a megtekintésen/nézettségen alapuló forgalmi adatokat. Ugyanazért “késlekedtek” ők is, mint mi: a relációs adatbázis technológia nem volt képes kiszolgálni az ilyen igényeket. Nekik is más megoldást kellett keresni. Pro tercio) A Google, a Twitter, az Amazon, a Facebook olyan forgalmi igényekkel szembesült a 2000-es években, amelyek kiszolgálását a régi technológiákon nem lehetett megoldani, a sikert platformváltással lehetett csak remélni. A dolgokat kicsit leegyszerűsítve: új trónkövetelő jelent meg a színen, a NOSQL technológia. A NOSQL új dolgokat ígért: nincs konzisztencia, nincs szemantikai mélység, nincs jól strukturáltság, de van szétosztottság, van gyors replikálás, van többszálúság, van cloud, és mindezekből fakadóan van magas szintű rendelkezésre állás, van robosztus forgalomkiszolgálás. SQL vs. NOSQL? Nincs egyértelmű válasz. Feladata válogatja, mit érdemes választani. Ahol gazdag szemantika, mély strukturáltsági igény, konzisztenciaelvárások vannak, ott kell az SQL. Ahol nagyon sok ember kicsit “felszínesebb” igényeinek egyidejű kiszolgálása a fontos, ott NOSQL-re van szükség. A jövő nyilván valahol a kettő között lesz, sok esetben a hibrid rendszerek lesznek hosszútávon életképesek. Én egy évtizede nyalogatom a sebeimet. Mostantól talán kicsit gyorsabban gyógyulnak majd. És új projektbe vágok. Pedig alapvetően SQL-fejem van.

Részlet az 1999. július 19-ei hétindító jelentésemből (Budapest, MatávNet Kft.): “Sajó Andrea helyére július 19-től új kolleginát vennénk fel.” Sajó Andrea ott dolgozott nálunk egy félévet, aztán eggyel feljebb lépett. És így tovább. Részlet az 1999. július 26-ai hétindító jelentésemből (Budapest, MatávNet Kft.): “A gyorsítási feladatok lassabban haladnak a nyári szabadságok miatt. … Sajó Andrea helyére július 19-től új kolleginát vettünk fel: … Mindene megvan, még a munkaköre is!” Ez színtiszta szexizmus volt: testi adottságokra utaltam vele. Elnézést. Viszont csak így derülhetett ki kicsit később (amin nagyon meglepődtem), mennyire fontos, hogy egy munkahelyen legyenek férfiak és nők.

Részlet a 1999. július 4-ei hétindító jelentésemből (Budapest, MatávNet Kft.): “1999. július 2-án a KT-tagok számára rendezett Üzleti Negyed házimozin egyedül Szász Attila volt jelen, akinek – sajátmaga legnagyobb meglepetésére – tetszett az Üzleti Negyed és gratulált hozzá. A tanulság ebből – most – az, hogy többszálú és folyamatos önpromóciós tevékenységre van szükség saját magunk elfogadtatására.” Jól van. Azért akkor sem vettem a kelleténél komolyabban magam. Szász Attila valami műszaki nagyember volt akkoriban a Matávnál, és e minőségében nem volt a Content is King Nagypáholy tagja. Az Üzleti Negyed egyébként 1999. június 22-én, kedden 13 h-kor indult el.

Mi volt még? Volt origo SK, ami szerintem nagyon korán nagyon jó kezdeményezés volt a perszonalizációra, a testreszabott tartalomszolgáltatásra. Eltűnt. 1999-ben a fiatalok már azt mondták nekem: “Figyelj Szakikám, tudod, mi a menő? Nem az AltaVizsla, nem az AltaVista, hanem a Google.” Az origo elindulása után a matav.hu site pillanatok alatt lényegtelenné és érdektelenné vált, ezért Kelemen Gábor új kihívásokat keresett (megcsinálta a Korridort, a tv2 portálját). 2000-ben Drajkó Laci váltotta Vince Matyit, és a neki adott három év alatt kiépített egy marketing-vezérelt vállalatot. Voltak csapatépítési tréningek, bulik, belső hatalmi harcok, értekezlethegyek, nem mondanám, hogy szubkulturálisan közel éreztem magamhoz ezt a világot. Az egyetlen momentum, ami megmaradt, az az, hogy én akkoriban nem nagyon hittem az ADSL-ben (vagy inkább nem ismertem fel a jelentőségét), Drajkó pedig keresztül verte. Ezért becsültem őt. 2003-ban aztán ő is lapátra került (érdekes, hogy ő is hosszabbításra számított, akárcsak Vince Matyi, vele is beszéltem az interjúja előtt – ezek szerint nem vagyok jó előjel). Időközben Axel Rose, jaj dehogy, Axelero lett a cég neve. Talán 2001-ben volt, hogy az AltaVista lecseréltük a Northern Light-ra. Kornai Andrist innen ismertem meg, akkor ő Amerikában élt, épp a Northern Light-nak dolgozott. 2000-ben vagy 2001-ben chief scientist címet kaptam Drajkótól. Elvették tőlem az alkalmazásfejlesztési osztályt (ennek örültem), és onnantól K+F pályázatokat írtam. Azzal jól ment a szekér. A szavak hálójában és az Adatrosta néven futott a két legnagyobb projekt. Ezek 3-4 éves, sok tízmilliós, konzorciumi munkák voltak. És még érdekesek is. Az Adatrostában kerültem munkakapcsolatba Barabási Lászlóval, aminek “mellékeredménye” egy (sokszerzős) közös cikk lett. Máig ez a legértékesebb cikkem a tudománymetria szerint. Szerintem persze nem. 2003 végén Drajkó helyett Simó Gyuri lett a vezér. Behívott magához és felajánlotta, hogy ha a K+F-pályázatokból el tudom tartani magamat, akkor maradhatok. Akkor gazdaságilag sokkal jobb idők jártak, akkorra igaz, ami ma már nem lenne az, hogy, ha nagyon akartam volna, ki tudtam volna termelni a saját béremet. De nem volt hozzá semmi kedvem. Így hát kirúgtam magam. Vagy valami ilyesmi. Biztos sok mindent fel tudnék még idézni, de nem akarom. Öt évig tartott a MatávNet-Axelero történet. Előtte volt két év Matáv. “Hét év után már minden olyan más.” Csak a pénz miatt nem bocsátom meg magamnak. Legalább a családomnak jobb volt.

1998. december elsejével elindult az origo, és akkor már gőzerővel kellett dolgozni azon is, hogy felálljon a Matáv internetes cége. EMlítettem már, hogy rövid ideig Origo Kft. néven futott, majd hamar átvedlett MatávNet Kft-vé. Addig a MatávNet a hozzáférés szolgáltatás márkaneve volt, onnantól cégnévvé vált. Nem emlékszem pontosan, mikor lett meg az új vezér, Vince Mátyás. Én Simó Gyuritól hallottam először, hogy Matyi lenne a főnök. Valahogy nem úgy rémlik, mintha tél lett volna, pedig ennek akkor kellett történnie. Előtte sokáig arról pusmogtak, hogy valamelyik bank informatikai igazgatója jön (aki az első online fizetési rendszert bevezette akkoriban, elfelejtettem a nevét). Egy nap aztán Simó Gyuri szólt, hogy beszélnünk kéne. Ezt meg is tettük, a Batthyányi téren parkolt az autóm, abba ültünk be a munkanap végén. Szép lassan kiderült, hogy el kellett döntenünk, hogy kettőnk közül ki legyen az új cég tartalomért felelős igazgatója. Hát, nekem egy deka ilyen ambícióm nem volt, úgyhogy Gyuri megnyugodhatott. Ő elindult egy úton, “én es egy másikon”. Jó, de akkor mit akarok én csinálni – merült fel a kérdés? Hát, bevezetem az Üzleti Negyedet, aztán adatbázisokkal akarok foglalkozni (elég perverz vágyaim voltak akkor is). Így lettem én rövid időn belül az alkalmazásfejlesztésekért felelős ember. Hogy miért mentem akkor ebbe bele? Sodródtam. Hála az égnek, nem olyan sokáig. A MatávNet Kft-t Vince Matyi csak egy évig vezethette. Nem tudom, pontosan mi történt a háttérben, én csak azt láttam, hogy Matyi Nagyon nem jött ki az akkori erős emberrel, Pásztory Tamással. Akkoriban ez nem sok jót jelentett. Talán velem beszélt utoljára az előtt, hogy elment volna a saját jövőjét eldöntő megbeszélésre. Komoly tervei voltak. De a megvalósításukra már nem kapott esélyt. Matyi távozásakor kapott egy emlékoldalt, ami a mai napig él, megnézhető az akkori stáb rajta.

NAVA

1999-2006

A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) elindításának terve háromszoros ok miatt is lelassult 2002-től. Egyfelől a kormányváltás miatt az új politikai szereplők lettek a döntéshozók. Ez szinte mindenhol, minden esetben kisebb-nagyobb döccenőkkel jár. Tudtommal a “politikai klíma” kedvezett a projektnek, mert az újonnan alakult Informatika Minisztérium államtitkára, Csepeli György támogatta az ügyet. De az államapparátuson belül az sosem elég, ha valamilyen irányból van magas szintú politikai támogatás. A NAVA egész történetét erősen “színezte” az a kérdés, hogy hová, melyik minisztérium alá tartozzon. Ezt a kérdést a kezdetekben az “bonyolította”, hogy a projekt továbbviteléhez arra is választ kellett adni, milyen államigazgatáshoz kötődő szervezet legyen a felelőse a továbbiakban. A BME egy ponton túl már nyilvnvalóan nem vihetett egy ilyen projektet. Ekkor a Neumann Házra és annak vezetőjére, Tószegi Zsuzsára esett a választás. Ez idővel konfliktusokat kezdett generálni, de az okokról nagyon pontosat nem tudok mondani, mert akkor én kikerültem a projektből. Én a kormányváltás után megjelent Nemzeti Digitális Adattár projekthez csatlakoztam. A NAVÁ-ban Kovács András Bálint és Rozgonyi Krisztina a mindennapi építkezésben, György Péter meg a háttérmunkában. KAB látszódott a leendő vezeőnek, Krisztina a jogi ügyek előkészítésében vett részt (kötelespéldány-törvényt kellett hozni), GyP lobbizott. Ekkor a közgyűjteményi szféra szereplőiből is sokan beszálltak az előkészítő testületek munkájába. A NAVA elindítását lassító tényező az volt, hogy a az államigazgatási apparátus egészével el kellett fogadtatni az új intézmény elindítását. Arra már nem emlékszem, mikor és hogyan történt, de a személyi, szervezeti konfliktus végülis úgy oldódott meg (elég nehezen), hogy Tószegi Zsuzsának távoznia kellett a Neumann Ház éléről, a NAVA bekerült a Neumann Ház alá, Kovács András Bálint lett a vezetője. Az előkészítő munkák során pedig valahogy nyilvánvalóvá vált, hogy Knapp Gábor lesz majd a műszaki igazgatója, aki a 2002-ben megalakult BME MOKK mindenese volt, és onnan sodródott a NAVA projekten belülre. Én még 2004-ben vettem részt újra a NAVA-előkészítő munkáiban. Döntés született, hogy 2005-ben el kell indítani a NAVA-t, és a leendő rendszer metaadatbázisát előkészítő szakmai bizottságba meghívtak engem is. Találtam egy jegyzőkönyvet, ami a bizottság első ülésén készült: 2004. január 12-én az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 320-as tárgyalójában résztvevők voltak Knapp Gábor, Szakadát István, Veszelovszki Zsolt, Berke Zsuzsa, Seres Szilvia, Lévai István, Tajta Krisztina. Az ekkor indult metaadatbázis-tervező munka során egyfelől megvívtunk kötelező harcot a megvalósításra kiválasztott cég informatikusaival, hogy ne gondolják már annyira egyszerűnek a világot, másfelől Veszelovszki Zsoltot is be kellett vezetni a filmes adatbázisok modellezésének rejtelmeibe. Ideje volt már rendbe tennie a port.hu adatbázisát. Hehe.

1999-ben a Műegyetemen összeállt a Médialab. Nem igazán lehetett megalakulásról, formális szervezetről beszélni, inkább csak egy furcsa laza szándékról, hogy egy asztal köré üljenek le különböző érdeklődésú és felkészültségű emberek, akiket érdekelt a média, a távközlés és az informatika iparági konvergenciája. Arató Péter, Pap László, Risztics Péter, Magyar Gábor képviselte a mérnöki vonalat, György Péter, Kovács András Bálint, Galicza Péter és én a “médiát” (GYP és KAB ekkor még az ELTE-t képviselte, Galicza Péterrel mi voltunk műegyós médiások). Ma már elmondhatom: nem volt igazán termékeny ez a Médialab. Talán az egyetlen érdemi eredménye volt az, hogy itt született meg a Nemzeti Audiovizuális Archívum, a NAVA elindításának ötlete. Megjegyzem: az ötlet egyáltalán nem kolosszális, voltak mások is, akik maguknak igényelték az ötletgazdai szerepet, de szerintem ennek nincs igazi jelentősége. Az viszont, hogy a BME tekintélyes professzorai (Arató, Pap) a kezdeményezés mögé álltak, sokat nyomott a latban. Elindult tehát egy projekt annak feltárására, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy Magyarországon is legyen egy olyan közgyűjtemény, amely a broadcast műsorokat archiválja, a rádiók és tévék által sugárzott adásokra valamilyen kötelespéldány-beszolgáltatási rendet, archiválást érvényesít. A projektet a Médialab vezette (a BME VIK Informatikai Központján belül). 2000 márciusára lett meg az előkészítő tanulmány, amin szerzőként Galicza Péter, György Péter, Kovács András Bálint, Kovács Imre, Magyar Gábor, Rozgonyi Krisztina és Szakadát István voltak feltüntetve. Az előkészítő tanulmány legfontosabb megállapításait március végén mutattuk be a politika számára. A szakmai konferencián kulturális tárca akkori államtitkára, Várhegyi Attila, Körmendy-Ékes Judit ORTT-elnök is jelen voltak, és az előkészítő tárgyalásokon szerepet vitt még Baán László, aki akkor államtitkár-helyettes volt. A bemutató sikeres volt, és bele lehetett kezdeni a megvalósíthatósági tanulmány megírásába. Ez 2000 októberére készült el. 2001-ben még magasabb politkai szintre került a dolog. Az akkori kancelláriaminiszter, Stumpf Istvánnak is kellett bemutatót tartani, aki akkor látogatott a BME-re, amikor a Gripen-repülőgépek vásárlásáról döntött a kormány. Aztán kormányváltás jött, a NAVA ügye kicsir leült. Különböző bizottságok alakultak, folyt az előkészítő munka, de lassacskán. Ide a 2000 márciusi, első szakmai esemény egyik fotóját töltöttem fel, a képen Galicza Péter, Kovács András Bálint, Magyar Gábor, Szakadát István, György Péter látható. Zakósan.

Jazz+az

1997

A régi fájljaim között matatva még mindig találtam érdekességeket az ’96-97 környékéről. 1996-ban az Inenon Műhely nevében meghirdettünk egy multimédia fejlesztői tanfolyamot. A Nészabadság nagyon sok fizetős tanfolyamot szervezett akkoriban, és abba a rendszerbe tagozódtunk be mi is. Nem volt folytatása, és nem csináltunk mindent jól (oktatni és csinálni mást jelent), de azért részben sikeresnek volt mondható a projekt. A hallgatóink között volt Pécsi Feri, aki akkoriban állt rá arra az útra, amin azóta is jár. Teljesen elfelejtkeztem már arról, hogy 1996 augusztus végén levelet írtam az NKA Digitális Kultúra ad hoc bizottság számára, és 3000 példányos előfizetői támogatást kértem az ABCD-nek. Nem kaptuk meg. 1996-ban történt még az is, hogy megismerkedtem Simon Géza Gáborral, akinek akkor már megjelent egy könyve (Magyar jazzdiszkográfia). Simon Géza Géza szent őrült, aki az életét a magyar jazz, a magyar hanglemez történetének kutatására tette fel. Én még olyat nem láttam, mint amit az ő lakásában tapasztaltam: a két szoba közül az egyik szó szerint dugig volt polcolva hanglemezekkel. Nekem tetszett az ötlet, hogy a jazzdiszkográfia könyvéből csináljunk valamit. Amikor SGG azt mondta, van valami pályázati pénze, akkor nagyon nagy munkával adatbázisba rendeztem a könyv tartalmát, egy CD-nyi képet állítottunk elő a hanglemezek címkéinek digitalizálásából. Rengeteget dolgoztunk vele, tényleg, és még hátra volt a CD programozása, ami nagy feladatnak tűnt, mert nagyon mélyen strukturált adatsémát kellett volna kezelni. És akkor kiderült, hogy egy-kétszázezer forint állt csak rendelkezésre. Több ingyenmunkát már nem tudtam beletenni. Sajnálom, mert nagyon értékes adatokról volt szó. Egyébként minden adat, kép megvan, csak hát, nem az enyém az egész. Volt még egy másik besült projekt, amibe rengeteg munka szorult bele, de nem lett kimenete. Ez már inkább ’97-98-ban zajlott. Saád Józsefnek volt egy sokezer tételből álló régi képeslap gyűjteménye korabeli városról készített fotókból. Ehhez is csináltam egy adatbázist, hozzá egy kezelőfelületet, hogy a metaadatokat kezelni lehessen, és digitalizáltam a képeslapokat. Sok munka volt, de végig élveztem, mert gyönyörűek voltak a képek. Aztán nem találtunk pályázati forrásokat és a projekt leállt. Ennek is megvan CD-n a teljes anyaga. Még most is mekkora érték lenne kitenni a webre. De nem az enyém. A legnagyobb “fölétervezés” címkét azonban egy másik projektnek kell kiosztanom. 1998-ban az addigi kapcsolataimra támaszkodva egy giga-konzorciumot egybeszervezetem és valamilyen tisztes állami támogatást szerettünk volna megszerezni. Ott volt abban a konzorciumban mindenki, akit ismertem: Filmintézet, Silicon Graphics, Jazzkutató Alapítvány, BME, Néprajzi Múzem és még sokan mások. Aztán nem nyertünk. Nem értették, mit akarok az egésszel. Igazuk volt, mert akkor tényleg nem lehetett érteni. Azt hiszem, az NDA előképét láttam magam előtt.

Jovánovics online

1996

“Az Ön merevlemeze elszállt.” Életem során vagy 6-7 alkalommal szembesültem ezzel a felismeréssel. Kétségbeesés, letargia, majd sóhaj, Kürt Kft, mélyen zsebbe nyúlás, aztán fogadalom, hogy most aztán tényleg megjavulok, ezentúl minden archiválok, rendszeresen mentek. Majd 2-3 év boldog békeidő, és megint az üzenet. Nem tudom, mennyire általános mindez. Az átlaghoz képest azért én heavy user, nagyfelhasználó vagyok. Lehet, hogy felelőtlen is vagyok, és egyáltalán nem vagyok tipikus. Nem tudom. De ettől még érdemes feltenni a kérdést, hogy ha én képtelen voltam és vagyok rá, hogy megfelelően kezeljem saját adataimat, akkor talán más is járhatott, járhat így, és akkor mi a megoldás erre? Az ilyenfajta feladatot, intelligenciát hová kell telepíteni? A végpontokban legyen az intelligencia vagy a központokban, és a “buta” ügyfél, buta kliensen keresztül kapjon meg mindent, szolgáltatást, alkalmazást, mentést, adatot, emlékezetet? Felhő vagy nem felhő? Szerintem a felhő a válasz, bár tudom, mennyi – jogos – ellenérvet lehet a másik oldalról felhozni. De most nem akarom ezt a kérdést boncolgatni, csak azért hoztam fel, mert elővettem pár régi CD-met, amiken az első nagy összeomlás utáni adatmentés maradványai találhatók. És meglepően érdekes dolgokat találtam. Ezekből szemezgetek. Elsőként jöjjön egy levélrészlet, amit Török Andrásnak, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium akkori államtitkár-helyettesének írtam 1995 szeptember elején. “A CD-ROM anyag elkészítése után – még a Velencei Biennálé megnyitása elõtt – Jovánovics György műveiből virtuális galériát nyitottunk 301 Online néven (utalva a CD-ROM tematikájára), melyet az Internet számítógépes világhálózaton elérhetővé tettünk. A Velencei Biannálé nyitásakor a magyar pavilon Jovánovics anyaga volt a második a sorban (a japán pavilon után).” Bájos, ahogy még Internet számítógépes világhálózatról írtam. Az pedig megnyugtató, hogy jól emlékeztem, és tényleg megcsináltuk a 301-es parcella online változatát, nem csak terveztük. Persze ma már sehol sem érhető el.

MKT

1995-2011

1996 nyarán, miután megjelent a MKT-1 CD, az egyetemi Silicon Graphics gépemen futó Oracle adatbázisba bedolgoztam a MozgóKépTár adatait, és csináltam hozzá egy online lekérdező-megjelenítő felületet. Webes adatbázis még nagy ritkaságnak számított ebben az időben, úgyhogy a MozgóKépTár Online felkeltette még az Oracle Magyarország vezetőinek figyelmét is. Többször, több helyen is pozitív példaként hivatkoztak a rendszerünkre. Ez bátorított fel annyira, hogy pár évvel később – akkor már “matávos mezben” – egy szakmai beszélgetés során azt javasoljam az Oracle szakembereinek, hogy azokra a weboldalakra, amiket Oracle adatbáziskezelővel szolgálunk ki, az addig – és azóta is – szokásos “powered by Oracle” felirat helyett szívesen kitennénk az “Oracle powered by us”, ahol az ‘us’ helyébe tetszés szerint behelyettesíthető lenne az adott oldal tartalmát jelző kifejezés. Persze nem hallgattak rám. Pedig a javaslatom nem volt más, mint a “Content is King” tézis parafrázisa. Vagy hát, pont azért nem. Aztán még ugyanebben az időszakban megcsináltam a netre a Néprajzi Filmek Tára alkalmazást is, ami a Néprajzi Múzeum filmes katalógusából épített online adatbázis volt. Nem emlékszem, hogy jutottam hozzá (vagy ők hogy jutottak el hozzám). A Filmintézet egy másik részlegétől pedig kaptam egy megbízást és a Magyarországon vetített filmek forgalmazási adatait rendeztem egybe és tettem ki a webre. Ezt az – egyébként nagyon gazdag, értékes – adatbázist Szilágyi Gábor építette. Ezek az online adatbázisok idővel átkerültek az NIIF infrastruktúrájára, aztán pár év múlva “lerohadtak”. Nem volt kitalálva, hogyan kell fenntartani az ilyen rendszereket. Egyáltalán nem alakult még ki az a kultúra, hogy fenn kell tartani az ilyen rendszereket. Nem volt meg (nincs még meg) az a felismerés, hogy az informatikai rendszerek nem az épület, hanem a kert metaforával ragadhatók meg.

Igazából nem nagyon indokoltam az előző posztomban, hogy miért tartom a “talán legjelentősebb” eredménynek a MozgóKépTár projektet. Csak annyit mondtam erre, hogy tizenhét éves gigaprojektről van szó, ami alatt kijött 6 CD-lemez. De ez nem elég. A közönség által látható eredmény valóban ez a hat lemez volt. Már amennyire látta, látja ezt a magyar közönség, mert sajnos azt kell vélelmeznem, hogy egyáltalán nem látja. Nagyon gyenge publicitást kaptak a lemezek a megjelenésükkor, meg egyáltalán. A hat lemezen túl azonban e majdnem két évtized során felépült egy teljes (mind a hat lemez tartalmát magába foglaló) magyar filmtörténeti adatbázisrendszer, ami a Filmintézet intranetjén a mai napig elérhető (sőt, Komár Erzsi az utolsó lemez megjelenése óta folyamatosan építi tovább az adatbázisokat). Az első két lemez még úgy készült el, hogy külön adatbázisokban felépítettük a korszakra vonatkozó adatokat és ezek felkerültek a lemezekre. 2000 körül azonban váltás történt. Komár Erzsi szerzett támogatást gépekre, és egy komolyabb adatbázisszervert tudtunk telepíteni a filmintézeti intranetre. Ebbe szépen bedolgoztunk a korábbi két lemez tartalmait, és innentől kezdve minden további adatot ebbe az egységes, “központi” adatrendszerbe töltöttünk fel. Amikor pedig egy korszak CD-jét meg kellett jelentetni, akkor egyszerűen leszűrtük a korszakba tartozó adatokat és így készítettünk a CD-re kitehető “korszakolt” adatbázist. Mire végeztünk a hatodik, utolsó lemez kiadásával is, addigra együtt állt a teljes magyar filmtörténeti adatbázis is. Amire persze Komár Erzsi sosem mondta azt, hogy ez valóban teljes lenne, de ez már egy másik kérdés. Egyedi, máshoz nem mérhető adatbázis keletkezett. Mindennek a motorja Erzsi volt. Ő volt az, aki megszerezte az egyes lemezek elkészítéséhez szükséges pénzeket pályázati forrásokból. Ó volt az, aki megszervezte az éppen lemezre kerülő korszak adatainak a beszerzését, és adatbázisba rendezését. Természetesen rengeteg forrás, adat rendelkezésre állt a filmintézetben, de ezeket egyrészt digitalizálni kellett, hiszen “csak” papíron voltak meg, másrészt egységes rendszerbe kellett rendezni, építeni. Ez hatalmas filmszakmai munkát kívánt meg. Minden lemez metaadatai le lettek fordítva angolra (mindegyik lemez kétnyelvű volt!). Ezt is szervezni (és teszem hozzá: finanszírozni) kellett. És rengeteg filmszakmai tudást bele kellett szőni abba az adatrendszerbe, amit Erzsivel ketten építettünk. Erzsi fogta össze ezt a szakmai munkát, és szerintem egyedülálló rendszer épült így fel. Erőset mondok: nem nagyon hiszem, hogy ennél szemantikailag, filmszakmailag gazdagabban strukturált adatbázis létezne más nemzetek filmes vagyonára vonatkozóan. A tizenöt év alatt ugyanis Erzsi mindig újabb és újabb ötletekkel jött, hogy még mit kéne beleépíteni a nagy adatbázisba. Én meg meghallgattam, és amit csak tudtam, megcsináltam neki. Folyamatosan alakítottuk, bővítettük az adatmodelleket, egyre finomabb (bonyolultabb) adatszerkezetek jöttek létre. Ennek persze az volt az ára, hogy az adatfeltöltő felületek egyre lassabbakká váltak, egyre nehezebben lehetett szerkeszteni az adatokat. Meg, hát, Kovács István dolgát is mindig megnehezítettük ezzel, mert a következő CD-kre átadott adatbázis struktúrája állandóan változott, és ez folyamatosan többletfeladatot jelentett számára. A MozgóKépTár intézmény volt az intézményben. Komár Erzsi pedig szerintem a magyar digitális kultúra egyik hőse. Adott a feladat: korszerű formában kitenni a webre, ami az intraneten elérhető. Egyelőre nincs forrás rá.

Dramaturgiai okok miatt ki kellett hagynom egy nagyon fontos 1996-os eseményt a történetmesélésből. Az ABCD-Inenon-Matáv háromszögelés jó átvezetést biztosított ugyan a Matávos sztori elindításához, de emiatt nem beszélhettem arról, hogy 1996-ban megjelent a MozgóKépTár első lemeze. Pedig könnyen lehet, hogy tartalmát, értékét tekintve maga az egész projekt volt a legértékesebb az összes olyan digitális kezdeményezés közül, amelyekben eddig részt vettem. Már említettem, hogy a MozgóKépTár projekt a magyar filmtörténetet akarta bemutatni egy 6 részes CD-ROM-sorozatban. Alább látható az egész filmtörténet korszakolása (zárójelben jelzem a CD-k megjelenésének évét): 1. Játékfilmek kezdetektől 1944-ig (1996) 5. Játékfilmek 1963-tól napjainkig (1999) 3. Játékfilmek 1944 és 1962 között (2002) 2. Dokumentumfilmek a kezdetektől 1920-ig (2004) 6. Dokumentumfilmek 1945-től napjainkig (2008) 4. Dokumentumfilmek a Horthy-korszakban (2011) Az első lemez ’96-ban jött ki (és már két évvel korábban megindult a munka), az utolsó CD pedig 2011-ben jelent meg. Folyamatos munkával eltelt tizenhétéves projektről van szó. Említettem azt is, hogy amikor 1995-ben Komár Erzsi megkért, hogy szálljak be a projektbe, akkor én azt javasoltam, alkalmazzunk profi programozót is. Azt még meg tudtam csinálni, hogy az addig összegyűjtött adatokból egységes adatbázist építsünk, de az adatbázis CD-n való megjelenítéséhez én kevés voltam. Ezért kértük fel a HMS nevű céget a kooperációra, ahonnan Dojcsák Józsefet delegálták fejlesztőnek. Meral készítette el a látványterveket, Erzsi felelt az adatokért, én a struktúráért és közösen formáltuk ki a lemez interaktív szerkezetét. A következő lemezeket kicsit más felállásban készítettük. A Dojó (Dojcsák József és a HMS) helyett Kovács István lett a fejlesztő. Az öt hátralevő CD-t “négyen” csináltuk: Erzsi, Meral, István és én. Kezdetként az egyik legrégebbi magyar filmemléket töltöm ide fel, Görgey Artúr látható rajta.

1995 vége felé keresett meg Komár Erzsi azzal, hogy szálljak be a MozgóKépTár fejlesztésébe. A projekt ötlete már 1994-ben felmerült, Erzsi hatrészes CD-ROM sorozatban gondolkozott a magyar filmről (három-három korszakban bemutatva a játék- és a dokumentumfilmektörténetét). Korábban mér bemutattam azt a videót az ABCD próbaszámáról, amiben Erzsi pontosan összefoglalta mindazt, amit a követekző tizenöt évben megvalósított. Erzsit a film érdekelte. András másként képzelte az egészet, neki az új média lehetőségei, az interaktivitás számított. Feltöltöm ide azt a videót az ABCD első lemezről, amin a Tereskova Interaktíva kapcsán András víziója látható az interaktív videóról. Erzsinek a film, Andrásnak az interaktivitás, nekem az adatok voltak fontosak. 1995 végén Erzsi az én segítségemet kérte, de én tudtam, hogy egy adat-központú CD-hez nem elég az a fejlesztői tudás, amivel mi rendelkeztünk. Azt javasoltam, hogy kérjünk segítséget a HMS-től. Őket a Bartók CD fejlesztése során ismertem meg, jó partnerek voltak, bíztam bennük. Matlák Tamás, a cég vezetője Dojcsák Józsefet jelölte ki a MozgóKépTár fejlesztőjének. Mivel Merál előtte is, akkor is dolgozott a FIlmintézetben, nem volt kérdés, hogy ő lesz a látványtervező. Összeállt a csapat, és a következő évben meg is jelent a MozgóKépTár első lemeze.

Inenon

1996-1997

1997, Inenon Műhely, Matáv-munkák. A MatávNet logóról már volt szó, a Matáv honlapjáról még nem. Amikor megkaptuk a megbízást, akkor már Kelemen Gábor volt a Matáv webes főszerkesztője, és akkor ez a poszt még sokkal többet jelentett, mint ma. Mivel pedig a portál vagyis inkább a honlap (hiszen akkor még nem használtuk a portál kifejezést) a cég Dokumentációs Igazgatósága alá tartozott, hiszen tartalom volt rajta, így ettől az Igazgatóságtól kaptuk a megbízást. A kapcsolattartó az igazgatóhelyettes, Hegedűs Sándor volt, akivel gördülékenyen mentek a dolgok. Öt éven át egy tankörbe jártunk nap mint nap a Műegyetemen. A fejlesztés során ismerkedtem meg Csoma Péterrel is, aki ekkor már Kelemen Gábor webszerkesztőségében dolgozott fejlesztőként, és aki aztán nagyon sokáig fontos szereplője volt az Origo történetének. Kár, hogy nem tudom megmutatni, hogy nézett ki az első Matáv honlap (ami még előttünk létezett). Persze, nem nehéz elképzelni, mert csak szöveg volt rajta. A sok-sok adat, szöveg mellett egyetlen képet sem tartalmazott. A WayBackMachine segítségével megtaláltam az általunk készített honlap archivált oldalait ’97 közepéről, ezekből mutatok be párat. Az egyik a kezdőoldal, amin még áttekinthetőnek tűnik a cég szolgáltatáskínálata. A másik lapon az akkori Matáv-vezetők láthatók. Ők voltak azok, akik elindították a Matávot az internet útján. Straub Elek, Tölösi Péter, Gecser Ottó, Pásztory Tamás. A további négy kép a cég korabeli internet ajánlatát mutatja. Nagyon tanulságos a mai szemmel nézni ezeket. Érdemes lenne az akkori szolgáltatási árakat is értékelni, de én inkább mást emelnék ki. A négy oldalt táblázatai átfutva az első élmény az, hogy milyen érthetetlen, technológiaközpontú leírások

Már 1996 nyarán, tehát még az IDG keretében létrehoztuk az Inenon Műhelyt. Tulajdonképpen négy emberből állt, Yasar Meral, Arany Sztaniol, Kovács István meg én voltunk a tagok. Az volt az elképzelés, hogy majd CD-ROM-okat fogunk piaci alapon készíteni az ABCD mellett és kitermeljük a pénzünket. Az ABCD-vel párhuzamosan további CD-ket csinálni – nem tartottam életképesnek az ötletet, de azt gondoltam, próbáljuk ki az első adódó lehetőséget. Ez hamar meg is érkezett, mert az Autó2 szakújság az éves használtautó-katalógusát CD-n is ki akarta adni, úgyhogy belevágtunk. A nagy újdonságot az jelentette, hogy itt egy SQL-adatbázis kellett kezelni. Ilyen addig még nem volt. Viszont István szépen megoldotta, és azt hiszem, hogy az az itt először alkalmazott megoldások jelentették az alapját a későbbi MozgóKéptáras CD-knek is. Nem tudom, milyen volt az Auto2-es lemez piaci fogadtatása, nem nagyon hiszem, hogy nagy siker lett volna. Azért már akkor is nyilvánvaló volt, hogy ennek a műfajnak a hálózat (lesz) az igazi közege. Azért a CD persze jó is lett, szép is lett, sokféle szempont szerint lehetett keresni benne, képek, videók, adatok, árak. A Használtautó-katalógus volt az első és utolsó CD az Inenon történetében. Lehetett volna folytatása, tulajdonképeen csinálhattunk volna egy menő fejlesztő céget, minden megvolt hozzá, de én nem akartam. Kimenni a piacra, és “robotolni”, mások igényeit kiszolgálni, ebben már nem volt semmi vonzó. Ha már vállalkozni akarunk, akkor már ott volt az éppen akkor életre kelő magyar web világa. Az Inenon még két munkát vállalt el, mindkettőt a Matávtól kaptuk. A Matáv internetes szolgáltatása, a MatávNet számára kellett új logót terveznünk, illetve mi csináltuk újra a Matáv honlapját is. Mindkettő már 1997-ben történt, előbb a honlap, aztán a logó. Ja, még nem mondtam el, honnan jött az Inenon név. Hát, Meral hozta. Innen, onnan. Inenon.olvashatók a szolgáltatásokról. Ez egyértelműen jelzi, hogy akkor még mennyire a mérnökök uralták ezt a terepet.

Internet Expo

1996

1996 őszén az ABCD története lezárult. Természetesen volt élet ezután is, de a magyar digitális kultúra általam belátott szegmensében az ABCD volt a legmeghatározóbb élmény. Jelentőségét tekintve biztos volt még sok más fontos dolog, esemény, de az elsőség joga, az ősvalami minősége az ABCD-t illeti. Nem akarok, nem is érdemes ugyanolyan alapossággal végigmenni a később történteken. Innentől kezdve szelektívebbé válok, már csak azért is, mert ahogy közeledek a jelen felé, úgy lesz egyre nehezebb múltat feltárni. Ahhoz tényleg kell az idő múlása. Hogy a titkok fellebbenjenek, a sérelmek halványuljanak, a jelentéktelenségek elsüllyedjenek. Kezdem egy vidám, de nagyon tanulságos sztorival 1996-ból. Nagyon sokszor, sokaknak elmeséltem már a történetet, de ez az, amit nem lehet megunni. Majd még szót ejtek az Internet Exporól, most csak a megnyitója kapcsán mesélek el egy hihetetlen történtetet. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Hogy, hogy nem, az Internet Expo megnyitására Andrásék meghívták az akkori miniszterelnököt, Horn Gyulát, hogy nyissa meg ő a … mit is? Kiállítást? Virtuális kiállítást? Internetes eseményt? Mindegy. Horn Gyula eljött. A Műcsarnokban volt a megnyitó. Egy asztalon ott állt a gép, a monitor, a billentyű és ott volt egy egér is. “És akkor megkérjük a Miniszterelnök urat, hogy nyissa meg a kiállítást, kattintson egyet az egérrel.” – hangzott el a felkérés, mire Horn Gyula odafordult az asztalhoz, amin ott volt “szabványos” módon az egér. Szabványos módon vagyis “össze volt kötve” a számítógép dobozával. Horn a kezébe fogta az egeret, és mivel az egér “farka” a gép felé állt, ebből következően az egér orra elfele nézett a géptől, a miniszterelnök 180 fokkal megfordította az egeret, hogy az az orrával előrefele menjen, és a farka legyen hátul. “Egy egér sem tolja maga előtt a farkát” – gondolhatta akkor magában, ha gondolkozott ezen. Gyönyörű jelenet volt. Többször beszéltem már a háttértudás fontosságáról, itt is erről volt szó. A valamiben való jártasság sokszor annyit tesz, hogy már nem vesszük észre, hogy miközben gyakran téri-formai analógiák alapján kezdünk el használni egy új fogalmat, eközben a fogalomhoz kapcsolódó korábbi “funkcionalitásokat” olykor radikálisan átértelmezzük. Újegér lett az óegérből, mert mindkettőnek kicsi, szürke teste volt, és hosszú volt a farkuk. És azt kivételként kellett megtanulni, hogy amíg az óegér húzza, az újegér tolja a farkát. Ezt már nem tudta a miniszterelnök.

Politikai Atlasz

1995

1990-ből legalább két fontos eseményt ki kell emelnem. Egyfelől abban az évben volt népszámlálás. Természetesen már akkor is számítógépekkel dolgozták fel az adatokat, de még ennél is fontosabb, hogy az adatok egy jó részét pár éven belül meg lehetett szerezni (venni). Másfelől 1990 szabad parlamenti választások is voltak, és ezekhez az adatokhoz hozzá lehetett jutni nem is olyan sokkal a választás után. Ezek a puszta tények (minden tény puszta). De! A ’90-es választás éjszakáján volt egy tévéműsor is, ami annyiban különbözött a mai választási műsoroktól, hogy erősen áthúzódott a következő nap hajnalába, mivel akkor még nem volt olyan gyors a választási adatok begyűjtési és feldolgozási mechanizmusa. Na, ennek a tévéműsornak a végefelé, amikor már kezdtek láthatóvá válni a végleges eredmények, az egyik vendég szájából elhangzott egy mondat, ami hatalmas közéleti vihart okozott a következő napokban. Valahogy úgy szólt, hogy “ha ránézünk a választási térképre, akkor azt láthatjuk, hogy az ország elmaradottabb, keleti régiói szavaztak inkább az MDF-re, és a fejlettebb, nyugati vidékeken inkább az SZDSZ-re voksoltak az emberek.” Nem kell kifejtenem, miért lett botrány a dologból. Minket azonban, Mészáros József kollégámmal a BME Szociológia Tanszéken, nem a botrány érdekelt, hanem inkább azt kérdeztük egymástól, “oké, de, hol is van itt a magyarországi választási térkép?”. És egyszerre mondtuk egymásnak milyen jó is lenne, ha lenne. Következő mozzanatként arra emlékszem, hogy kint vagyok a Compfair számítástechnikai vásáron, ahol egyik tanítványom egy cég standján azt mutogatja nekem lelkesen, mire jó a térinformatika: digitális térképekre ki lehet rajzolni az adatokat. Csak adat, digitális térkép és térképkezelő szoftver kell hozzá. Hát akkor, gyerünk! Akkor már tudtuk, hogy a választási adatokat be lehet szerezni. Műegyetemi tanártárstól (Márkus Béla) hamar beszereztünk pár digitális térképet, és kiderült az is, hogyan, mennyiért lehet új térképeket csinál(tat)ni. Ehhez csak pályázati pénzeket kellett felhajtani, ez megoldható volt. A térképszerverhez is csak pénzre volt szükség, egy másik sikeres pályazat után ez is meglett (DECStation 3100-as munkaállomás, Ultrix op.rendszer, ArcInfo térképszoftver). 1991-1992 fordulójára összeállt a szükséges infrastruktúra. 1994 elejére rendbe tettük és integráltuk az adatbázisokat, össze tudtunk annyi térképet szedni, hogy a ’90-es választási és népszámlálási adatokat térképre rajzolhassuk a monitoron. Hogy miért is jó ez az egész, annak szemléltetésére felraktam egy térképet, ami az 1990-es népszámlálás adatai közül mutatja a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosok eloszlását Budapesten. Minél pirosabb egy terület, annál magasabb az arány. Ezek után kell-e magyarázni mit jelent Budán lakni? Mit jelent Buda Pestnek, az a 3-4 budai kerület Budapestnek, az országnak? Kell-e többet mondani, mutatni, ha meg akarom értetni a területi szegregáció jelenségét? Akkoriban azzal szédítettem a hallgatóimat (a BME koedukált, de azért fiúból kicsit túlsúlyos volt), hogy megkérdeztem őket, “megmutassam-e nekik a budapesti térképen, hová menjenek este?” Csak annyit kellett tennem, hogy leválogassam a ’90-es népszámlálási adatbázisból a 18-25 éves nők közül azokat, akik ideiglenes lakcímmel rendelkeztek (akkor még volt ilyen minősítés), és az arányokat kirajzoljam a térképre. És vajon hol kaptunk kiugróan magas értékeket? Hát ott, ahol a lánykollégiumok voltak. Valahogy így kezdődött az a történet, amiből kialakult a Magyarország Politikai Atlasza könyvsorozat, meg pár más online térképes projekt. ps1 Érdekességként feltöltöttem néhány más adatkört mutató térképet is. ps2 A budapesti térkép hihetetlenül finom felbontású és ezért nagyon, de nagyon ritka. Ilyet csak a ’90-es népszámlálási adatokból lehetett kinyerni, azóta soha máskor nem jutotunk hozzá ilyen részletes adatbázishoz. 15 ezer kicsi kis területból (poligonból) épül fel a térkép.

Internetto

1995

1995 kora júniusa fordulópont volt az ABCD történetében. Vagy talán inkább Nyírő András gondolkozásában. Említettem már, hogy azon a tavaszon kapott egy Internet-csomagot és elkezdte az ismerkedést a hálózattal. Az áttörés nem volt azonnali. Azon a tavaszon egy darab szabad percünk nem volt, mert az ABDC kettes lemeze mellett kaptunk egy másik megbízást a kulturális tárcától (Török Andrástól), hogy készítsünk el egy angol nyelvű CD-t a 301-es parcelláról, Jovánovács György emlékművéről. Rényi András hozta a narratívát, talán egy hónap alatt megcsináltuk az egészet, de a kettes lemez előkészítésével együtt kicsit sok volt a munka. Amikor a végső fázisba kerültünk mindkét CD-vel, akkor András lement a Balatonra. Mire a lemezek gyártásba kerültek, visszatért és két bejelentést tett. Azzal kezdte, hogy lent a Balcsin átnézte az ABCD Hálózat rovatának addigi anyagait, és így utólag gratulál nekünk a rovatért (Kelemen Gábornak és nekem). Aztán elmosolyodott és azt mondta, forduljunk az internet felé, és ha van Balaton tó, lehet Internet tó is. Megszületett az Internetto. Első lépésként meg kellett “tervezni” a szerkesztőséget. Kelemen Gábor ekkor már kint volt a piacon, vele nem számolhattunk. Andrással abban maradtunk, hogy Barczi Imi és Gerényi Gábor maradjon az ABCD-ben, de ha akarják, jöhetnek az Internettoba is. A nem-szerkesztőségi emberek közül András Uj Pétert és Horváth Ivánt javasolta beemelni az új szerkesztőségbe. A nagy terv az volt, hogy egy első előkészítő ülésre lemegyünk Horváth Ivánék pákozdi telkére. Mindenki így is tett, kivéve Andrást, úgyhogy ott feszengtünk kicsit nélküle, aztán berekesztettük az első ülést. A nyáron elkezdtük tervezgetni az Internettot, miközben gőzerővel dolgoztunk a harmadik ABCD-n. Az Internetto előőrseként megcsináltuk a 301-es parcella webes honlapját. Az egyetemen, valamelyik Silicon Graphics gépünkön futott. Már nem találtam a nyomát.

1995 nyár elején megszületett az Internetto ötlete, a nyáron Nyírő Andrásnak sikerült meggyőznie Bíró Istvánt, az IDG Magyarország vezetőjét, hogy támogassa az online folyóirat elindulását, adjon büdzsét az új szerkesztőségnek. Az ősszel szép lassan elindult az Internetto, miközben persze csinálnunk kellett az ABCD-t is. Az Internetto első oldaltervei még az egyetemi Silicon Graphics gépemen készültek el, de számomra ekkor már nyilvánvaló volt, hogy – a CD-ROM-mal szemben – mi már nem leszünk képesek a hálózati szolgáltatás informatikai kiszolgálására. Már nem emlékszem, hogy mikor és hogyan indultunk el. De az biztos, hogy valamikor megjelent a színen Bertók Attila Pécsről és a felesége, Nun Zsuzsa, és Attila csinált meg sok mindent a technikából, Zsuzsáé volt a látványterv. Az biztos, hogy ez az Internet Expo időszakában már így volt, de nem tudom, mi volt előtte, mi volt ’95 őszén. Egy-két megbeszélésre emlékszem: ahogy Barczi Imi felvetette az interaktív szolgáltatások (hírlevél, fórum) bevezetését, vagy amikor megjelent Bodoky Tamás (egy Szalai nevű barátjával együtt), és érezhetően komoly fenntartásai voltak az IDG-be ágyazott kezdeményezéssel szemben (az IDG miatt). Nagyon sikeres volt az Internetto indulásakor a címlapon megjelenő egyperces sztori műfaja. Arra még emlékszem, hogy én is írtam ilyeneket, de hogy ez mikor volt, nem tudom felidézni. Talán azzal magyarázható, hogy kevés az emlékem ebből az időszakból, erről a kérdésről, mert egyrészt ekkor már egyedül rajtam volt az ABCD következő számának a terhe, másrészt meg azon az őszön, valamikor András leültetett engem és megkért rá, hogy válasszuk ketté a két szerkesztőséget, még pontosabban, én ne legyek benne az Internetto szerkesztőségben. Csalódást éreztem, mert a hálózat témát Kelemen Gáborral együtt mi hoztuk be, mi képviseltük a kezdetektől fogva az ABCD-ben. Én mindig is a hálózatban hittem, számomra is teljesen egyértelmű volt, hogy a CD-nek nincs jövője, az igazi potenciál a hálózatban van. De egyrészt vinni kellett tovább az ABCD-t. Akkor már 4-5 ezres példányszámnál tartottunk, és – Andrást ismerve – az nyilvánvaló volt, hogy ő secperc alatt tovább fog lépni az Internetto felé (ezt formálisan a 95/4. szám megjelenésekor, az év végén tette meg, de én már a nyár végétől kezdve éreztem ennek hatását). Másrészt hogy és miért mondtam volna ellent Andrásnak? Volt már elég konfliktusunk addig is, nem lett volna jó vége, ha akkor erősködök. Nyilván gyáva is voltam kicsit. Aztán azt is gondoltam még, hogy, persze, persze, a hálózaté a jövő, és a CD-nek el kell tűnnie, de azért technológiailag még volehetlt jó pár éves előnye a CD-nek a hálózattal szemben. ’95-ben, a modemes korszak kezdetén voltunk, és a web még sokáig jóval kevesebb technikai lehetőséggel rendelkezett a CD-hez képest. Gondoltam, ezt ki lehet egy ideig aknázni. Úgyhogy elváltunk békében egymástól. Az ABCD-vel még kitartottam egy éven át. Az Internetto emlékének pedig ajánlom az első logóját. Amit még Meral tervezett. Így indultunk.

Bartók Béla CD

1995

1995 nyarán a Magyar Rádió CD-ROM-fejlesztésbe kezdett. Bartók Béla életét, munkásságát szerették volna megmutatni egy reprezentatív CD-ROM-on. Hábetler Helga volt az, aki “összekalapozta” a szükséges pénzt, és aki egybeterelt sok mindenkit. Kroó György volt a főszerkesztő, mellette Vikárius Laci dolgozott sokat a szakmai anyag összeállításán. Zsótér László és csapata hozta a látványt, nekik segített Pohárnok Mihály. A népzenei kérdésekben Sebő Ferenc volt a szakértő. A fejlesztést a HMS nevű vég végezte, a főprogramozó Kovács István volt, akivel ebben a projektben ismerkedtem meg (aki ezután jött az ABCD-be is, és később még sok mindent együtt csináltunk). Az év végére összeállt a CD, de a kiadás előtt gondok támadtak a szerzői jogokkal, az egyik örökös megtámadta a lemezt. Tudomásom szerint végül nem is jelent meg. Ha jól tudom, és tényleg így volt, az nagy kár, mert nagyon szép és tartalmilag nagyon értékes lemez volt. Tanúságul erre feltöltöm a lemez fontosabb rovatainak háttérképeit.

ABCD

ABCD ’96/2

1996

1996 árilis végén az ABCD főszerkesztőjeként írtam egy levelet Bíró Istvánnak, amire most bukkantam rá. Meg is lepett a tartalma. A levélből ugyanis az derül ki, hogy már az év elején voltak feszültségek a két szerkesztőség között. Idézek egy keveset: “Az IFABO ideje alatt beszélgettem a érintettekkel és az ABCD jövőjére vonatkozó elképzelésekről. … – az ABCD magas presztízsű kiadvány, ami a cég számára már a múltban (lásd Internet Expo), a jelenben (lásd Népszabadság) és nyilván a jövőben is erköcsi elismerést hozott, hoz – a cég goodwilljének javítása mellett hozott anyagi nyereséget is (Expo) – a terjesztési, marketing, illetve szerkesztési munka javításával esély van a lap legalább nullszaldóssá tételére Márciusban az IDG az addigi 420.000 Ft helyett 475.000 forint editorial költséget fizetett ki. Ebből az összegből durván 150.000 Ft nem mi kaptunk. Érthetetlen, miért az ABCD-nek kell mások költségeit fedezni. Az ABCD működésének technikai feltételeit megalapozó beruházások nem elhanyagolható része az Internetto szerkesztőség munkáját segíti. Az ABCD megbízható üzemeltetéséhez mindenképpen át kell alakítani a szerkesztõségi, lapelőállítási és az adminisztrációs munka folyamatát az alábbi elvek alapján: – pontosan megfogalmazott munkakörök – szigorúan érvényesített követelményrendszer, számonkérhetőség – megfelelő bérezés A jelenlegi felállásban az a valószínű, hogy az ABCD munkatársai hosszabb távon is külsősként fognak dolgozni az IDG számára. Az üzemszerű működéshez viszont elengedhetetlen néhány, az IDG-ben állandóan bent lévő munkatárs jelenléte. Mindenképp szükség van egy titkárnői, adminisztrációs feladatokat ellátó munkakör betöltésére. A folyamatos munka biztosítása, az eddig jellemző kampányszerűség elkerülése végett elengedhetetlen egy technikai szerkesztő munkába állítása is.” Na, hát ennyi. A levél hátralevő részében részleteztem, kinek, mit kérek. Összesen havi 600 ezer forintot kértünk. Nem kaptuk meg. Az a furcsa, hogy mindez teljesen kiment a fejemből. Az is meglepett, hogy ez a “konfliktus” milyen korán kezdődött. Persze, ez a nyílt színen, az emberek között semmilyen formában nem jelentkezett.

1996-ban már egymás mellett futott az ABCD és az Internetto, ami azt is jelentette, hogy az IDG egyszerre finanszírozta a két kiadvány költségeit. Mindkét szerkesztőség veszteséget termelt. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a helyzetet nem lehet sokáig fenntartani. Bíró István, az IDG vezetője számára nem nem volt könnyű kérdés. Rövid távon (pár éves távlatban) a CD-ROM üzletileg nyereségessé tehetőnek tűnt. Akkor már 4-5 ezres példányban nyomtuk az ABCD-t, nem túl nagy számban ugyan, de mégiscsak voltak hirdetőink, és a CD illeszthetőnek látszott a hagyományos üzleti modellekbe és üzleti folyamatokba egyaránt. A hálózat üzleti lehetőségei nagyon bizonytalanok voltak. Akit megérintett a web gazdagsága, az tudta, hogy ez a jövő médiuma, de minden új volt, és érezni lehetett, hogy itt mindent ki kell találni, és más lesz majd az üzleti logika is. Minden nagyon új volt. Az internet (az akadémiai, egyetemi szférán túl) csak akkoriban, 95-96-ban jelent meg Magyarországon. Én valamikor ’96-ban fizettem elő az akkori Matáv internetszolgáltatására, és úgy emlékszem, akkor azt hallottam bennfentes barátaimtól, hogy 3 ezer alatt volt az előfizetőik létszáma. Szóval Bíró szorult helyzetben volt. Mindkét orgánumot, mindkét szerkesztőséget szerette, de jobban bízott Andrásban. Ebben egyébként igaza is volt. Leginkább azért, mert András nagyon akart előremenni a maga útján, én meg nem akartam annyira az ABCD-t. Már nem emlékszem a részletekre, de abból a tényből, hogy az ABCD ’96/2-es számában (ami szeptemberben jelent meg) már felbukkant az Inenon Műhely, kikövetkeztethető, hogy már azon a nyáron keresgéltük Bíróval együtt az ABCD szerkesztőségének “megmentési” lehetőségeit. Az Inenon Műhely létrehozásával az volt a terv, hogy az ABCD mellett vállaljuk majd más CD-ROM-ok elkészítését is, és az innen származó pénzekkel pótoljuk a hiányzó bevételeket. Csakhogy ez a terv nem működött igazán. Nekem már nagyon terhes volt állandó időkényszerben lenni. Részben emiatt is késtünk az új számok megjelenésével. Bíró tolerálta ugyan a csúszásainkat, de nyilván nem örült neki. Viszont ekkor már két éve együtt dolgozott a szerkesztőség, maga az ABCD nagyon jó branddé vált a piacon, miközben a szerkesztőség tagjai nagyon kevés pénzért dolgoztak (a külsős szerzők pedig mind ingyen), ezért egyre erősödött rajtam a nyomás a többiek felől, hogy kérjek több pénzt az IDG-től. Elég biztos voltam benne, hogy Bíró nem fog ebbe belemenni. Talán csak arra lett volna esélyünk, hogy egy kevéske többletet kisírjunk magunknak. Amikor azt érzékeltem, hogy a szerkesztőség érzelemvezérelt kollégái kenyértörésre akarják vinni a dolgot, hagytam “magam befolyásoltatni”. Nem magam mentem el a tárgyalásra, hármasban jelentünk meg Bírónál egy “ultimátummal”. Én tudtam, hogy abban a kontextusban maga a kérés, meg az a mód, ahogy azt előadtuk, és az a tárgyalási stratégia, amit alkalmaztunk, egyet jelenthetett csak: Bíró nemet mond és meg fogja szünteti a lapot. Így is lett. Fájdalmas volt, de megkönnyebbülést is jelentett a döntés. Az ABCD csodálatos két és fél éve volt az életemnek, de akkor örültem, hogy nem kell tovább csinálni.

Az utolsó ABCD címlapjára, a borítóra Esterházy Péter Anekdot rovatának hangulatát idéző képet tettünk ki. Ezt szántuk húzóanyagnak a lemezre. Esterházy Péter ‘Kis magyar pornográfia’ könyvében, ‘Anekdot’ cím alatt rövid történeteket mutat be az ötvenes évek világából. Elmentem hozzá, megkértem, hogy feldolgozhassuk a könyvét a lemezre, meséltem neki a digitális jövőről, érdeklődve hallgatott és engedélyt adott. Nagyon adta magát, hogy ezeket a sztorikat “illusztráljuk” másfajta anyagokkal is, ezért kértünk a Filmintézetből korabeli filmhíradórészleteket, amiket aztán összekapcsoltunk az Esterházy-sztorikkal (a kedvenc híradórészletemet, a helyes, kétkezes, szovjet módszerről, fel is töltöm ide). Az eredeti tervem az volt, hogy a híradóbetétek mellett “beleszövök” még a történetekbe korabeli bírósági ítéleteket is, de ezt – időhiány miatt – nem tudtuk megvalósítani. Volt egy publikálatlan tanulmányom, amit az ötvenes évek izgatási pereinek jegyzőkönyvei alapján írtam. Félelmetesek, megrendítőek, néha mulatságosak, sokszor fájdalmasak voltak azok a bírói indoklások. Ezeket szerettem volna még “behuzalozni”, de sajnos ez elmaradt. Az Anekdot persze így is gyönyörűen érzékeltette egy borzasztó kor borzasztó, ám élettel teli, ezért sokszor nagyon emberi hétköznapjait.

Amikor a Bartók CD-t készítettük elő, akkor ismerkedtem meg Sebő Ferenccel. Aztán az Internet Expo részeként elkészítettük a NépZeneTárat, ami a magyar népdalokat mutatta be. A NépZeneTárat természetesen feltettük az ABCD-re is, a tartalom nem, csak a design változott. Volt egy másik zenei anyag is a lemezen, az Interaktív Mozart folytatásaként. Abban ugyanis nem volt vita a zenetörténészek körében, hogy Kirnberger – Mozarttal szemben – igazi kombinatorikus zeneszerző volt. Horváth Ivánék közreműködésével tehát ezen a számon szerepelt, Kirnberger, az interaktív. Volt még egy “felfedezésünk” ezen az ABCD-n, de az már a fotós témájú volt. 1996 nyarán, amikor javában dolgoztunk az 1996/2-es lemezen, megjelent a szerkesztőségben Weiler Péter. Péter hozta a haverját, Nánási Palit, aki akkor jött haza egy angliai fotós iskolából. Pali hozta a képeit, nekünk tetszettek, és csináltunk egy cikket a következő számba. Nánási Pál akkor még nem celebfotós volt, csak sima. Aztán fordított.

A ’96/2-es számban Rényi András megint új ötlettel jött elő. Kondor Béla egyik festményét (Sámsonnak levágják a haját) akarta elemezni, persze interaktívan. A kihívás itt az volt, hogy miként lehet a vizualitást és interaktivitást vegyíteni. A fő kérdés már előkerült az interkatív videó esetében is, beszéltem is róla korábban: hogy lehet jelölni egy kép elemzése során az interaktivitás lehetőségét, honnan tudhatja a felhasználó, hogy mikor és hol kell kattintania, hogyan jelezzük, hogy a műelemzés során éppen a kép melyik részéről van éppen szó. Majd húsz éve még nem voltak kiforrott megoldások erre. Bár András elemzését lenne jó ide feltölteni, de hát, azt nem lehet. Maradnak azok a háttérképek, amelyeken az látszik, hogy milyen választ adtunk a fenti kérdésekre.

A mából visszatekintve furcsa dolgot követtem el a ’96-2-es lemezen. Két rovat is a tudománnyal volt kapcsolatos, csak éppen ellentétes előjellel. A mindig is elviselhetetlen nevű ‘Módszer’ rovat új nevet kapott. Modell név alatt a tudományos modellezés problémáit mutattuk be különböző diszciplinák szemüvegén keresztül. Volt öt cikk, ezekből kettőt emelek ki, mert a szerzőikhez személyes viszony fűzött. Halassy Bélát már korábban is “promotáltam”, most elkértem az adatmodellezésről szóló könyvének egy részletét, és feltettük azt a lemezre. Felkerestem Bertalan Lászlót is, és kértem, hogy adjon egyet a tanulmányai közül, amit feltehetnénk a lemezre. Bár én nem voltam Bertalan-tanítvány, de nagyon tiszteltem a munkásságát. És hát, az köztudott volt, hogy nem szívesen publikált. Gondoltam, majd én segítek ebben. Találkoztunk, söröztünk egyet, adott egy nyersanyagot, ami felkerült az ABCD-re. Aztán pár év múlva Bertalan meghalt. Amikor a tiszteletére rendezett emlékkonferencián elmeséltem ezt a sztorit, Bence György odajött hozzám, és kérte, hogy adjak neki az ABCD-ből. Adtam neki. De nem tudom, adtunk-e ezzel a jövőnek is valamit. Megőriztük-e, meg tudjuk-e őrizni Bertalan László emlékét? A Modell rovat mellett összeállítottunk egy másikat is Tértechno néven. No, ez az, amit nem tudok magamnak megmagyarázni. Vagy csak hosszan tudnám, de azt most nem fogom megtenni. A kérdés tehát: miért csináltam meg a Tértechno rovatot? Hogy érthetőbbé tegyem a kérdést, sorolom a rovatcímeket: energiacsatolás, antigravitáció, bioenergia. És mondom az interjúalanyunkat: Egely György. Tiszta bulvár, “tudományos” bulvár. Halassy Béla, Bertalan László az egyik oldalon, Egely a másikon. Az tény, hogy a Feyerabend-féle anarchista ismeretelmélet mindig is közel állt a szívemhez, és ma is sokkal megengedőbb vagyok minden mássággal szemben, akár a tudomány világában is. Azt nem mondanám, hogy “minden tudomány puszta”, de azt igen, hogy minden tudomány tekintélytisztelet mentén intézményesít. Ez ellen mindig is ösztönösen lázadtam. Ez magyarázhatja kicsit a tértechnos eltévelyedésemet, de ma már nem tennék ilyet. Vagy másként tenném. PS 1) Kerestem volna egy képet, amit feltöltök ide Bertalan Lászlóról, de nem találtam. Tessék. Agyon nyom a rengeteg adat minket, közben meg ami kéne, nem elérhető. PS 2) Az előző feltöltés során kiderült, hogy a Facebooknak van egy beépített korlátja, nem enged feltölteni 42 képnél többet.

AZ ABCD 1996/2-es száma szeptember elején jött ki, és – ahogy már írtam – ez lett az utolsó lemez. Vittük tovább, ami jó volt a régi rovatokból, számokból, és hoztunk megint sok újdonságot. A 99 recept könyvsorozatból a tortákat válogattuk be, önálló – bár kicsit sovány – anyaggal mutattuk be a Diákszigetet, megint volt interaktív műelemzés (egy Kondor Béla festményről), de voltak újabb húzónevek (Esterházy Péter, Ginsberg), fotók innen, fotók onnan, filmhíradóbetétek, népdalok, archivált újságok. Továbbra is “erőltettem”, hogy lépjünk előre technikailag, és nem volt annyira tudatos, de mégiscsak tény, hogy nyitottunk más közönségrétegek felé. Utóbbit szemlélteti, hogy a Forma 1-es autóverseny külön rovatot kapott. A technikai feljesztésre és új közönségigény kiszolgálására pedig egyszerre példa az a meseanimáció, amit a lemezre magunk készítettünk (Slipták manó). Pereczes Zsolt beletanult a Marcromedia animációs szoftverének programozásába, Sztaniol készítette ez a zenét hozzá, és igazi animációval tudtunk jelentkezni. Volt a dologban potenciál, szerintem abból lehetett volna egy spinoff-ot csinálni. Ma különös aktualitása van a Műhely rovat Várkertbazárról szóló cikkének. Akkor éppen úgy volt, hogy nemsokára belekezdenek a Várkertbazár felújításába, megindultak a tervezgetések, és hát, el is tartottak egy darabig.

ABCD 1996/2 tartalomjegyzék

Műhely rovat Szőke Annamária, Régi modernek – Kirnberger, az interaktív CD-ROM-ok: Képes Krónika, Rendsz erelemzés, Sok szöveg (Szépvölgyi Tamás) A hazai fejlesztők listája Macromedia Stúdió Várkertbazár ABCD- Inennon Műhely IT rovat Számítástechnika, ’96/1 félév Internetto Szerzői jog (Turi László) BSA (Barczi Imre) MIDI-gondok (Gerényi Gábor) Modell rovat Adatbázis tervezés (Halassy Béla könyvrészlet) Módszertan (Bertalan László: Köznapi és tudományos terminusaink) Technika és modell (Szűcs Ervin) Rendszerelemzés (Systems, Controls, Motion, Spaces Transformations) Objektumorientált modellezés (Gerlei Gábor) Alakzat (K.G-P. Oppenheim: Az ‘alakzat’ fogalma a logika fényében) Tértechno rovat Energiacsatolás – Antigravitáció – Bioenergia Forma 1 rovat Csapatok – Pilóták – Pályák – Szabályok Galéria rovat Rényi András: Kép Mítosz (Kondor Béla: Sámsonnak levágják a haját) Kondákor László: Kortárs táncművészet Nánási Pál fotói Esterházy Péter: Anekdot Vagvolgyi’s Americana Ginsberg variációk Ginsberg versek Diáksziget rovat NépZeneTár rovat Sebő Ferenc: Magyar népdalstílusok Szabadidő rovat Slipták manó I. 99 recept: Sütemények Második látás (Rácz Mihály) Straight Edge Autó2 Origami.

1996 szeptember eleje. Ez lett a vég. Ekkor jelent meg az utolsó ABCD. A második szám ebben az évben. A lemez leadásakor még úgy tűnt mindenkinek, hogy a történet megy tovább. Volt nagy sajtótájékoztató a Műcsarnokban. Aztán egy beszélgetés során minden lezárult. De erről majd később, ha már bemutattam az utolsó lemez tartalmát. Az ABCD 1996/2-es számában Vágvölgyi András már a negyedik témáját hozta, és talán ennek lett a legnagyobb sikere. Személyes találkozásaik élményét idézte fel Allan Ginsberggel. Exkluzív videóval búcsúztunk Ginsbergtől és – mint később kiderült – az ABCD-től.

ABCD 96/1

1996

Az ABCD 96/1-es lemezének attrakciója az Interaktív Mozart volt. Ezzel reklámoztuk az egész számot. Horváth Iván ajánlotta tanítványát, Szőke Annamáriát, ő hozta a témát. A legendárium szerint Mozart olyan “keringőt” írt, aminek a taktusait kockadobások segítségével lehetett kikeverni, így minden egyes alkalommal más és más zenét lehetett meghallgatni. Mindenki saját Mozart-keringőt keverhetett ki magának. Interaktivitás a javából, ezt nem kell magyarázni. A meglepő sokkal inkább az, hogy az alapötlet több száz évvel ezelőttről származik. Horváth Ivánék módszeresen kutatták az interaktivitás történelmi előzményeit. Évekkel korábban szerveztek egy konferenciát, Régi modernek címmel, ahol az volt a téma, milyen kísérletek található a múltban. Az Interaktív Mozart miatt Iván kicsit meg is sértődött, mert azt szerette volna, hogy ne csak a Mozarttal jöjjünk ki, mutassuk be a többi korai modernet, történelmi “interaktívot” is. Pár évvel később – Ivánék felkérésésre – Kovács István elkészítette az Interaktív Mozart hálózati változatát is, ami a mai napig elérhető (három nyelven) a neten, bár sajnos az utolsó lépés már nem működik. A program összeállítja a kikevert zenét, de nem lehet letölteni a saját keringő hangfájlját. A magyar változat a lenti címen érhető el.

Érdekes és tanulságos kísérletbe fogtunk az ABCD 96/1-es számában Vágvölgyi Andrással együtt. Ő egy saját filmjét hozta a Vagvolgyi’s Americana rovat fő témájaként, és interaktív videót akart csinálni. Ilyen kezdeményezés volt már az ABCD első számában is, Nyírő András próbálkozott azzal, hogyan lehet az interaktivitást a videófolyammal összekötni, de aztán nem folytatta a kísérletezést. Kovács Istvánnal viszont újra fel lehetett venni ezt a szálat. Vagesz hozta tehát a videót, ami mellé egy interaktív forgatókönyvet is kidolgozott: a videó melyik pontján, mikor, milyen esemény történjen, ha a felhasználó kattint a … hova is? Na, itt jöttek az érdekes kérdések. Menet közben derült ki, hogy nem is annyira egyszerű interaktív videót csinálni. Amikor Vagesz azt mondta, “amikor a főhős kiveszi a pisztolyt az autó kesztyűtartójából, akkor ott kell egy ugrási pont, és ha a felhasználó oda kattint, akkor jelenjen meg ez meg az egy másik ablakban”. Jó, de hogy jelöljük a videón, hogy hova lehet kattintani? Itt nincs mit aláhúzni, megvastagítani, ahogy azt a szöveg esetében a betűkkel tesszük. Tegyünk ki egy keretet a videóra (ahogy manapság a YouTube teszi)? Az adott esetben túl erős “beavatkozás” lehet a videó képi világába. Vagy mondjuk azt a felhasználónak, mozgasd a videó teljes felületén a kurzort, és “ahol a kurzor alakot vált, kattints”? Aztán ott volt a másik probléma. Ha valahogy mégiscsak kattintott a user, és megjelenik a többletinfromáció egy másik ablakban, mit csináljunk az alapvideóval. Állítsuk meg, amíg az ügyfél olvassa a másik ablak tartalmát? Vagy menjen tovább a videó? De akkor értékes részleteket nem láthat a felhasználó, amíg másutt olvas. Vagy-vagy. Nincs jó megoldás. Legalábbis, mi nem találtunk. De talán az sem véletlen, hogy nagyon kevés interaktív videóról hallunk. A médiatörténetben ezerszer hivatkozott esemény volt a ’68-as torontoi expón bemutatott interaktív videós kísérlet, de azt nem követték ezrével az “utódok”. Szerintem kicsit fából vaskarika az interaktív videó. Leginkább azért, mert a mozgóképnek saját, belső ideje van, és ez nem fér össze a felhasználó általi választás, az elágazás mozzanatával, aminek egy másik ideje van. Ha a felhasználó linkre kattint, akkor “kiugrik” a videó történetéből (idejéből). Vagy a film vezérel vagy a user. Feltöltöm a videót, de persze az interaktivitás itt nem működik, az csak az ABCD-n futó alkalmazói rétegben érhető el.

Az 1996-os évbe úgy mentünk át, hogy András elment az Internettoba, Barczi Imi és Gerényi Gábor pedig ment is, maradt is: mindkét helyen dolgozott. Az ABCD szerkesztőségbe bevettük Turi Lacit, Rényi Andrást, Harajda Andrást és Arany Sztaniolt, illetve megerősítettük a technikai részleget két programozóval, Kovács Istvánnal és Pereczes Zsolttal. Ebben az évben már csak két számot adtunk ki, én már nem bírtam (nem akartam) tartani a negyedévenkénti megjelenési ütemet. Ekkorra már nagyon megterhelő volt számomra a folytonos “termelési kényszer”. (Erről még írok később.) Az újraindulásnak megfelelően Meral néhány korábbi képi konvenciótól elszakadt, eldobtuk például a bolygós tartalomjegyzéket. Ami a tartalmat illeti… A Magyar Csillagászati Egyesület hozott egy látványos anyagot, volt benne minden, csillagok, bolygók, üstökös, napfogyatkozás, fényszennyezés, napórák. Gerényi Gábor és Arany Sztaniol ‘Savas eső’ címmel kimerítő összeállítást közölt a technozene szubkultúrájáról. Rényi András Bozsik Ivette táncművészetét mutatta be, a “kötelező” technikai újdonságként az egymás melletti két videó futtatását próbáltuk meg. Az Auto2 szakújság hozott nekünk egy autós cikket. Ez alapozta meg azt a szakmai kapcsolatot, ami egy évvel később egy használtautó katalógust tartalmazó CD-ROM-ot eredményezett. A populárisabb témák felé nyitás mellett “adtunk” az alternatívoknak is: A tetoválásról is volt egy cikk, rengeteg képpel, és két alternatív zenei fanzine, a ‘Második látás’ és a ‘Straight Edge’ teljes szövegét is feltettük.

ABCD 1996/1 szám tartalomjegyzék

Műhely rovat Kondákor László, Who’s Who > hipertext-opera Internet Expo > Magyar pavilon, weboldal-ismertető Hazai fejlesztők listája Komár Erzsébet, MozgóKépTár I., CD-ROM ismertető Falus Tamás, Interaktív Videó Magazin, CD-ROM ismertető Szakadát István, ABCD Repertórium Szakadát István, Pillangó-hatás, kiállítás-ismertető Nyelvoktató programok beszédfelismeréssel, CD-ROM ismertető Internet rovat Tölgyes László, Netscape 2.0 Galántai Zoltán – Komáromy Gábor, E-mail, A szerzők könyvének egyik fejezete Kiss István, A Java programozói nyelv Hangolódás: RealAudio, demo Lucz Géza, A hálózat használata a csillagászat és az űrkutatás területén, A könyv teljes szövege Lucz Géza, A hálózat használata Windowsból, A könyv teljes szövege Nagy Internet Kalauz, A könyv teljes szövege IT rovat Internetto hírlevél, negyedévi teljes szöveg Számítástechnika ’95, negyedévi teljes szöveg Vit László, Az információs szupersztráda (interjúk) Illés Péter, 3D grafikus gyorsítók Csillagászat rovat MCSE Sol Negro Fényszennyezés Az évszázad üstököse Üstököskarambol Naprendszer Napórák Csillagászati tankönyv Szőnyei Tamás, Központban a Bizottság Savaseső rovat Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Kezdet Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Műfajok Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Hangszerek Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Mix Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Inter-you Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Underground Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Divat Arany Sztaniol – Gerényi Gábor, Drogok Rényi András, Bozsik Yvette Mandarinja Interaktív Mozart. Keringő-komponálás kockavetéssel Vágvölgyi András, Vagvolgyi’s Americana III. (“Amerika maga a film”) Szabadidő rovat Autó2, Opel Vectra, Az Autó2 lap egy cikke Könyvpiac, negyedévi teljes szöveg Rácz Mihály, Második látás, alternatív zenei fanzine szövege Vizler Tibor, Straight Edge, alternatív zenei fanzine szövege Magyar Narancs 1995/IV. negyedév, negyedévi teljes szöveg Lajos Mari – Szemző Károly, 99 recept: Saláták, A könyv teljes anyaga Kozma Judit, Látlelet a megváltásról, Szekta-létről és vallási élményről egy karizmatikus gyűlekezet kapcsán Dark Art Stúdió, Tattoo.

“Minden hagyomány puszta.” Ezért a mondatért kettőt is odaadnék a legjobb publikációim közül. Hogyan értessünk meg valamit, amit csak sok óra tömény elméletettel lehet leírni, ha tudóst játszunk? Hallgassunk Bizottságot! Az ABCD 1996/1-es számának egyik ékköve volt a Bizottság zenekar retrospektív bemutatása Szőnyei Tamás sorozatában. Ékköve, de nem zászlóshajója – hogy egy kis képzavarral éljek. Hogy mégis ezzel a témával kezdem az ABCD új évfolyamának bemutatását, annak az az oka, hogy ebbe a “pusztás” mondatba halálosan szerelmes vagyok – évtizedek óta. Sokszor poénkodtak a Bizottság zenekarral kapcsolatban, hogy tagjai a legjobb zenészek a képzőművészek között, illetve a legjobb képzőművészek a zenészek között, de ez sosem volt igazi dicséret. Szerintem nem is ez volt az lényegük. Ők művészi szabadságharcosok vagy szabadságharcos művészek voltak. Önfeledt lázadók, szabadságszomjasak. Az ABCD-re felkerült sok szöveg, rengeteg fotó, festmény, szobor, zene tőlük, de azt nem tudom, átjött-e az az erő, ami a zenakar előadásain volt érezhető élőben. Tényleg nem tudom. Sőt, kicsit félek, hogy nem. Mindegy, legalább tisztelegtünk előttük. Feltölthettem volna ide képet, videót róluk az ABCD-ről, de az a szám, amit szerettem volna felrakni, nem került fel a lemezre. Ezt a posztot pedig nem lehet nem azzal a halhatatlan opusszal illusztrálni, ami minden idők egyik legütősebb számkezdése is egyben. Putty-putty.

Találtam valamit, ami az ABCD-ből kimaradt. 1995-ben írtam egy levelet az MTV-nek. Törőcsik Andrásról szerettem volna egy videós anyagot összeállítani. Ha valaki nem tudná, ki volt Törőcsik András (Törő), annak álljon itt egy idézet Nyilasi Tibortól (ha valaki azt sem tudja, ki az a Nyilasi Tibor, azzal most nem tudok mit kezdeni). “Ha Törő játszott, az megnyugvás volt a csapatnak. Tudtuk, ha mi képtelenek vagyunk csinálni valamit, akkor majd ő egy másodperc alatt olyat tesz, hogy megnyerjük a meccset. Nélkülözhetetlen pali volt. Azokkal az utolsó passzaival magasan kiemelkedett közülünk.” Szóval ezt a levelet írtam: ABCD Interaktív Magazin Székely Ferenc T.: 463-2410 alelnök Magyar Televízió Tisztelt Alelnök Úr! Az ABCD Interaktív Magazin olyan negyedéves kulturális multimédia magazin, amely CD-ROM-on jelenik meg. Multimédia magazin, mert a számítástechnika adta lehetőségeket kihasználva az ABCD-n szöveget, képet, hangot és videórészletet egyaránt meg tud jeleníteni. Kulturális magazin, mert azt akarja bemutatni, hogy mire lehet használni a számítástechnikát. Az ABCD az interakció kultúrájának orgánuma. A következő számunkban Törőcsik Andrásról tervezünk anyagot összeállítani, amelyhez a Magyar Televízió Sportfőosztályának archívumából szeretnénk videórészleteket felhasználni: korabeli labdarúgó-mérkőzések 15-20 másodperces jeleneteit. Kérjük tisztelt Alelnök urat, hogy a számunkra szükséges videórészletek digitalizálását, és az anyagok bemutatását engedélyezni szíveskedjék. Mivel a mozgókép-részletek rövidek lennének, azokat idézeteknek tekinthetjük, s emiatt szerzői jogi problémákat nem okoznának. Kérjük tisztelt Alelnök urat, hogy a szóbanforgó anyagok igénybevételét díjtalanul engedélyezze számunkra. Tisztelettel: Szakadát István ABCD Interaktív Magazin Budapest, 1995. július 3.” A levél megírása előtt beszéltem telefonon Vitray Tamással is, aki nagyon kedves volt, de úgy tűnt, mintha le akart volna beszélni az egészről. Volt egy mondata, ami nagyon megragadt bennem. Valami olyasmit mondott, hogy vigyázzak nagyon, félt, nehogy bajom essék. Nem igazán értettem, mire gondol, de olyan volt, mintha a háttérben titkos erők dolgoznának. Nem értettem az egészet. Arra már nem emlékszem, kaptam-e választ az MTV-től, de az tény, hogy a dologból nem lett semmi. Egyébként igaza volt Nyilasinak. Én nem láttam Törőnél kreatívabb ember a focipályán. Nem azt mondom, hogy a legjobb volt, “csak” azt, hogy a legkreatívabb. Most jöttem rá, hogy nekem nála ért véget a foci iránti érdeklődésem. Már nem tudom, kitől származik a következő idézet, az abcd-s cikk-kezdeményben találtam, de nagyon felkavaró. “Volt egy fura mondása még a pályafutása csúcsán. Egyszer azt mondták neki: Törő, ne élj így, mert harminckét-harminchárom éves korodra összeesel. Törő erre a szokásos gyermeki mosollyal azt válaszolta: Nem érdekel. Majd írjátok a fejfámra, hogy élt harminckét évet, de jól.” Azért felkavaró ez a mondat, mert egy nagyon fontos szempontból párhuzamba állíthatónak érzem Bibó István híres sírfeliratával: “Élt három évet, 1945-től 1948-ig”. Törőcsik persze nem a szellem embere volt, de valahol legbelül volt benne valami nagyon egyedi, nagyon erős. Még él, és nem jól él. Az életről nem tudott annyit, mint a fociról. Találtam egy fényképet róla 2012-ből. Úgy néz ki, mint egy hontalan. Vagy mint egy gondtalan?

ABCD ’95/4

1995

Az 1995/4-es számon meglepve fedeztem fel, hogy a Galéria rovatban volt egy cikk ‘Moholy-Nagy László és a kísérleti film’ címmel, amit Gróf Ferenc hozott. Akkor még nem tanítottam médiatörténelmet az egyetemen, ezért nem tudtam igazán értékelni a cikk jelentőségét. Most kicsit utóbüszke vagyok erre a cikkre, és fel is töltöm a lemezről azt a viszonylag hosszabb videót is, ami Moholy-Nagy László egyik híres kísérleti projektjéről “szól”. Érdekes kezdeményezésnek tűnt akkor, hogy multimédia programújságként is kipróbáljuk magunkat. Az 1995-ös Budapesti Őszi Fesztivállal tettünk egy ilyen kísérletet. Aztán volt megint Király Tamás meg TUI, a faszobrász a Galéria rovatban. Ugyancsak itt mutattunk be egy sorozatot Nagy Z. László Japánban készített fotóiból. Én pedig a hálózat rovatba írtam egy cikket Ted Nelsonról és a Xanadu projektről. Ezt csak azért említem, mert ez az írás csak az ABCD-n jelent meg, mégis meglepően sokan hivatkoztak rá a későbbiekben. Ami a témáját tekintve érthető, mert Nelson nem jelentéktelen figurája az interaktív médiának, de a CD-ROM mint hivatkozási forrás akkor is meglepő kicsit.

1995/4-es számban volt három érdekes “nagycikk”. Folytatódott a Vagvolgyi’s Americana rovat. Na, ez volt az igazi gonzó, még a nagy mester, Hunter S. Thompsontól is felkerült a lemezre egy anyag (a második szám címe egyébként ‘Gonzo kollázs’ volt). Szőnyei Tamás a másik nyolcvanas évekbeli klasszikus alternatív együttes, a Trabant zenekart mutatta be (‘Trabant, az örök’ címmel). A Könyvespolcra pedig Szilágyi Ákos hozott egy izgalmas anyagot az orosz kultúra temetéskultuszáról (‘A temetés temetése’). Az anyaghoz készült egy versvideó Szilágyi Ákossal, amit feltöltök ide. Majd húsz év távlatából is érdekes.

1995 december elején jött ki az ABCD negyedik száma. Ezt a számot még András jegyezte főszerkesztőként, de ezen az őszön már szinte teljesen kivonta magát a munkából. Minden erejével az Internetto indítására koncentrált. Sok év után újra átnézve a lemezt, kicsit meglepett, hogy sokkal egységesebb, és a korábbiakhoz képest is tudott még mindig szebb lenni az egész lemez látványa. Merál szabadabban szárnyalt, merészebb terveket hozott, és emellett képes volt egységes látványba “összefogni” az egyébként tartalmilag nagyon “széthúzó” rovatokat. Bizonyságul erre feltöltök párat a rovatok főoldalai közül.

ABCD 1995/4 tartalomjegyzéke

Hálózat rovat Kelemen Gábor, Az Internet kultikus figurái Szakadát István, Xanadu Az ABCD körkérdése a hazai Internet szolgáltatókhoz CompuServe Information Manager 2.0, hálózati segédprogram Tölgyes László, A WEB tervezésről Arccal a gép felé rovat Illés Péter, Delphi32 – első látásra Barczi Imre, Hírek, 1995 szept. 1- nov. 17. Horváth László, Mobil kapcsolattartás SSEYO, Koan Plus Demo, zeneprogram, demo Módszer rovat Szakadát István, Rend és káosz Adorján Péter, Káosz és utópia, avagy leszállás a fraktálok völgyébe Fokasz Nikosz, Fraktálok és politikai klientúra Sajtóklub rovat Magyar Narancs 1995/III. negyedév, negyedévi teljes szöveg Számítástechnika 1995/III. negyedév, negyedévi teljes szöveg Dombi Gábor (szerk.), Interklikk, Népszabadság-melléklet Szabó Barna, Sajtófotók Műhely rovat Művelődési és Közoktatási Minisztérium, A multimédia fejlesztő szakképesítés szakmai követelményei, Rendelet-melléklet Bartók Béla CD-ROM, demo Suhajda Attila, A Magyar Nemzeti Múzeum nyilvántartórendszere Hazai CD-ROM fejlesztők címlistája Prajczer Tamás (szerk.), IV. Térinformatika a felsőoktatásban szimpózium, előadásszövegek Posta Pál, Bill Gates suta pillanatai Galéria rovat Szilágyi Ákos, A temetés temetése Nyírő Lajos, Apollinaire Szőcs Miklós – Gerlócy Pál, TUI-szobrok II. rész Yasar Meral, Meral-galéria Rényi András, In memoriam Bódy Gábor Nagy Z. László, Japán Gróf Ferenc, Moholy-Nagy László és a kísérleti film Már történelem rovat Fekete Doboz Alapítvány, Románia 1990 Kopper Judit – Sólyom András, Médiamix: politikai viták Vagvolgyi’s Americana rovat Vágvölgyi B. András, Vagvolgyi’s Americana 2. (Gonzo kollázs) Thompson, Hunter S., Félelem és reszketés Las Vegasban Koncert rovat Dr. Máriás – Bada Dada, Szabad Tudományos Akadémia Szőnyei Tamás, Trabant, az örök Budapesti Őszi Fesztivál rovat Máté Péter (szerk.), Budapesti Őszi Fesztivál, 1995 Mathias Rex rovat Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány, Mathias Rex, részlet a CD-ROM-ból Könyvespolc rovat Bozóki András-Sükösd Miklós-Seres László (szerk.), Anarchizmus ma Lajos Mari – Hemző Károly, 99 recept: ünnepi ételek Trugli Sándor, Griffek és oroszlánok népe Örkény István, Egyperces novellák Sólyom András, Érzékek iskolája, CD-ROM előzetes Bozóki András – Sükösd Miklós (szerk.), Anarchizmus

ABCD ’95/3

1995

Említettem, hogy 1995/3-as számában új szerzők, új rovatok jelentek meg. A Koncert rovatból két ilyen cikket emelnék ki. Bánkuti Gábor rádióriporter hozott egy komplett anyagot Marton Éva operaénekesnőről, akiről sok-sok képpel, zenével “festettünk fel” egy interaktív komolyzenei portrét. Korábban is voltak komolyzenei anyagok az ABCD-n, de ennyire “multimédiásra” egyiket sem csináltuk meg. A másik Koncert-cikk szerzője, Szőnyei Tamás az URH együttes történetét dolgozta fel. Akkor még nem tudtuk, de ezzel az alternatív zene történetét bemutató sorozatot indított el. A poszthoz feltöltöm a lemezről a kedvenc Menyhárt-számomat. Nem keresgéltem sokat ugyan, de ezt a verziót nem találtam meg a YouTube-on. Lehet, hogy ez itt a klip hálózati premierje. Elindult egy másik sorozat is. Megjelent köreinkben Vágvölgyi B. András és innentől kezdve önálló rovatot vitt az ABCD megszűnéséig. Nagy idők nagy dalnoka nem adhatta alább: a rovat címe Vagvolgyi’s Americana lett. Az első darab Detroitról és környékéről szólt – a gonzó újságírás jegyében. Ezzel a számmal (Detroit’s Rap) nagyon sok munka volt, viszont a következők sokkal jobbak lettek.

Az 1995/3-as lemezen nagyon sok hálózattal kapcsolatos cikk volt, a HIX-témakört emelném ki ezek közül. Barczi Imi interjút készített Hollósi Józseffel, HIX (Hollósi Information Exchange) létrehozójával. A HIX a magyar internetes ősközösség talán legfontosabb gyülekezési helye volt. Az interjúval, a többi anyaggal csak tisztelegni akartunk az úttörők előtt. Akkor nem figyeltem rá, most meglepődve fedeztem fel, hogy volt már egy autós-cikkünk ebben a számban, a Mercedes E-osztályról készítettünk egy rövid (nem túl érdekes anyagot). Nem tudom, ki hozta a témát, hogy került oda hozzánk. Akkor már egyre többen jöttek ötletekkel, és az autós topik adta magát. Egy-két számmal később pedig Forma 1-es rovat lett belőle. Én a Módszer rovatban struktúrákkal, hálózatokkal próbáltam meg foglalkozni, de nem volt sem elég időm, sem elég tudásom jól kibontani a témát. Viszont alkottam egy terminust, amire a mai napig büszke vagyok. Mintha akkoriban olvashattam volna Gilbert Ryle könyvét, és az ott bevezetett fogalomkettős, a ‘tudni mit’ (know what) és a ‘tudni hogyan’ (know how) mellé harmadikként felvettem a ‘tudni hol’ (know where) terminust arra utalva ezzel, hogy a hálózat elterjedésével új típusú tudás iránti igény jelenik meg, a tudni hol képessége egyre fontosabbá válik. Ezt egyébként már az ötvenes években leírta Douglas Engelbart (az interaktív média történetének egyik hatalmas alakja), csak ő nem használta a jelenség leírásakor a “know-where’ terminust (és persze nem hivatkozott Ryle-ra sem). Ami miatt különösen izgalmas volt ez az egész számomra akkor, az egy furcsa véletlen áthallásnak köszönhető. Azon a nyáron koncertezett Budapesten Laurie Anderson, aki az ABCD-t válaszotta ki sajtóbeszélgetésre. Kelemen Gábor készítette az interjút vele. Abban az interjúrészletben, amit feltöltök ide, Laurie Anderson a hálózatról (cyberspace-ról) beszél, és van egy mondata, ami így szól: “to talk about cyberspace is to talk about nowhere”. Know where – nowhere. Annyira szépnek éreztem ezt az egymásra “rímelést”. Talán még ma is írhatnék egy cikket a know where fogalmáról. Nem tudom, bevezette-e azóta valaki ezt a terminust a tudományos diskurzusba, de az elég biztosan állítható, hogy ’95-ben még nem használták.

’95 nyara szép emlék nekem. Ekkor készült 1995/3-as szám, és talán ezt volt a legjobb csinálni az összes lemez közül. Új emberek, új rovatok jelentek meg, hatalmas pörgés volt az egész nyár. Ja! És szerintem a magyar interaktív média történetének egyik legjobb anyaga erre a számra került fel. Rényi András az R.E.M. zenakar egyik videoklipjét (Losing my religion) mutatta be. A klipet apró részekre szabdalta, sok-sok képet, kapcsolódó videorészletet, utalást tett mellé, és egy hatalmas asszociációs hálóba fonta össze az egészet. Hihetetlen tanulságos, élvezetes, ezerféleképpen nézhető műelemzést teremtett. Mai szemmel is azt mondom: csúcs volt az a … Mi is? Mozi? Klip? Cikk? Interaktív bigyó? A Galéria rovat részeként működő Király-Meral galériában Király Tamás divattervező volt a vendég (Arany Sztaniol, Király Tamás és Yasar Meral jegyezte a cikket), és Merál hozott még egy faszobrászt is, akinek szobrairól töltök is fel sok szép képet (Szőcs Miklós – Gerlóczy Pál, TUI-szobrok). A Könyvespolc rovatban is érdekes egyveleg jött össze. Már a harmadik bőrt nyúztuk le a ‘Sing a Song of Sixpenses’ angol verseskötetről, a 99-recept sorozatból a pecsenyék kerültek sorra, felkerült Popper Péter egyik könyve (Az Istennel sakkozás kockázata), Márton Róza Krisztina a fájdalomról írt, szemezgettünk a Margináliák-könyvkritikákból, és ott volt a kedvencem, a Boris János szerkesztette “Orosz évszázad” című könyv, amiből olykor nagyon sokkoló képeket válogattunk a lemezre.

ABCD 1995/3 tartalomjegyzék

Hálózat rovat Kelemen Gábor, Üzlet a hálózaton Kelemen Gábor, Magyarok a hálózaton: Zöld Pók, Köz-hely Kelemen Gábor, A WWW mint tömegtájékoztatási eszköz Licquia, Jeff, PGP-FAQ: gyakori kérdések a PGP-ről és a vonatkozó válaszok, angol Warren, Jim, The Persecution of Phil Zimmermann, angol Meeks, Brock N., Jacking in from the Narco-Terrorist Encryption Port, angol Elliott, Paul, Pretty Good Privacy Workshop, angol Litterio, Francis, Pretty Good Privacy, angol Zimmermann, Phil, Overview of the Federal Case (PGP), angol Cox, Patrick, Pretty Good Privacy, angol Illés Péter, Információs társadalom Microsoft “Blackbird” Media System, sajtóközlemény, angol McLaren, June, The Microsoft Network (Reviewer’s Guide), angol Burnard, Lou, Portable documents: Acrobat, SGML and TeX (Visit report), angol Burnard, Lou, Report on WWW/TEI Meeting, angol Szemelvények a HIX dokumentumaiból Barczi Imre, HIX Hollósi József, HIX.FAQ: a leggyakrabban kérdezett kérdések PGP (Pretty Good Privacy) 2.6.2, freeware program Barczi Imre, HIX-szonda: mintavétel 13 HIX-kiadványból Pepper, Steve, The Whirlwind Guide: SGML Tools and Vendors, angol Netscape-útmutató A hálózatról papíron: a .net című folyóirat Kelemen Gábor, Mi történt az Obscenity Act körül? Sperberg-McQueen, C. M. és Burnard, Lou, Guidelines for Electronic Text Encoding and Interchange (TEI P3), angol Elmer-Dewitt, Philip, On a Screen near You: Cyberporn, angol Barczi Imre, Interjú Hollósi Józseffel (HIX) Rimm, Marty, Marketing Pornography on the Information Superhighway, angol McCullagh, Declan, The Case of the Two Cybersex Studies, angol Tószegi Zsuzsa, Elektronikus szöveg és levéltárak az Interneten Voters Telecommunications Watch, Events in the life of the 1995 Communications Decency Act, angol Arccal a gép felé rovat Illés Péter, WinG, WinToon és a többiek Barczi Imre, Quake Barczi Imre, A harmadik dimenzió, II. rész: a számítógépes animáció MIDI rovat Cubasis, dalszerkesztő program, demo Sound Forge, hangkezelő program, demo Resample, hangkezelő program, demo Módszer rovat Vámos Tibor, Kooperatív rendszerek, új fejlődési távlatok Szakadát István, média/web/hálózat/út/hierarchia/háló/kereszt/rács Élő Gábor – Z. Karvalics László, Legyen infosztráda A Bangemann-jelentés: Európa és a globális információs társadalom Krúdy Gyula, Milyen volt az Andrássy út? Mumford, Lewis, A város, részlet Sajtóklub rovat Új Péter, Ma nem… (Egy legenda a Népszabadságból) Magyar Narancs 1995/II. negyedév, negyedévi teljes szöveg Számítástechnika 1995/II. negyedév, negyedévi teljes szöveg Dombi Gábor (szerk.), Interklikk, Népszabadság-melléklet Böngészde rovat Pereczes Zsolt, Hidak Microsoft, Microsoft Visual Basic 3.0: Reviewer’s Guide, angol ESRI, ARC/View for Windows 1.0, térinformatikai program Műhely rovat Tószegi Zsuzsanna, A magyar CD-ROM kiadás első öt éve Kistamás László, Vákuum TV Turi László, A kommunikációs eszköz megváltozásának nyelvi hatása, angol A nyár szenzációi: CD-ROM ismertetések Bereczky László-Vajda Kornél, Könyvjellegű CD-ROM-ok – multimédia világ a könyvtárakban?, Beszélgetés Kocsis András Sándorral Nyírő András (szerk.), Médiapalánta: válogatás a New Media cikkeiből Balázs Viktor, Menetpróba — Mercedes E-osztály Kollányi László és Prajczer Tamás, Térinformatikai fogalomtár Kollányi László és Prajczer Tamás, Térinformatika a gyakorlatban, a könyv teljes lemezmelléklete CD-ROM fejlesztők Magyarországon Kollányi László és Prajczer Tamás, Térinformatikai szabvány és szokványtár Galéria rovat Szőcs Miklós – Gerlóczy Pál, TUI-szobrok Rényi András, R.E.M.: egy videoklip anatómiája Falus Tamás, Forrest Gump Arany Sztaniol – Király Tamás – Yasar Meral, Király-Meral galéria Kopper Judit, Ars Electronica Koncert rovat Szőnyei Tamás, URH — 15 év Laurie Anderson Budapesten, interjú Bánkuti Gábor, Marton Éva Szakadát István – Harajda András, Hortobágyi László Kondákor László, WOMUFE: Világzenei Fesztivál, képriport Vagvolgyi’s Americana rovat Vágvölgyi B. András, Detroit Rap Már történelem rovat A Fekete Doboz Alapítvány filmjeiből CIA World Factbook 1991, angol Mészáros József – Szakadát István, Magyarország politikai atlasza, szemelvények [rovatcím nélkül] T. Bíró Katalin, Őskori iparvidék a Bakonyban (Szentgál-Tűzköveshegy) Könyvespolc rovat Sing a Song of Sixpence III. Márton Róza Krisztina, A fájdalom Popper Péter, Az Istennel sakkozás kockázata Lajos Mari – Hemző Károly, 99 recept: pecsenyék Boris János, Az “Orosz évszázad” című könyvről Margócsy István, Konrád György “Kőóra” című könyvéről, 2000 – Margináliák Szilágyi Ákos, Lengyel László “Korunkba zárva” című könyvéről, 2000 – Margináliák Margócsy István, Nádasdy Ádám “A bőr és a napszakok” című könyvéről, 2000 – Margináliák.

ABCD ’95/2

1995

Tartanom kell még egy beszámolót az ABCD 1995/2-es számából, mert egy videót szeretnék még feltenni. Tehát: ebben a számban kezdtük el bemutatni a Fekete Doboz videóit. Akkor ez mást jelentett, mint manapság, mivel ’95-ben még nem nagyon lehetett videófájlokat terjeszteni a nagyközönséghez. Ezek a videók (például az 1988. június 16-ai meg az október 23-ai tüntetések) azóta már kint vannak a YouTube-on (meg más helyeken is), de 95-ben csak CD-n keresztül lehetett sok emberhez eljuttatni őket. A Könyvespolcon a 99 recept sorozatból a leveseket dolgoztuk fel, és felkerült mellé egy áramlástani jegyzet is a Műegyetemről (amit nem én hoztam). Egy új rovatban bemutattuk Szibériát, a manysikat, sámánostul, tajgástúl, medvéstűl, mindenestül. És volt még egy új rovat Új Petivel. Ha valaki az Index történetét dokumentáló képeket, videókat végignézi, megfogalmazhat egy gyenge hipotézist, miszerint Uj Péternek volt/van valami bensőséges viszonya az ő hajával, bajszával, szakállával. Én most nem keresném az okokat, csak egy újabb adalékkal szolgálnék a tézis megerősítéséhez. Az 1995/2-es ABCD-n egy tíz rövid videorészlet dokumentálta, ahogy Péter haját levágták. A tíz videódarabból négyet-ötöt kiválogatva csináltam egy hosszabb videót, ezt töltöm fel. És hogy mennyire tisztában vagyok azzal, hogy az évekig növesztett hajtól nem könnyű megszabadulni, vagyis átérzem e sámsoni problematika minden mozzanatát, egy következő posztban felrakok néhány képet magamról, kicsit korábbról, de tematikájában ugyanarról: ahogy az én hajamat vágták. Anno.

Az ABCD Koncert rovatába mindig a nekünk tetsző zenéket tettük fel. Valaki mindig hozott valami zenekart, zenészt, akit szeretett, ismert. Talán egy alkalommal fordult elő, hogy egy olyan előadóval foglalkoztunk, aki a bemutatás idejében még nem igazán volt ismert. Ez történt a ’95/2-es számban. Harajda Andris interjút készített Lajkó Félix hegedűssel, aki akkor még a pályája kezdetén volt. Nem azt mondom, hogy mi fedeztük fel, de időben megláttuk be a zsenit. A vele készült videó pedig felkerült már a YouTube-ra is (talán egyedüliként az ABCD mozijai közül), úgyhogy onnan linkelem ide. A Koncert rovatban volt látható még a Sexepil klipje is, de feltettünk egy Fischer Annie hangversenyből származó részletet is (V. Bálint Éva készített interjút Kocsis Zoltánnal Fischer Annie-ról).

A mából visszatekintve úgy látom, a ’95/2-es lemez fordulópontot jelentett az ABCD történetében. Nem maga a lemez, hanem inkább tavasz végi, nyár elejei időszak volt fontos. De előbb essünk túl a száraz tények bemutatásán. A poszt végére másolom a lemez tartalomjegyzékét, amiből talán érezni lehet, hogy az ABCD szintjén minden ment tovább a maga útján. A kiadó miatt a kezdetekben felpakolt informatikai, üzleti témák kezdtek eltűnni, viszont a kultúra minden területéről jöttek új témák és új emberek. Új emberként jelent meg Rényi András, akivel nem sokkal később már egy új CD-be is belevágtunk. Merál a galériáját úgy folytatta, hogy vendégművészeket mutatott be, ebben a számban egy címűszobrász, Attalai Zita alkotásait. Döntenem kellett, hogy a művésznővel készített interjú videóját töltöm-e fel, vagy inkább felrakom a cipőszobrok képeit. Férfiaknak a nőt vagy nőknek a cipőt? A női lélek vonzódása a cipők iránt erősebb érvnek bizonyult. A Galériában egyébként volt egy válogatás Jovánovics György szobraiból is, talán ezt szerkesztette Rényi András, nem emlékszem már.

ABCD 1995/2 tartalomjegyzéke

Hálózat : Barczi Imre, Internet szolgáltatások a CompuServe-ön Kelemen Gábor, Egy mondat az Internetről EUNET, A hálózati szolgáltatások díjai Kelemen Gábor, Hírek, események, adatok a hálózatról Swart, Christian, “Hozzáférést mindenkinek” (XS4ALL) Lowenstein, Indra, Hacker Barbie Szakadát István, ABCD homepage, WWW-formátum Kubaitis, Ed, Browser Statistics for the Random Yahoo Link ViaCrypt, PGP 2.6, titkosító program Kelemen Gábor, Reklám a hálózaton Szakadát István, A hálózat esztétikája Netscape 1.1, program Kelemen Gábor, Itt a Netscape Kelemen Gábor, Cenzúra a hálózaton Petition against the Communications Decency Act of 1995, angol Stone, A. R., A szellem teste, részlet The VNS Matrix, angol project leírás Stapleton-Gray, Sarah, Feminist Activist Resources on the Net, angol Moore, Cindy Tittle, Feminist Terminologies, angol Balka, Ellen, Women’s Access to On-Line Discussions about Feminism, angol Illés Péter, Pretty Good Privacy Arccal a gép felé rovat: Dark Forces, 3D játékprogram demo Descent, 3D játékprogram demo Heretic, 3D játékprogram demo Harajda András, Ingyen öldöklés, 3D játékok ismertetése Barczi Imre, A harmadik dimenzió: fények, textúrák, trükkök, kamerák és játékok Lajber Zoltán, Repülőszimulátorok Terminal Velocity, 3D játékprogram demo The Rise of the Triad (ROTT), 3D játékprogram demo MIDI rovat: Gerényi Gábor, Vezetés nélküli körséta az Inita Stúdióban Gerényi Gábor, GSM Mozgásban rovat: Az élvonal Donnio, Jean-Philippe (Tag), The Satellite’s Encyclopedia, angol műhold-jegyzék Ferenczi Gábor, Telefonüzenetek, Amatőr hangképek a XX. sz. végéről Eurohívó Lellimo, Albert, Új zsebszámítógépek Color-Plus, Telefonkártya katalógus, CD-ROM demo Módszer rovat: Szakadát István, A kommunikációs eszközök története Szakadát István, A sumo harcos pillantása StaTor, demo program (javított változat) Szakadát István, Etimológia: “communication” Pfungs, Az okos Hans, Az idézet forrása: Knapp, M. L. Sajtóklub rovat: Új Péter, Cirmos cica haj, hová lett a haj? Magyar Narancs 1995/I. negyedév, negyedévi teljes szöveg Számítástechnika 1995/I. negyedév, negyedévi teljes szöveg Szignum Média Hírlevél, 1991-1994 Böngészde rovat: Microsoft, InfóBank, 1991-1995, ABCD-melléklet, angol Connect 4, játékprogram PCMTABLE: OS/2-vel kompatibilis hardverek listája, angol McKenney, Frank, Warp installálási információk, angol IBM, WarpInfo: OS/2 Warp-hoz kapcsolódó cikkek és képek, angol Reich, David, OS/2 for Win FAQ: a leggyakoribb felhasználói kérdések, angol OS/2 User Group, CAOSW: OS/2 Warp installálási tippek, angol Bummer, játékprogram, OS/2 OS/2 Warp FAQ: a leggyakoribb felhasználói kérdések, angol OSC: víruskereső, segédprogram, OS/2 Big Ben, játékprogram, OS/2 ZOC: modemszoftver, segédprogram, OS/2 VUNDEL: vizuális undelete program, segédprogram, OS/2 UNITNB: mértékegység-átváltó program, segédprogram TRSHCN: törlőprogram, segédprogram PMZIP: zip-archiváló keret, segédprogram, OS/2 OCLN: vírusírtó, segédprogram, OS/2 FILJET: Norton Commander hasonmás, segédprogram, OS/2 és DOS File Commander 2: Norton Commander hasonmás, segédprogram DirMan: directory manager OS/2-höz, segédprogram, OS/2 AV: archiváló keretprogram, segédprogram ALRMP: time-manager, segédprogram, OS/2 ALRMC: ébresztőóra, segédprogram, OS/2 Mahjong for OS/2f, játékprogram, OS/2 Maschek, Felix, FMCARDS: OS/2 kártyajátékok, játékprogram, OS/2 Entertainment Pack for OS/2, játékprogramok, OS/2 Starter: programidőzítő, segédprogram, OS/2 Műhely rovat: HTML Graphical Information Map Tutorial, angol Jones, Russ, HTML Overview, angol Mann Judit, Előadás a szerzői jogról HTML Tables Tutorial, angol HTML Documents: A Mosaic Tutorial, angol A Beginner’s Guide to HTML, angol KittyHawk, The Greatest Paper Airplanes, shareware program Szerb Antal, A szép könyvről, részlet Visual Help: Windows help-szerkesztő, segédprogram Mester Sándor, Interjú Stewart Allsoppal Boris János, Könyves szemmel a multimédiáról CD-gyártók SoftQuad, HoTMetaL: WWW-szerkesztő, shareware program Koncert rovat: Beatles, Dalszövegek Lajkó Félix, Koncert az Egyetemi Színpadon, részlet Sing a Song of Sixpence V. Bálint Éva, Kocsis Zoltán Fischer Annie-ról (interjú) Sexepil, I am the man… Hungarian Jazz, lemezbemutató Galéria rovat: Jovánovics György, Szobrok László Bandy, A grafikai tér Mravik László, Elrabolt műkincsek Attalai Zita, Cipőszobrászat Czki, Fajok, Interaktív karikatúra Már történelem rovat: A Fekete Doboz Alapítvány filmjeiből Nyírő András, Az összeomlás Medveünnep Szibériában rovat: Sesztalov, Juvan, Julianus rám talált Cooper, James Fenimore, Az utolsó mohikán, angol Sesztálov, Jován, Medveünnep Szibériában Könyvespolc rovat: Mihancsik Zsófia, Beszélgetések, Interjú-gyűjtemény Verne Gyula, Kalandok képekben Veres András, Minden rossz, ha rossz a vége (Fejezetek egy lexikon történetéből) Kovács János Mátyás, ÉN és budapest / Török András: A Critical Guide, Megjelent: 2000, 1994/október Replika, 1994/13-14. és 15-16. szám, Társadalomtudományi folyóirat Asher, Levi, A beat generáció, angol Lajos Mari – Hemző Károly, 99 leves Caroll, Lewis, Alice Csodaországban, angol Lajos Tamás, Áramlástan

ABCD ’95/1

1995

Az ABCD 1995/1-es számának bemutatását a lemez tartalomjegyzékével zárom, meg egy “előkészítő” videót is feltöltök. Uj Peti ekkor már ott volt velünk, a lemezre saját híreinek felolvasásával került fel. Talán még annyit érdemes megemlítenem ’95 tavaszával kapcsolatban (a lemez március közepén jelent meg), hogy ekkorra eldőlt, Kelemen Gábor “átmegy a gyakorlatba” (valami cégnél kezdte el a magyar internetet csinálni), viszont ekkortájt kapott Nyírő András egy internet-előfizetést (valamilyen szponzorálás keretében) és kezdett megismerkedni a web világával. Innen csak pár hónap kellett, és megalakult az Internetto. És akkor jöjjön az ABCD 19995/1. szám tartalomjegyzéke. Hálózat rovat: CompuServe, CompuServe Directory Farell, Susan, Art Crimes, Graffiti kiállítás az Interneten Varga Szabolcs, Az IDG hírhálózat Internet népesség, statisztikai adatok, táblázatok NCSA, World-Wide-Web újdonságok, What’s New Page, angol Pócsai László, Magyarországi BBS-ek, címlista Elektronikus magazinok címlistája, angol Gibbs, Simon, Multimedia Information Sources, angol Barczi Imre, CompuServe Arccal a gép felé rovat: Horváth László, Photoshop 3.0, programismertető Mester Sándor, Interjú Georges Nahone-val (Microsoft) Bemutatkozik a Kürt Winchester Centrum Python, Monty, The “Cheese Shoppe” sketch Monty Python CD-ROM, részlet Bad Wiessee, képek Mester Sándor, Banktechnika, Számítástechnika a bankokban MIDI rovat: Do-Re-Mix, MIDI zeneszerző program demoja Gerényi Gábor, Hang a térben General MIDI fesztivál, a fesztiválra beérkezett művek Módszer rovat: Szakadát István, A Szondi-teszt Szakadát István, Elcserélt szemek Bibó István, Az európai társadalomfejlődés értelme, részlet Apple Computer, 1984 S. Nagy Katalin, Önarcképek Szakadát István, Jin-Jang és Zodiákus Szegő György, Homlokzatok, ösztönépítő teszt Szakadát István, Politikai arcképcsarnok Séra László, Az arcfelismerés kognitív pszichológiai modellje Facette for Mac — mozaikkép-készítő program, a program ismertetése PICTRON, Fantom for Win, ver. 1.1 mozaikkép-készítő program, a program ismertetése Tóth István, Mozaik arcok készítése számítógéppel Kovács Tibor, Modellképzés aktív trianguláció útján Szakadát István, PKARC.EXE — Arc a térben Gyenese Pál Attila, Optika a számítógépes grafikában Sajtóklub rovat: Új Péter, Jóslatok a következő negyedévre Magyar Narancs 1994/IV. negyedév, negyedévi teljes szöveg Számítástechnika 1994/IV. negyedév, negyedévi teljes szöveg Felmérés az ABCD olvasóiról az olvasók által visszaküldött kérdőívek alapján Ízelítő a CD-Panoráma 1995/1-es számából Ferenczi Krisztina, Előjáték a sajtószabadsághoz [név nélkül] Olvasói levelek Veszelovszki Zsolt, Gyalogernyőzés Böngészde rovat: Doom, kiegészítő pályák a játékprogramhoz A PCX újság rajzpályázatára érkezett képek Yakkity Clock, beszélő óra WinRoids, Asteroid-jellegű játék WaveEdit, hangfile-szerkesztő program SysInfo, segédprogram Víruskeresők, shareware programok MMExtra, multimédia file-okhoz lejátszó program MacSee, Macintosh lemezek PC-ben Jill, pseudo-Nintendo típusú játék WinFract, fraktálrajzoló program Codereader, karakterfelismerő program Castle of the Wind, játékprogram BangBang, játékprogram SkyMap, planetárium-szimulátor Műhely rovat: Sziopszisz Mari és Nyerges András, Az Asterix, Nyelvmester, PicDic és GIB hangosszótár CD-ROM-ok, CD-ROM ismertető Halász Géza, A Magyar Elektronikus Könyvtárról (MEK) Berkes Réka, Podmaniczky Frigyes, szakdolgozat Szemelvények a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) szövegeiből Harajda András, A CD-Info és az Autókatalógus CD-ROM-ok, CD-ROM ismertető Makovecz József, A pornó CD-ROM-ról Kenczler Mihály, A CD-Panoráma, Chip, CD-Guru CD-ROM-ok, CD-ROM ismertető Tószegi Zsuzsa, A Világatlasz és a Barangolás az állatvilágban CD-ROM-ok, CD-ROM ismertető Koncert rovat: Kondákor László, Alexander Balanescu kvartettje Sing a Song of Sixpence Galéria rovat: Nyírő Lajos, Dekadencia, Monet és Zola Horváth Iván, Beethoven Yasar Meral, MerálGaléria Könyvespolc rovat: Univerzum könyvesbolt, Az Addison-Wesley könyvkiadó katalógusa, 1994 január — 1995 március Shakespeare, William, Összes művek, angol Szabó Miklós, A Szovjetunió története Lajos Mari és Hemző Károly, 99 előétel Petőfi Sándor, Arany Lacinak, Posta Pál feldolgozása Madách Imre — Halász Géza, Tragi-Comics, Az Ember tragédiája földolgozása

Az ABCD 1995/1-es számában a Módszer rovat az arcról szólt. Akkor sokan dicsérték az anyagot, magam is szép emlékeket tároltam róla, de most visszanézve a rovatot csalódtam kicsit. A koncepció jó volt: egyszerre bemutatni mindent, amit az arcról tudomány, művészet, praxis összehordott az évezredek alatt. Mivel az arc az emberi kommunikáció kiemelten fontos eszköze, az arcról sok irányból, sok mindent mondtak már a történelemben. Mindent bemutatni lehetetlen vállalkozásnak tűnt, de felvillantani innen-onnan egy keveset megoldható feladatnak látszott. Ezzel talán nem is volt hiba. Bemutattam az arcfelismerő szoftverek működését, vagy azt, hogy miként csinálják a 3D-s arcmodelleket, S.Nagy Katalin egyik könyve alapján híres festők önarcképeiből szemezgettem, összeszedtem, hogyan használja az emberi arcot az asztológia, az okkultizmus. Nem emlékszem, hogy kerültem kapcsolatba vele, de nagyon urcsak témát hozott Szegő György, aki épületek homlokzatai és a Szondi-teszt arcképei között keresett analógiát (érdekes mixelt képeket állított elő homlokzatok és emberi arcok egymásra vetítésével). Már csak ezért is, de önmaga okán is szóba került a Szondi-teszt, amelysen során pshichés betegek arcképei közül kell választani, és ennek alapján lehet diagnózist végezni. Beszéltem szakértőkkel, akik azt mondták szakmailag helytelen lenne, ha minden tablót megmutatnánk (szerintem nem volt igazuk, de mosot mr mindegy), ezért csak egy-két tabló mutattam be, nem az összeset (az egyiken azért kicseréltem pár képet, becsempészve például a saját portrémat is). ‘Elcserélt szemek’ cím alatt manökenek fotóival játszottam úgy, hogy valamelyikük szemét és száját rátettem az összes többi képére. Nagyon szépen látszott, mennyire fontos a szem és a száj az emberi arc mintázatában. Ezt a tézist még jobban megerősítette Margaret Teacher két képe. Az angol miniszterelnök fotóján a szájat és a szemet a vízszintes tengely körül tükrözve egy torzót kaptunk, a kép ekkor elvesztette a humán jellegét, de ha megfordítottuk a “torz” képet (és így a szem és száj megint “helyesen” áll), akkor már eltűnik a torz hatás. A politikai arcképcsarnokban egy tablóra másoltam fel az összes magyar miniszterelnök portréját, bár arra már nem igazán emlékszem, mi is volt ezzel a szándékom. Azt viszont tudom, hogy nagyon meg akartam mutatni a torinoi lepel Jézus-arcát is, és mellé akartam tenni Bibó István szép mondatait Jézusról. Megkerestem ifj. Bibó Istvánt, és megszereztem tőle azt a magnószalagot, amin édesapja volt hallható, ahogy az európai társadalomfejlődésről szóló tanulmányát magnóra mondta, és a Jézusról szóló bibói mondatokat hangállományként felraktam a lemezre. Az előző évben ment Amerikában az Apple híressé vált 1984-es reklámja, amin egy hatalmas monitorarcot rombol szét a szabadság harcosa. Nehéz volt, de végól sikerül megszerezni, és az is felkerült a lemezre. Volt tehát sok érdekes momentum, de most azt érzem, hogy sokkal jobban fel lehetett volna dolgozni ezt a témát. Szép volt, jó volt, de lehetett volna még szebb, még jobb. Talán majd egyszer.

1995/1-es számban folytatódott a MERALGaléria. Emlékszem, hogy kavargott minden velem, amikor Meral megmutatta a terveit. A feltöltött képen éppen az az ötlete látszik, hogy tükrözni kell a teljes képernyőt a függőleges tengely mentén. “Az ötlet hatalmas, vizuálisan baró, művészkém” – mondtam neki, “de mi lesz a felhasználóval? Hogy fog eligazodni a tükörábrán?” Azokban az években alakultak ki azok az ökölszabályok, amelyek a mai napig meghatározzák a képernyő-tervezés alapjait. Például ilyen a szabály, hogy kell egy biztos pont, amire kattintva visszajut a felhasználó a gyökérpontba. Ez lett a logónk. Sokat vitatkoztunk azon, lehet-e a logóval nem játszani, elmozdítani, más interaktivitást kötni hozzá. Ez Meralt nem érdekelte, ő művészi szabadság harcosa volt. És én – ahogy a képen is látszik – olykor engedtem neki. A Galéria rovatban Horváth Iván, András édasapja, Nyírő Lajos is hozott még egy-egy témát, így szó esett Monet és Zola, illetve Beethoven és Furtwängler kapcsolatáról. A Koncert rovatban Balanescu egyik lemezét mutattuk be. Feldolgoztunk egy angol gyerekverseket és -dalokat tartalmazó könyvet is (Sing a Song of Sixpence), aminek aztán folytatása lett – két értelemben is. A következő lemezeken megtettük az első tétova lépéseket a mozgás, a primitív animáció irányába, hogy aztán az utolsó lemezen már igazi animációval rukkolhassunk elő. Erre a lemezre Veszelovszki Zsolt hozott egy saját témát: az milliónyi kedvenc extrémsportja közül (port.hu, csajozás, jéghoki stb.) akkor épp a gyalogernyőzést mutatta be. Végignéztem az összes videót, hátha van olyan köztük, ahol a fiatal Zsolt bácsi látható, de nem. Már akkor sem volt képernyőképes. Így csak egy képernyőképet mutatok a rovatból. A Könyvespolcon megjelent Lajos Mari és Hemző Károly a 99 recept című szakácskönyv-sorozata, ami aztán az ABCD végéig “kitartott”. A bemutatkozást az ‘Előételek” című kötettel kezdtük. Amikor átnéztem a lemez tartalomjegyzékét, meglepődve vettem észre, hogy Szabó Miklós ‘Szovjetunió története’ is felkerült, aztán még később fedeztem fel, hogy már a ’93-as Politika CD-nken is szerepelt ez az anyag (sok más egyébbel együtt). Ebben a számban tűnt fel először Harajda András és Új Péter is, róluk máskor mesélek.

ABCD angol

1995

Még mindig nem tudok a ’95-ös lemez tartalmára rátérni, mert – csak most ugrott be – előtte ott volt még az angol nyelvű ABCD. 1995 januárjában jelent meg, tehát decemberben dobtuk össze az egészet, és az első két szám tartalmából válogattuk ki azt, ami angol-képes volt. Akkor is lehetett sejteni, hogy így lesz, ma már nyilvánvaló: nem rengettük meg az angol nyelvű multimédia piacot. Ennek ellenére a lemez kordokumentum, lehet róla szemezgetni. Miután átnéztem, meg kell állapítsam, hogy kicsit méltatlanul bántam Gerényi Gáborral, mert a 94/2-es lemezre készített Pierrot-anyagáról talán még említést sem tettem korábban. Pedig tartalmában akkor nagyon előremutató volt az az anyag. Pár villanás alapján úgy tűnik most, mintha Szilágyi Árpi készítette volna az interjút a zenésszel (ebben nem vagyok biztos), de GG keze nyoma mindenhol érződik. Ezt a Pierrot-anyagot feltettük az angol számra is, de átkerült még a MERALgaléria, Török András Vörösmarty tere, sok videó, köztük a Morfilm, a hálózat rovatból a Zen and the Art of the Internet könyv, a Shakespeare összes, a Kolinda lemezek, sőt, Gőz László teljesen új tartalmat is hozott. Egy olyan videót töltök fel, amin a lemez tartalmát mondja el Légrády György (http://en.wikipedia.org/wiki/George_Legrady), magyar származású, kanadai interaktív média művész. Akkoriban fel-felbukkant az ABCD és a MozgóKépTár körül.

ABCD ’94/2

1994

Tegnap ugrottam ugyan 1995-re, de felfedeztem egy videót korábbról, amit nem lehet nem felidézni. Azt említettem korábban, hogy a ’94 decemberi számban Barczi Imi bemutatta az Apple akkoriban megjelent Newton nevű kütyüjét, de nem töltöttem fel a cikkhez készített videót. Pedig megérdemelte volna, mert szépen mutatja a húsz évvel ezelőtti reményeket, hiteket az új technológiával kapcsolatban. Ráadásul Imi és GG egy igazi költeményt komponált a témára, mit több, a szerzők, a filmes hagyományokhoz igazodva, még meg is jelennek a vásznon (a kis vásznobok, hehe). Szóval, kihagyhatatlan videó. Bónusz: a második rész alatt szóló orosz nyelvű “Imagine” se kutya. Mégha a Newton nem is ismeri fel. A kutyát. És ezzel egy rejtvényt is feladtam.

Szilágyi Árpi egy korábbi poszthoz fűzött hozzászolásában jelezte, hogy ő is készített egy anyagot erre a számra. Bizony, bizony, ez így volt. Neki már akkoriban is ment egy rádiós műsora (a Reggeli csúcs), de arra már nem emlékszem, hogy kerültünk kapcsolatba. Csak az az emlékem maradt meg, ahogy ülünk a szobámban egy gép előtt, és tervezgetjük, hogy kellene ütősen megcsinálni az általa hozott anyagot, az East együttes bemutatását. Akkor volt 15 éves az együttes, manapság megint látni valami plakátot róluk az utcákon, csak nem tudom elolvasni, mi van rajtuk. Szilágyi Árpi biztos tudja, ha valakit érdekel, kérdezze őt. Majd húsz éve úgy nézett ki, ahogy a videón látszik. Már nem tudom, hogy ok volt-e vagy okozat, de tény, hogy felkerült a lemezre Oregon zenekar korabeli koncertjéről egy fotósorozat, meg persze pár aláfestő részlet az Oregon lemezeiről. A fotókat Kondákor László készítette, aki az IDG fotósa volt, és sok képi témát hozott a későbbiekben is. A második számban Meral saját anyaggal jelentkezett, elindította a MERALgalériát. A kis hercegnő úgy gondolta, hogy a vizualitáson túl otthon lehet a verbalitásban is. Kipróbáltuk, és mi továbbra is nagyon szerettük őt. A képei pedig egyre szebbek lettek. Ja, ezek még mindig az ABCD 1994/2-es számán szerepeltek.

Az ABCD 1994/2-es lemezének másik “tudós témáját” Paksi Bori hozta, aki a szenvedélybetegségekről készített egy anyagot. Ezek között szerepelt az a Buda Béla interjú, aminek mondandója a mai napig érvényes, fel is töltöm okulásul. Majd húsz éve készült.

A második ABCD-lemezen saját rovatot indítottam, aminek – ösztönös marketingzseniként, figyelem, ez itt most irónia volt – a Módszer nevet adtam. Szerintem András magában őrjönghetett, hogy lehet ilyen nevet adni egy rovatnak, de nem ellenkezett. Én is tudtam, hogy antinév, de kitartottam mellette. Mindegy ma már, miért. A rovatba bevettem Horváth Iván tanulmányát a szövegről, ami nekem nagyon tetszett, de azért ennél a számnál nekem az volt a legfontosabb, hogy valahogy tiszteleghessek a kor nagy adatbázis-modellező szakembere, Halassy Béla előtt. Készítettünk vele egy elég hosszú videóinterjút. Keserű sors volt az övé, de ez nem változtat azon a tényen, hogy remek szakember volt, és abban az időben nagyon sokan próbálták megtanulni tőle, hogyan kell jó adatmodelleket készíteni. Ma nyilván még kevesebben tudják, ki volt ő (főleg bölcsész körökben), de ez csak eggyel több okot szolgáltat ahhoz, hogy feltöltsem az egyik interjúrészletet.

Ma már nehéz azt érzékeltetni, mennyire mást jelentett húsz éve egy CD-ROM a rápakolható adatmennyiségek miatt. Egy CD-vel 6-700 MB-nyi új információt tudtunk átnyújtani a felhasználóknak, miközben az akkori gépeknek párszáz megás merevlemezeik voltak. Nem volt még hálózat (a gyakorlatban), tehát akkoriban a CD volt az, amin keresztül valóban rengeteg adathoz lehetett hozzájutni. Valamikor 1995 közepén kaptunk egy GB-os hordozható vinyót (brutális SCSI-csatlakozóval), ami nagyon drága volt és hihetetlen kincsnek számított (még ma is őrzöm az egyetemi szobámban). A CD hatalmas tárolási potenciálját a kommunikációban is kihasználtuk: Andrással sokszor elmondtuk az interjúink során, hogy egy CD-n elfér Shakespeare összes műve, a Biblia és még sok minden más. Ma már hihetetlennek tűnhet, de akkor ezt mindenki elképedve hallgatta. Az ABCD 1994/2-es számában is volt sok-sok szöveg. Elérhető volt például a teljes Biblia (igaz, csak DOS-os alapon volt használható), de akkor is. Biszak Sándortól, az Arcanumtól kaptuk meg. Olvasható volt még a Magyar Narancs, a Figyelő és a Számítástechnika hetilapok 1994 harmadik negyedévének összes száma pdf-ben. Azt nem tudom, volt-e ember, aki tényleg olvasta is ezeket, de ez talán nem lényeges. A többi rovat közül az Arccal a gépe felé rovatában Barczi Imi bemutatta az Apple Newtonját. Imi akkoriban nagyon oda volt azért a kütyüért. Megérné elemezni azt, hogy mennyire megelőzte az az eszköz a korát, meg persze azt is, hogy miért bukott meg mégis a piacon mint termék. A Film rovatban mutattuk be Pereczes Zsolt Morfilmjét, amit azért nem töltök fel ide, pedig megérdemelné, mert abban a méretben, ahogy a Facebook kirakja a videókat, már nagyon rossz a videó minősége. Kár, mert érdekes megoldások láthatók rajta. Zsolt frissen végzett mérnökként mellénk szegődött, egyre több munkát vállalt magára, és pár szám múlva a szerkesztőség tagja lett. Szokás szerint dübörgött a Hálózat rovat, és volt egy emlékező videó Kunt Ernőről, akivel azon a nyáron kerütünk közelebbi kapcsolatba. Volt egy nyári találkozó Miskolcon, amit – azt hiszem – Kunt Ernő, az ottani antropológia tanszék vezetőjeként hívott össze, és az volt a téma, hogy miként lehet kihasználni az új média lehetőségeit. Sokféle ember jött ott össze, mi is ott voltunk ABCD-sek, ott voltak a MEK-esek is, sőt, ott találkoztam először Ungváry Rudival is, aki már akkor is a nagy magyar tezauruszépítő szakember volt.

AZ ABCD második száma 1994 december elején jelent meg. Már nem volt velünk Komár Erzsi, viszont sok új ember megjelent a szerkesztőség környékünkön. Az egyik volt Horváth Iván, aki a feltöltött videón felvillant pár fontos momentumot a régi magyar versek régi magyar számítógépes feldolgozásának történetéből. Megtudhatjuk például milyen szerepet játszott a magyar digitális kultúra korahajnalán a kalauzlyukasztóra emlékeztető kalauzlyukasztó.

Egyébként meg itt a második szám tartalomjegyzéke. Majd ebből is szemezgetek kicsit.

Hálózat rovat: Kawasaki, Guy, Unofficial Smilie Dictionary Kelemen Gábor, Képek a térben BWAVE,segédprogram BBS levelezéshez Etikai kódex a Fido-levelezéshez Iolo, Fido Sysop lenni Czakó Krisztián, FidoNet Pocsai László, Magyarországi BBS-ek IIFKI, Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program Jamrik Ferenc, Web-szerverek Arccal a gép felé rovat: Barczi Imre, Doom Nyírő András, A Frank Loyd Wright CD-ről Barczi Imre, Newton Módszer rovat: Szakadát István, SQL-fórum Halassy Béla, Az adatbázistervezés alapjai,a könyv rövid ismertetése Stolnici Gyula, SQL kézikönyv,a könyv rövid ismertetése StaTor, demo program Horváth Iván, A szöveg, részlet Élő Gábor és Karvalits László, Hyper-kihívás Tószegi Zsuzsa, A hipertext, részlet Szakadát István, Text, hipertext, adatbázis MIDI rovat: Pierrot zongorája és keverőpultja, demo programok Visual Basic-ben Edstrom, Arthur, MIDI piano, Visual Basic segédlet MIDI-kezeléshez Gerényi Gábor, Pierrot Böngészde rovat: LHARC, tömörítő-program PlugIn, Windows-kiegészítés NeoShow, prezentációs program demoja Gold Wave, segédprogram hangfile-ok kezeléséhez TopDraw, shareware rajzprogram Drag and File, Windows-os file-kezelő segédprogram Graphics Workshop for Windows 1.1, segédprogram képkezeléshez TipoMake, magyar fejlesztésű program demoja OmegaCAD, magyar fejlesztésű CAD progam demoja WinZIP, Windows-os tömörítő-program PKZIP, tömörítő-program ARJ, tömörítő-program QuickShow Light for Windows, segédprogram Speaker Driver for Windows, hangkártya-emuláció PView, magyar fejlesztésű program demoja Rock 10, jétékprogram Picture Man, képkezelő segédprogram Radius, CD-ROM katalógus Phone Chess, sakkprogram Double Deck Solitarie, játékprogram Comet, játékprogram Doom, a játékprogramok királya Cross-Stitch Designer, segédprogram mintakészítéshez Interactive 3D toolkit, 3D segédprogram demo Time and Chaos, segédprogram Walnut, játékprogam Műhely rovat: Biszak Sándor, A Biblia CD-ROM kiadásáról Horváth Iván, A régi magyar vers bibliográfiája,ISIS-adatbázis Kunt Ernőre emlékezünk Sajtóklub rovat: CD-Panoráma előzetes (1. szám) Mester Sándor, Technoterror Aigner Szilárd, Negyedéves előrejelzés CD-ROM bibliográfia Figyelő 1994/III. negyedév, negyedévi teljes szöveg Magyar Narancs 1994/III. negyedév, negyedévi teljes szöveg Számítástechnika 1994/III. negyedév, negyedévi teljes szöveg Szenvedély rovat: Hipermodern idők Szenvedélybetegségek, a folyóirat II. évf. 5. számának teljes szövege Paksi Bori,Interjú Buda Bélával Interaktív acid-parti Mozi rovat: Szőke János, Interjú Zolnay Pállal Pereczes Zsolt, Morfilm Zolnay Pál,Fotográfia,részlet a filmből Láng István,A digitális fényképezésről Galéria rovat: Yasar Meral, MERÁLgaléria Koncert rovat: Kispál és a Borz, Hello, hogy vagy? Oregon, Kondákor László fotóival Szilágyi Árpád, Interjú Móczán Péterrel (East együttes) Könyvespolc rovat: Biblia Pauperum Biblia (Károli Gáspár fordítása), az Arcanum kiadó elektronikus kiadása Fletcher, Gordon, A tökéletlen katona Petőfi Sándor, A helység kalapácsa,Veres András feldolgozása Melléklet: Karácsonyi képeslap,a szám melléklete külön CD-ROM-on

A tegnapi posztban nem tudtam megnevezni, de aztán kiderült, hogy a videón Diana McCarty volt látható. Nem én, a hülye agyam volt, aki elfelejtette a nevét. Diana ott volt az ABCD körül, de benne volt Peternák Miklósék társaságában is, akik akkoriban már tervezgették az magyarországi intermédia jövőjét. Sőt, nem is csak tervezgették, hiszen 1993-ban el is indították az intermédia szakot a Képzőművészeti Egyetemen. Csak jóval később tanultam meg, hogy a névválasztással mindenki irányt is választott magának. A mérnökök multimédiáról kezdtek el beszélni, Nyírő Andrással mi az interaktív média jelszavát emeltük fel, Peternák Miklós, Sugár János, Szegedy-Maszák Zoltán, a művészek az intermédia korábbról származó eszméjének magyar kibontakoztatói lettek. Ma már egyértelmű, hogy a magyarországi digitális kultúra egy fontos csomópontja alakult ki akkoriban a környékükön. A Politika CD megjelenése után felvettük egymással a kapcsolatot, két küldöttség látogatta meg egymást, sőt, az ABCD első számában még volt is egy cikk Peternák Miklóstól, de a kapcsolatnak nem lett folytatása. Nem tudom pontosan, miért. Lehet, hogy csak ennyi: erős személyiségek, erős víziók, ha találkoznak, gyakran szétválnak. Vagy inkább: nem egyesülnek. Így lett. Mi csináltuk az ABCD-t, Miklósék vitték tovább az intermédiát, egy-két évre rá megalakították a C3-t. Egy találkozásunk azért még volt. Engem nagyon megfogott a Pillangó hatás kiállítás 1996-ban, aminek Peternák Miklós volt az egyik kurátora. A kiállítás egyik szekciójában régi-módi médiaeszközöket mutattak be (http://www.c3.hu/scca/butterfly/mediarelhu.html). Oda voltam érte, be is mutattuk az ABCD következő számában. Azt nem tudom, vajon Miklósék ismerték-e a Bruce Sterling által egy évvel korábban meghirdetett dead media projektet (http://en.wikipedia.org/wiki/Dead_Media_Project), a két elképzelés nagyon közel volt egymáshoz. Én csak tíz évvel későb szereztem tudomást a dead media projektről. De amíg Bruce Sterling csak az ötletet vetette fel, Miklósék már kiállítást csináltak belőle. Nekem azóta vissza-visszatérő ábrándjaim közé tartozik az, hogy egyszer valahol állandó hozzáférést lehet majd adni a régi médiatechnológiákhoz a hallgatók számára.

Találtam egy angol nyelvű videót, még a próbaszámról, gondoltam, feltöltöm azt is. Mivel nem emlékeztem már a videón látható lány nevére, elkezdtem kicsit keresgélni a neten, hátha rábukkanok valami infóra. Egészen másra leltem, mint amit kerestem. Az első találatok között volt egy korabeli hix-bejegyzés az ABCD második száma után (a bejegyzés végére másoltam, ott olvasható az egész). Valaki jól leszólta az ABCD-t, hogy szar az egész, mert az első lemez csupa magamutogatás, a rovatvezetők viccelődnek a videókon, semmi haszna nincs a dolognak, és tele van műszaki hibákkal. Ráadásul nem válaszoltak neki a levelére, amit a lemezen megadott emailcímre küldött. Kicsit igaza van a technikai problémák felemlítésével. Ennek kisebb részben az lehetett az oka, hogy sem András, sem én nem voltunk informatikusok. De jóval nagyobb részben az a magyarázat a jelzett technikai problémákra, hogy akkor még messze nem volt annyira kiforrott a windows világa. Különösen a meghajtók, a perifériákat (tehát például a cd-rom-olvasókat) kezelő szoftverekkel rengeteg baj volt. Ezerféle gépi konfiguráció volt lehetséges, ilyen PC-szállító, olyan CD-ROM-szállító, amolyan hangkártya-szállító, ezek még nem értek össze annyira akkoriban és tényleg rengeteg gond adódott például a CD-k lejátszásával. De ez nem a mi hibánk volt. Egyszerűen a technika akkori színvonala volt a gyenge. A levélíró másik kritikája jogos. Ha már egyszer megadtunk egy emailcímet, akkor arra válaszolni kellett volna. De nekem akkor is, most is akadékoskodónak tűnt, tűnik a levél, talán ezért nem válaszoltam. Akkor is és azóta is annyiszor szembesültünk rejtett szakmák közti konfliktusokkal – például ilyenfajta gesztusokon keresztül. Az elmúlt húsz év arról is szólt, hogy új szakmai szerepek és szereplők jelentek meg, amihez új munkamegosztás szükségeltetett, ami rengeteg egyezkedést, egymáshoz csiszolódást, sok-sok nyílt és rejtett konfliktust hozott. Itt a levél:

Valaki irta, hogy az ABCD Magazin mar harmadik szamat erte meg… Errol volna egy maganvelemenyem. Megvettem ugyanis az elso kettot, 980 Ft-ert, de szerintem 9,80 Ft-ot sem nagyon ert meg. Az elso szamban szinte mas sincs mint a szerzok onmaguk mutogatasa, a mikrofonnal es a videokameraval jatszanak, a technikai szerzoket lehet benne megtekinteni kulonbozo pozban –rengeteg pozolas!– es kulonbozo megvilagitasban. Az egesz elso szam arol szol, hogy “mennyi mindent meg lehet csinalni a CD ujsaggal”. Bravo. Sajnos hasznat nem lehet venni az ujsagnak, csak olvasni meg hallani lehet rola. Tartalmilag sajnos eleg gyengus. Formailag, vagyis a grafikat es az elrendezest tekintve viszont eleg otletes es szepnek is mondhatom. A muszaki kivitelese pedig… Hat az meg hagy egy kis csiszolnivalot maga utan! A Windows-ba belepakol mindenfele programot, .DLL -t amik sajnos regebbiek mint a Windows 3.1 (talan a magyar kivitel?), atir nehany .DLL-t es persze ettol egy joparszor lafagy az egesz rendszer. Az ABCD Magazinnal jon egy masik lemez is, kepek meg muveszi alkotasok vannak rajta, de sajnos az egyaltalan nem mukodott ket kulonbozo rendszeren, sot azutan sem, hogy a Windows-t ujra telepitettem. Sajnos az ABCD Magazin masodik szama sem jobb, foleg technikailag –ez a szam meg volt olyan “kedves” es az Adobe Type Manager-t berakta a rendszerembe amit eleg nehez csak ugy kiirtani–. A masodik szamban kevesebb a magamutogatas, nemcsak a magyarnyelvu Biblia hanem a Helyiseg Kalapacsa is benne foglaltatik (ez utobbi eleg szepen mukodik; kepek + szoveg), de a Biblia peldaul, amely egy DOS program szinten lefagy… (DOSban!) A “Karacsonyi Udvozlolap” c. lemezmelleklet szinten nem mukodik, sajnos silany a kivitelezese (azt is ket kulonbozo gepen probaltam), mindenfele hibauzenetek jelennek meg, pl. megjelenik egy szep szines szoveg, hogy nem tudja megmutatni a kepet mert csak fekete-feher monitorom van… Meg arrol akar meggyozni, hogy nincs eleg memoriam (13 Megabyte-om van). Velemenyemet megirtam az ABCD Magazinnak az cimre, eleg reszletesen, de sajnos valaszt meg nem kaptam ra (karacsony ota) pedig egy kis “Public Relation” szerintem ilyenkor illett volna… nadehat azt is tanulni kell!

Mi a kapcsolat Eliot és Wittgenstein között? Elmesélem. Eliot, egy amerikai fiú 1994-ben éppen itt élt, Magyarországon. Már nem tudom, ki volt ő, miért volt itt nálunk. Wittgenstein nem járt akkoriban Magyarországon, de róla legalább tudjuk, ki volt. Ahhoz, hogy megfejthessük e két ember különös viszonyát, meg kell nézni a feltöltött videót, amin Eliot elmondja a következő mondatot: “Ahol a kurzor mutatóujjá alakul, kattintson!” Elmondja, na de, hogy! Szarrá röhögtük magunkat, valahányszor megnéztük a videót. Az a mondatvégi lezárás, az az utánozhatatlan kóda frenetikus: ‘kutindzsan’. Az ABCD második lemezén volt látható Eliot videója. Az a mondat pedig ki volt írva a lemez borítójára is, látható volt a reklámjainkon, az ABCD egyik szlogenjeként működött. És itt jön a képbe Wittgenstein. A kulcs a háttértudás fogalma. Ma már sokaknak érthetetlennek tűnhet, miért is kellett akkor ezt a “használati utasítást” sulykolnunk az olvasóinkba. Hát azért, mert akkor még nem állt rendelkezésre az a háttértudás, ami ma már létezik a fejekben, ami miatt ma magától értetődőnek tűnik, hogy a média interaktív, vagyis az olvasónak döntési lehetőségei vannak, merre menjen tovább, és tudja, hogy ehhez keresnie kell az ugrási, kattintási pontokat. Ma triviális, akkor nem volt az. Aki pedig további videót szeretne látni a háttértudás fontosságáról, és nem ismeri az ipados baba felvételét, az nézze meg ezt: http://www.youtube.com/watch?v=aXV-yaFmQNk. A kisbaba mozdulatain látszik, milyen elemi erővel működteti egész lényünket az, amit a habitusunkba építünk.

Eleget szemezgettem az ABCD első lemezéről, jöjjön a második. A bemutatót – “a nepotizmus csak akkor nem árt, ha mi csináljuk” jeligére – egy olyan videóval kezdem, ami a második szám egyik hirdetése volt. A Videoton nyomta a lemezeket, ezért ingyen kapott tőlünk egy reklámot. Ezt mutatom be. Akkor neuralgikus pont volt a reklám kérdése. Sokak úgy gondolták, fából vaskarika az ‘interaktív reklám’, hiszen az uralkodó paradigma szerint a reklám lényege a kikerülhetetlenség, aminek az interaktivitás lényegileg mond ellent. Ez akkor sem volt igaz, aztán a hálózat elterjedésével még inkább bebizonyosodott, hogy igenis létezhet, létezik interaktív reklám. A most feltöltött videó nem éppen jó példa erre, semmi interaktivitás nincs benne, két kislány ül két számítógép előtt, és azt mondják: “Ez nem tévé, ez multimédia.” Na, bumm! Csakhogy a két kislány az én két lányom, Sára és Maja. Ennyi részrehajlást megengedek magamnak. Arra még felhívnám a figyelmet, hogy az asztalon egy Silicon Graphics munkaállomás látszik, ami 1994-ben tanknak számított a korabeli PC-rollerekhez képest. A kép érzékelteti, hogy a lányaim mennyire másként nőttek fel hozzám képest, akinek ilyen idős korában fapuska volt a kezében, nem egér és billentyű. Háttértudás.

ABCD ’94/1

1994

Gerenyi Gábor (GG) másutt már számot adott arról, hogy mikor és hogyan csatlakozott az ABCD-hez. Saját blogján (http://gg.blog.hu) 2012 februárja óta folyamatosan meséli saját történetét, igaz GG az Indexre fókuszál, amiben én már nem voltam velük. Amikor megjelent a Politika for Windows (’93 májusában), Nyírő Andrással valahogy elkeveredtünk a Pixel Kft. boltjába, és ott ismerkedtünk meg Gerényi Gáborral és Barczi Imivel. Ők ketten egyetemi csoporttársak volt a Műegyetemen. Rémlik, mintha GG segítséget adott volna Andrásnak a számítógépét felturbózni (hangkártya vagy videokártya ügyben), már nem emlékszem pontosan. Barczi Iminek, meg GG-nek volt valami haverjuk, akivel – tán az USA-ban? – közös céget alapítottak, és kicsivel később szóba hozták, hogy kivinnék a Politika CD-t az angol nyelvű piacra. Ez meg is történt, de azt hiszem, totális bukás lett belőle. GG az ABCD-ben a MIDI rovatot vitte, de bele-beleszólt más rovatok anyagaiba is. Persze a MIDI rovat sem a technológiáról szólt kizárólag (bár arról is). Volt, hogy feltettük a rovatba Pierrot egyik videoklipjét. Talán az első számba került be annak a MIDI-könyvnek a szövege, amit ketten írtak korábban Sík Zoltánnal (aki később az Informatikai Kormánybiztosság vezére lett). A végefelé MIDI címszó alatt nem lehetett már sok újdonságot hozni, úgyhogy inkább GG más rovatokba segített be. Mindeközben saját stúdiót épített, zenével foglalkozott, meg persze üzlettel is. Amikor az Internetto megalakult, akkor ő mindkét szerkesztőség munkájában részt vett. Hogy aztán mi történt vele, azt tényleg saját blogjából érdemes elolvasni. Aki tehát nem tudja, “ki a f.om az a Gerényi Gábor?”, az kezdje itt: http://gg.blog.hu/2012/02/14/ki_a_f_om_az_a_gerenyi_gabor Aki nem akar f.ozni, az nézze meg itt a videót róla (Merál speciális vizuális effektjeivel megtámogatva).

Az ABCD kezdő csapatában ott volt Dombi Gábor is, aki akkor még újságíróként dolgozott és a Pótkötet rovatért, irodalomért felelt. Később pályát váltott, és már elég régóta az Inforum (Információs Társadalmi Érdekegyeztető Fórum) főtitkára. Nem volt sokáig velünk a szerkesztőségben. Nem tudom felidézni pontosan, mikor és miért ment el. Az az emlékem róla, hogy kicsit ő volt a mi Fülesünk, aki mindig kesereg valamin. De nem akarom bántani, biztos én emlékszem rosszul. Elvégre egy Inforum-főtitkár mindig pozitívan tekint a jövőben, ő aztán tudja, mi a pálya. Lám, a róla készült videóban is milyen kedvesen vidám.

1992-ben már ott volt a Kelemen Gáborral közös szobánkban egy DECStation unixos munkaállomás egy hatalmas monitorral. Akkori áron egy milláért vettük, már nem tudom, honnan, de szereztünk rá pénzt. Hihetetlen kontraszt volt a DEC-gép és a tanszék többi gépe között. Akkor már volt pár 286-os PC-nk, és azokhoz képest a munkaállomás egy csatahajó volt. Mivel teljesen internetképes volt (a Windowsról ez csak sokkal később volt elmondható), Kelemen Gáborral együtt elkezdtünk ismerkedni a világhálóval. Akkor még csak a “sötétben tapogatóztunk”, még nem voltak grafikus böngészők, de 93-ban már nagyon érezni lehetett a változás szelét, már képeket is lehetett nézegetni, aztán 93 év végén minket is elragadott az a hullám, amit a Mosaic böngésző megjelenése keltett. Magam is megtapasztaltam, tehát egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az internet-robbanás egyik fontos pillanata volt az a nap, amikor kirakták a Mosaic első, szabadon letölthető változatát. Napok alatt milliók töltötték le, és kezdték el habzsolni vele a webet. Gábort onnantól fogva alig lehetett elmozdítani a monitor mellől. Értelemszerűen adódott, hogy amikor elkezdtük az ABCD próbaszámát, akkor mi vittük oda a Hálózat rovat ötletét, és az volt a célunk, hogy nyomjuk a hírt mindenkinek, “hahó, jön a web, valami csoda van érkezőben”. Az, hogy ketten voltunk úgy besózva, az nem a mi jövőbelátó érzékenységünket dicséri (bár, miért ne: azért kicsit igen), hanem inkább annak a ténynek tudható be, hogy akkor mi (és csak mi) fértünk hozzá az internethez a szerkesztőség tagjai közül. Ez így volt még egy évig. Nyírő András akkor “tért meg”, amikor 95 tavaszán kapott egy DataNet internet-előfizetést (akkor viszont nagyon megtért, de erről majd máskor). Amíg Kelemen Gábor az ABCD szerkesztőségében maradt, addig ő volt a hálózat rovatvezetője. Idővel annyira megigézte őt az új világ ígérete, hogy az akkor induló internetes piac fokozatosan magába szippantotta. Akkor kerültünk egymás mellé megint, amikor ő a MATÁV portálfelelőse lett, mi meg először az Inenon Műhellyel megcsináltuk a portál új designját, majd kicsivel később mindketten bekerültünk a Tartalomprojektbe. De itt most még az ABCD első számából mutatok be egy videót, ahol Gábor a hálózati rovat koncepcióját vizionálja.

1994. szeptember 27-én zártuk le az ABCD első számát, tehát október elején kerülhetet a piacra a lemez. A példányszámra nem emlékszem, talán ezer lehetett? A csúcs a következő évben volt, ötezer nyomott példánnyal, ezért lehet, hogy a kezdéskor is többel indultunk. A lemezről több videót is bemutatok majd, leginkább azért, mert ekkor még magunkkal voltunk elfoglalva, aminek egyik jele az volt, hogy a rovatvezetők bemutatkoztak egy-egy filmbetétben. Ekkor már volt videósunk, Skultéti Péter. Valamikor a próbaszám után csapódott hozzánk. Később ő csinálta meg az utv.hu-t. A képek közül feltöltöm a kicsit a lemez vizuális névjegyévé vált bolygós menüt, két képet a MIDI rovatból, és a szerkesztőségi tablót. Utóbbin van két kakukktojás, Bíró István, a kiadó vezetője és Minusz (Godány István), aki a Politika CD-n is, itt is segített egy-két programozási feladatban, de nem volt a szerkesztőség tagja. A képen láthatók: Bánki János, Bíró István, Dombi Gábor, Komár Erzsébet, Gerényi Gábor, Barczi Imre, Kelemen Gábor, Yasar Meral, Minusz, Nyírő András, Skultéti Péter, Szakadát István.

Végül bemásolom még a lemez tartalomjegyzékét is. Ezzel indultunk.

Hálózat rovat Kiss István: Információs háló a világ körül Zen and the Art of Internet Mosaic (demo program) LaQuey: Tracy and Ryer, Jeanne C., The Internet Companion: A Beginner’s Guide InterNIC Directory of Directories Ciolek, Matthew T.: Internet Voyager: Social Scientists’ Guidebook Buckman, John: The Desktop Internet Reference Kelemen Gábor: Hálózat Arccal a gép felé rovat Földvári Melinda – Krammer Gergely: Színek a számítógépen Barczi Imre: Animi Kenczler Mihály: Pixelbűvölet Luka Zsolt: A felfedezés öröme Nyírő András: Digitális videó Peternák Miklós: A fény képei Vicsek Ferenc: Interaktív CD Nyírő András: Tereskova interaktíva Nyírő András: A tömörítés távlatai: MPEG MIDI rovat Gerényi Gábor – Sík Zoltán: MIDI Böngészde rovat Compaq: Számítástechnikai fogalomtár Pintér Pál: A Microsoft Hotline tanácsai Műhely rovat Nyírő András: WinWord referencia Szerb Antal: Budapesti Kalauz (CD-ROM demo) Nyírő András – Szakadát István: Politika for Windows (CD-ROM demo) Nyírő András – Komár Erzsébet: MozgóKépTár (CD-ROM demo) Sajtóklub rovat 150 grafikon a Figyelőből Mester Sándor: A PC-piacról A Képújság egy száma Népszabadság cikkek a foci VB-ről Számítástechnika 1994/II. negyedév (negyedévi teljes szöveg) Magyar Narancs 1994/II. negyedév (negyedévi teljes szöveg) Klein Ágnes: CD-ROM bibliográfia Galéria rovat Peternák Miklós: Adatok a magyar videóművészet történetéhez Mozi rovat Komár Erzsi: Chaplin – Antonioni – Buster Keaton – Dziga Vertov Sadoul, Georges: A filmművészet története (részlet) Koncert rovat Szakadát István: Kolinda Pótkötet rovat Dombi Gábor: Meglelt ízek Bächer Iván: Szerdaleves (novella) József Attila: Eszmélet (Turi László feldolgozása) Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete: Interaktív Média Tagozat (a szám melléklete külön CD-ROM-on)

ABCD próbaszám

1994

Az ABCD nemcsak a tartalmi sokszínűsége, újszerűsége miatt lett népszerű, de a szép kinézete is sokat hozzátett a sikerhez. Ez pedig Yasar Meralnak köszönhető. Bodoky Tamás egy narancsos cikkében azt állította, hogy az ABCD-t “a Fábry-féle Dizájn center beválasztja a száz legszebb tárgy közé” (http://magyarnarancs.hu/belpol/az_internetto-index-sztori_a_haladas_eloorse-62088), de erről én csak tőle hallottam, semmi többet nem tudok. Merál úgy került közénk, hogy a Politika for Windows lemez megjelenése után András (Nyiro) megismerkedett Komár Erzsivel, aki a Filmintézetben dolgozott, és ketten egyből megálmodták a MozgóKépTárat, majd amikor felvetődött az ABCD ötlete, akkor Erzsi javasolta Merált. Ő akkor a FIlmintézet egyik lapjának volt a designere. Nem volt könnyű a kezdet. Bár Meral egyre szebb képi javaslatokkal jött, András és közte hamar komoly feszültség alakult ki, mert András a saját vizuális elképzeléseit szerette volna érvényesíteni. Andrást én sokat dicsértem eddig, fogom is még, de itt nem teszem. Meralnak volt igaza. A konfliktus végül úgy oldódott meg, hogy András lement pár napra a Balatonra (ez valamikor 1994 februárjában, márciusában lehetett), és abban az időszakban Merállal gyorsan összeraktuk a próbaszám vizuális szerkezetét, a fontosabb oldalakat úgy, ahogy ő szerette volna látni. Amikor András visszajött, és megmutattuk neki, bólintott. Onnantól kezdve kialakult az a munkamegosztás, ami majdnem végig jellemezte az ABCD történetét. Andrással ketten csináltuk az egyes rovatok, cikkek technikai szerkesztését úgy, hogy a témákat, a cikkeket, a tartalmat hozó szerzőket felosztottuk egymás között, elkészítettük a cikk, a rovat vázát, és a legtöbb esetben én beszéltem meg Merállal, milyen legyen a vizuális megjelenés, mik az elvárások, aztán Merál hozta a cikk, a rovat látványtervét, amit Andrással átültettük a szerkezetileg, tartalmilag kész anyagokra. Merál pedig ott csacsogott közöttünk, hozta a szebbnél szebb képernyőterveit, kerek képernyőt akart, mindig a lehetetlent akarta, és egyre szebb, egyre kiérleltebb megjelenést biztosított az ABCD-nek.

Az ABCD-t sokan csináltuk. Három évig tartott csak az egész, de nagyon izgalmas korszak volt. Sokan érdekes és érdeklődő ember felbukkant akkoriban az IDG Márvány utcai épületében. A próbaszámot még a Műegyetemen készítettük el, Kelemen Gáborral közös szobánkban voltak a szerkesztőségi megbeszélések, de az első számtól kezdve ott voltunk az Intransmas-toronyház tetején a Déli pu-hoz közel. Az ABCD-t sokan csináltuk, és ebből a sokféleségből valami nagyon egyedi született. De három ember nélkül ez a történet nem lett volna az, ami. Nyírő András volt a vezér, a motor, rengeteg ötletet, témát, embert hozott, és csak ment előre. Igazi út-törő volt. Yasar Meral volt a grafikus, aki az ABCD-nek olyan látványvilágot teremtett, ami nemcsak akkor volt egyedi és lenyűgöző, de húsz év távlatából visszatekintve is gyönyörű. Harmadiknak ott voltam én, szép csendesen, bekgraundvokálba. Két videót szerettem volna feltölteni itt (Andrásról és Merálról), de a FB nem engedi, hogy egy poszthoz két videót csatoljak, úgyhogy azt a mozit töltöttem fel, ami az első lemez főszerkesztői beköszöntője volt. Nagyon nagy sikere lett. A felbontás, a képminőség sajnos kőkorszaki, de már a képek kapcsán is jeleztem, hogy más feltételek között dolgoztunk akkoriban.

Az ABCD próbaszámán voltak videók is. És ott volt velünk Komár Erzsi is, a Filmintézetből, aki a Film rovatot vitte. Sajnos, nem sokáig. Az érzelmek közel húztak, aztán eltávolítottak két embert. Még ekkor, ’94-ben megindult a MozgóKépTár fejlesztése, ami a magyar filmtörténetet akarta bemutatni egy hat részes CD-ROM-sorozat keretében. Van is egy demo erről még a ABCD próbaszámán. A feltöltött videón Komár Erzsi még az ABCD Film rovatával kapcsolatos terveiről vall, de igazából ez a MozgoKépTár programbeszéde lett.

Elővettem az ABCD próbaszámának mesterlemezét, és az adatokból kiderült, hogy 1994 április végére készültünk el vele. Arra már nem emlékszem, hogy ezt vittük-e az említett bemutatóra, vagy ennek egy korábbi változatát. Az biztos, hogy a próbaszámmal kimentünk a BNV-területén tartott, májusi számítástechnikai vásárra. Ahol tetszett a dolog a népnek. Bíró István, az IDG vezére is elégedett volt. Úgyhogy – picinykét nagy megrökönyödésünre – el is énekelte nekünk, hogy képzeli a raklámkampány dalát: “á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.” Andrásnak volt egy olyan mosolya, ami egy tisztes balhoroggal ért fel – akkor láttam tán először rajta. Na, szóval András hosszan mosolygott. Kicsit meglepett, hogy a próbaszám mennyire kész volt az ősszel megjelenő első számhoz képest. Nem hasonlítottam persze össze a két CD tartalmát, de a rovatokat, cikkeket olvasva nagy az átfedés. Feltöltök három rovatból képeket. Az egyik rovatot Török András budapesti könyve ihlette: a Vörösmarty tér egy képén lehetett kattingatni, érdekességeket megtudva a tér történetéről, házairól. A Hálózat rovatba tettük fel egy kézikönyvet arról, hogy kell használni a hálózatot. Angol volt, nem tudom, hányan használták, de Meral (Yasar Meral, a grafikusunk) olyan “keleti környezetbe” helyezte a kézikönyvet, hogy én oda voltam tőle. És hát, kötelező volt feltennem a “híres” Koncert rovat képei közül a Kolinda együttes három albumának fotóját. A képek minőségéről tudni kell valamit. Majd húsz éve készültek. Akkor a 640×480-as képernyők voltak a menők. Az egész ABCD-t mindvégig erre a méretre kellett megcsinálnunk. Sőt, az elején még a 256-os színmélységre is figyelnünk kellett. Szóval, a képek sajnos néha “korabeliek”.

Van egy informatikus, akinek sokat köszönhet a magyar digitális kultúra anélkül, hogy ő tudna róla. Havass Miklósról, a hazai informatika egyik nagy öregjéről van szó. A SZÁMALK történetével fonódott össze a neve, no, de most nem a hazai informatikáról akarok mesélni. 1993-ban megjelent az első multimédia-lemezünk, a Politika for Windows (májusban sajtóhír volt belőle, szeptemberben igazi kiadás), aztán még azon az őszön András megcsinálta a Szerb Antal CD-t is (én abban elég keveset dolgoztam, igaz a munka sem volt sok vele). És akkor jött a kérdés, mit csináljunk, merre kanyarogjon tovább a digitális forradalom ösvénye. András jött az ötlettel, hogy 1) csináljunk egy negyedéves CD-ROM-periodikát, 2) nevezzük el ABCD-nek, 3) vigyük el az ötletet az IDG-nek, hogy adják ki ők. Én erre azt mondtam, hogy 1) jó volna, 2) a név zseniális, 3) ugyan már, miért érdekelné az IDG-t egy ilyen kiadvány. Tudni kell, hogy az IDG Magyarország egy multinacionális cég hazai leányvállalata volt, és a cég szerte a világon informatikai témájú lapokat adott ki. Akkor nálunk piacvezető volt a Számítástechnika című hetilap. Én is olvastam, és nem tudtam elképzelni, hogy az IDG profiljába egy kulturális periodika felvehető lenne. Természetesen Andrásnak lett igaza. Mint oly’ sokszor még a későbbiekben. Sok mindent pontosan látott előre, de, ami fontosabb, ő nem csak látott, akart is. Előrelátásban hasonlítottunk egymásra, akarásban nem. A tél két princípiuma voltunk: ő a jég, én a hó. Bíró István, az IDG vezetője fogadott minket és 1994 év tavaszán biztosított egy kicsiny keretet nekünk, hogy csinálhassunk egy próbaszámot. El is készültünk vele (erről még írni fogok), és vittük mutatni befele az ítészeknek. Bíró ekkor még bizonytalan, óvatos volt, nem akart egyedül dönteni. Összehívott valamilyen felügyelő bizottságféleséget, hogy testületi döntés szülessen. Három ember várt minket a bemutatón: Bíró István, az IDG főnöke, Brückner Huba, a Fulbright Alapítvány elnöke és Havass Miklós, a SZÁMALK vezetője. András vitte a szót. A próbaszámban próbáltunk valamiféle egyensúlyt teremteni a számítástechnikai és kulturális témák között. Olyan témákat, cikkeket is felvittünk a CD-re, amiről azt gondoltuk, érdekes lehet egy informatikai kiadó számára. Én kevesebbet beszéltem, tudtam figyelni a bizottság tagjainak reakcióira. Nem voltak lelkesek. Lassan, unottan teltek a percek, nem sok jót reméltem. Rovatonként mentünk végig a CD tartalmán, s a Koncert rovatot nekem kellett bemutatni, mivel azt én csináltam. Akkor már a végefelé jártunk, és én röviden akartam elintézni a dolgot. Mondtam, hogy “itt a Koncert rovat, ahol a zenekart ábrázoló képek mellett természetesen meghallgathatók a bemutatott lemezeken található számok is. Ja, és egyébként a Kolinda együttes három lemezéről van szó.” – fejeztem be, és ugrottam volna tovább a következő rovatra, amikor Havas Miklós közbevágott. – “Kolinda? Az az egyik kedvenc zeném, muttassátok csak!” És be kellett mutatni mindent a rovatból. Addig alig kértek, kérdeztek valamit, de abban a pillanatban valami megváltozott. Fordulópontként éltem meg azt a pillanatot. Onnantól kezdve sínen voltunk. Az ABCD zöld utat kapott. Nem történt más, csak egy ember azt várta el a médiától, ami a lényege: tartalmat akart. András pedig zseniálisan, zsigerből érezte, hogy az új média sem más, az is csak erre való.

Politika for Windows

1993

Ahogy rendezgetem az emlékeimet, folyton megdöbbent, mennyi minden és mlyen gyorsan változott meg az életünkben. Jó, a minket körülvevő technológiai környezetben. Próbáltam felidézni azt a pillanatot, amikor Nyírő Andárs visszajött Franciaországból ’92 végén és először találkoztunk. Hogy is volt. Nem hívhatott mobilon, nem küldhetett sms-t, nem írhatott emailt, nem bökhetett meg, nem chatelhettünk. Csak vezetékes telefonon kereshetett. Nekem akkor már volt emailcímem, de alig használtam, mert nem volt ember az ismerőseim közül, akinek lett volna még. A mai hálózati lehetőségek közül szinte semmi sem volt. Illetve, de: email helyett ekkor még sokan az ‘ella’ levelezőrendszert használták, bár pont akkoriban lehetet a váltás az igazi email irányában. 1993 volt a nagy fordulópont az internet történetében. Utólag visszatekintve ezt már mi is tapasztagattuk, bár akkor nem fogtuk még fel igazán. Például 93-ban már megjelentek a grafikus böngészők, és bár ezek a maiakhoz képest rém primitívek voltak, de egy dologban forradalmat jelentettek számunkra. Lehetett képeket nézegetni vele. Addig ugyanis az csak nagyon nehézkesen volt lehetséges. Le kellett ftp-vel vagy gopherrel tölteni a képet és egy képnézegetővel lehetett megnézni magát a képet. Vakon kellett tehát minden képet letölteni, és miután lejött, utána tudtuk meg, mit is ábrázol. Ehhez képest csoda volt, amikor egy kattintással jöttek egymás után a képek. Természetesen szex minden mennyiségben. Én a Viola nevű böngészőre emlékszem, amihez képest aztán hatalmas előrelépés volt a 93 végén megjelent Mosaic (ami az egyik legfontosabb kiváltója volt az Internet robbanásnak). Mosaic, Andreesen, Netscape – ezek már az Internet-sztori fényes lapjaira tartoznak. Ami viszont meglepő ezekhez képest, az távmunka, távoli géphasználat korabeli lehetősége. Akkor nekem volt már egy unixos munkaállomásom, amin Oracle és az Arc-Info nevű térinformatikai alkalmazás egy legyengített verziója futott (utóbbi teljes verziójának akkor 22 ezer dollár volt a listaára, mi azt nem kaptuk meg szociológia tanszékként ingyen, csak egy nagyon lebutított változatot). Kellett viszont nagyon egy teljes funkcionalitású szoftverkörnyezet, amit úgy lehetett megoldani, hogy az egyetem egy másik tanszékén dolgozó barátunk, Márkus Béla szobájában levő Sun munkaállomáson futó Arc-Info-t használhattuk. De nem úgy, hogy átmentunk hozzá, hanem hálózaton keresztül. Az ott futó teljes alkalmazást átirányítottuk a mi szobánkban levő gép képernyőjére. Távoli terminálként használva a gépemet teljes értékű funkcionalitáshoz jutottam. Ez a lehetőség aztán sokkal, de sokkal később visszaköszönt az alkalmazásszerver jelenségében.

Egyébként amikor azt az első multimédia CD-t (a Politika for Windows-t) csináltuk, én az egyetemen egy 386-os AT-n, otthon pedig egy 286-os AT-n dolgoztam. Utóbbin persze kevesebbet. Például azért, mert annak 40MB-os winchestere volt. De az egyetemi 386-os gép király volt (akkor), és még egy scanner is hozzá volt kötve. A fényképeket mind azon digitalizáltuk, és mekkora kincsnek számított az abban az időben. Csináltam sorban a digitális képeket az épp letűnt régi rendszer nagy elvtársairól, Kádárról, Biszkuról, Gáspárról, Komócsinról. Arra nem emlékszem, hogy hordoztuk a végén az adatokat. Mert akkor még nem volt hordozható vinyó. Rémlik, hogy ha CD-t kellett íratni, akkor András a hóna alá csapta a gépét és elmentünk egy céghez (a COM-Ser-hez), akik írtak nekünk egy CD-ROM-ot. Emlékeszem, hogy akkori árakon többszázezer forint volt egy olyan CD-író berendezés. Amikor meg kiadtuk májusban hivatalosan a CD-ROM-ot, akkor csak ún. aranylemezeket árusítottunk, amit egyesével írtak nekünk írható CD-re a COM-Ser-ben. Még nem volt Videoton, a 300-as sorozatban nyomott, csak olvasható CD-kkel. Aztán ’93 őszén már velük nyomattuk újra a Politika következő kiadását. Ennyit a kütyübuzzancsoknak.

Talán a mostani napokhoz képest húsz éve kezdtük el Nyírő Andrással csinálni az első magyar multimédia-lemezt. András 1992 év vége felé jött vissza Franciaországból, és mondta, hogy “multimédiát kell csinálni, mert ez a jövő, csináljunk egyet a 89-es könyvünkből”. Mutogatta, hogy kell az ilyet csinálni, és is megpróbáltam egy kis részt, tetszett mindkettőnknek a dolog. És szép lassan összeállt egy multimédia CD-ROM körvonala. Persze, nem lett volna semmi a dologból, ha nem lett volna meg a 89-ben kiadott Segédkönyv teljes szövege digitálisan. Az adta a gerincét az egésznek. Az volt igazából a brutális munka, azt megcsinálni. A CD-vel 3-4 hónap elatt elkészültünk, a könyvnek 3-4 év kellett.

Megosztás
Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0