Interjú

„Az erkölcsi világvége nem korrelál az üzletivel” – Interjú Simó Györggyel

2016-05-19
simo_gyorgy-1
Simó György

„Ez az egész valójában azért is fontos dolog mégis, mert eközben az Origo üzleti teljesítménye részben visszavezethető arra az újságírószakmai dogmatizmusra, amit ők képviseltek. Miközben ez a minőségi újságírás koncepció szép volt, de valójában az Origo korai szakaszában egy drága újságíró üzem volt. Én pedig nem eléggé erőszakos, konzervatív üzleti logikák alapján rossz vezetője voltam, ha onnan nézzük, hogy nem volt nyereséges. Legyünk teljesen függetlenek, oké, de nem vagyunk önfenntartóak, tehát üzletileg meg egyébként, tartson el minket a tulajdonos. Ez egy állandó konfliktus volt.”

Első kérdésünk mindenkihez az, hogy vissza tud-e emlékezni arra, hogy mikor, milyen formában és közegben találkozott először az internettel és mit gondolt róla, hogy mire lesz jó?

1991-ről ’92-re virradóra voltam Amerikában, ott találkoztam vele először. Ha ezelőtt is találkoztam vele, az a Narancsban lehetett. A world wide webet ’93-ban találták fel, úgy hogy nem volt ez még domináns itthon. Szociológiára jártam akkor, és kaptam egy ösztöndíjat a Csepeli-Örkény párostól New York-ba. Az egyetemnek volt egy laborja, ahol word perfect volt, egész Amerikában word perfect volt egyébként, ott vettem is egy Toshiba laptopot, ami szerintem még nem nagyon zümmögött modemmel, de aztán itthon már használtam otthonról a netet is. E-mail biztosan volt, azon küldtem haza a cikkeimet a Narancsnak. (Nem olyan régen dolgoztam a Narancsnak, fél éve.) De nyilván a szociológián is volt e-mail, tehát már az egyetemen megvolt az első találkozás az internettel, aztán később intenzívebben Amerikában. Amikor hazajöttünk, ’92-ben, huszonöt éves voltam. Pár évvel későbbről az a kép már előttem van, hogy az otthoni számítógépen, a dial up-on jön le a meztelen nő, nagyon lassan.

Amikor hazajöttem, akkor már intenzíven, regulárisan dolgoztam a Narancsban, ott folyamatosan használtuk, de hogy mi az internet mint médium, azzal akkor találkoztunk, amikor eljöttünk a Narancstól, amikor volt a nagy skizma. Heten felálltunk, és ebből néhányan György Péter szárnyai alatt, meg tőle függetlenül is, elkezdtünk egy tanácsadó bizniszt gründolni. Szekfű András, aki a Szekfű Balázs faterja, akart egy magyar Wired magazint, a Weyer biztos emlékszik a címére is…

Magyar net, vagy magyar.net, vagy valami ilyesmi.

Az volt, igen. Nádorival csináltuk, meg a (Weyer) Balázzsal, meg Pohlyval (Pohly Ferenc). Ez volt a magja annak, ami felé később mentünk. Vicces, de ez egy print lap volt. A Postabanknak is csináltunk egy dolgozatot, próbáltunk megélni hirtelen, hogy legyen miből unikumozni meg dartsozni – mert azért akkoriban ez volt a főtevékenység –, meg tilosozni. De a Wireddel elkezdtünk ott nagyon foglalkozni.

Én akkoriban azt hazudtam magamban, hogy majd médiaszociológus leszek, csak egyelőre újságíró vagyok, és azért vagyok újságíró, mert az alternatív médiumok szociológiájával foglalkozom. Száraznak tűnt számomra az összes olyan szakmunka, amelyik csak írt a médiáról, de nem csinálta. Ahol újságírókról írtak, attól én iszonyatosan ideges lettem, nem volt benne empátia, érzelmi intelligencia. Akkor még nem tudtam magamról, hogy én valójában csak a gyakorlatban tudok intellektus lenni meg tanulni, és nem az akadémián. Azt mondtam, hogy csinálom is, hogy kipróbáljam. Ezért dolgoztam folyamatosan, de mindig alternatív médiumoknál, ezért voltam a Tilosnál is én a házi Lukács György. Mert a szervezés mellett az ideológiát is alakítani akartam: a Tilos Rádió mint alternatív média, a közösségi rádiózás törvényi háttere, a Tilos és a Narancs mint a közösségi média típusa, ezekre mind úgy tekintettem, mint a kutatásom tárgyaira. És akkor egyszer csak rájöttem, hogy az internet is ilyen alternatív médium, azzal a twisttel, hogy ebből óriási dolog is lehet. Ebben több van, mint egy fanzine-ban vagy egy rétegrádióban.

Az én ambícióm mindig az volt, hogy amit csinálok, az nagyra nőjjön. Ezek olyan mondatok, amiket én akkoriban is mondtam. Nekem mindig az volt az ambícióm, hogy amit csinálok, az legalább országos jelentőségű legyen. A Narancsban azért azt nagyon szerette az ember, hogy a magyar újságírás nyelvezetének a megújítói között lehetett. Ha egy narancsos beslattyogott valahova, akkor mi voltunk a vadnyugati nehéz fiúk. Hírhedtek voltunk. A Tilos is országos ügy lett hamar, a Parlamentben tárgyalgattunk a közösségi rádiók törvényi helyzetéről. Országos brand volt, de az elérése, a a reach-e sose volt nagy ezeknek a médiumoknak. A Narancstól és a Tilostól való eltávolodásom oka ez is volt, hogy a többiek egy része nem akart mindig nagyobbra nőni, én meg ugye azért is jutottam el a biznisznek különféle bugyraiba, mert ott ez természetes. Ilyen értelemben én kapitalista vagyok, azt gondolom, hogy mindennek növekednie kell ahhoz, hogy izgalmas maradjon. Az internetről meg az látszott, hogy ha ez növekedni fog és megtartja az alternatív jellegét, minden, amit az újfajta és progresszív médiumokról tudok, az belesűrűsödik ebbe a cuccba. És ez azért nagyon izgalmas volt. A Tilos volt az első valóban interaktív természetű rádió – az online médium is az.

Weyer Balázs úgy emlékszik, hogy amikor eljöttetek a Narancsból és együtt akartatok csinálni valamit, egy újságot, akkor az rögtön felmerült, hogy ezt az interneten kellene megvalósítani, mert ott nincs nyomdaköltség.

Szerintem mi pénzt akartunk keresni valahogy, és mind a kettőt ugyanolyan jópofának tartottuk. De az, hogy az internettel kell valamit kezdeni, az megvolt. Az előképekről is nyilván tudtunk valamit, mert amikor odakerültünk, ’96-97-ben a Telekomhoz, akkor már viszonyultunk az Internettóhoz, és Szakadát (István) meg a CD-ROM-jai már ott voltak a környéken. És még egy előkép volt, amit Balázs meg Nádori (Péter) nem csináltak, de én igen: a C3. A C3-ba, amit a Soros szponzorált, Csejdy Andrással mentem. Kétféle továbbélése volt a narancsos újságírói munkának, az egyik a Filmvilág, ahova az Andrással írtunk, a másik meg ezek a projektek. Néhány hónapig dolgoztam a Filmvilágnál, és ez alatt az idő alatt az András kapcsolatrendszerén keresztül jött a C3-as lehetőség. Online rádiót akartak indítani. Pararádió volt a neve, később nagyon sokáig működött. Olyanok voltak ott, mint a Jinx, a Bitumen meg az Antal Gergő, aki pornófilmek remek standfotósa lett.

Aki a Macho Médiát csinálta…

Igen, ő. Tüdős András volt az egésznek az informatikai főnöke, aki később majd megjelenik a T-Online-nál mint IT-vezető. Én akkor intenzíven foglalkoztam azzal, hogy milyen alternatív lehetőségeket hozhat ez a médium. A Wired mellett ez volt a másik hatás, és aztán ezek értek össze, amikor kaptunk egy megbízást a Telekomtól. Akkor már komolyan néztük az Internettót, tehát ez már biztos benne volt a levegőben, és talán magunk is gondolkoztunk azon, hogy valami ilyesmit kéne csinálni. De ez még a CD-ROM ideje, az internet az még nagyon kis karcsúcska.

Érezte az ember, hogy itt valami nagyon nagy dolog van, nagyon sokat olvastam erről, és valahol nagyon szisztematikusan….  Később, amikor a szakdolgozatomat is meg kellett írni – ez ’97-ben volt –, összesöpörtem mindent, amit tudtam: „Az internet mint a nyilvánosság új formája”, azt hiszem ez volt a címe, tehát arról írtam, amit csináltam. György Péter hál’istennek kiverte belőlem ezt a dolgozatot. Ha nem diplomázom le, akkor itt meg is állhatnánk ezzel az interjúval. Ez fontos elem volt, amikor a telekomos alkalmazásba kerülés felmerült, akkor praktikus volt, hogy az embernek legyen diplomája.

Nagyon sokat olvastam akkoriban az Electronic Frontier Foundation-ről, Kevin Mitnick-ről, Douglas Rushkofftól, a Wiredből – az a Wired az nem ugyanaz a Wired, mint amit ma olvasunk. Az akkor olyan volt, mint amikor egy science-fiction regény megnyit vadiúj hitelességi kapukat, ilyen velünk élő science-fiction volt. A hackerekről sokat olvastam és az internet utópikus ígéretéről is, hogy ez hogy fogja megváltoztatni a dolgokat. Ez volt az a muníció, amivel belementünk a dolgokba, és hát ugye már volt Yahoo meg minden, ezeket már tanulmányoztuk, amikor a Telekomnak írtunk.

Hogy jött ez a megbízás?

Azt György Péter szerezte, aki mentorált bennünket.

Ennek a körülményeire hogy emlékszel? Kikkel futottatok ott össze a Telekomban? Ők mennyire értették ezt a nyelvet?

György Péter akkor már párbeszédben volt a Telekom felsővezetésével, kicsit az Elekkel, Straubbal, de többnyire Tölösi Péterrel, a logisztikai vezetővel, aki a Telekom vezérhelyettese volt. Ez a Postából akkor még csak néhány éve kiszabadult intézmény volt, egyre erősödő identitással, ambicionálva a nemzeti intézmény, magyar telefontársaság képet, és ezt a Tölösi nagyon határozottan képviselte. Nyitott szellemű ember volt, aki azt akarta, hogy ez a vállalat, most hogy kiszabadult és a saját lábára állt, a progresszió intézménye legyen. Nagyon elkötelezett faszi volt. György Péternek meg zseniális érzéke van sok mindenhez, meggyőzéshez, inspirációhoz – emberek megsértéséhez is, de szerintem ezt ő is tudja –, és ahhoz is, hogy a világról gondolkozó tudós attitűddel és elképesztő szenvedéllyel kapcsolatot teremtsen az üzleti vezetőkkel: „Te csak itt ülsz, ezen a hatalmas erőn, és nem csinálsz vele semmit? Csinálj valami hasznosat!”

Péter akkor már hónapok óta tárgyalt a Telekom vezetőivel. Ő is azt látta az internetben, hogy ez egy olyan erő, ami nem egyszerűen intellektuális érdekesség, több annál. Azt mondta, hogy a Telekom hagyományos mérnökkultúrája a következő években olyan kihívásokkal fog szembesülni, hogy itt újságírók meg médiaemberek fognak dolgozni, és ő ezt egyszerre lehetőségként és culture clash-kéntt látta, erre figyelmeztette a MATÁV vezetőit. Egyfajta Kasszandraként ment a Telekomhoz, és meggyőzte őket, hogy az internettel foglalkozni kell. Ez egy nagyon legitim dolog volt, a Telekom magától még nagyon nem tartott itt. Elég furcsa ez mai szemmel. Péter azt mondta nekik: „erre oda kell figyeljetek, én ismerem nemzedékünk legjobb magyar újságíróit…” – akik éppen a kocsmában dartsoztak a Tilos rádiós adás után, és rendkívül idétlennek tűntek mind maguk, mind a világ előtt. Úgy pozicionált minket, hogy mi vagyunk azok, akik egyedül tisztaszívűek, modernek és kompromisszummentesek. Én például a Narancsnál amerikai típusú kampányújságírást próbáltam meghonosítani – az Origónál ez vissza fog jönni egyébként. Egyebek között volt egy olyan missziónk is, hogy az amerikaias, nyugatias tényújságírást Magyarországon elterjesztjük.

Mi alapvetően a Tölösivel tárgyaltunk. Írtunk neki valamilyen dolgozatocskát először, azután kérdezték, hogy mi kell nekünk? Ebben a Nádori alkudott, arcátlanul eredményesen. De hát ő volt a főszerkesztő-helyettes a Narancsnál, hozzá volt szokva ahhoz, hogy ilyenkor infrastruktúrát kér, stb. Én inkább emberek szervezője voltam, a Tilos Rádió szervezője, mindig szoftosabb voltam ebben a tekintetben. De a Péter azt mondta, hogy kérünk két irodát, számítógépeket, kávéfőzőt, nem tudom micsodát, és akkor megírjuk, amit tudunk. Beköltöztünk a Dob utcába, ahova később az Origo is visszatér majd egyébként. A minisztériummal szemben volt egy Telekom épület, a Dob utcában. És ott volt egy nyári, kéthónapos megbízásunk. Irodánk volt, két szobánk, és az idő nagy részében a Lara Croft frissen kijött online letöltéseivel játszottunk – ingyen le lehetett tölteni két szintet a Lara Croftból. Különösen a csapat egyik fele. A közös nevező azért megvolt, én nem tudtam annyit játszani a Lara Crofttal, viszont a folyosói fociban szerintem egyenértékűként vettem részt. Amit a telekomosok annyira nem értettek, hogy ezek ott fönt egy teniszlabdával miért fociznak ilyen vadul egy irodai folyosón. Aztán a végén kiizzadtuk magunkból a dolgozatot.

A végére teljesült minden határidő, mindent összeraktunk. Elkezdtünk benézni a Yahoo-ba, az America Online-ba, mindenbe, ami volt, és összehordtunk hetet-havat. Éreztük, tudtuk, bár mélységében fogalmunk nem volt róla, hogy pontosan mi, de van valami, amivel foglalkoznunk kell – és egy olyan cégnek is mint a Telekom. Ezt a minitanulmányt leadtuk Tölösinek. Emlékszem, hogy onnan mentem valami külföldi útra, tehát rövidnadrágban, hawaii ingben voltam. A páternoszterben föl a Krisztina körút 6-8-ban: a harmadik szintjen volt a Posta, akkor még nem volt Telekom-székház. Ment a páternoszter, a harmadik szinten még a Posta volt, az nem volt kifestve, az állami volt, a negyedik szint meg ki volt festve, új irodák, az már amerikai meg német kézben volt. Akkor bementünk nekem nem is volt öltönyöm, de az ember nem foglalkozott ilyenekkel, tényleg egy normális csávó volt, valószínűleg röhögött magában…

Egyedül volt Tölösi?

Azt hiszem, talán Hámori Ferivel. György Péter persze ott volt, másra nem emlékszem. Ott még egyedül volt talán, de nem emlékszem. Szerintem ezt a kérdést, egyedül döntötte el, és akkor az lett a javaslatunk, hogy neki kell állni ennek, és kell csinálni egy alapos megvalósítási tanulmányt arról, hogy hogyan kell a tartalomszolgáltatásba belépni. Megkérdezte, hogy hány emberre lesz majd szükségünk ebben az újságírás dologban, én meg mondtam magamban, hogy most mit mondjak, 15-20? Nádori meg mondta, hogy száz. Na most a Népszabadságnál dolgozott akkor száz ember, és ez a Népszabadságnak az „egymillió ember olvassa” csúcsidőszaka volt. Akkor az egy óriási médium volt. Hát mondom, ez hülye, kezdhetek megint állás után nézni. És Tölösi, akinek meg volt mit tudom én, szerintem olyan 20 ezer embere a Telekomban legalább, tehát nem is értett volna ennél kisebbet, mondta, hogy ja, jó, csak ennyi? A lényeg az, hogy megalkudtunk, hogy lesz egy tartalomprojekt, amiben mi leszünk, meg az általunk hozott emberek, meg sokan telekomosok még. Én ezt akkor nem tudtam még, de a Telekom egy ilyen dolgot projektesít, és a projektbe delegál részmunkaidőben embereket. Aztán kezdtem megtanulni ilyeneket, hogy a munkaidejének a 10%-ában, 40%-ben – hozzánk rendelnek valamit. Igazából sose értettem, de ez mára mindegy is.

Először a Petőfi Sándor utcában volt egy irodánk, nem a nagy házban, ahol a Posta épülete volt, hanem vele szemben, ahol egy lakás volt. Ott volt a Tartalomprojekt. Adtak egy főállású embert vezetőként, aki Hegedűs Sándor volt, később az Antenna Hungária vezérhelyettese. Az egésznek a felügyelője pedig a stratégia egyik igazgatója volt, Hámori Ferenc. Szerintem ő ott lehetett Tölösinél, vagy ha valaki ott lehetett, akkor ő lehetett már akkor is ott. Nagyon barátságos, intellektuális, jó arc volt, és ő volt végig a felügyelőnk ebben az ügyben. Aki nem volt a felügyelőnk, és nem is foglalkozott vele, (de az RTL tranzakció bábájaként szintén a Matáv tartalom irányába mozdulását segítette – Simó György utólagos kiegészítése), az László Géza, az Antenna Hungária későbbi vezetője, aki ebben az időben a Telekomnál volt felsővezető. A projekt irányító bizottságába felsővezetőket is delegáltak, Gecser Ottót is, aki a marketing-vezérhelyettes volt, később a Brokernet vezérigazagtója lett. Szintén egy nyitott, támogató figura volt, mai napig jóban vagyunk. Hegedűst azért delegálták, mert azt azért látták, hogy nem lehet minket magunkra hagyni, mert abból megint football lesz. Jöttek mindenhonnan részmunkaidős emberek is így-úgy, aztán el kellett kezdeni dolgozni. Illetve még delegálták Szakadát Istvánt, aki valahol egy másik csatornán már ugyanígy beszélgetett a Telekommal, és szerintem a György Pétertől függetlenül. Ő a Nyírő-féle CD-ROM projektet (ABCD magazin) csinálta korábban.

Tartalmi értelemben Pohly, Nádori, én és a Szakadát voltunk a kulcsemberek, Balázs pedig kicsekkolt, mert ez az egész dolog egybeesett az RTL indulásával. Ott mi ezzel párhuzamosan tárgyaltunk, például Krecz Tiborral én is benne voltam egy csomó beszélgetésben erről, úgy volt, hogy egy 60 Minutes-szerű műsort csinálok a televízióban – a mérhetetlen televíziós tapasztalatommal. Nagyon nagy dilemma volt, hogy akkor mit fogadjon el az ember, emlékszem, ahogy telefonon hosszan tárgyalok a Krecz-cel a Balaton felé a vonaton és elmondom, hogy a Telekom mellett döntöttem. Apámmal, aki amúgy filmrendező volt, és ismerte a televíziózást, beszélgettem erről a dilemmáról, mert egyszerűen nem bírtam dönteni. Azért az RTL is egy óriási dolognak tűnt, a Telekom meg azért egy idegen, postás-matávos-monopolos hangulatú mérnökcég volt. És ne felejtsük el, hogy később tíz évig fogok interjúkat adni, hogy mit keresek itt Tilos rádiósként ebben a pártállami-monopolkapitalista birodalomban. A Matávnak akkor is megvolt ez az imidzse. Mondtam az apámnak, hogy nem tudok dönteni. Van ez a médiaszakmai dolog, és van ez a másik, ami elég izgi, de hát azért fogalmunk sincs, de Telekom, meg nem tudom mi. Azt mondta, normális beszélgetésben, de egyértelműen, hogy az RTL az cicoma, pomádé, kánkán, romlottság. Ott hat hónap múlva nem lesz senki sem a helyén. Ezt nem látta egyébként teljesen jól, mert az alapítók egészen sokáig vitték, de abban igaza volt, hogy én biztos nem húztam volna ott sokáig. A másik meg az idegenszerűsége ellenére is jobb választás, szóval afelé terelt. És akkor elfogadtam a Telekomot, ami valószínűleg életem egyik legfontosabb döntése volt. Balázs meg elment híradózni, csak jóval később jön vissza, nem ezekben a korai fázisokban. Mi meg, a többiek mind dolgoztunk a tartalomprojektben, ami egy izgalmas dolog volt.

Említetted, hogy ti is behozhattatok plusz embereket. Kiket hoztatok be? És mit értettetek ti akkoriban tartalomszolgáltatás alatt?

Fogalmunk nem volt róla, de mindent néztünk. Ráadásul közben párbeszédbe kellett lenni arról, hogy a végén ebből valami javaslatszerűség kell legyen, egy olyan koordináta-rendszerben, amiről nekünk akkor az elején még fogalmunk sem volt. Tehát igazgatósági előterjesztés lesz. Úgy emlékszem, mert nyilván az én emlékeimben én vagyok a legjobb fej, hogy én voltam a legnyitottabb abban, hogy a Telekomot kiszolgáljuk valamilyen javaslattal. Nem volt előre koncepciónk. A Péter mindig inkább újságot akart írni, a Szakadát az adatbázis-logikáit nyomta, mindenki keresett, kutatott. Én meg businesst akartam építeni, de ehhez nagyon is kellett ez az egy év. Azt hiszem, azért futottam én a leghosszabb üzleti karriert a csapatból, mert egyrészt érdekelt, másrészt végig úgy fogtam ezt a cuccot fel, hogy én itt tanulok. Már megint fizetnek azért, hogy megtanuljak valamit, amiért mások üzleti iskolába járnak. És ezt mindig is így gondoltam helyesnek a magam számára. Most megtanulok értekezleten, projekteken, meetingeken ülni, ami vicces is volt, egy ideig még jópofáztam rajta a Tilosban.

Minden szerdán reggel Nádorival ketten vezettünk egy műsort, Pillangó első látásra címmel. Néhány év után már azt éreztem, hogy, hogy nem tudok miről beszélni, mert egyszer csak annyira elhatalmasodott rajtam ez a nagyvállalati üzem, hogy egész nap értekezleteken ülök, hogy most mit meséljek erről az embereknek, meg mit sztorizzak arról, hogy szemben velem valakivel értekezgetek. De akkor én ebbe nagyon intenzíven beleálltam. Úgy gondoltam, hogy ez egy ilyen légiós munka, végigcsinálom és megerősödve jövök ki belőle, mert engem nagyon érdekelt ez a másfajta kultúra. Mindig is értelmiségellenes voltam értelmiségiként, tehát mindig is zavart az értelmiségnek a töketlensége, hogy gondolatokkal igazolja a cselekvés nem igazolható hiányát. Kapóra jött, hogy itt megtanulok egy ilyen nagyon gyakorlatias világot, és majd az egésznek a végén ezt mind vissza fogom adni annak a közegnek, ahol működöm. Kicsit hosszabbra sikerült ez a kaland azért, mint terveztem.

Én akkor harmincéves voltam, egy későn érő harmincéves, tehát ekkor kezdődnek a dolgok. Nagyon nyüzsögtem a dologban. A másik meg az, hogy én mindig szervező muki voltam. Őrsvezető voltam a suliban, ilyesmit csináltam a Tilosban – az persze egy bázisdemokrácia volt –, de én próbáltam az lenni, aki dobozokat csinált a feladatokból.

És akkor itt, a Tartalomprojektben is, időnként lendíteni kellett a dolgokon. Volt egy pont decemberben, amikor eltelt három hónap, és fogalmatlan volt mindenki mindenről, de azért valamilyen progresszív portokat, meg izéket le kellett volna adnunk, hogy hol tartunk. Akkor kidolgoztunk koncepcióirányokat. Csináljuk úgy, hogy van egy free modell, ami egy ilyen Yahoo-modell, egy portál. Van az America Online-modell, amit szintén ki kell dolgozni, ahol az access (az internetelérés) és a tartalom integrálva van, tehát ahol az üzlet nem a tartalom bevételgeneráló képességében jön, hanem össze van lőve az internetszolgáltatóval. És van az Üzleti Negyed, ami egy business portál, ezt csinálta a Szakadát. A Yahoo-t csinálta a Péter, és az America Online-t én. Azt talán azért is húztam magamhoz, mert azt mondtam, úgyis csak ez fog átmenni a végén, tehát ez fog bemenni a döntéshozókhoz. És volt egy negyedik, amire nem emlékszem. De lehet, hogy azért nem emlékszem rá, mert viszonylag hamar megszűnt, vagy összeolvadt, vagy nem tudom. Ettől kezdve ebben a hármasban dolgoztunk, nyüzsgött körülöttünk negyven telekomos, akiknek a többségével nem tudtunk beszélni. Borzasztó párbeszédek voltak, és mindig tárgyalás. Közben csináltunk egy kísérleti portált Főzelék – fzlk – néven. Új embereket hoztunk oda, olyan embereket, akik nagyon jól tudnak számítógépes játékot játszani az irodában, munkaidőben, így utólag úgy tűnik nekem, ez fontos kritérium volt. Ezek a Molnár Daniék voltak, a Bitumenék, a Karafiáth, a Szekfű is odakeveredett, meg még sokan.

Az „ősellenség” Nyírő volt, az Internetto. De azért volt ősellenség, mert ő volt a pápája ennek a formálódó területnek, dolognak, és ha valahol pápa volt, mi tempóból mindig ellene mentünk, nem azért mintha jobban tudtuk volna nála. Az ő szemükben pedig mi voltunk a Telekom-pénzen fölbérelt internetműveletlenek. Így eltelt egy év, és valahogy lett egy előterjesztés – beszálltak a telekomosok is, addigra már én is kezdtem megérteni, hogyan néz ki ez a játék –, ami végül is elfogadtatta az America Online modellt. Az az igazság, hogy a hirdetési bevételre alapozva a büdös életben nem mutattunk volna ki egy olyan üzleti tervet, amit a Telekom értelmezni tudott. Az America Online modellben meg mindig az volt a logika, hogy keressünk valamennyit hirdetésből, de annyival megnő az értékesítése az internet-hozzáférési piacnak és a részesedésünknek, hogy az finanszírozza.

A végén – a valóságban – az Origo modellje a Yahoo-modellje lett, a cég viszont, ami ennek kapcsán létrejött, ezen az integrált úton indult el. Tehát létrehozták az Origót, de ezzel együtt el volt döntve, hogy néhány hónappal később kiszervezi a Telekom vezetése az internet-hozzáférési osztályt ebbe az önálló cégbe. És abból lett a Matávnet Kft.

Ami azért érdekes dolog, mert közben én végigjártam ennek a belső háborús részét. Két „rivális” tanácsadói társaság is volt. Egyrészt a Szekfű Balázs, a Balogh Andris, a Polonyi nevű fiú, meg Kovács Zoli is, a Carnation alapítóiként, akik a marketingen, Gecsernél adtak tanácsot set top boxok bevezetése ügyben. Azaz ők a tévéképernyőre akarták vinni a tartalmat, abban hittek.  Ezt a stratégiai vitát Nádori nyerte meg, zseniálisan csinálta. Volt egy vallásháború, hogy a set top box lesz az internet kulcseszköze vagy a PC? Mert mi PC-re csináltuk az összes tartalmat. Ez akkor nagyon komoly vita volt, guruk közötti jövőbelátási verseny. Két különböző ágon próbáltuk meg a Telekomot befolyásolni, volt egy kis cicaharc. Megtapasztaltuk az első, szervezetek közti játékot. Nádori nagyon-nagyon zseniális volt abban, ahogy jó érvekkel átnyomta, hogy a PC a jövő.

Hogyan nyomta le?

Ő mindig okossággal és erővel tolta. Abban a vitában, hogy melyik screené (képernyőé) lesz a jövő, bele mert állni abba az állításba, hogy a PC lesz a nyerő.  Én inkább egyrészt-másrészt érvelgettem, az hatástalan volt – és nem is lett igaz középtávon sem. Péter azt mondta, hogy az internet a számítógépen van és punktum. Ami akkor, egy jó pár évig igaz is volt. Aztán Szekfűék kicsekkoltak máshova. Hallottam mostanában egy vele készült interjút, hogy ő mindig kicsekkolt, amikor üzemeltetni kellett. Én még marketingvezetőnek is fölkértem, amikor az Origónál csapatot kellett építeni, még a legelején, de nemet mondott. Balogh Andris meg elment konzultánsnak és aztán később stratégiai vezérhelyettes lett a Telekomnál, amikor már én is az voltam, együtt írtuk meg a vállalat internetstratégiáját sok évvel később.

A másik belső harc pedig az volt, hogy az adatszolgáltatási osztály vezetői, erős matávos identitással – voltak köztük idősebbek, tisztességesebbek, nem olyan tisztességesek, fiatalabbak is – a Telekom vezetékes telefon üzletágában úgy érezték – a mobil az még valahol máshol, külön pörög –, hogy övék ez az izgalmas új termék, ez az övék. Csak éppen úgy álltak hozzá, ahogy szoktak, a nélkül az izgalom nélkül, amit mi hoztunk. Iszonyatosan fúrtak, védekeztek, politizáltak, féltek, hogy mi most mire lyukadunk ki. Ez volt a másik harc: az újságírós-internetes amatőrök vs. a marketinges telekomos profik. Nyilván mi is elég arrogánsan viselkedtünk. Zsámboki Gábor volt a Telekom marketingkommunikációs vezetője, ő is elég ambivalensen állt hozzánk, úgy emlékszem. Ő az Állami Nyomda  vezetője a mai napig egyébként, tehát később érdekes saját karriert futott.

Később úgy fogalmaztam meg, és ezt Pohly mindig idézte, hogy mi, mint Prométhusz elloptuk a tüzet a Telekomtól. Tehát mi kiloptuk az internetet a Telekomból, és valóban, ha belegondoltok a vezetékes telefonvállalat történetébe, a jelentősége körülbelül ez volt. A “mi kiloptuk” valójában azt jelenti, hogy a Telekom menedzsmentje volt annyira bölcs, hogy kiszervezte ezt egy külön vállalatba, mert tudták, hogy ha bent tartják, akkor megöli a nagy szervezet tehetetlensége, mert egy ilyen stratégiai terméket nem szabad bent tartani a sok száz milliárdos vállalatban – egy kezdetben néhány száz milliós cuccot. Mert túl kicsi lesz és elnyomják. Ezért kiszervezték a Matávnet nevű vállalatba, és ez iszonyú lényeges döntés volt, lényegében meghatározta a magyar internet és a Telekom történetének egy részét, és persze az én egész karrieremet. És a tűz ott kicsiből egész nagy lett. Amikor kb. tíz évvel később a vezetékes telefon üzletág vezetője lettem, akkor integráltuk újra vissza az internetüzletet a Telekom szervezetébe.  Addig ez egy függetlennek tűnő, de valójában tulajdonosi szempontból nem independent üzletág volt.

Nagyon lényeges üzleti döntés volt, de ehhez még le kellett nyomni a belső ellenzéket a döntés előtt, ami a management committee-re ment. Egyikükről később kiderült, a nevét nem mondom, hogy Szarvasvadász néven saját szolgáltatást üzemeltetett a Telekom infrastruktúráján. Tehát internet-hozzáféréseket adott el a haveroknak Telekom-üvegszálon, őt azért akkor elég messzire küldték, ez mondjuk szerencse volt. Mi gyakorlatilag farmerban, gatyóban, kívülről, de megnyertük ezt a meccset. Az előterjesztésünk úgy ment át, hogy minden, ami internettel kapcsolatos tevékenység volt, megérkezett először az Origó Rt-be, aztán a Matávnetbe.

És akkor itt kezdődik egy másik, nagyvállalati karriertörténet, ami párhuzamosan fut a magyar internet- és tartalompiac vezető intézményének az építésével. Először én nem vezérigazgató voltam, hanem tartalomigazgató. Mindnyájunknak állást  ajánlottak, de azért azt nézték a telekomosok, hogy az elmúlt egy évben mit csináltunk, és ebből eléggé adódott, hogy én vagyok a szervezetkonformabb csávó, úgyhogy én lettem a tartalomszolgáltatésért felelős programigazgató, és a Péter a főszerkesztő. Pohly Feri a marketing-IT tudás kombója miatt mindig valamilyen nagyon fontos technológiai területet vitt. Szaki még aztán sokáig dolgozott az Üzleti Negyeden, mert azt is bevittük döntésre, csak későbbi bevezetéssel. A döntés az Origó és az Üzleti Negyed megvalósításáról szólt. Az Üzleti Negyed eredetileg egy önálló business portálnak indult,  Szakadát irányításával, csak az aztán nem lett sikeres és integrálódott az Origóba.

Vince Mátyásnak mi volt a szerepe?

Amikor létrejön egy vállalat, keresnek az élére vezetőt, és azt látták, hogy ebben a csapatban nincsen ilyen ember. Talán én vittem a legközelebb magam hozzá, de releváns tapasztalat nélkül. Kellett egy pénzügyes, ő egy telekomos kolléga volt, voltam én és még volt két vezető pozíció, a marketing és a technológiai vezető. Előbbire a filmmarketingből (Borka Csilla), utóbbira belülről jött ember, Geréb János. Minden hozzám tartozott, ami média. Én voltam évekig a fickó, aki a híd a médiamunkások és a telekomos vezetők között. Vezetőnek pedig leigazolták Vincét, aki akkoriban volt HVG-sként óriási renoméval rendelkezett, éppen szabad volt, az ő CV-je tökéletesnek tűnt. Odajött a Matyi és egy évet bírt a Kft. élén. Nem volt olyan strukturált vezető, nem tudott a Telekommal jól konform lenni. De azért tanultunk tőle sok mindent szerintem.  Nem volt könnyű ember,  láncdohányos, sokat beszélős, megint egy más vezetői kultúra, de ő azért értette az újságírókat. Kicsit fárasztó volt az együttműködés, neki is és nekünk is szerintem egymással, de nagyon sokat tett hozzá az Origo indulásához, ami azért nagyon más lett, mint aminek leírtuk. Az egy külön fejezet, hogy mi lett a termékből.

A vezetői vonalon maradva, én az ő egyik helyettese voltam. Arra emlékszem, amikor a Petőfi Sándor utcában kaptunk irodákat, abban a ronda épületben, ott volt a Matávnet első székhelye. Emlékszem egy péntekre, amikor nem tudok hazamenni, olyan migréngörcsöm van. Ebben benne volt a magánéletem, a gyerek születése is, minden, de addigra ez már nagyon-nagyon sok energiát vitt el. Két órát fetrengtem péntek délután a padlón, mielőtt el tudtam indulni. Nagyon nehéz szakasz volt, a szervezetbe betagozódás nagyon elszívta az energiámat. Matyi elment egy év után, úgy egyeztek meg a Telekommal, hogy ezt nem folytatják, azt hiszem. És aztán később megtalálta a helyét az MTI élén.

Az internet ügye, a világforradalom nemzetközileg is haladt, tehát látszott, hogy ezzel tovább kell lépni. A Matávban eldöntötték, hogy ebből csinálnak valami komolyabbat és nagyobbat. Fél évre kaptam ideiglenes vezetői megbízást, és eközben keresték a vezérigazgatót. Tehát én lettem a megbízott ügyvezető, először ekkor vezettem a céget, ekkor már nálunk van a hozzáférés-üzlet is. Már létezett a konkurencia is, Törő Csaba milliárdos lett az internetszolgáltatásból, működött az Elender, a Datanet, nekünk pedig volt egy 50%-os piaci részesedésünk. Beszélni kellett azt a nyelvet, amit a Telekom, hogy accesss, hozzáférés, lemorzsolódás, hozzáférés-csomagok, megtérülés, profit, mindent. Az origós team, az újságírósabbja, akinek ez az identitásának fontos része volt, ők nem vették föl, én meg gyorsan fölvettem ezt a nyelvet is a média mellé.  Sőt, élveztem is.

Közben elhatározták, hogy kap egy szteroidinjekciót a cég, és Kft-ből Rt. lesz, nagyobb is lesz, tapasztalt embert hoznak az élére, vállalatot csinálunk belőle. Ekkor hozták oda Drajkó Lászlót, egy IT-cég multikultúrán nevelkedett vezetőjét. Újabb culture clash. Prezentációval kezdett, hozta ezeket a „tudjuk, merjük, tesszük, előre” vezetői eszközöket, ami akkoriban még nagyon szokatlan volt nekünk.  Olyan nyelven kezdett el beszélni, motivációkról, emberekről, ösztönzőkről, vállalatirányításról, amiről addig azért hallottunk, de talán a Telekomban sem volt annyira meg, mert az is egy autodidakta szervezet volt. Ő lett a vezérigazgató, de ezzel párhuzamosan a terv az volt még ez én hathónapos megbízásom alatt, hogy a tulajdonosi struktúrát átalakítják. Közben Tölösi Péter meghalt – a Matávnetnek ezután  Pásztory Tamás volt az egyik mentora Straub Elekkel párhuzamosan. Ők ketten dolgoztak azon, hogy a Westel és a Matáv tulajdonolja az internetcéget közösen, mert hogy majd lesz mobilinternet is egyszer. Ez még az én átmeneti vezetésem alatt volt.  A Telekom egy kicsit tulajdonolta a Westelt ugyan, de a Westel nem olyan 100%-os leányvállalat volt, mint mi. Mi mindig fullos Telekom-kontroll alatt voltunk, nekik – és ez Sugár Andrásnak nagy szabadságot adott – a Telekomtól függetlenül amerikai tulajdonosuk is volt.

Volt egy olyan helyzet, hogy ott ültem az állomány előtt, jobbomon (Straub) Elek, balomon Sugár, és bejelentettem ezt a dealt a menedzsmentnek. Vicces látvány lehettem, ők azért akkoriban Magyarország két sztármenedzsere voltak, hol az egyik nyerte Az év CEO-ja címet, hol a másik, szóval én meg ott ültem, emlékszem, Sir márkájú svéd öltönyömben. A legvégén, amikor ez a deal meg kellett, hogy valósuljon, akkor – a westelesek mindig utálták, az ő egész identitásuk a vezetékes telefonnal, a külső ellenséggel szembeni összetartáson alapult az elképesztő tempóban növekvő mobil miatt – Sugár írt egy levelet, hogy ő mégsem vesz részt benne. Akkor ezt mindenki, én is, árulásként élte meg, mert ki volt tárgyalva, be volt jelentve. Ők elindultak a mobilinternet felé, fölvették az ex-internettós Nyírő Andrást. A Telekom- birodalomban megint kétfejű lett az internet. Állandóak voltak ezek a teljesen értelmetlen viták, hogy egyfejű legyen vagy kétfejű.

A Matávnet Rt. maradt Telekom tulajdonban, jött Drajkó. De lett már board, meg minden. Meg szervezetfejlesztés, sok tőkeinjekció volt, új embereket vettünk föl, drága embereket vettünk föl és elindult a fejlődés. Három területért felelős vezérigazgató-helyettesi posztot kaptam, amiből egyik volt a tartalom, a másik a stratégia és a harmadik a kommunikáció. Mentem én is a vezetői állásra, de úgy ítélték meg, helyesen egyébként, hogy még nem vagyok első számú vezetőnek való egy ekkora cégben. Úgy alakították a vezetői posztokat, hogy ebben a helyzetben ellegyek, tehát ne ütközzek össze a Lacival. Így dolgoztunk három évet, és a harmadik év végére az ő viszonyuk elfáradt a Telekommal, voltak konfliktusok is, Drajkó Laci elment, és akkor elég automatikus volt, hogy én veszem át a cég vezetését. Tehát a tartalom mindig hozzám tartozott, de egyre messzebbről néztem.

***

Első beszélgetésünkben már szó volt a Tartalomprojekt időszakáról, ennek a finisére forduljunk rá, arra az időszakra, amikor már világossá vált, hogy milyen formában indul el az a tartalom, amit aztán végül Origónak neveztetek el. Az ezzel kapcsolatos konkrét előzményekre, például a névválasztásra, hogy emlékszel?

A Tartalomprojekt szeptemberben indult és valamikor január táján volt egy kis kétségbeesés, hogy nem haladunk semmit. Akkor dobozoltuk fel elvileg négy szerepre, négy lehetséges szcenárióra, amiből háromra emlékeztem…

A telefonkönyv volt a negyedik?

Lehet. Azt hiszem Pohly Feri azt csinálta.  Tudom az MM online-t, az volt az AOL-modell, tudom a Yahoo-modellt, abból lett az Origo, azt Nádori csinálta, és Szakadát fogta össze a businesst, az Üzleti Negyedet. Nem is tudom, hogy így hívtuk-e akkor, a negyedikben nem vagyok ennyire biztos.

A levelező? Vagy valamelyik kísérő szolgáltatás?

Fogalmam sincs, a Pohlyt kell megkérdezni. Mindegy, az önállóan nem is lett jelentős aztán szerintem. Az igazi nagy dilemma az előfizetéses vs. hirdetéses modell volt. Úgy látszott, hogy az Üzleti Negyed, a business logika a saját üzleti terveinkben is meg fog állni. Már csak azért is, mert a Szakadáttal sokkal kevesebbet ütköztünk, mert mi voltunk egy brancs, ő meg máshonnan jött, tanár volt, ezt csinálgatta egyedül. Akkor ez valamikor, gondolom olyan május környékén bement a management committee-re, ami persze már egy irányított dolog, oda végül az MM Online-t és (akkor vagy később) a  Business Online-t vihettük be, gondolom. A jó isten tudja, fogalmam sincs, hogy dőlt el.

Az előterjesztést kik jegyezték, arra emlékszel?

Azt csak a Hámori jegyezhette, meg a főnöke, a stratégia igazgatója, akinek a neve…

Breckenfelder.

Igen, Breckenfelder volt, de ő szerintem közben el is ment már, mert mi vele nem dolgoztunk. Volt ott valaki, talán László Géza volt még ott, őt mondtam, de ő igazából az RTL-akvizíción dolgozott, az volt a másik nagy projektjük párhuzamosan, amiben a Telekom később végig passzív tulajdonosként vett részt. Nem tudom, pontosan hogy volt, de lényegében akármi is volt az előterjesztésben a vállalatmodellről, az az America Online modell volt. Elfogadták, hogy egy vállalatba, egy üzleti logikába szervezik a hozzáférés-szolgáltatást és az Origót. Majd utána megkaptuk a feladatot, hogy addig, amíg ez megtörténik, csináljuk meg az Origót, mert az ugye nyomokban sem volt. Ezek viszonylag gyorsan történtek, valamikor ősszel el kellet indulnunk. Mikor indult az Origo?

’98 novemberének végén, mások szerint december legelején…

Biztos, hogy nem tudtuk megcsinálni szeptemberre, de őszre meg kellett legyen, létrejött rá a vállalat. Még egy ember volt, aki kulcsszerepbe került, Kelemen Gábor, ő és Pohly fogta össze a webes és technológiai részeket.

Ő csinálta a Matáv honlapját előtte?

Igen, és egyebeket. Része volt a projektnek végig. Elkezdtek a feladatok sokfele menni, mert vállalatot is kellett létrehozni, menedzsmentet, személyes tárgyalásokat vezetni.

Hámori Ferenctől úgy tudom, hogy Sepsei volt az első cégvezető.

Az lehet, de az csak egy technikai ügy lehetett, amikor valakit kineveznek igazgatónak, hogy formailag minden rendben legyen. Ő nem tárgyalt bérekről, szervezetről, ezt Hámori és Pásztory vezették. A szervezeti logikáját leginkább én dolgoztam ki, és ők fogadták el. Ki volt a marketing vezető? Borka Csilla. Ő egyébként intercomos volt. Erre a posztra, a marketingre kértem még fel a Szekfű Balázst, mielőtt Csillát megtaláltuk. A nyár számomra részben azzal is telt, hogy a szervezetet fel kellett állítani. A felállás az volt, hogy én vagyok a programigazgató, tehát kvázi menedzsment szinten én vagyok a vezető, és a tartalomért felelős főszerkesztő meg a Nádori, tehát minden, ami content (tartalom), volt a Főzelék meg izé. De ez elején ezek még nem váltak el ilyen élesen.

„Meg izé” – e mögé konkrét pédákat fel tudsz sorolni?

Az Üzleti Negyed el volt tolva, azt mondtuk, hogy nem tudjuk a kettőt egyszerre megcsinálni. Volt az Origo (ami nem az volt, aminek ma ismerjük, hanem a sajtótartalom és bizonyos rovatok együttese, ami mellett önállóan terveződött sok más, inkább szolgáltatási logika alapján elképzelt tartalom – Simó György utólagos kiegészítése) az Üzleti Negyed, a Főzelék, dolgoztunk a levelezőn és más szolgáltatási tartalmakon, telefonkönyv- és adatbázis-tartalmak, szoftverbázis, ilyenek.  És persze a kereső-motor. A Matáv-honlap szerintem nem tartozott hozzánk, az inkább egy háború volt Nagy Bálinttal, a kommunikációs igazgatóval. A németeknél Telekom, tehát T-Online néven futott. Nézegettük, hogy azzal mit lehet csinálni, voltak szigetszerű kezdeményezések a Telekomban, a content, a set top box, látszott, hogy ebből majd még lesz sok más. Most így konkrétabbat nem tudok felidézni, hogy mivel foglalkoztunk, de szerintem leginkább az Üzleti Negyed volt. Az egy ugyanolyan üzleti tervként ment be, mint az Origo, ami akkor talán még nem is volt Origónak volt hívva.

Levelező, kereső?

Azért emlékszem erre ennyire leegyszerűsítve, mert ezek később mind belemennek az Origóba. Ezek akkor még külön futó projektek voltak. Az Altavizslát például a Bodó Balázs nevezte el Altavizslának, aki szintén ott volt, szerkesztőként, akkor még nem akadémiai karriert futott. Talán a Vályi Gábor is ott volt korán.

Ott volt, az azt jelenti, hogy a Tartalomprojekt idején, ilyen-olyan jövedelemmel…

Igen, mind valamilyen megbízással dolgozott.

A Tartalomprojekt büdzséjére emlékszel különben?

Áh. De nagy volt ahhoz képest, amihez hozzá volt szokva az ember.

És kábé hány ember volt benne, azt meg tudod saccolni?

Ez nőtt, mert amikor a Főzelék volt, akkor az egy külön cucc volt. Az tíz ember. Mi négyen voltunk a Szakadáttal, de Weyer nincs, a Weyer elment. Kelemen Gábor volt még itt a külsősök közül, és akkor ezek a félig egyetemisták, elég kis pénzekkel, meg a matávosok, sokan, részmunkaidőben, ilyenek.

És igazad van, az Altavizsla, meg a kereső, meg ezek voltak még, és külön projektként futottak. Tehát nem állt össze ez a portál dolog még szervesen. És szerintem részben azon is ment a meccs – és az már itt elkezdődik, ami végig fogja kísérni az Origó történetét –, hogy portál vagy újság? Ebben én mindig a portál fele toltam a stratégiát, Péterék meg valójában mindig az újság felé. A kereső egy jelentős részét Szakadát csinálta, Ungváry Rudolffal dolgoztatott ki egy kulcsszórendszert. A kereső talán előbb is jött ki, még a Tartalomprojekt alatt kihoztuk az Altavizslát szerintem, önállóan. Közben el kellett nevezni, és egy brainstormingon született meg az Altavizsla név.

Valójában ez a fajta gondolkodás folyamatos volt. Megvolt a döntés, ment tovább a projekt amíg a cég föl nem állt. Arra biztosan emlékszem, hogy volt egy végrehajtási terv, amiben 63-szor több szolgáltatást mondtunk, mint amit végül rövidtávon meg tudtunk csinálni, de középtávon a legtöbbet be tudtuk vezetni. Ahogy fogyott az idő, gyakorlatilag kiderült, hogy nem tudjuk előállítani a technikai szolgáltatásokat ilyen rövid határidőre. Az emailt például.

A Freemail a C3-é volt – azt később vettük, és azt már a Vince vette. Tehát mivel nem tudtuk legyártani ezeket a szolgáltatásokat, az egyetlen, amit csinálni tudtunk, hogy vettünk. Elkezdtünk tartalmat leszerződni, a másét. Ment körbe a séta, elsőleg a hírügynökséghez, az MTI-hez, de ezek marha drágák voltak. Versenytársa se nagyon volt, az óriási szerződés volt, de leszerződtük az MTI-t. Mentem a Népszabadsághoz is, a Dombi Gáborral tárgyaltam. Már mondtam ezt a példát, a Népszabadság volt a legolvasottabb napi média. Ráadásul szerintem még emlékeztek is ránk – ez most derült ki pár éve, hogy Vörös T. Károly nem felejtette el, hogy amikor eljöttünk a Narancsból, akkor György Péter odaszervezett minket Eötvös Pállal, aki a Népszabadság főszerkesztője volt, egy az újságírás jövőjéről való beszélgetésre a szerkesztőségbe. Bevonultunk oda négyen a Népszabadság csapatépítésére, aztán elküldtünk mindenkit az anyja valagába, hogy ez nem újságírás, és hogy a független újságírás az nem ilyen. Amikor a digitális tartalmakról tárgyaltunk, biztos nem voltak amúgy se valami happy-k, hogy valaki odamegy és kéreget ilyeneket, de főleg nem látták be ennek a stratégiai jelentőségét, hanem az üzletit nézték. A Népszabadságnak volt évi 8-10 milliárd bevétele szerintem, vagy nem tudom, de hát az is egy nagyon masszív cucc volt, ehhez képest az online bevételek több év távlatában is törpének látszottak. És nem volt internetpretáció, tehát csinálhatunk mi portált, de nem volt internetpretáció. Akkoriban néhány ezres, vagy a legmerészebb tervekben is 10 ezres látogatások voltak.

Dombi Gábor ambicionálta volna az együttműködést?

Dombi nagyon az online meg a digitális fele volt elkötelezve, de mint Népszabadság-pozíció, nem nagyon akarta eladni, mert azt szerette volna, ha a Népszabadság maga csinálja. A Népszabadság meg egyáltalán nem gondolta azt, hogy neki a drága, értékes contentjét el kéne adni „ingyen” a Telekomnak. Az üzleti modellek nem fértek össze. Végül például a Magyar Hírlappal leszerződtünk napi 5 cikkre, úgy emlékszem.

Szerény pénzt fizettetek?

Nem is olyan szerényet, azt kértek, amit akartak.

Nyomtatott napilap partner a Magyar Hírlap volt egyedül?

Arra emlékszem egyedül, szerintem lehetett még. (Nádori Péter talán jobban emlékszik, egy részük az ő kapcsolatain keresztül szerveződött – Simó György utólagos kiegészítése). A Vasárnapi Hírekkel lehet, hogy volt valami deal, mert onnan jöttek a Péterék, ők ott dolgoztak a Pallaginál, amikor eljöttünk a Narancstól. És lehettek más nem politikai típusúak is.

A hetilapok közül?

Hát ők nehezen adnak ilyenkor. Ők aztán még büszkébbek voltak. HVG meg ilyenek, nem is merült fel. De nem is volt semmilyen portáljuk, az volt a jellemző, hogy miért adnák el…

Nem is merült fel, az azt jelenti, hogy meg se kerestétek őket?

Dehogynem. Az utolsó két hónapban elkezdett szólni a riadó, hogy ebből nem lesz tartalom az oldalon, és akkor én szerintem majdnem mindenhova elmentem, vagy elment a Péter, vagy elment más.

Ez nem evidens az előzmények után, hiszen eddig minden arról szólt, hogy az egész Tartalomprojekt viszonylag jól kistafírozva ott van a startpozícióban.

Pénzünk volt, de szervezet és működő operáció még nem, nem tudtuk a tartalmat legyártani.

De újságírókat fizetni is lett volna pénz.

Az nem fért bele az üzleti tervbe, hogy rengeteg újságírót vegyünk fel. (Emellett lassabban is haladtunk a csapatépítéssel, mint terveztük. Ennyi tartalomhoz saját gyártásban a világ összes újságírója sem lett volna elég, az üzleti terv sem bírta volna el – Simó György utólagos kiegészítése).  Elsőre, mert túl sok mindent akartunk egyszerre.  A saját gyártás vs. szerződött tatalom kérdésében egyébként, ha jól emlékszem, sokat vitatkoztunk.

Bocsánat. Én még ott vagyok, hogy bemondja Nádori a száz újságírót.

De azt a legelején mondta, még mielőtt érdemben elkezdtük volna a tervezést. Az üzleti terven ez nem ment át. Plusz kiderült, hogy újságíróból nem lehet ennyit felvenni, mert kell technikus, meg Altavizsla van, meg Üzleti Negyed van, meg nem tudom mi. (Ráadásul estek be hozzánk megkeresések, amiket a MATÁV tartalom”ként jellemzett, és úgy gondolta, majd foglalkozunk vele – Simó György utólagos kiegészítése).  A Tartalomprojekt alatt év közben még a a Friderikusz-produkcióról is tárgyaltam, hogy abba a Telekom szponzorként belépjen. Gőz László is hozott valami projektet, hogy szponzoráljuk. A Telekom elkezdte hozzánk küldeni az ilyen megkereséseket. Még fogalmunk se volt az egészről, hogy ki micsoda, mi hogy van, de óriás potenciál volt benne, a hozzánemértéssel, szervezetlenséggel, mindennel együtt. Össze-vissza vesztettük el az energiát meg az időt. Péterék is baromi lassan csinálták a dolgukat, mert nem tudtak így dolgozni, másfajta szerveződésekhez szocializálódtunk. Kelemen sem volt ilyen, senki nem volt ilyen nagyvállalati muksi. Ezért nagyon lassan haladt a portál fejlesztése. (Hozzáteszem, ők ketten nálam sokkal több gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek a területükön – Simó György utólagos kiegészítése.) És nem is lett volna ennyi újságíró.

„A tartalom mindig hozzám tartozott, de egyre messzebbről néztem rá” – fogalmaztál legutóbb. Mégis az induló szerkesztőségről kérdeznélek. Hány fős volt, kik voltak ott, mire emlékszel? Ki döntött erről? Konzultáltatok-e egymással arról, hogy kit vegyetek fel? Mindannyian újságírók voltatok, tehát valószínűleg ez azért foglalkoztatott téged is.

Igen, de azért a Péter… a Péter nagyon szigorú melós, nem nagyon emlékszem, hogy abba beleszólhattam volna, hogy ki jön ide rovatvezetőnek meg újságírónak. Főleg, hogy az én logikám meg a feladatom is az volt, hogy én voltam a kiadói pozicióban, tehát nekem pénzekről kellett döntenem, hogy mennyit adunk tartalomra, mennyiért veszünk föl, hányan vannak, stb. De egy dologra emlékszem, arra, hogy ülök Kerti Gézával, és három körben dizájnolom a portált, úgyhogy az emberekbe nem, de a végtermékbe mindnyájan belefolytunk. Design, layout, struktúra, így legyen eltéve, úgy legyen eltéve. Akkor még nem láttam a Vincét ilyesmin dolgozni, akitől szintén tanultam valamit, a részletek iránti figyelmet. Ezzel küzdögettünk ott és ebben persze rengeteg feszültség is volt.

Designnal foglalkoztál azelőtt?

Áh. De én újságírással sem foglalkoztam előtte a szó klasszikus értelmében. Dolgoztam négy évig a Narancsnál, csináltam ilyen rovatot, olyat. Ebben az értelemben Péter volt a senior. A Péter hétről hétre összerakott egy komplett lapot. Olvasószerkesztővel, nyomdával, első oldaltól az utolsóig. Viszont ezt nem fogta ennyire szorosan össze. Itt rengeteg új technikai feladvány volt, rengeteg büdzsé, rengeteg egyeztetnivaló. Közben állt fel a cég, az iroda, a szervezet. Ez a része voltam én, tulajdonképpen a producere voltam az Origónak, és látod, én marketinges logikával jövök, ők meg gyártói logikával jönnek. Én azzal, hogy ez legyen az újságban, mert ennek szól, vagy ennyire van pénz, vagy így rakjuk össze. Azt nem mondanám, hogy én nem vagyok par excellence content guy, de annak ellenére, hogy tudok és szeretek is írni, szerkeszteni meg még jobban, inkább az üzleties logikát erőltettem.

És a designban miért merültél el?

Mert fontos és nem volt elég jó. És mert a felhasználói élmény alapvetően múlik rajta, és így mindenfajta marketinges-üzleti logikának fontosabb, mint az újságírónak. Rengeteget ütköztem. Ez így legyen, ez ne így legyen. Ez szar, ez nem jó. De mindeközben azért mi még egy team voltunk, próbáltuk kikupálni ezt a portált, amihez a mai fejemmel azt mondom, még nem értettünk.

A design tehát Kerti, Nádori…

És Pohly. Amikor az volt a kérdés, hogy mit lehet megcsinálni, mindig a Pohlyhoz szaladtunk, a technológia annyira új volt. Én alapvetően úgy működöm, hogy nézem, ki mit csinál a világban, azt lelopom és adaptálom. Nem gondolom, hogy föl kell találni. A többiek talán inkább hittek abban, hogy majd akkor ezt megrajzoljuk úgy, ahogy gondoljuk. Kertiék meg szintén egy induló ügynökség voltak, amit tudtak, elértek, amúgy meg rajzoltak. Nem emlékszem pontosan a részletekre, de azt tudom, hogy például nem volt fehér az Origo háttere. Ezen óriási vita ment. Mindig, később is, mindig minden új portált színesre csinálnak, hogy eltérjen. És három, uszkve hat hónapon belül mindig kifehéríti valaki. Itt én fehérítettem ki a végén. De azt hiszem akkor már konszenzus is volt. Mert rosszul olvasható, barátságtalan a színes háttér. Lehet, hogy több iterációja volt, kijöttünk valamivel, aztán csináltuk, de emlékszem, amikor mondtam a Gézának, hogy cseréld már ki ezt fehérre próbaképp.  Megcsinálta és wow, az egész kinyílt hirtelen.

Ez fizikailag hol történt egyébként?

Ez már a Petőfi Sándor utcában történt, ahol van a régi nagy postaépület, meg van a modern épület. Tudod, az a régi parkolóház. Abba fut bele ez az épület a Petőfi Sándor utcánál. Annak az épületnek az egyik emeletén voltunk, és a Gézával már ott nyomogattuk ezt a végén. Ott helyezték el a szervezetet. Műszakisok, Kelemen, Csoma Péter. Ő is egy kulcsfigura, a rendszergazda volt, és egy fogalom lett, a Csomix, egyrészt azért, mert mindent ő oldott meg, másrészt, mert mindig minden műszaki problémánál az volt, hogy nála van az összes kód, nélküle nem lehet létezni. Közben meg a Szakadát ugye kicsit akadémikusan koncepcionálgatta a maga Üzleti Negyedét, az meg nagyon nem volt újságos, ő az adatbázis felől jött. Értettük sokáig, de aztán egy adott ponton, mondtuk neki: te István, ezt valakinek el kell olvasni. Ebben egy fronton voltunk szerintem a Péterrel. Szóval tök izgalmas volt. Nyilván rengeteg feszkó is volt benne, de hát valójában teljesen szűz területen jártunk, (mert nem egy internet alapú újságot akartunk létrehozni, hanem nemzetközi portálokhoz hasonlítható, bonyolult és ambíciózus szolgáltatásokat – Simó György utólagos kiegészítése.)

Az Internettóhoz képest hogy pozicionáltátok magatokat?

Ott a portál fele mentünk, hogy majd lehet jobban csinálni, meg látványosabban. Az Internetto valamikor eközben, amikor elindultunk, egyszer csak Indexszé válik.

’99. május.

Nagyon sűrű időszak volt. Valamikor novemberben indulunk, és közben valamikor kitör az Internetto-válság.

Erről tudtatok?

Persze, persze. Ők szívták fel magukat, hogy itt van egy bunch of amateurs, hozzájuk képest. Nem is voltunk digitális pionírok, persze Szakadátot nem tudták kilőni, de mi nem voltunk ott korábban (az online média kezdeténél).  A Matáv olyan volt a szemükben, mintha a Pártnak dolgoztunk volna. És ettől marhára idegesek voltak.

Időrendben itt van a helye annak a kérdésnek, hogy a híres-hírhedt tarifavitára te hogy emlékszel. Az Internetto nagy topikja volt. ’98 márciusában megjelent a Fehér Könyv, aminek egyébként Vince Matyi is az egyik szerkesztője volt. Ez a Matávot is bíráló kiadvány nemzetközi összehasonlításban tárgyalta a témát, bemutatta a korabeli magyarországi internet-penetráció helyzetét.

Ez egy folyamatos meccs volt. Később lesz majd a Mindenkinet-díjcsomag, meg az egértemetés, stb. Szerintem mi ekkor még inkább az Internetto véleményével értettünk egyet, és ezeket próbáltuk beletolni abba az anyagba, amit írtunk. Tehát, hogy ez drága, és a Telekom reagálja le, adjon többet, például tartalmat. Vince szerződtetésének sem volt ez akadálya.

Vannak szélsőpontjai ennek a vitának. Az interjúalanyok egyikétől azt is hallottam, hogy a magasan tartott tarifa hátterében pártkorrupció lehetett. A másik karakteres vélemény pedig az, amikor Straub Elek azt mondja, hogy üzleti alapon nem lehetett olcsóbban adni, és ahol volt erre példa, ott e mögött valószínűleg állami támogatás volt.

Abszolút, csak az Elek-féle logika van, semmilyen korrupció nem volt. Az internet a megszületése óta egy utópikus gondolaton alapszik – ironikus, hogy amúgy hadügyminisztériumi fejlesztés volt, majd áttették az egyetemekre. Ezek a korai pionyírok, akik mondjuk az Electronic Frontier Foundation környékén gyűltek össze, ezek az arcok azt a nagyon markáns álláspontot képviselték, amiről a mai napig szól a vita, hogy a universal access, a hozzáférés, stb., az emberiséget szabadabbá, jobbá teszi, ezért ingyen vagy nagyon olcsón kell adni, nem közgazdasági logikák szerint. Ez ment már akkor is, amikor nem volt internet, csak a modemek zümmögtek a két amerikai egyetem között. De ez az egész a cyberpunk tradíción és a hackereken keresztül benne volt a közvéleményben. És én ezzel foglalkoztam, említettem, hogy alternatív médiumokkal akartam foglalkozni. A Pararádiónál azért voltam, a Kevin Mitnick-könyvet azért vettem meg később. Tehát a hacker mítosz, a cyberpunk, az a része érdekes volt, és ez csapott be. Azok, akik nagyon korán ezzel foglalkoztak mindennek a felkent vagy hiteles alternatív szószólói voltak.  Olyanok voltak az interneten, mint mi a Narancsnál az újságírásban.

Tehát volt egy furcsa kettőség, hogy mi amúgy ilyen underground figurának számítottunk a Tilossal, meg a Naranccsal, és közben itt dolgoztunk az ördögnek. Ez egy másik kör volt. Később aztán sokkal több átfedés is lett ebben, de a magyarázat az egyértelműen az, amit Straub mondott.

Mondok egy másik példát, amire jól emlékszem. Amikor én átvettem a T-Com-ot, a vezetékes üzletet, 2000- jó isten tudja hányban, akkor már a médiában, a stratégiákban a broadbrand internetről szólt a távközlés sztorija. Már több százezer broadbrand ügyfél volt, ADSL-ügyfél, kábeltévé ügyfél, kb. 400 ezer. Azért is lettem én a góréja ennek az integrált vállalatnak, mert én voltam az internet guy. Az összesített vezetékes üzletág, az azt hiszem, úgy nézett ki, hogy 120 milliárd forint volt a vezetékes telefon bevétele, és 40 az internetből származó összes bevétel, beleértve azt, aminek egy része vezetékesen át ment, tehát az telefon bevétel volt. És nem is látszott, hogy ez a közeljövőben meg fog fordulni. Mindeközben aki vezetékes telefont használt, azt nem is tekintettük komoly embernek, pedig a lenézett „vonalas telefon” messze több pénzt termelt, mint az internet. Tehát valahogy azt akarom elmondani, hogy iszonyatos erős “ügy” volt az internet mindig, jóval túlmutatott önmagán, az aktuális üzleti súlyán,  vagy a médiában betöltött aktuális szerepén. Ez így volt akkor is, amikor az Origo indult, amikor még az volt a jellemző, hogy az internetről csak kevesen hallottunk. Tehát mi beszéltünk valamiről, hogy megszületett a Kisjézus Ázsiában, mi voltunk a jövőlátók, a Telekom meg kérdezte, hogy: mi van? (De megoldásokat is várt. A Matávnet pedig – és ez jellemzően nem az Origo ügye volt, hanam a hozzáférés-szolgáltató cégé – az ütközőzónájában volt ezeknek a társadalmi-ideológiai vitáknak, árazási kérdéseknek. Mivel az Origo része volt a cégnek, belekeverhető, de emlékeim szerint nem játszott ebben aktív szerepet, sőt inkább távol tartani akarta magát a Matávnet és a Matáv csatáitól. Az Index ezzel szemben aktívan beleállt az internet népének és ügyének érdekképviseletébe – Simó György utólagos kiegészítése).

2000 környékén a mobil még csak épp felpörög, a matávosok épp modernizálják a hálózatukat. Monopol helyzetben vannak, tizenöt-húszezren az óriáscégben. És közgazdászok. Nézik, hogy ennyibe fog kerülni a hálózat, ennyit lehet elkérni érte, vannak rajta ennyien, ennyiszer ennyi, a büdös életbe nem jön ki a matek. Akkoriban azok a hálózati növekedésen alapuló, exponenciális, Freemium meg egyéb üzleti modellek, amik a hálózatos gazdasággal, meg a hálózatos business modellekkel függnek össze, egyáltalán nem voltak elfogadottak, sokszor meggyőzőek sem. Tehát hogy a penetráció meg a reach számít, hogy minél gyorsabban minél több embert érj el, aztán majd lesz pénz, ne most aggódj rajta – ez eladhatatlan volt a Telekomban. És az internetes fogyasztás mai szintjét kevesen látták előre.

Straubnak le kellett tenni az előterjesztést, hogy csillió arany forintért internethálózatot kell építsenek, és ez térüljön meg. A világ meg számon kérte az utópiát, hogy adjanak olyan árakat, amik aztán viszont az űrbe kitolják a megtérülését ennek a dolognak. Nekik intézményesen ez kevésbé volt közügy, nekik ez egy technológia volt, amin szolgáltatást nyújtottak. Mi ezen nagyon sokat igyekeztünk alakítani, hogy megértsék az internet hosszútávú jelentőségét, és ezt fontos indoklásnak tekintettük, hogy miért is dolgozunk a Telekomnak. Elek, akivel a mai napig együtt dolgozom, ismerem az ő logikáját, értette és fontosnak tartotta, de nálam gyakorlatiasabb menedzser, sose volt olyan misszionárius, mint én.

A Telekom mint az internet vámszedője mítosz ekkor épült be a köztudatba erősen, ez a mai napig hat. Mivel a hálózat tulajdonlásában domináns szerepet játszik, ez érthető is. Most, amikor voltak a Sálingék távozása körüli botrányok, vagy kicsit később, amikor három felsővezetőt kivezettek az épületből, vissza tudod követni a cikkeket, alig volt bennük megemlítve Chris Mattheisen, a CEO a nevén nevezve, nem ő jelent meg a nyilvánosságban. Ez azért van, mert nagyon erős a Bodokyék meg az Uj Péterék által, az internet és az Index által fölépített sátánimidzs – amivel aztán persze már ők is kibékültek, pacsi-pacsiban vagyunk –, de olyan erős, hogy a Telekom a sátán brandje, hogy ez az első számú vezető személyénél erősebb médiaidentitás. Minden normális helyen ilyenkor egy nagyvállalatnál a vezetőt szokták pellengérre állítani. Straub idejében is így volt, de Eleket személyesen elfogadták, mert egy úriember, nem találtak rajta fogást, közben meg a Telekomot ütötték. Chris Mattheisen ehhez képest egy low-profile brandet tart fenn, ami egy ilyen botrány kapcsán nem jelenik meg, ami szokatlan. A MOL-nál az MVM-nél, vagy bárhol, azonnal ott van a CEO neve, és az ő nevéhez kötik az ügyeket, rajta keresztül jelenítik meg az intézményt. De ez az „egypárti, monopol, Posta”, mindez a beégett frusztráció, ami az ilyen egy intézményről szól, az rajta van a Telekomon és a Telekom sokszor nem tudott ebből jót lépni, akármennyit is költött progresszióra, mondjuk az Origo vagy az internet kapcsán. Nota bene sokszor nem is olyan nagyon iparkodott, megtette azt, hogy progresszíven elkezdett progresszív embereket odagyűjteni a tartalomhoz, de magasan tartotta az árakat, és egy nehézkes szervezet volt. Amit az Index, meg az Internetto csinált, annak volt hatása, mert nagyon erős nyomást tett a Telekomra, hogy menjen lefele az árakkal, és terjessze az internetet. Tehát konfliktus nélkül ez nem ment volna, föl tudták gyorsítani azt a közgazdasági racionalitást, ami amúgy is levitte volna az árakat. Ennek a nyomásnak nagy ereje volt, de nem volt ebben semmi politika.

Az Origo alapításánál is az egyik legfontosabb dilemma az volt, hogy lehet-e ennek a Telekomnak, amelyiknek most itt tapogatjuk az imidzsét, hogy lehet-e ennek egy független médiumot csinálni? Hogy lehet az, hogy a Simó, a Nádori meg a Weyer a Washington Post meg a New York Times újságírói etikája alapján ennek az izének csinálnak újságot? És ez valójában egy koncepcionális feszkó volt és jelen volt a portál-vitában is. Mert nem logikus. Az, ami Sálingékkal történt, beépített konfliktus volt az Origóban, ami a tulajdonosi struktúrából következett, ugyanakkor minden várakozásom ellenére, 1997 és 2014 között soha föl nem merült. Részben azért, mert Straub Elek és a többiek is nagyon vigyáztak erre, aztán talán mert én voltam az az ütköző, aki a média felé is érzékeny volt, meg a Telekom fele is. A portál vezetése pedig, Péter és Balázs rendkívül öntudatosak voltak mindig. A politika sem volt ilyen arrogáns állat, hogy rászállt volna a Telekomra, az pedig elég intelligens volt ahhoz, hogy nem akart PR-cikkeket íratni magáról. És ezért tizennégy-tizenöt évig az Origo egy valóban elkötelezetlen médiumként tudott működni, annak ellenére, hogy a tulajdonosi struktúrája végig egy kockázati elem volt. Hozzáteszem, hogy amikor a New York Times tőzsdére ment, az egy ugyanolyan beépített konfliktus volt, mert a tőzsdébe menéssel ráengedte a tőzsde profit és növekedési ráta nyomását egy szerkesztőségre, mégis tudta kezelni. Egy tulajdonosi struktúra önmagában mindig ilyen, az ellensúlyt a szerkesztőségi chartában kell képviselni, és abból soha nem volt semmilyen vita, hogy a Balázsék által megírt legortodoxabb szerkesztőségi függetlenségi chartákat én mindig egy az egyben hagytam jóvá, tehát ez a szűrő, ez mindig működött. Ez most borult csak fel ott, az utolsó másfél évben.

Tehát volt egy ilyen írásos krédó?

Aha. Mindig írtak.

És ez melléklete volt a munkaszerződéseknek?

Hogyan használták, azt már nem tudom. De miután a főszerkesztők sokkal kényesebbek voltak rá, mint a dolgozók, ezért talán nem volt éles helyzetben nagyon használva, mert ez olyankor lenne használva, amikor valaki hivatkozik rá. De itt tényleg az van, hogy ez a fejétől volt hajtva. Én a mai napig idegbajt kapok a magyar újságírás állapotától, a Balázs ma is a Főszerkesztők Fórumának vezetője, Nádori a Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke volt. Ez nekünk ilyen belövésünk. Hogy milyen eredménnyel, hát azt meg kell nézni, semmilyennel. De hogy ennek a retorikája mondjuk az Origóban meg volt építve mindig, az tutkó fix. Az első perctől kezdve, ez tárgya volt a beszélgetéseinknek. A Matyi egy nyilván sokkal rutinosabb meg pragmatikus alapon, de ugyanez a zsáner volt. MTI-sként, bár akkor még nem volt MTI-s, de HVG-sként is. Ez egy szépen végigbeszélt, képviselt és tiszteletben tartott elem volt. Aminek majdhogynem semmilyen értelme nem lesz majd később, amikor kiderül, hogy ha e mellé egy unalmas újságot csinálsz, akkor lószart se ér. Én mindig nagyon büszke voltam rá, hogy amikor az Origo a Telekomról írt, akkor a Balázsék (Balázst mondok, mert olyan sokat dolgoztam vele később, de ez itt még évekig a Nádori, csak ők aztán egy szimbiózist hoztak létre az Origo kapcsán, egyszer a Péter visszahozta a Balázst, aztán a Balázs visszahozta a Pétert) mindig odaírták, hogy az Origó kiadója a Magyar Telekom, ami egy szimbolikus elem, az átláthatóságot fejezi ki. Magyarországon senki le nem szarja, az amerikai újságírásban viszont ez egy fontos szimbolikus elem. Nekem is az.

Ez az egész valójában azért is fontos dolog mégis, mert eközben az Origo üzleti teljesítménye részben visszavezethető arra az újságírószakmai dogmatizmusra, amit ők képviseltek. Miközben ez a minőségi újságírás koncepció szép volt, de valójában az Origo korai szakaszában drága újságíró-üzem volt. Én pedig nem eléggé erőszakos, konzervatív üzleti logikák alapján  rossz vezetője voltam, ha onnan nézzük, hogy nem volt nyereséges. Legyünk teljesen függetlenek, oké, de nem vagyunk önfenntartóak, tehát üzletileg meg egyébként, tartson el minket a tulajdonos. Ez egy állandó konfliktus volt. Másrészt a Telekom ezt bőven elbírta, az Origo által létrehozott értékek ezt ellensúlyozták. (És az is igaz, hogy a veszteség másik összetevője – már az Origo érettebb szakaszában – a Telekom ambíciója volt, az új üzleti területek, tévé-videó, felvásárlások költségei is az Origót terhelték – Simó György utólagos kiegészítése).

Az interjúnkban Balázs azt mondja: voltak olyan, a telekomos háttérből adódó ballasztok, műszaki, minőségbiztosítási területen, stb., olyan „kényszerfejlesztések”, amelyek annyira megterhelték a büdzsét, hogy ha mindezt levonhatták volna, akkor szerinte nyereséges lett volna a cég.

Ebben nagyon sok igazság van, de azért itt nagyságrenddel nagyobb veszteségek is voltak. Az arányok azért számítanak. Szerintem abban igazam van, hogy az Origo drága üzem volt a tiszta tartalomgyártás oltárán, és nem volt hatékony üzem. Neki pedig igaza van abban, hogy drága környezetben működött, drágábban szereztek be. Teljesen versenyképtelen pl. az  Origo bérekben, bármilyen más magyar médiummal szemben, hiszen a legtöbb magyar médiumnál szerződésesek, KATÁ-sok, sőt ahogy egyre kisebbek, még ennél is szürkébb fizetési megoldások vannak. Az Origónál pedig mindenki teljes foglalkoztatásban, járulékokkal terhelt fizetéssel volt. Máshol ugyanaz az ember ugyanannyit keresett volna, csak nem kapott volna nyugdíjjárulékot, fű alatt kapta volna meg a pénzét. A cég költsége kétszer annyiba került az Origónál, mint egy nem ilyen transzparenciával működő cégnél. És mindig, amikor nyereséges lett volna, akkor rátettük az Origó Rt-re a TV-fejlesztést, a nem tudom mit, mindig voltak kötelező gyakorlatok. Tehát igaza volt a Balázsnak abban, hogy ez volt, de ettől még szerintem nekem is igazam van, mert láttam mást is, dolgoztam a sanomásokkal például. Az Origo nem metrikák, nem pénzügyi eredmény, nem monetizációs logika alapján vezetett szervezet volt.

Milyen kísérletek voltak a nyereségesség elérésére?

Ez akkor kezdett igazán drámai lenni, amikor az Origo is milliárdos bevételeket tudott produkálni, tehát amikor az online médium átjött. Addig igazából beszéltünk róla, és nekünk mindig fontos volt, de a növekedés és a piaci elsőség ennél sokkal fontosabb volt. Egy 300 milliós árbevételű vállalkozás, abban a Telekomban, aminek az összbevétele 600 milliárd forint volt, senkit nem érdekelt. A T-Online eredménye érdekelt mindenkit. Attól kezdve, hogy igazán vezérigazgató leszek, de mindenképpen 2000-től tíz évig, nekem az a fő dolgom, hogy 100 ezer vagy 300 ezer broadband hozzáférés van. Tehát hogy mennyivel nő az internet-hozzáférés, és az Origo e mögött, ilyen értelemben, egy kisebb tétel volt.

Igazából kicsit mindig sántított az érvelés. Mindig azt mondtuk, hogy azért kell az Origo, hogy az embereknek legyen kedve a hozzáféréshez. Hm? És akkor, ha nem az Origo, akkor majd megcsinálja a Springer meg az Index. Ez a szinergia-ügy mindig ment a Telekomnál, és többé-kevésbé úgy, hogy a Telekom békén hagyta az Origót, az origósok meg mindig origósok voltak és mindig idegenkedtek a Telekomtól. Valójában az origós újságírók identitása szép lassan az indexes újságírók identitásához hasonult, és ez egy állandó beépített konfliktus volt, ami sok mindent eredményezett, de leginkább azt eredményezte, hogy nagyon nehéz volt a vállalati kultúrákat összeegyeztetni. Tehát az Origo – okkal vagy ok nélkül, ez most mindegy – egy kicsit mindig elzárkózott a vállalat egészétől, mindig külön identitás voltak, noha nem voltak külön vállalat sokáig.  Önálló Origo Rt. csak nagyon későn lesz, akkor, amikor a T-Online-t visszavisszük a vezetékesbe, de addig ez az Axelero, Matávnet, T-Online vállalat volt, aminek egy ez igazgatósága.

Sose volt sikeresen megoldva, hogy az Origónak egy olyan médiaérzékeny üzleti vezetője legyen, aki olyan, mint egy médiavállalat vezetője, vagyis alapvetően profitorientált. Talán Vaszily volt ez első ilyen, én nem tudtam ilyet találni. Valószínűleg, mert bennem is volt egy ilyen kettősség evvel kapcsolatban. A Sanomát mindig ilyen emberek vezették, megmérik, nyereséges, nem nyereséges. Az RTL-t, TV2-t mindig ilyen emberek vezették. Itt az Indexet meg az Origót nem ilyen emberek vezették, csak az Index egy tök független cég volt, ezért nagyon szabadon bánhatott a költségekkel meg a megoldásokkal, ezért tudott az Index jó években 1-200 millió forint nyereséget elérni. Az Origo is tudott volna ilyet csinálni, ha egy kicsit összeszedi magát, ha sokkal motiváltabbak vagyunk mindnyájan erre, de ennél sokkal többet nem. Tehát olyat, mint mondjuk a Central Media most, hogy masszív content üzem, aminek az a dolga, hogy nyereséget termeljen, és ezért, ha kell, akkor Füles Magazint ad ki, idáig sose tudott eljutni az Origo, mert mindig high-intellectuel, high-political újságírók vezették. Ez nagyon furcsa dolog, de jellemző, hogy Sálingék távozása óta az Origónak, úgy hallom, nem esett vissza a nézettsége, egyáltalán. Tehát a morális világvége az nem korrelál az üzletivel ebben a dologban. Sajnos, teszem hozzá.

Nem voltak formalizált fórumai annak, hogy beszéljetek egymással?

Dehogynem, voltak. De hát ők az én helyzetemhez képest inkább passzív ellenállásban voltak. Mondjuk én sem nem igazán emlékeztettem a mai önmagamra ebben a helyzetben. Minden évben tartottam egy évnyitót az egész Telekomnak, az egész T-Online-nak. Háromnegyed részt a hozzáférési üzletág, tök másik nyelven beszélő emberek, és az Origónak is mindig kitűztünk célokat, ott meg ugye az újságíró társaság hallgatta többnyire idegenkedve ezt a corporate szöveget, ami nekik idegen volt  Én készség szinten mozgok a két nyelv között, de ott azt hiszem nem tudtam elég harmonikusan összeegyeztetni a kettőt. De ez nem jelenti azt, hogy igazság- vagy helyességkeresési értelemben ne tudnék tökéletesen azonosulni egy vállalat értékrendjével. Az a dolgom, hogy nyereséges legyek, működjek, visszategyek, fejlesszek, jó termékeket csináljak. Így együtt. Minthogy azzal is, hogy egyébként politikailag független újságírók mit tudnak csinálni, vagy azzal is, hogy egy médiakiadó vállalat a 21. században az már nem tud a tisztaszívű politikai újságírásból felépített identitással működni. Én ezekben rugalmasan közlekedem, a szerkesztőség  meg beletette magát ebbe a szigetpozícióba. Volt sok sikerük, nekik is és nekem is fontos volt a piacvezető pozíció, a minőség, csináltak egy jó minőségű terméket – de drágábban, mint az üzletileg eredményes lett volna. Voltak természetesen viták, az Origo vezetője egyébként mindig ott ült a menedzsmentben, tehát része volt a rendszernek…

A főszerkesztő is vagy csak a tartalomigazgató?

A tartalomigazgató. A főszerkesztő pedig élt azzal a szabadsággal mindig, hogy ezt neki nem kellett. Én most folyamatosan mondom a magamét, de valójában nem azt állítom, hogy nekem volt igazam, hanem, hogy ez egy ilyen hol hangos, hol csendes, hol passzív identitásbeli feszültség volt végig. Ez a dolog együtt élt, működött, de identikusan egymásnak feszült. Amikor Nádori Péter elment, akkor azt mondta nekem, hogy elmegyek, mielőtt összeveszünk. Mert hogy én nyilván ilyen neofita buzgalommal képviseltem akkor még egy vállalati logikát, öltönyben jártam, nyilván túlreagáltam egy csomó mindent abból a szerepből. Ők meg nagyon ellenálltak ennek a dolognak, és akkor elkezdtünk elhallgatni. Ezek korábban nagyon intenzív baráti viszonyok voltak. Akkor ő fölállt, okosan döntött, mielőtt a barátságunk rámegy, elmegy, mondta.

Tartalmilag fel tudsz idézni ilyen konfliktust, hogy min koccantatok?

Számomra absztrakciókká párolódtak ezek, de majdnem mindig a portálkoncepción, stíluson, tematikán. Milyen hosszú cikkeket írjanak, milyen legyen a címlap, tehát én a portál-logikát erőltettem.  

Mi nem tetszett?

Túlírták, újságírós volt, kevés anyagot tettek föl, mindig más. Miért foglalják el a képernyőnek ekkora részét, amikor öt hírbe, ekkorába el lehet tenni? Szerintem nagyon sokáig igazam volt, aztán belemerevedtem ebbe és nem vettem észre, hogy megváltozott a koncept, és az online újságírás és az online napilap az már egy elég erős és felnőtt műfaj ahhoz, hogy újra elkezdjen érdekes, izgalmas felületté válni, tehát amin a médiatartalom dominál. Én azt akartam, hogy nagyon gyűjtőoldalként, portálként, egy vagy két képernyő scrollal mutassuk be a keresőt, a funkciókat, az alkalmazásokat, a freemailt, az iwiw-et, mindent, és ez egy nyitóoldal legyen. És legyenek rajta amúgy hírek is. Ők meg mindig: lead, cikk, kiskép. És akkor ezeknek a méretein ment leginkább a vita. Azt, hogy mit írnak, abba én sose szóltam bele.

A kísérő portálfunkciókat marginalizálták volna, tehát a…

Az arányokban biztos, hogy én ezeket nyomtam, hogy ez egy service center is legyen, ez ennek a vállalatnak a portálja, és nem egy önálló, napilapszerű újság, ők meg szerintem mindig egy kicsit fölsúlyozták a politikai híreket. A másik meg, hogy én unalmasnak tartottam az Origót, Nem én tartottam annak, sokan unalmasnak tartották egy időben, ez később változott. Dühített, hogy narancsos újságírók hogy tudnak ilyen merev újságot csinálni. Amikor a mi tíz ujjunkba az volt benne, hogy semmiből is olyan szövegeket írunk, amik önmagunkban élvezetesek. Persze a másik oldalon pont én voltam a Telekom-stílus miatt a személytelenség, a neutralitás egyik megrendelője. Furcsa ellentmondás. És az Index meg élt ezekkel a belső nehézségeinkkel.  És nagyon sokáig persze lenéztük őket, ment ez a kognitív disszonancia, meg a motiváló versengés. Az Origo egy alternatíva volt, tök más emberek olvasták. A hírújságot megverte az Index többször, és Balázsékat ez gondolom idegesítette, engem meg nem érdekelt. Azt mondtam, hogy gyerekek, megvettük a Freemailt, megvettük az iWiwet, megvettünk mindig minden tartalmat, hogy mi legyünk a piacvezetők. Ez az Origo – a hír csak egy része.

Ők meg versenyeztek abban, hogy ki a hírrovatokban a jobb. És a hírrovatok nagyon sokáig erősen kisebbségi részt jelentettek a látogatottságban. Egyszer csak volt egy pont, amikor ez elkezdett megváltozni, és akkor addigra én már azért mindennel foglalkoztam, már Telekom felsővezető voltam. Nem éreztem ezt már jól.  És emlékszem, az meg is maradt, hogy akkor már meg se mutatták az új címlapot. Addig azért ez tíz évig, nyolc évig ez nem így volt. Jóváhagyás, utolsó pillanat. (Ezért aztán, amiket mondok, az Origó történetének csak egy szakaszára igaz, a késői korszakban már csak nagyon áttételes a tudásom – Simó György utólagos kiegészítése).

Re-design milyen gyakran volt az Origo életében?

Kétévente, másfél évente. Aztán egyszer csak fogták, az már a Balázs volt, és lekövették az Index újságstílusát. Nem alternatívát hoztak, hanem utánamentek az Indexnek. Ennek a képes, hangos, sokféle, tehát a bulvaroiddá váló, de alapvetően, újságcímlapos stílusnak.  És azt hiszem, azt jól tették. Akkor már nem is szóltam semmit, mert addigra ugye a Yahoo se volt a Yahoo, túlnőtt a web ezen a portálos megjelenésen, de az első időszak erről szólt, hogy portál vs. újság. Engem mindig a szolgáltatások és a tartalom egysége izgatott, hány újságíró van és hány más.

Nem voltunk szerintem generikus és organikus online content fejlesztők. Nem volt online innovátor az újság, és ez idegesített. Nem mi találtuk ki, hogy a blogokat be kell tenni, az Index találta ki. Nem is vettük észre elég korán a blogokat, én is nagy mellénnyel nyilatkoztam, hogy a blog az egy marhaság. Mai napig meg lehet találni az interneten, ahogy elmagyarázom, hogy a blog mekkora hülyeség. Az Index meg ezeket sokkal természetesebben pörgette. Ahogy ma is pörgeti a 444.  Nem voltunk az online médiában műfajteremtők és ez zavart. Ez talán fontos konfliktus volt. Felemás sikernek gondolom az Origót. Most látod, hogy mennyiért fogják eladni. Ennél érhetne többet. A végén nagyon meghurcolták. Mi ráültünk ugyan a múltunkkal, de azért átadtunk egy olyan Origót, ami toronymagasan dominálta az online médiapiacot. Ha megnézel egy Origo-statisztikát, látszik, hogy milyen látogatottsági fölényt adott el az utóbbi öt-hat évben. Tehát azóta, hogy az Origo és az egész telekomos kontextusa teljesen megbomlott és kikerültek a médiaemberek a Telekom menedzsmentből. Az Origo mára ugyanakkora lett, mint az Index, pedig volt, hogy kétszer akkora volt látogatottságban. Mi erre optimalizáltunk, hogy az Origo legyen mindig kimagaslóan a legnagyobb. Mert az több forgalmat visz az internetre… Nem monetizáltunk, hanem növekedtünk. Ebben egy sikeres cucc volt. Ami azóta zajlik, elvesztette ezt a nagyságrendi előnyét, nyereségesebb nem lett, az identitása meg fejre állt. Mindaz ami addig plusz érték volt, azt meg nem sikerült megőrizni. Tehát ilyen értelemben ez nem egy jó sztori, ha az egészet nézem.

Az nem volt napirenden soha, hogy más elemmel bővüljön ez a médiaportfólió?

Azért mi mindig vásároltunk. Csak mindig az Origo alá vásároltunk. Megvettük az iWiw-et. Megvettük a Freemailt, ezek akkor csillagászati árak voltak ám. A Vince vette meg a Freemailt. Mondtuk: legyen. És később kábeltelevíziótól, mobiltartalmon át IPTV-s tartalomig mindennel foglalkoztunk.

Ezekre az összegekre emlékszel?

Hát, most van a fejemben egy összeg, de azt nem merem állítani, hogy biztosan ennyi volt. Úgy volt, hogy a Freemailt megvesszük 18-20 millióért, aztán 35-ért vettük meg talán, hogy még azt is megéri. A Freemail volt az, ami nélkül az Origo soha nem lett volna első. Ebben mindig ott van a Freemail, meg ott van az iWiw, pedig azt nem is mértük ebbe. Az iWiw-et 1 milliárdért vettük meg, akkor mindenki itt hisztizett, hogy milyen sok, de simán visszahozta az árát egyébként, mert 300-500 millió forint hirdetési árbevételt csinált egy évben.

Mindenki azt hiszi, hogy a Facebook megverte az iWiw-et, de ezt akkor is gondolták, amikor a Facebookon volt 600 ezer ember vagy 1 millió max, az iWiw-en meg 4,5 millió. Az, hogy azt a Telekom a végén becsukta, számomra óriási dráma. Én is elszúrtam, hogy betettem az Origo alá, pedig az lett volna a helyes lépés, amit velünk megcsinált a Telekom, hogy spin-off-ként, külön cégként hagyja növekedni.  Nem lett volna szabad az iWiw-et berakni az Origo alá. Nem tudtak vele mit csinálni. Az én dolgom lett volna, hogy önálló vállalatot gründoljak az iWiwnek,  csak akkor az megint egy önálló entitás, ami évekig veszteséges lett volna. Amikor meg eljöttem, akkor meg ugyanígy folytatódott, pedig 4,5 millió ember volt rajta. Én még elmentem a Vaszilyhez később, amikor már nem dolgoztam ott, hogy csináljunk belőle e-commerce-szolgáltatást. Csak az adatbázist vigyük át egy e-commerce-platformra, csináljuk egy Vaterává. Lehetett volna még kezdeni vele valamit. Az iWiw nem az árát nem hozta vissza, hanem a potenciáját nem futtattuk ki. A Facebook így is, úgy is megverte volna. De hogy maga a dolog más néven, máshogy megtalálhatta volna a helyét, abba ma is hiszek.

A legszebb az a Startlap volt. Nagyon az elején, emlékszem, ott ül a két alapító nálam a Petőfi Sándor utcában és végül is nemet mondunk az akvizícióra.  A Startlap az identikus ellenkezője volt az Origónak. Két ember csinált az Origóval és az Indexszel versenyképes forgalmat. Ez a különbség a Sanoma média meg az Origo média között. Azt meg kellett volna venni. Emlékszem azt mondtam, nem vehetünk meg mindent, emberek. Nem vásárolhatunk föl mindenkit. Mi. Bagóért vettük volna meg. Tehát a mai agyammal, egy befektetői, kockázatelemzői aggyal azt mondom, azonnal meg kellett volna venni, de ezt benéztük.

Miért mondtál le róla?

Most megint egy újabb tranzakció? Nem is láttam bele, nem is értettem a modelljét, rengeteg volt már így is az asztalunkon.  Egyébként az rám is igaz, hogy a nem analóg módon a médiából levezethető logikákat én se értettem meg elég gyorsan. Valószínűleg jobban meg akartam érteni, mint az újságírással foglalkozók, de én se értettem eléggé. Gyanúsan egyszerű volt. Elsőre tiltakoztam ellene, ahogy a blogok ellen is, tehát nem láttam meg benne, hogy mit tud. Mint alternatív médium. Ehhez képest soknak is tűnt talán, amit kérnek. Két ember, ezzel mit tudok csinálni, nyilván ez nem maradt két ember. Ma már startupokkal foglalkozva ahhoz vagyok szokva, hogy ketten leülünk egy üzletet megérteni, és megértem. Akkor nem, akkor ahhoz voltam szokva, hogy a vállalat az biztos mindig legalább 10 ezer ember, és ha nem, akkor ezer, ilyen képeim voltak a dolgokról. Nem tudom már fölidézni, de az biztos, hogy a túlterheltség miatt is, meg hogy nem voltam elég érzékeny és affinis rá, nem vettük meg.

A perszonalizációval, az Origo.sk-val kapcsolatos vitára, hogy emlékszel?

Eléggé az elején volt, mert miközben csináltuk, a Yahoo! kijött ezzel a verzióval. Egy analóg, merev gondolkodás mindig azt mondja, hogy az internet az interaktív, az internetes újság majd ebben fog különbözni. Sose találtuk ki, hogy valójában miben fog különbözi, tehát nem tudtad kitalálni a Facebook-ot vagy a blogokat. De az, hogy majd perszonalizálni lehet, ez meg a targetált hirdetés volt a két buzzword. Beszélt róla mindenki, aztán a Google megcsinálta a targetált hirdetést, és azóta tudjuk, milyen. És tényleg olyan, amilyennek mondták. A perszonalizáció volt a másik ilyen buzzword, és a Yahoo csinált is egy ilyen dobozos verziót. Mi az állandó fejlesztési kényszerünkkel azt gondoltuk, ez lesz majd a portálnak az a feature-e, amivel megveri az Indexet meg a hagyományos újságot. Tehát most ellépünk mindenkitől. Ebbe nagyon belementünk, Pohly csinálta, úgy emlékszem, mert ezeket mindig ő csinálta, és tulajdonképpen lekoppintottuk a Yahoo dobozait, ha jól emlékszem. Aztán ez egy olyan trendnek bizonyult, ami nem maradt tartós az interneten. Egy idő után a Yahoo! is kivezette. Én használtam egy ideig a Yahoo-n a személyre szabott oldalt, valójában baromira nem kellett. Nagyon konzervatív is tud lenni a médiafogyasztás pszichológiája.

De ez mit jelentett? Hogy akkor, amikor elindul ez az Origo.sk, akkor ez egy párhuzamos felület volt, vagy ez volt az Origo?

Nem, ez párhuzamos felület volt. Sose váltotta le a címoldalt, de fel volt ajánlva nyitóoldalnak az origo.sk. Az Altavizsla induló oldala, a Freemail induló oldala, az Origo.sk induló oldala, ettől volt portál a portál. A kérdés az volt, hogy ezeket, hogy rakom össze egy normális, józan user interface-be. És ezeknek az érdekeltségi rendszere sokáig különböző volt, mert aki csinálta, annak más volt az agymenése, mint az egésznek. Nem egységes logika alapján mentek a dolgok. Akkor ezeken mentek a versengések, de ez egy önálló cucc volt, kitettük, mértük, aztán egy idő után nyilván le kellett venni, mert nem működött. De ez pont arról szólt, hogy itt nem kellenek feltétlenül jó újságírók, hanem egy technika generál tartalmat. Ennél egyszerűbb volt a Startlap, azt túl primitívnek tartottuk. Ez az Origo.sk viszont szofisztikáltabb megoldásnak tűnt: drágább volt, több időt lehetett rá elbaszni, és nem kellett az embereknek. De ez normális. Ezek az útkeresések, ezek normálisak.

Mi lett az Üzleti Negyeddel?

Kérdezted korábban az Origo nevet is. Az egy jópofa cucc volt. Volt ott valami csaj. Ja, nem, az az Altavizslánál volt. Kitalálta Bodó az Altavizsla nevet, de nem védettük le a domaint. Volt egy csaj, aki ilyen amerikás volt, és nyilván emiatt sokkal tudatosabb, valahogy megtudta és levédette. Ennyire amatőrök voltunk ott az elején. De azért amikor el kellett számolni a Telekomnak, hogy kitaláltuk az Altavizsla nevet, ami milyen vicces, hiszen Altavista, de mentjük a domaint, mert azt ellopták előlünk, az elég kínos volt. És akkor csak kiperelni tudtuk azt a nőt, vagy azt valahogy talán meg tudtuk még fogni, de lehet, hogy kapott valamit, nem tudom. Bodót kellene megkérdezni, ő jobban emlékszik rá. És aztán ugyanez ismétlődött meg nagyban. Kitaláltuk az Origo nevet, amiről még csináltattunk is kutatást, és jó névnek tűnt. T0eljesen szabályos brainstorming volt. Akkor legyen ez, kinek van ilyen neve? Hát van tíz ugyanilyen név, mondták a jogászok, de ebben a kategóriában, amiben mi vagyunk, ebben levédethető. Ezek szellemi védjegyek, a kereskedelem az más, mint az építészet. És akkor külön védetheted le, ezért van Origo néven egy csomó vállalkozás. Volt egy bejegyzett védjegykérelmünk, tehát volt az Origo mögött jogi védettség, de az nem volt akkora, hogy az Origo Ingatlan nevű DunaHolding cég ne támadjon be minket azzal, hogy mi bitorlók vagyunk. Ezt az mozgatta, hogy a Telekomot nagy jó perelni, tudod. Amit viszont mi nem tudtunk, hogy hiába van jogi védettségünk, ha már mi vagyunk a piacvezető márka, akkor ez nekünk nagyon ciki. Hiába mondod, mert nem ezen múlik ma az érték, hogy elveszik-e vagy nem, hanem, hogy egyáltalán sározzák-e a brandet. Volt egy bírósági ítélet, ami az Origo név levételére kötelezett, nem használhattuk a nevet, miközben akkor már két éve mentünk, tehát piacvezetők voltunk. Az mondjuk vicces volt. Nem mesélték ezt a sztorit? Azt hiszem, hogy a Duna Holdingé volt az Origo Ingatlan, ők pereltek, százmilliós vagy másfél milliárdos nagyságrendű volt a kár, amire ők két év múltán állítólag ráébredtek. Jött a bírósági ítélet. Mit csináljunk? Úgy emlékszem, hogy én találtam ki, de ez mindegy, hogy akkor tegyünk ki pontokat. Mit csinálsz, amikor nem használhatod a nevet az újságírásban? Kipontozod, ugye? Tegyünk ki ötöt és írjuk alá, hogy ötcsillagos portál. És akkor egy-két hétig, egy hónapig, nem tudom meddig bohóckodtunk, az Origo így jelent meg. Addigra már erős volt a márkánk.

Hogy született meg a kapcsos zárójel, ami sokáig az Origo logójának eleme volt?

Ha a kapcsos zárójel közé teszünk bármit, az az Origo.

Már az indulásnál megvolt?

Vagy valamivel később. Ezt Kertiék csinálták, ha jól emlékszem. Sajnos mindig következetlen volt a használata. Én nagyon szerettem, mert bármilyen rovatot, bármit csinálhattunk, így írhattuk. De lehet, hogy ezt Erdélyi Zsolték hozták be, tehát ügynökségi javaslat volt. Nagyon szerettem, mert bármit betettél közé, azzal odakötötted magadhoz.

Végül marha nagy pénzt fizettünk az Origo névért. Ilyenekben a Telekom mindig nagyvonalú volt. Az Origo számára is ki tudom mutatni millió ponton azt a nagyvonalúságot, azt az erőt, amit a Telekom jelentett. Legalább ne fikázzuk, legyünk már egy kicsit lojálisak.  Azért elképesztő mekkora dolgokat csinálhattunk, milyen költséggel. Megvehettük a Digitaltól a Search Engine-t, az Altavizslát. Olyan erőforrásokkal dolgoztunk, amire joggal voltak az internettósok meg az indexesek kibukva. Az elején. Aztán később már ez nem így volt.

Az Üzleti Negyed sztorija? Az is a baromi drága, eredményt nem hozó projektek közé tartozik?

Igen. Az Szakadát világa volt, úgy emlékszem sokat ütköztünk, hogy ez hogy nézzen ki, hogy ne nézzen ki. De miután végig megvolt a felhatalmazás rá, hogy önálló projektként csináljuk, elindult. Sose tudott igazán lábra állni és a végén belandolt mint az Origo  gazdasági rovata. De a legtöbb ilyen, a Vizsla, a Freemail, ezek mind önálló projektek voltak, és a végén belandoltak, mint az Origo részei. Az Origo vezetője sosem programozó, adatbázis-fejlesztő, web-fejlesztő volt, mindig médiaember volt, de azért ezeknek is itt lett helye. A Negyed először nem egy üzleti újság volt, hanem egy mega ambíciójú valami, olyan mint az Origo is, egy mega ambíciójú üzleti adatbázis és információs tótumfaktum. De hát ehhez önmagában száz ember kellett volna. Nagyon szolgáltatásérzékeny volt, de ezeket a szolgáltatásokat sokkal könnyebben csinálták meg niche szolgáltatásokként mások. De azért utólag visszagondolva ott a szolgáltatás felől, és nem az üzleti újságírás felől mentünk, ez volt a lényege. Más üzleti modelleket is kísérleteztünk ki ott, előfizetéses modellel is dolgoztunk. Keresgéltük, de nem találtuk meg. Egyetlen csapat nem képes erre. Ez a Telekom egóból jött nekünk, hogy mi majd mindenhol, a webes tartalom minden területén letesszük a piacvezetőt. Ez nem ment. Szakinak erről lehet majd más sztorija, Seres Szilvia csinált interjúkat, és abban beszélt sokat erről. Ott még nagyobbat ütközött az üzleti meg a szerkesztői csapat. Türelmetlenebbek is voltunk. Vince Matyi, úgy emlékszem abban aktív volt nagyon. Az Origo redesignjába is belenyúlt egyszer és az jót tett neki. Az Üzleti Negyedet, talán a HVG-s háttér miatt, nem tudom, szerintem ő az első évben sokkal szigorúbban vagy közelebbről nézte. Én meg inkább hivatalból, bár az azért azt jelentette, hogy sokat foglalkoztam vele. Kevésbé is éreztem magam valószínűleg kompetensnek a kritikákban sokszor. Az egy elég hosszú agónia volt.

Párhuzamosan ment egyebekkel, azután Szaki osztályvezető lett, ő hozzá tartozott a search, a mail, a nem tudom mi. Tehát ők voltak mindig a nem újságíró rovat. És ez nagyon jó volt. A Főzelékesek elpörögtek. Ott volt Turcsán Tamás, aki most start up guru, neki volt egy download centere, a Szoftverbázis.  Onnan letölthettél progikat. Az elég jól pörgött például, tehát azt ő megcsinálta és évekig egész jól elvolt azzal a rovattal. A Vizsla-csapat is egy külön csapat volt mindig. Legnagyobb megdöbbenésemre a nővéremék egyik gyerekkori barátja, Kárpáti Andris jött oda, ő szerintem még ma is ott dolgozik, ő görög-latin-matematika szakos tanár volt. Aztán Simon Tamás is nagy felfedezés volt. A Tudomány rovat. Ők ilyen intézményszerűek voltak, tehát az induló csapatban ők biztos ott voltak, a többinél jóval nagyobb lehetett a fluktuáció. A Sport rovatunk szerintem nem volt sose erős. A sportot, azt hiszem, az elején vettük, a Népsporttól… Voltak akvizíciók, a Vezess.hu-t azt hiszem megvettük vagy behúztuk. Voltak ilyen nagyon erős stratégiai partnerségek, futtattunk e-commerce ügyeket is.  Az Axio nevű e-commerce portált is megvettük, és annak a tulajdonosa, egy Hankiss Attila nevű fiú volt, osztályvezető lett, be is illeszkedett, ott dolgozott nálunk. Háromgyerekes családapa volt, aki Antalyában nyaralt a családjával, mikor volt egy robbanás, bejárta az egész magyar sajtót, hogy egy magyar turista felrobbant egy kávézóban. Merénylet. Az ő volt. A családja túlélte, de ő meghalt. Tehát bizonyos területeken, amikhez nem értettünk, ott elkezdtünk vásárolni, és ilyen sok volt. Sok rovat került oda így, hogy először még én vettem, aztán később az Origo a méretével magára húzta ezeket.

És végül hány ember dolgozott ott?

Nem tudom. Az elején ez egy ugyanolyan önálló üzleti terv volt, mint az Origo. Szaki projektje volt, és voltak itt más dolgok is, Telekom-együttműködések, ilyen Origón kívüliek is. Szaki csinálta, csinálta, és akkor kijött, nem működött. Redizájnolták, sok körben, sokat próbálkozott, de igazából sosem működött. Dolgozott nekünk Ungváry Krisztián faterja, Ungváry Rudolf adatbázis-fejlesztésben, Szakival dolgoztak együtt a kulcsszavazásban. Hogy aztán melyik szolgáltatáshoz építettük, nem tudom. Érdekes, lehet, hogy nem Szaki csinálta az Üzleti Negyedet…

Mindenki így emlékszik.

Igen, de az induló koncepciót lehet, hogy nem ő csinálta. Amikor az lett, hogy ezt a kettőt csináljuk, akkor vitte el, de ő egyébként a keresővel foglalkozott. Nem tudom. Az biztos, hogy a bevezetést, a piacravitelt azt ő csinálta.

Később, amikor bementünk a Telekomba, már úgy értem, amikor engem kineveztek vezetékes üzletágnak, és integráltuk a T-Online-t a Telekomba, akkor hoztuk létre az Origo Zrt.-t. Akkor önálló vállalat volt, és én voltam a board elnöke. Tehát amíg ott voltam, mindig én voltam a legvégső ilyen hierarchikus pont, aki még foglalkozott vele, de én is nagyon távolról. Azért amikor önálló vállalat lett az Origo Zrt., létre kellet hozni, hogy abban mi legyen, kábeltévé és nem tudom még milyen üzlet. Ezek nagyon elbonyolódtak később, tehát kezdett médiavállalattá válni, de nem volt igazán jó médiavállalat. Nagyon ült rajta az internetszolgáltatói szervezet. Amikor eljöttem, akkor is a telekomosok ültek az Origo Zrt-ben.

Hányban vagyunk pontosan?

2009 szerintem. Mert annyi volt még, hogy én ugye egyszer T-Com-os lettem, akkor integráltuk a T-Onlinet, és rá másfél évre a T-Comot integrálták a T-Mobile-lal szervezetileg, és én még két vagy három évig maradtam úgynevezett „alternatív üzletek és szervezetfejlesztés” (alternative business and corporate development) címen, amit elneveztem ABCD-nek, hogy legyen neve, így hát az egész Telekom ABCD-üzletágnak hívta. Idetartozott az Origo, meg az új üzletfejlesztés, tehát a kitchen-típusú ötletek is ide tartoztak, az energia business. Az volt a feladatom, hogy találjak a Telekomnak a távközlés utáni területeket nagyban, és menedzseljem azokat, amik nem illeszkednek. Aztán ebben el is koptam. Az üzletfejlesztés érdekelt, de a hatalmi harcokat én már untam. Aztán rá két évre felálltam, és üzletfejlesztéssel foglalkozom azóta is, mert abba annyira beleszerettem, az egész startupozáshoz is ez vezetett. De akkor az Origo annyiban védettebb volt, hogy önálló vállalat volt saját board-dal, eléggé elvoltak magunkban. Csak volt ez a vezető-probléma, Fischer sem tudott igazán jól beilleszkedni Krecz után, nem tudta a nyereségességet, meg az üzleti eredményeket úgy hozni. Fischer András is elment, és akkor én neveztem ki a magam menedzsmentjéből a volt T-Online marketingest, Horváth Jánost, pont azért, hogy rakja már rendbe ezt a pénzügyi részt. Ő nagyon nem volt újságíró, nehéz is volt a viszony, de azért haladgattak. Később Novák Pétert kerestem én is, de én csak egy embert kerestem. Aztán amikor eljöttem, az utódom az Indextől közben fölálló Vaszily-Novák párossal nagyon gyorsan megegyezett. Érezték, hogy nagyon kéne olyan, aki a piacról jön, és akkor onnantól kezdve az már egy másik korszak. A Balázsék akkor még dolgoztak ott hosszan, de az már egy másik történet.

Egyetlenegyet kérdeznék még. A kilencvenes évek közepén új volt az internet újságírószakmailag, médiafogyasztási aspektusból, üzletileg, műszakilag, de a médiaszabályozás szempontból is. Ez a genezise a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete megalakulásának is. Erre, hogy emlékszel? Ebben mennyire voltatok ti aktívak?

Szerintem mi ebben nagyon aktívak voltunk, de én pont nem. Tehát ez kifejezetten Balázsék vonala volt. A másik vonal pedig a jogászoké volt. Az elején, a Tartalomprojektben Rozgonyi Kriszta volt a jogász  – György Péter emberei voltak mindenhol. Én nem is ismertem őket. Rozgonyi Kriszta volt akkor fiatal jogászként a támogatás és aztán utána már az üzemszerűségnél, pontosan nem tudom mikor, de Petrányi Dóra volt végig a jogásza a T-Online-nak. Az Origo-per, a névper, meg a szabályozások, adatvédelem, ezeket mind ő vitte, ő volt a híd a Telekom jogi szervezete meg az Origo saját ügyei között. Biztos részt vettem 7800 találkozón, meg a konferenciáktól kezdve a kerekasztalokon át mindenen, de nekem a szabályozás így, tizenöt év távlatából, nem maradt meg mint kritikus ügy. Valószínűleg azért, mert más érdekelt.

Azon gondolkozom, hogy volt az, hogy a személyes adat… azért ezekkel nagyon sokat foglalkoztunk, de hol volt, ahol igazán volt valami, ami fájt. Talán számomra az iWiwnél volt ez leginkább. Amikor az iWiw-et megvásároltuk, az egy visszakereshető interjúm valószínűleg, mert ezek már megmaradtak. Állandóan cseszegették a Telekomot, hogy most akkor mi lesz, volt rajta vagy 600 ezer felhasználó, most mi lesz ennek a 600 ezer felhasználónak az adataival? Azt most megeszi a Telekom. És akkor mondtam, hogy álljon már meg a menet jóember. Miért lenne kisebb biztonságban az adatuk az embereknek egy vállalatnál, ami amúgy egyébként kezeli három millió mobilfogyasztó, két millió háztartás, négy millió magánember adatát, tizenkét darab szabályozó hatóság kereszttüzében, mint egy három fős Kft-nél, aminek senki nem ismeri a tulajdonosait? És akkor az úgy elhallgatgatott. Ezt szerintem ezt részben az indexesek gerjesztették, mert ők is meg akarták venni az iWiwet és gyorsan saraztak kicsit. Ezeknél mindig, tudod, méregdrága fordítások voltak, az adatvédelem, a felhasználói szabályzatok, a magyarításai a külföldi szolgáltatásoknak, a nem tudom mi. Ezen dolgozott egy iparág, de ez inkább a „legyen meg” kategória volt. Millió munkaórát töltöttünk vele, hogy meglegyen. Kötelező feladatok voltak. Mindig egy jóval magasabb standard szerint, mint ami a magyar tartalomszolgáltatásban divat volt. Ami azt jelenti, hogy drágábbak is voltunk, különlegesebbek, két tőzsdén jegyzett cégcsoport tagjaként, ezekben nem lehetett viccelni. Emiatt aztán erős jogász rezsim is volt. Ennyi maradt meg erről.

Az interjút Bellai László és Vorák Anita készítette 2015. november 26-án és december 4-én.

A beszélgetés helyszíne Simó György irodája volt.  

Simó Györgynek az interjúhoz fűzött későbbi kiegészítéseit dőlt betűvel jeleztük.

Megosztás
Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0