Oral History

„Tízezerből egy hírt, ha kitörlök” – interjú Holló Gáborral

2019-06-01
DSC_7132
Holló Gábor (fotó: Bellai László / MODEM)

„Azt tudni kell, hogy én hírzabáló vagyok” – vallja magáról a Budapest, Albertirsa és Las Vegas között ingázó Holló Gábor, aki az ezredfordulón indította el az első magyar híraggregátort, a ma is működő, és évente négy-ötszáz millió forintos nyereséget termelő Hírkeresőt. A Hírkereső alapítója beszélt még a MODEM-nek a korai internetes csengőhang-bizniszről, papírlapokra rajzolt weboldalakról, a Facebookkal való viszonyáról és arról, hogy vajon ő-e a felelős az online hírek elbulvárosodásáért.

 

Hogyan kezdtél internetezni, mi volt az első tulajdonsága vagy jellemzője az internetnek, ami megfogott? Emlékszel, hogy hol történt ez és mikor?

A legelsőre nem biztos, hogy emlékszem, az lehet, hogy csak belenézés, beletekintés volt. Vagy más netezett és akkor néztem, úristen, hogy lehet ez? Az egyetemen már elméletileg tudtam, hogy mi az internet, még a vizsgakérdésre is emlékszem, hogy a tripla-duplavé az minek a rövidítése? Ahogy ’96-ban befejeztem az egyetemet, 97-ben elkezdtem dolgozni a pénzügyi szektorban. Beszálltam egy kis cégbe, kibővítettük a cég tevékenységét, és ott a cég részben könyvelt és már ott felvetődött, hogy jó lenne, ha egyes ügyfeleknek, akik már technológiailag előrehaladottak, ne kelljen minden hónapban, negyedévben feltétlenül személyesen bejönniük, leadni a dolgokat, hanem meg tudják ezt tenni e-mailben is. Az első találkozásom az internettel tehát az e-maillel való találkozás volt, munka kapcsán jött fel, próbálkoztunk a Drótpostagalambbal – én vagyok, aki még ismeri ezt a Drótpostagalambot…

Én is ismerem…

Telepítettem lemezről, repkedtek a galambok, de azt láttam, hogy a professzionális igényekre ez nem oké, és így kénytelen-kelletlen előfizettünk a Matávnál.

Mikor volt ez a postagalambos időszak, fel tudod idézni?

Persze, ’97-ben. Lett egy e-mail címünk – nekünk még egyáltalán nem volt saját e-mail címünk, az irodának volt egy, és ezzel együtt kaptuk az internet-előfizetést.

Amikor ’97-ben elkezdtél internetet használni, akkor a magyar online médiát még nem figyelted, nem fogyasztottad?

De, de fogyasztottam, azt az öt darabot kábé, ami volt, hát semmi nem volt. Ilyenek voltak, hogy C3-levelező, azt emlékszem, hogy nézegettük, hogy ki lehetne vele váltani a postagalambot, de a Matávos e-mail címhez kaptunk internet-hozzáférést, így akkor az sem kellett. Szerintem létezett már a Prim.hu, a Nagy Tiborék-féle Terminál, Internetto, Zene.hu, és az Origo ’98-tól. Szerintem ott voltam az elején, amikor öt darab site-ot lehetett olvasni, és én olvastam.

De az első élmény, internethasználati impulzus nem az internetes tartalom, hanem az e-mail volt?

Igen, de rögtön vele együtt jött az internet. Azt tudni kell, hogy én hírzabáló vagyok. Van egy ilyen csoportja az embereknek: régen az internet előtti időkben egy köteg újsággal mentem be az irodába. Előfizettünk mindenre, az összes gazdasági lapra, napilapra. Úgy kezdtem a napomat, meg úgy is fejeztem be: reggel elolvastam az üzletileg fontos dolgokat, délután meg a színeseket, hétvégén meg mindenféle mellékleteket.

Volt akkor olyan külföldi site, amivel akkor találkoztál, amiről azt gondoltad, hogy érdekes számodra?

Igazából nem nagyon sokat foglalkoztam a külföldiekkel. A nagyokat ugyan néztem, akkor bontakozott ki ez az üzlet, de én nem voltam a szakmában benne még ’97-ben, különös oka nem volt még, hogy foglalkozzam vele. Nem olvastam angol nyelvű, vagy más idegen nyelvű cikkeket egyáltalán, nekem pont elég volt, amennyit elő tudott állítani az a néhány darab site, így elsőre a munka mellett. Nekem akkor még megmaradtak ezek a printlapok elfoglaltságként, tényleg csak újságot, folyóiratot meg mindent olvastam. Tehát én így nemzetközi vonalon azt az öt-tíz óriás szereplőt, aki már akkor volt, Yahoo! és társai, azokat ismertem és ennyi.

1999-ben indult el hivatalosan az első céged. Két évvel korábban még nem médiában, hanem teljesen más területen dolgoztál, de ’99-ben már ott találod magadat, hogy valamilyen módon az internetbizniszbe akarsz beszállni. Mi történt ebben a két évben? Mi volt az az inspiráció, ami azt mondta neked, azok után, hogy nem találtál sem túl sok, sem túl érdekes tartalmat, hogy hamarosan már azzal foglalkozz, hogyan lehet ezeket a tartalmakat  aggregálni?

Az inspiráció az nagyon egyszerű volt, a munkám unalmas volt. A pénzügy, bármennyire is ezen a területen végeztem, szerintem egy viszonylag unalmas dolog. Egy-két évig nagyon jól éreztem magam, és ez tök független volt az internettől, abban az irodában nagyon jó kis közösség jött össze. Elindítottam egy üzletviteli-tanácsadás-üzletágat a cégen belül, az alaptevékenység az adótanácsadás és könyvelés volt, és nagyon jól éreztem magam emberileg, de azt láttam, hogy ez hosszú távra nekem nem pálya. Mindenféleképpen kell keresnem valamit, mert nekem ez így nem oké, hogy ingben, nyakkendőben tárgyalunk milliárd forintos projektekről. Ezek nagy részéből semmi nem lesz, szerintem százból egy történik meg, de akkor is ezt folytatjuk. Nekem ez annyira, nem is azt mondom, hogy nem volt oké, hanem csak jövőt nem láttam benne. Ránéztem ilyen szempontból a cégre, és azt láttam, hogy lehet, hogy majd két-háromszor ekkora lesz tíz év múlva, és én pontosan ugyanezt fogom csinálni, és ennél azért egy kicsit izgalmasabb munkára vágytam.

Tehát megvolt a motiváció, hogy mást csináljak. És akkor jött az a kérdés, hogy mit csinálhatok? Nem volt túl sok opcióm, mindenféleképpen olyat akartam, ami nem túl fejlett még, de nagy növekedési potenciál van benne. Nem titkoltam, hogy nem értek semmihez, viszont egy-két olyan munkát leszámítva, ami különleges képességet igényel, bármit meg tudok tanulni. Én bármilyen iparágba beletanulok – erre volt nekem nagyon jó a Közgáz.

És miért pont ezt az iparág lett az? Az megvan, hogy akkor volt egy ilyen motiváció, hogy valami izgalmasat, valami sajátot, valamit, amibe bele tudod magadat tenni, de hogy miért pont az online média lett ez?

Munkám kapcsán két ilyen iparágat ismertem meg. Az egyik a mobiltelefonok világa volt. Nekem rögtön az indulás évében lett mobiltelefonom, és akkor láttam, hogy ez milyen csodavilág. Persze nem tudom hasonlítani a mostanihoz, mert semmi köze igazából a telefonáláshoz, de akkor azt ismertem. A másik az e-mail meg internet-előfizetés kapcsán, meg a hírzabálásom kapcsán jött képbe, folyamatosan olvasgattam a netet, és így nagyon-nagyon elkezdtem benne hinni. És amikor a kettő között kellett választanom, akkor azt mérlegeltem, hogy a mobiltelefónia az sokkal fejlettebb mint az internet, és itt már van egy-két nagyobb szereplő, a nagy társaságok. Három telefontársaság volt, lehet hogy akkor még csak kettő….

Ketten lehettek valószínűleg, a Westel és a Pannon.

(Elkezdjük fotózni, erre reflektál a kérdéssel – a szerk.) Tudod, hogy én voltam a Playboynál a casting director évekig, és nekem ismerős ez a munka?

Tényleg? Akkor erről mesélned kell.

Nem hivatalosan, nem kaptam érte pénzt. Pantl Péter volt a főszerkesztő, és megkért, mert nagyon unta, én meg mondtam, hogy nagyon unom az internetet, már akkor, 2010-ben, és kéne valami plusz meló. Nem érdekel a pénz, mert ahhoz képest, amennyit én keresek, annak fizetésben a töredékét sem tudja felkínálni, tehát mondtam, hogy inkább ne is legyek hivatalos státuszban. Ezért nem tudom, mennyire beszélhetek róla.

DSC_7125

Értem, nagyon unalmas, szürke munkának tűnik, biztos nem tudnál róla semmit se mesélni…valószínűleg lehetne, de talán ennyi is elég.

A lényeg, hogy mobilos témában, úgy éreztem, vannak előszerepelők, meg az valamivel előrébb tart, az internet meg tényleg gyerekcipőben jár. Láttam, hogy az még annyira az út eleje, hogy egyértelmű volt, oda kell becsatlakoznom. Az érdeklődési területemnek is, hírfaló vagyok, az internet felelt meg.

Ami még nagyon meghatározó volt, hogy ’99-ben eltöltöttem három hetet Bostonban. Életemben először fordult elő, hogy külföldön voltam és real time hozzájutottam a hírekhez, és akkor az olyan lökést adott, hogy Bostonból már úgy jöttem haza, hogy egymilliárd százalék, hogy én internetes vonalon leszek, mert ez a jövő. Amikor visszajöttem, akkor meghirdettem elég gyorsan, hogy társakat keresek. A Műszaki Egyetemre csináltam A4-es kvázi hirdetést, hogy keresek olyan srácokat, akik becsatlakoznának egy céghez, amiben pénz nincsen, igazából ötlet sincsen, hogyha lenne kedvük valamit csinálni, én szívesen megpróbálom velük, én, aki nem értek semmihez, üzletember vagyok. És volt azért valamennyi pénzem. Jelentkezett két srác, akik hoztak egy harmadikat. A két srác az nagyon gyorsan kiszállt, az egyik néhány hét után. Ő a mobilos fejlesztések felé fordult, és még most is a piacon van, pár hete láttam a site-ját. A másik srác benn maradt és hozta a harmadik társat, aki végül az üzlettársam lett, mert a középső srác, Balázs elment közben a Google-hoz dolgozni. Az biztos, hogy Svájcban, de nem tudom, hogy melyik városban fejlesztő, szerintem Zürichben, kis eséllyel Genfben, de a kettő közül valamelyikben. Amikor kiszállt, még nagyon pici volt az egész, gyakorlatilag értéktelen. Igazából kivásároltam névértéken az üzletrészét. Tehát az a lényeg, hogy ketten jelentkeztek a hirdetésre, így akkor lettünk hárman, elindult valami kis ötletelgetés, kicsi fejlesztés. Balázs, aki végül elment a Google-hoz, nagyon okos gyerek volt, összerakott egy keretrendszert, amiben viszonylag könnyű fejleszteni, és akkor menet közben az egyes számú tech-ember kikopott és helyére hozta Balázs a Kádi Gergőt, aki azóta is az üzlettársam, és ma is leveleztem vele.

Mi volt a fejlesztés iránya?

Ezt a keretrendszert ők hegesztgették, én meg elkezdtem összerakni site-terveket papírlapon.

Ez egy weboldal volt tehát, nem szolgáltatás.

Persze, persze. Mindenféleképpen egy weboldalt akartunk, és ami mentén elindultunk, az a Yahoo! volt.

Tehát egy portálszerű dolgot kezdtél tervezni.

Valami portálban gondolkodtunk, amiben nagyon fontos, hogy könyvtárszerűen vannak a linkek berendezve. Azt láttuk, hogy valahogy rendszerezni kell a neten fent lévő tartalmat, mert ’99-ben már elég sok weboldal lett, a legtöbb persze hobbi site, meg komolytalan, de hát akkor is már volt hogy rendszerezni, könyvtárszerkezetnek hívják, mappák szerint, mint a Yahoo! directory.

A Yahoo!-nál ha jól emlékszem, úgy állt össze az a portálszerkezet, hogy azért voltak tartalmak, amiket mindenfelől összeszedtek az internetről, de a nagy része az Yahoo! tulajdonban lévő szolgáltatás volt, mint például az e-mail. Ez azt jelenti, hogy ti is próbáltatok kifejleszteni szolgáltatásokat?

Minden, minden a világon fel volt írva, nem is fontossági, hanem bonyolultsági sorrendben: csináljunk egy fórumot ott, mert az egyszerűbb. Csináljunk egy chatet, mert az nem túl bonyolult. Csináljunk e-mailt? Áh, a mail, az nagyon-nagyon bonyolult, fel volt írva állandóan a projektek közé, szerintem évekig cipeltük magunkkal, hogy mail, mail, mail…

És meddig jutottatok akkor ebben a tervezésben, fejlesztésben? Végül akkor ebből nem lett egy nyilvános változat, ha jól sejtem.

De.

Ez lett a Kapu?

Ez a Kapu. A web.archiv.org-on ott vannak az egészen korai verziói. A levelező helyett csináltunk egy belső üzenőrendszert, mint a Facebook Messenger körülbelül. Ahol a Kapu tagjai tudtak beszélni, de olyan túl sokan nem akartak beszélni. Az még teljesen más idő volt. Amikor az emberek nagy része nincsen rajta a neten, akkor nagyon nehéz Messenger-szerű valamin tartani a kapcsolatot. Nem volt egy varázslat, a GDPR előtt volt nagyon-nagyon sokkal, kábé kellett egy e-mail cím, és akkor még nem is voltak nagyon kamu e-mail címek, meg kamuprofilok, ez nem az az idő volt. Valamennyien voltak, akik így chaten összejöttek, azok elkezdtek írogatni egymásnak ezen a messengeren keresztül, meg ment mellette a fórum.

Fejlesztgettünk nagyon sok mindent.’99 júliusában kezdtem el a munkát, addigra meglett az első két ember, Gyula és Balázs, végül is a nevük az teljesen mindegy, mivelhogy nagyon gyorsan kiszálltak, ők hozták Gergőt. Júliusban velük elkezdődött a munka, én pár hét alatt összeraktam a site-tervet, meg sok mindenen agyaltam már kint is. Van egy vicces rajz, tényleg megvan a legelső verziója, amit kézzel, egy A4-es lapra rajzoltam…

Ha befotózod, beszkenneled, elküldöd, az is jó, minden ilyennek örülünk.

Jó, hétvégén megteszem, mert Albertirsán van a szüleimnél. Egyébként annyira vicces, hogy egy ember rajzolt egy weboldalt.

De ez még ma is megvan szerintem, néha használunk ilyen skicceket.

Már nem nagyon tudom, hogy működik ez. Egyébként azt gondolom, hogy ezt most már megrajzolja mindenki gépen. De hát abban az időben gépen nem tudtál ilyet rajzolni, csak úgy felskiccelni, kellett hozzá valami grafikai tudás.

Tehát ’99-ben voltak gyakorlatilag az előmunkálatok. Mikor lett a Kapu.hu domain alatt éles az egész szolgáltatás?

’99. szeptemberben. Nem tudom pontosan az indulás napját, de nagyon-nagyon szívesen megnézném, valahogy kikutatom majd, biztos, hogy szeptember közepe.

Emlékszel-e arra még, hogy akkor pontosan mik voltak azok a szolgáltatások, amit egy Kapu-user igénybe tudott venni nálatok?

Szerintem annyi, amennyit elmondtam. Chat, fórum messenger, és volt ez a könyvtárstruktúrába rendezett linkgyűjtemény.

De akkor nem úgy volt elrendezve, mint a későbbi verzióban, egymás alatt, hanem akkor még mappákban kellett keresni?

Igen. Meg voltak rajta hírek…

Emlékszel, hány useretek volt?

Pár ezer. Volt egy reklámkampány az elején, de nem tudom, egy-két-háromezer.

Mi volt az üzleti modell? Mondtad, hogy amikor elindítottátok, semmi ilyesmi nem volt a fejetekben, de mi volt az elképzelés, hogyan lesz ebből mondjuk pénz, mint vállalkozás?

Semmiféle üzleti modellünk nem volt, én itt hittem benne, hogy ez nagy lesz, jó lesz, benn kell lenni. Nem probléma, hogy én tök hülye vagyok, megtanulom, és mire értelmezhető méretű lesz, addigra én már nagyon jól fogom tudni, és majd kitalálom hozzá ezt a monetizálást, hogy hogyan csinálunk pénzt. Azt gondoltam, hogy próbáljunk fejlesztgetni, meg újítani a szolgáltatásokon, hátha bejön több ember, több emberből talán könnyebb később pénzt csinálni. De nem volt lefektetett modell…semmi nem volt a fejemben.

Tulajdonképpen akkoriban ti is startupok voltatok, csak nem használtuk még ezt a kifejezést. Ma pedig mindenki szívesen használja ezt a szót, mert ezzel is trendibbnek tűnik, és ezzel az egész start up kultúrával szorosan összefonódik egy befektetési kultúra is. Hogyan indulnak el ezek a start up-ok? Elmennek azokhoz a donorokhoz, akik valamilyen módon befektetnek …

Nagyon-nagyon jól is megy ez a szektor.

Foglak is majd kérdezni erről. Az érdekelne, ha ilyen perspektívába helyezed, akkor jellemzően, aki ’99-be beszállt az internetbe, milyen ilyen típusú befektetési mintázatra számíthatott, honnan jött ilyenkor a pénz jellemzően, honnan nem jött a pénz, milyen szakaszban érkezett meg mondjuk a pénz, honnan?

Én a saját pénzemet tettem bele, sose volt reális cél, hogy bevonjunk kockázati tőkebefektetőt, nem is futottunk ebbe az irányba. Volt kezdeti pénzem az induláshoz, ennél sokkal kevesebb a fenntartáshoz. Mindenféleképpen olyan szolgáltatásokat próbáltam fejlesztetni, kitalálni, amit majd a két társam szépen lefejleszt, és amelyeknél nem olyan nagy probléma, ha az elkészítésének befektetési igénye sok ugyan, de utána a havi üzemeltetése a nullához nagyon-nagyon közeli szám.

Ezt mindenki mellékfoglalkozásként, hobbi projektként kezelte akkoriban, vagy alkalmazottak voltatok a cégben?

Én egy idő után alkalmazott lettem, nem tudom pontosan mikor, de hamar. Nem mondom, hogy ’99 szeptemberében. Most egyről beszélünk, de több ilyen internetes befektetésem volt, és valamelyikbe be voltam írva. Aztán elég gyorsan bekerültem a Híresőbe, ami tök más néven indult, sok kavarás volt a cégekben, nem is nagyon akarok belemenni. Volt ez az EVÁ-s időszak, akkor hirtelen lett vagy négy cég a létező kettő mellé, meg akkor volt még egy tartalékcég, mert nagyon nehézkes volt akkor céget indítani a mostanihoz képest, és nem akartunk, hogy lemaradjunk valami olyan dologról, ami összejönne, ha éppen lenne egy cégünk, ami teljesen szűz, tehát a céget szűzen kellett tartani. És volt egy cégünk, aminek állandóan változott a neve a domain-nevek miatt. Volt az a szabály sokáig, hogy csak a védjegyet vagy a cég nevét lehetett változtatni, és akkor – most nem valós példákat fogok mondani –, az egyik hónapban Pizza Kft. volt, a következőben Autó Kft. lett, utána Bank Kft. A céges történetemet követni teljesen felesleges, és irreleváns szerintem.

Mondtad, hogy volt más típusú vállalkozásod is, a Kapu mellett. Ezekből folyt be valamennyi pénz, amiből konkrétan magadat, meg az alkalmazottakat ki tudtad fizetni?

Nem, én összeraktam egy kisebb vagyont, kárpótlási jegy cseréből még az internet előtt, amikor egyetemre jártam, negyedikes lehettem, amikor az első cserék megvoltak. ’95-ben vettem a mobiltelefonom, pont a cserék miatt, akkor már lehet, hogy ’94-ben elkezdtem. A legelső alkalommal egyedül mentem és egy OTP előtt kellett aludni, a kolesztól volt nem messze. Azon elég sokat kerestem, mondjuk egy lakás árát. Tehát volt valamennyi pénzem, főleg ahhoz képest, hogy akkor mennyire nevetséges pénzekből lehetett mindent fejleszteni. A Startlapos srác, Tamás Misi, nem tudom, mennyire ismeritek, szerintem 20 vagy 30 ezer forintból csinálta meg a Startlapot, amit 100 millió forint körüli összegért adott el egy évre rá. Amikor internetről beszélünk, meg internetes befektetésekről ’99-ben, akkor 100 ezer forintos tételekkel uraltál egy céget. Tán az Internettót kivéve, de ott is volt egy olyan időszak, amikor rettenetes kevésért, fillérekért lehetett részesedést venni.

Tehát akkor gyakorlatilag a saját pénzedet költötted el ezekben a cégekben, és mínuszosak voltak?

Nem. A Kapu az mínuszos volt. Ahova befektettem, az egyik sem volt mínuszos, de pénzt nem tudtam kivenni. Azokba százezres nagyságrendig fektettem be. A Kapu után nem sokkal jött a CMT, egy webdesign cég, később egyesült a Bigfish-sel, ami mind a mai napig létezik. A CMT-be szerintem 500 ezer forinttal szálltam be, és az enyém lett a negyede.

Említetted, hogy voltak még más, internettel kapcsolatos cégek.

Egy security céget alapítottam két sráccal, mármint hogy internet securityt. Belőlük az agy, Földi Tamás, most csinál egy hatalmas céget, a Starschema-t, itt vannak a Váci úton, nem is tudom, már kétszázan vannak. Van egy fotó rólunk, pont pizzázunk, a Budapest Business Journalban jelent meg a cikk, és nagyon laza, hogy hatalmas szeméthegyek, pizzás dobozok között valami okosat nyilatkozunk. Ezek a srácok, akikkel a Kaput fejlesztettük, szívesen fejlesztettek volna pénzért más dolgokat is. Én ugyan nem tudtam olyan munkát adni, hogy napi 8 órában fejlesszék az én cuccom, a közös cuccunk, ezért kitaláltuk, hogy együtt csinálunk egy szoftverfejlesztő céget, és bevállalunk fejlesztéseket. Ez lett a Kapusoft Kft. Ez is létezik, most már Gergő a 100%-os tulajdonosa.

És akkoriban még mindig nem volt meg a Hírkereső? Mikor csatlakozott be a portfólióba?

2000 augusztusában. A csírája egyébként már megszületett egy téli vagy egy nagyon hideg tavaszi napon. Ültem a konyhában, és azon gondolkodtam, hogy csinálom ezt a Kaput, tolom, nyomom, de láthatóan nem fejlődik. Akiket az elején a gyors reklámkampányokkal, pár hét alatt be tudtunk húzni, akik ott ragadtak a chat, fórum miatt, azok ott vannak, de egyszerűen nulla darab további usert tudtam találni. Csinálom hónapok óta és nem igaz, hogy ilyen hülye vagyok, hogy nem tudok valamit kitalálni. Azt gondoltam korábban, okos vagyok, aztán látom, hogy nem vagyok mégse annyira okos meg kreatív. És akkor ott a konyhában, aznap éjjel megszületett a Hírkereső végleges koncepciója. Mindent kitaláltam aznap éjjel, nem is tudom, hogy meddig maradtam fent, de mindent lerajzoltam, leírtam, hogy kell működnie, milyen formában legyen, hogy szedjük a híreket. Nem tudom, mennyire tudjátok, nem volt még RSS, meg semmi ilyen, hanem robotok voltak. Talán még nekünk is volt valami webböngésző robotunk, mert indítottunk projektet is, hogy egy Google-szerű keresőt megcsináljunk, még a Google előtt. Vagy lehet, hogy már volt a Google, de még nem tudtunk róla.

Rekonstruálni tudnád, hogy mi volt ez az első verzió, amit ekkor letisztáztál, mik voltak ebben, mik voltak az első alapelvei ennek az oldalnak?

Az, hogy HTML-alapon szedje ki, mindenféle formázási ismérvek alapján ismerje fel a híreket, minden site-on kézzel mondom meg, hogy mik a hírek, betűméretet, betűtípus alapján. Minden site-on ennek jól kialakult gyakorlata volt akkor, hogy majdnem mindig a hírcímek voltak a legnagyobb betűtípussal kitéve. Mindenképpen dobozos elrendezést akartam, láttam, hogy a Kapun ez a mappázott könyvtárstruktúra annyira nem oké, és hogy nincsen túl sok website, aminek a híreit ki tudom rakni. Ha nincs háromszáz-ötszáz fontos hírsite-od, ami hírekkel foglalkozik és releváns, csak ennek a töredéke, akkor teljesen feleslegesen rendezed be könyvtárstruktúrába, azt inkább ki kell teríteni egy lapra.

Visszatérve egy picit még a szelektálásra: volt egy előzetes domain-szelekciód is, vagy e szerint a feltételrendszer szerint, amiket mondtál (betűméret, -típus), robotokat eresztettetek az internetre?

Nem, nem. Megismertem az összes hírsite-ot, mindegyiket szétolvastam. Mondom, hírfaló vagyok, tehát nagyon-nagyon kevés olyan téma van, amit én nem olvasok. Tehát most is, ha így átgondolom, hogy mi mindent olvastam tegnap, nincsen olyan, hogy a gazdaság érdekel, a sport nem. Autós tartalmat olvasok, még a női tartalmakat is elolvasom. Nem is női a női tartalom igazából, csak nőinek nevezett kategóriába rakjuk, mert inkább az van, hogy inkább a nőknek szól, de nem olyan, hogy egy férfinek a világon semmit nem mond. Kábé tudtam, hogy mely site-okat lenne érdemes szedni, és utána elkezdtük. A robotszedéses technológiát azért mondtam el, mert ez nem volt olyan egyszerű. Most egy RSS-beolvasót írni úgy húsz perc?

Igen.

Na, akkor kellett rá keresőt írni.

Tehát akkor nem az egész internetre működött ez, hanem az adott site-okon belül kereste a hírt, a hírszerű tartalmakat.

Ez nagyon fontos.

És a hírszerű tartalmakat az különböztette meg a más tartalmaktól, hogy volt egy bizonyos tipográfiai jellegzetességük?

Nem. Eldöntöttem, hogy mely site-okat szedjük. A site-ok tartalmait kiraktam egy vágólapra, láttam, hogy mondjuk 16-os betűméret, Times New Roman és boldolva van, három feltételnek megfelel, akkor szedje le a robot, mert ez hír. Ugyanúgy az URL-eket is meg kellett mondani, hogy miről ismeri fel a robot. Az már egyszerűbb volt, benne kellett lennie, hogy http, meg azért voltak formai követelmények is, mert volt egy csomó olyan link, ami nem is hír volt, hanem valami belső fórumra mutatott, ezeknek jellemzően nagyon más volt a stílusa. Nem volt sok jelentősége, annyi volt, hogy az indulás így sokkal nehezebb volt így, hogy robotot kellett rá írni, mintha csak egy RSS-feldolgozót. Ezerszer akkora meló.

A mai oldalon vannak kategóriák, például hogy „gazdaság”, akkor még nem voltak ilyenek?

Nem tudom, hogy mikor jött, viszonylag hamar. Ahogy szaporodtak a site-ok és már nem bírtam mindenkit elhelyezni a főoldalon. Úgy képzeld el, hogy amikor elindultunk, akkor szerintem annyi site létezett Magyarországon, amivel egy nyitót össze lehetett rakni. És bajban voltam, ha valaki kiesett, valamiért megszüntette a tevékenységét, vagy nem frissült egy hétig, mert szabadságra mentek, akkor bajban voltam, hogy mivel pótoljam őket.

Azt már olvastam egy interjúban, hogy amikor elindult a Hírkereső, akkor még nem gondoltad, hogy az lehet az üzleti modell mögötte, hogy fizetnek az egyes hírforrás kihelyezéséért.

Egyáltalán nem gondoltam.

Mi volt az elején az elképzelésed, és hogyan derült ki az, hogy van egy ilyen igény a tartalomszolgáltatók részéről, hogy akár fizetnének is? Hogy történt az első megkeresés? És ha nem titok: ki volt az? Tehát hogyan indult a történet, ami végül elvezetett ahhoz, ami lett végül a Hírkereső?

Nem titok, hogy kivel indult: a Ma.hu-val. Eljutottunk odáig, hogy azért valamekkorára nőtt a Hírkereső, és a hírsite-okat már nem nekem kellett megtalálni, hanem ők találtak meg engem. Ahogy egyre többen lettek, megcsináltuk ezeket az alkategóriát, nem volt egy óriási fejlesztés, azért ez valljuk be, kvázi semmiség volt, csak lett kábé 80 helyünk. Viszont belenyúlni – akkor még nem volt hozzá adminrendszer –, a programozónak kellett, HTML-be belerakni a dobozokat, nekem nagyon meg kellett határozni a helyét, nem tudtam menet közben belenyúlni, nem tudtam dobozokat megcserélni. Nem tudtam azt mondani, hogy most „A” site-ot leveszem a főoldalról, mert mondjuk egy autós site az „A”, átteszem az autós rovatba, és helyette a „B” autós site-ot rakom ki a főoldalra, mert az szerintem jobb. És ezért sok site-t kiraktunk, de nagyon ritkán cseréltünk. Én nem voltam nagyon híve, hogy évente háromszor, négyszer, vagy többször belenyúljunk. Persze mondtam, hogy felveszem őket egy listára, ahol figyeljük a site-ot, innentől kezdve, lehet, hogy még robotot is írunk rá, és figyeljük, ahogy majd jön a negyedév vége, vagy a következő negyedév eleje, a nagy negyedéves átalakítás, akkor számolunk vele, és akkor majd beletesszük.

Ennek a srácnak – Tamásnak hívják, rég beszéltem vele –, valamiért sürgős volt, és azt mondta, hogy rakjuk ki, mondtam, hogy hát én nem tudom, negyedévente van átalakítás, és már megvolt a nagy januári átalakítás. Majd megint írt, hogy nagyon-nagyon sürgős, de mondom, értsd meg, nem bírok belenyúlni, nem szabad, ez ilyen nagyon veszélyes, sok munka, egyébként tényleg nagyon sok mindent elcsesztünk minden ilyen átalakításnál. Joggal tartottam ettől, és semmiféleképpen nem mentem volna bele abba egy site kedvéért, akit nem is ismerek, csak úgy bevállaljam még egyszer azt a kockázatot, hogy megcsináljuk rosszul megint tele hibával, javíthatjuk a kódot, de ő neki nagyon kellett, nagyon ragaszkodott hozzá és mondta, hogy pénzt adna érte.

Ő azért adott volna pénzt, hogy bizonyos pozícióban legyen fönn az oldalon?

Erre már nem emlékszem. Egyszerűen csak, hogy szedjem valahova, tehát hogy szedjem ki az ő hírét, rakjam ki valahova, értelemszerűen a nyitólapra. Nem emlékszem, de biztos megvan a szerződés, mert szerződést nem szoktam kidobálni, még akkor sem, ha lejár a törvényi határidő. Majdnem biztos vagyok benne, hogy azon kívül, hogy főoldali hely, az le van kötve, de hogy főoldalon belül az hol lesz, az szerintem nem volt téma.

Tudsz beszélni arról, hogy ez mekkora összeget jelentett?

80 ezer forintot havonta. De nem is ez volt az óriási lökés, hanem hogy azt mondta, neki az egyszerűség, meg a kiszámíthatóság fontos, ő nagyon akarja, hogy ott legyen, ezért az egész évet kifizeti.

Ez 2000 még mindig? Vagy később történt?

Szerintem 2004-ben.

2003-ban már valószínűleg több pénz volt az internetben, mint mondjuk ’99-ben, de azért egy közel egymilliós tétel még mindig soknak számított, feltételezem.

Huh, az nagyon soknak számított, főleg egészben. Akkor már, vagy nem, inkább előtte, 2000-2001-ben voltak ilyen kockázati tőkések, akik, mint a hülyék, égették a pénzt.

A Ma.hu elkezdett fizetni. Ez az egy impulzus ez elég volt ahhoz, hogy onnantól kezdve ezt a szolgáltatást már így hirdesd?

Nem.

És miért nem?

Mert én azt gondoltam, hogy ez csak egyszeri valami, és mert én nagyon sok site-nak nemet mondtam, főleg ilyen barkács site-oknak, akik ezt nagyon-nagyon rossz néven vették. Azt gondoltam, mennyivel leegyszerűsítem a kommunikációt, hogy ők írnak, és ha nem tartom őket a legjobb 20-30-40 site közé tartozónak, akkor így megírom nekik, hogy ez sajnos fizetős. Tehát arra volt jó, hogy lerázzam az illetőt, és valami magyarázatot adjak nekik, hogy miért. Mert hogyha azt mondtam nekik, hogy nem elég színvonalas, akkor elképesztő e-mail-cunami zúdult rám. Nagyon kevés ember fogadta el, hogyha valaki a szakmából kritizálta az ő termékét, és azt mondta, hogy XY-partneroldal nem jó.

Próbáltad őket lerázni ezzel, de nem sikerült, hanem azt mondták, hogy fizetnek?

Még az elején sikerült. Nagyon kevés ügyfelet gyűjtöttünk. Az elején az volt, hogy harmincból vagy húszból egy mondta, hogy oké, akkor én fizetek. És elképesztően kis összegekkel indultak a többihez képest. Húszezer forint, meg tízezer forint… ez a nagyságrend. Csak hát évről évre egyre inkább bővült azoknak a száma, akik így rámondták, hogy oké. S akkor eljött az pillanat, amikor azt mondtam, hogy úristen, ebből most már több a bevételünk, mint a hirdetésből, és át kell alakítani az oldalt.

Volt emellett egyébként reklámbevétel is? Display az oldalon?

Amiből mi lényegesen több pénzt csináltunk, azok a szöveges hirdetések voltak. Azok mindig is nagyon hatékonyak voltak, mint a Google találati listában a szöveges hír, ugyanúgy a Hírkeresőn, meg aztán később a Kapun a kirakott linkek, az nagyon hatékonynak tűntek. Szerintem azok is.

Olyanokra gondolsz, mint amit most is láttam az oldalon, hogy a vezető hírek a jobb felső sarokban igazából nem hírek, hanem reklámok?

A híreket külön piros x-szel jelöljük.

A hirdetéseket?

Igen.

Ezt nem tartod kicsit megtévesztőnek, hogy a „vezető hírek” dobozban három hirdetés van x-szel? Engem meglepett, hogy oda vannak rakva. Ez már kezdetekben is így volt, mint most?

Kezdetekben olyan volt, egyszer valami leírásban olvastam, hogy x-szel jelöljük a fizetett hivatkozást, és akkor az bőven elég.

Ez így is van, csak érdekes a doboz neve az, hogy „vezető hírek”, és akkor ott valami egyértelműen értékesített tartalom van…

Jó, de abba a dobozba egy csomó, 5-6 site-nak a vezető hírét szedjük, plusz beengedünk egy és hat közötti hirdetést. Maximum 6 darabot lehetett elhelyezni.

És felteszem, miután realizáltad, hogy ebből fog jönni a fő bevételi forrás, már kialakult egy struktúra, hogy hogyan, mit, miért lehet? Milyen szolgáltatásokért kell fizetni, hogy kiemelt helyen legyen valaki? Erről tudsz esetleg mesélni, hogy milyen típusú feature-ök voltak, amikért lehetett mondjuk prémium szolgáltatást kapni?

Nem nagyon volt prémium szolgáltatás. Azt láttam nagyon gyorsan, hogy az emberek nem nagyon szeretnek fixet fizetni, ez egyértelmű. Sokkal nagyobb összeget kifizetnek, hogyha az teljesítményhez van kötve, nálunk a teljesítmény az a hírolvasás. Sok hírolvasás sokat fizet, kevés hírolvasás kevesebbet. És azt sokkal jobban fogadták, mintha azt mondtam volna, hogy kérek 50 ezer forintot. Eleinte, ahogy a Ma.hu-nak írtam egy ilyen fix árat, ugyanúgy írtam a többinek. Megnéztem, kábé mennyi híre van, erre mennyi forgalmat tudok vinni az előző hónapok statisztikája alapján, s akkor mondtam egy fix összeget. Ezt kellett akkor úgy optimalizálni, hogy az legyen a cél, hogy nagyon sok hírolvasást vigyek olyan helyekre, akik sokat fizetnek, ha sok hírolvasást viszek. Emiatt lett végül mögé egy adminrendszer készítve, amit így finoman hangolunk azóta is, mert eléggé más az, amiért a site-tulajdonosok fizetnek, és más az, amit a userek olvasni akarnak. A kettő között kell megtalálni a kényes egyensúlyt, hogy sok legyen a bevétel, tehát olyan hírt is sokat olvassanak el, amit a site-k akarnak, hogy a userek olvassák, illetve a userek is sok olyan hírt elolvasnak, amiket ők akarnak elolvasni, mert őket az érdekli.

És mik voltak erre az eszközök az oldalon belül akkoriban?

A toplisták. Az teljesen rajtam múlt, hogy mit rakok ki, hogy rakom ki, hogy súlyozom…

Mik voltak a kulisszatitkai ennek? Nyilvánvalóan, ha kiraksz egy toplistát a tetejére, akkor oda többen fognak kattintani. De van olyan hír, amit hiába erőltetsz, nem fogják többet kattintani. Gondolom, voltak erre megfelelő technikák, hogy mégis hogyan lehet nem csak pozicionálással, hanem akár mással növelni a hírek olvasottságát? Tudsz-e erről megosztani bármit is?

Nem nagyon tudok. Kábé ez a központi magja az egésznek.

Sok interjúban előjött, de el tudod nekünk mondani, hogy 2003-tól egészen máig az árbevétel hogyan alakult?

Gondoltam, hogy szóba kerülhet, itt van (mutat a jegyzeteire) az árbevétel, 2006-tól 2013-ig… De hogy előtte mennyi volt, azt fejből nem tudom megmondani, főleg a több cég miatt. De van ám összesítésem, nem estem bele abba a hibába, hogy ne lássam pontosan át az egészet. Amikor van egy hat cégből álló cégcsoport, és pontosan akarod látni, hogy összességében hogy áll az egész, akkor nem hat különálló mérleget, hanem konszolidált mérlegszerűséget csinálsz. Én ilyet készítettem minden évben.

Ha jól emlékszem, tavaly vagy tavalyelőtt 400 millió forintos nyereségetek volt…

Szerintem már ötszáz.

Ez egy stabilan növekvő trend?

Nagyon-nagyon fixen hozzuk ezt a számot.

Mióta?

Régóta. 400-ig emelkedett drasztikusan, és akkor a 400-ról felment 500-ra és ott az 500 környékén, plusz-mínusz 50 milliós ingadozás van. Mióta? A mostani évet is beleszámítva, úgy tíz éve, ha be kell lőni, 450 és 550 között.

Volt az RSS előtti időszak, amikor ezeket meg kellett csinálni, majd az emberek elkezdtek rátérni az RSS-re, kialakult a kultúrája, hogy hírgyűjtő site-okon keresnek híreket a felhasználók. Pár éve már inkább a Facebookon keresztül olvasnak az emberek híreket, ezért meglepő, hogy ma még ennyit ér a tartalomszolgáltatóknak, hogy egy olyan típusú hírgyűjtőnek fizessenek, amelyről azt gondoljuk, hogy ma már nincs olyan szerepe az ökoszisztémában, mint korábban volt? Te hogy látod, mégis hogyan tudtátok megőrizni ezt a szerepet, helyet, stabilizálni az árbevételt?

A Google sose vette el. A Facebook meg nem vesz el, mert… Hogy ne bántsam meg a Facebook-szolgáltatót?

Nyugodtan meg lehet bántani bárkit, nem az a cél, hogy ezt elkerüljük.

Ha a Hírkeresőn nézzük a közönséget, meg mondjuk, aki a Facebookról tájékozódik, annak nagyon kicsi a metszete.

Kik azok, akik a Hírkeresőről tájékozódnak?

Azok a hírzabálók, hírfalók, szebb szóval.

Tudsz mondani demográfiai részleteket?

Az átlagnál magasabb jövedelműek, jóval iskolázottabbak, nem is feltétlenül pestiek, de mindenképpen városban élők, hát kábé ennyi.

DSC_7143

Honnan tudod ezeket egyébként?

Régen volt még ez a NRC TGI, azt hiszem, hogy ez volt a neve a kutatásnak, és akkor pontos demográfiai adatokat kaptunk. Volt egy kérdőív hozzá pár évvel ezelőttig, azóta meg tudjuk valamennyire ellenőrizni a folyamatokat a Google Analytics-ből, az is tud előállítani valami hasonló statisztikákat. Ott is ezt látjuk, ja és az átlagnál jóval idősebbek, már hogy a netezők átlagánál jóval idősebbek. De ez várható volt, mert harminc éves koráig az átlagember, engem kivéve mondjuk, harminc alatt nem nagyon érdeklődik a hírek iránt. Lehet, hogy van egy-két téma, ami érdekli, a sakkozás, Forma-1, vagy valami, amit kiválasztott, de úgy globálisan, hogy minden érdekel, környezetemben mi a helyzet, Dél-Amerikában, mi van a jelzáloghitelek piacán? Ez iránt csak az embereknek egy része érdeklődik nagyon, ezek a hírfalók.

Azt gondolnám, ezekből a hírfalókból nincsen sok.

Nincsen olyan nagyon sok, de szerintem jóval több van, mint amennyit becsülnek az emberek. Szerintem ez többszázezres nagyságrendű kör, csak hát az nem olyan sok, mondjuk egy tízmillliós lakossághoz képest, viszont nekem meg bőven elég.

Arról gondolom, van adatod, hogy hány kattintás folyik át a site-on, de arról is van adatod, hogy hány user? Konkrétan egyéni user?

Nincs. Vannak mérések, magyar piacon is mérünk, Google-vel is mérünk, nekünk is van saját mérésünk. Olyan őskáosz van a mérések piacán, hogy én már rég feladtam, főleg azért, mert túl sok jelentősége nálunk nincsen.

És azt összeadtad, hogy mondjuk egy átlagos, 2017-es hónapban mondjuk hány kattintást hozott minden ügyfelének a Hírkereső?

Minden hónapban összeadom 2004 óta.

Kíváncsi vagyok akkor mik a legfrissebb számok?

Eléggé fixen évek óta napi kétmillió körül vagyunk. Ami extrém esetben, ha történik valami a világban, ez eléggé ki tud lengeni pozitív irányba, mondjuk a választásoknál 3,5 millió hírolvasás is volt, extrém sok, viszont amikor unalmas időszak van, hétvége, süt a nap, kiránduló idő, akkor nagyon-nagyon lemegy, 2 millió alá.

Hírfalás ide vagy oda, és azt látjuk a számokban is, hogy a Facebook hatalmasra nőtt a magyar piacon.  Hogyan marad meg mégis egy ilyen nagyon oldschool módja a hírfogyasztásnak? Hogyan van mégis számszerűleg ennyi egyéni kattintás? Azzal együtt különös ez, hogy van egy demográfiai réteg, aki szerinted érdeklődő. Van-e valami hipotézised arra, hogy miközben az egész médiapiac a sarkai körül fordul ki, ez miért marad stabilan a helyén?

Persze. Egyrészt az idősek körében nem olyan népszerű a Facebook, mint a fiataloknál, és nekem az átlagnál idősebb a látogatói összetételem. Szerintem a Facebook azért eléggé strukturálatlanul hányja kifelé a híreket. Valaki, ha nem is hírfaló, csak tudatos hírfogyasztó, annak valami szisztéma szerint kell végigmennie a napi híreken, az nem lehet, hogy belekapdosok olyan hírekbe, amit ismerőseim megosztottak, egyáltalán nem biztos, hogy releváns, egyáltalán nem biztos, hogy engem érdekel, egyáltalán nem biztos, hogy mai az a hír. Szerintem nekik jobb egy ilyen strukturált, jól megszokott felületen áttekinteni a híreket.

A mai verzióban vannak olyan rovatok például, hogy életmód, gazdaság.  Ezeket metaadatok szerint csatornázzátok vagy van valaki, aki figyeli, hogy mi hová kerüljön?

Nem, nem, külön csatornákat kérünk minden témakörre. Megmondom, hogy én kérek egy gazdasági RSS-csatornát, kérek egy életmódot, kérek egy autóst…

Tehát ez is az ő oldalukon van.

Igen, én csak ellenőrzöm, és hogyha valami nem oké, akkor írok nekik, de a történet ilyen egyszerű.

Egy kicsit ugorjunk vissza az időben, volt egy interjú, amiben arról beszéltél, hogy a sivatagban ástok ki egy terepjárót és közben kellett frissítened a Tombola.hu-t…

Oh, az nagyon rég volt…

Rákerestem a Tombola.hu-ra és a Kapu ugrott be, de hát ez már nem üzemel. Mi volt az a Tombola.hu?

Igazából egy játék volt, egy tombola. Feliratkoztál, minden héten kaptál egy tombola sorsjegyet és akkor összehasonlíthattad, hogy az adott héten kisorsolt ajándékok számával egyezik-e a tombolajegyed sorszáma, és ha egyezett, akkor te nyerted. Ilyen egyszerű volt.

És fizettek a felhasználók?

Nem, ez teljesen ingyenes volt. De kis ajándékokra gondolj, ötezer forintos Tesco-utalvány, meg 6000 forintos DVD-lejátszó, és kéthetente egyszer sorsoltunk egy 20 ezer forintos házimozi-hangrendszert. Nem voltak olyan óriási pénzek, viszont nagyon jól hozott Google-bevételben, nagyon sok hírolvasást vitt a hírcímekre. Mert nem csak a Kapura és a Hírkeresőre raktunk ki híreket, hanem a Tombolára is, plusz volt egy ilyen kilépő oldal, hogy ha a következő héten egy helyett kettő vagy három sorsjeggyel szerettél volna játszani, akkor meg kellett látogatni a szponzoroldalt.

És miért zárt be a Tombola.hu?

Folyamatosan esett a látogatók száma, ez nem egy végtelenségig fenntartható modell. Ötszázezer emberből nyert mondjuk hetente nyolc. Tehát ezt az ember csinálja pár évig, de még a legkitartóbbak is előbb-utóbb feladják, egyre kevesebb lett belőle a bevétel, nagyon régi volt már a rendszer, újra kellett volna írni, jött a GDPR… Tavaly is a bezárás határán állt…

Akkor frissen zárt be, ezek szerint.

Tavaly év végén.

2017-ben olvastam, hogy dolgoztok valamin: „hogy a fiatalok felé nyissunk, vannak ezzel kapcsolatos terveink, nyilvánvalóan nem publikusak”. Ha nem titok, van-e ezen a téren valamilyen előrelépés?

Sajnos nem tudtunk előrelépni és a lelkesedésem is elfogyott. Egyszerűen nem, a mostani kereteken belül én nem találok utat a fiatalokhoz. A következő kérdés, hogy egyáltalán ezen a formán túl, akarok-e hozzájuk utat találni. Vagy van-e hozzájuk út? Benne van-e a magja a hírfalóknak? Nem vagyok benne biztos. Ők aztán tényleg megszokták a közösségi típusú hírfogyasztást, hogy tudok ebben részt venni? Nem tudom, és igazán ötletem sincsen. Voltak mindenféle elképzeléseink, hogy csinálunk könnyedebb hangvételűt, szűrjük úgy a híreket, hogy kidobáljuk az összes olyat, amit egy fiatal jó eséllyel nem olvas, mondjuk az egészségével még egy húszéves nem törődik, azt se tudja, mi az, hogy betegség, és azt gondolja, én sose leszek beteg. Nem biztos, hogy annyira érdeklődik a politika iránt, sport az már szóba jöhet, autó szóba jöhet. Volt ilyen ötlet, voltak kezdeményezések, mértünk, kutattunk, ötletelgettünk, de nem tudtunk előállni olyan valamivel, hogy na akkor itt van, ez egy olyan termék, ami kicsit olyan, mint a Hírkereső, vagy kicsit olyan, mint a Kapu, de a fiatalok majd fogják zabálni. Ami nagyon fontos, hogy én vártam egy visszazuhanást, hogy nem tudom a fiatalokat pótolni és emiatt majd csökkennek a számaim. Viszont a gyakorlat azt mutatja, hogy nem csökkennek a számaim, és nem volt rajtam egy olyan erős késztetés, hogy akkor márpedig rá kell menni a fiatalokra.

A következő kérdésem az a klasszikusan túl tág kérdés hibájába fog esni, de tetszőleges oldalról megfoghatod. Fogyasztod a híreket immár az interneten bő 20 éve, dolgozol is velük. Ha 2000-be visszateleportáljuk magunkat és onnan megyünk évről 2018-ig, látsz-e olyan íveket, trendeket, hogy maga a tartalom, amit te aggregálsz, hogyan változik? Címadásokban például. Amikor megjelentek az RSS-hírek, amik már csak a címeket engedték láttatni, akkor jelentek meg a „Döbbenetes – Elásta szomszédját (FOTÓKKAL)!” jellegű címek. És voltak olyan site-ok, amik azt csinálták, hogy a saját oldalukra beraktak egy címet, ami ott jelent meg és alcímet, ami ment az aggregátorokhoz, ami kattintékonyabb volt. De nem folytatom, mit láttál te ezen a téren?

Amit én okoztam?

Ez így még jobb kérdés, akkor mondd el, mi az, amit szerinted te okoztál?

Az egyértelmű, hogy elbulvárosodott a dolog, aztán arról mindenki sokfélét mond, hogy ki miatt következett be. Sokak szerint miattam, mert nálam a hírcím a perdöntő, tehát akkor én vagyok a hibás. Bár a hírcímeket mindenhol alkalmazzuk, ha a régi időkre visszamegyünk, ott a site a saját oldalain is hírcímekkel hivatkozott, kapcsolódó linkekkel, toplistákkal, meg mindenfélével, tehát neki is az volt az érdeke, hogy olyan híreket rakjanak ki, amit lekattintanak. Köszönhető ez annak is egyébként, hogy felhígult a látogatói összetétel, a legeslegelején elképesztően túl volt reprezentálva az egyetemisták, egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezők köre, nekik tök más híreket kellett kirakni, ők nem nagyon fogyasztották a bulvárt. És van, aki egy kicsit olvas bulvárt, három kőkemény politika után nekem például szükségem van rá, a Népszabadságra emlékszem, a vége felé voltak színesebb hírek, kezdtünk az elején a vezércikkel, főtémákkal, hát ez sok, hátra mentünk és olvastunk valami könnyedet, vagy az utolsó oldalra mentünk és olvastunk sportot. Tehát a bulvárosodást meg a nagyon fura hírcímadási gyakorlatot, az is okozta, hogy felhígult a látogatói összetétel.

És szerinted mit okoztál te?

Erre maximum ráerősítettem. Sokan megvádolnak azzal, hogy ez rajtam múlott. Mi volt előbb, a bulvár vagy a bulvárra való igény? Azért lett, mert az embereknek túl sok bulvárt tolt a média, vagy azért tolt túl sok bulvárt a média, mert arra volt igény? Szerintem egyébként az utóbbi, erre van igény, nagyobb igény: legyen valami könnyű, nagyon gyorsan befogadható, nagyon gyorsan végezzek vele. Az emberek nagy többsége azért szereti az ilyen egyszerű dolgokat.

De ha ez így van, akkor ez kicsit ellentmondásban van azzal, amit mondasz a Hírkereső fő felhasználói közönségéről. Mert elvileg, ha ők a hírfalók, akkor az ő igényük nem feltétlenül nyomja felfelé a bulváros tartalmat.

De, pont azt mondtam, hogy ők is valamennyire bulvárfogyasztók, csak nem olyan arányban, mint az átlag. Az átlag valószínűleg húsz bulvárhírt elolvasna egy napon, a hírfaló meg húsz komoly hírt elolvas, és mellé lazításképpen kettőt, négyet. De figyelj, azért én a kezdetekről beszéltem, hogy ott voltak nagyon a hírfalók, most már nálunk is egy csomó olyan ember van, aki a bulvárt akarja áttekinteni. Nem tudom azt mondani, hogy a hírfalók egyértelműen csak a nagyon-nagyon komoly híreket falják. Van egy csomó olyan hírfaló, akinek a bulvár témában kell híreket falni.

Inkább ilyen nagyipari tartalomfogyasztók?

Sajnos ezzel meg nem tudok semmit se kezdeni. Ugyanazt a hírt valaki bulvárosabban megfogalmazza, és arra több ember kattint. Figyelj, én komoly híreket olvasok többnyire, de mégis, a könnyedebb hírcím nálam is jobban felüti a figyelmet. Meg kell azért érdekesnek lennie. Nem is értettem régen azokat a szerkesztőket, akik nagyon komoly híreket írtak, hogy miért nem kicsit fogyaszthatóbb hírcímeket adnak. Nem kell elmenni a kőkemény bulvárba, de az MTI-s szárazság, meg ahogy az Origo működött nagyon-nagyon régen – elolvastad a hírcímeit és elaludtál rajta –, nem oké. Ehhez képest az Internetto vagy utána az Index ugyanolyan komolyan, vagy lehet, hogy komolyabban megírt cikkeinek tudott adni egy sokkal informatívabb, beszédesebb, figyelemfelhívóbb címet.

Láttál egyébként ilyet, amikor mondjuk még a régi Origo meg az akkori Index, gondolom, együtt voltak a Hírkeresőben, hogy melyikük teljesített jobban átkattintási rátában?

Sosem voltak egymás mellett, mert az Origo elég gyorsan fizetős partner lett, az Index pedig sosem volt, szerintem az egyetlenek a piacon, akik nem voltak. Gondolom, ez stratégia volt, részben bizonyára Uj Péternek köszönhető, aki annyira nem kedvelt, igazából nem engem, mert személyesen nem nagyon találkoztunk, maximum így köszöntünk egymásnak, inkább a termékemnek nem volt túl nagy rajongója, ha mondhatom így. Velük nem volt sose szerződésem. Míg az Origóval volt és ezért tök más helyen volt, az Origo mindig valahol a lap tetején, az Index meg mindig valahol a lap alján.

Olvastam, hogy a tartalommal szemben semleges, távolságtartó kívánsz lenni. Egy ilyen fogalmazást olvastam, hogy „az oldalt tartalomsemlegesen szerkesztik, a közerkölcsöt sértő tartalmakat szűrik, azt is automatikusan”. Nyilván nehéz eldönteni, hogy mi az a tartalom, amit nem engedsz be, és mi az, ami megjelenhet. Az utóbbi években például azt látjuk, hogy rengeteg online forrásból nagyon sok propaganda típusú anyag jelenik meg…

Igen.

Volt-e neked ezzel kapcsolatban dilemmád? Nyilván azok a típusú hírek nagyon kattintékonyak, hogy a migránsok megerőszakoltak valakit, kisgyerekeket ettek… melyik az a migránsos hír, amit beengedsz, és melyik az, amire azt mondod, hogy ezt már nem?

Hírszűrést, hírtörlést legvégső esetben használok. Tízezerből egy hírt, ha kitörlök, és az sosem ilyen, hanem az már olyan szinten átverő, hogy azt már nem engedem. Ha törlök valamit, akkor általában ezért. Szélsőséges vélemény is átmegy, én nem formálni akarom a közvéleményt, meg nem irányítani, hogy mi juthat el hozzá, hanem én azt mondom nekik, hogy itt ez a kínálat, és próbálok neki egy olyan eszközt adni, amivel ők tudnak választani. Dobozokba rendezem, témákba rendezem, vannak ezzel kapcsolatban további fejlesztési opciók, van egy olyan lehetőség, hogy majd le lehet súlyozni a site-okat, ha úgy gondolod, hogy neked nem túl releváns tartalmak, vagy hogyha beregisztrálsz, és engeded, hogy figyeljük, hogy miket olvasol, akkor egy idő után nem tesszük ki neked azokat, amikre nem kattintasz rá.

Azt, hogy van ez a migráns téma, és hogy ez mennyire népszerű, mennyire nem, mennyire kell ez ellen tennem valamit, azt láthatóan elvégzi az olvasóim közössége, mert kiégtek benne. Tehát mikor elindult ez az egyesek, sokak által propagandának tekintett téma, néhány hétig volt volt népszerű téma a Hírkeresőn. Még külön kereső-kifejezést is kiraktam. Néha csinálok olyat, most már csak a Kapun van kint, hogy a leggyakrabban keresett szavakat kirakom, hogy ne kelljen beírni, most olyanok vannak benne, hogy lottó, nyugdíj meg baleset. Nagyon gyorsan lecsengett, és most az van, hogy egyszerűen nem érdekli már az embereket, főleg akkor nem, ha bizonyos site-ok szállítják ezeket a híreket. Tehát anélkül, hogy én bármit is tettem volna, ezek szinte mindig eltűnnek a süllyesztőben. A másik a hitelesség. Egyre több helyen, egyre látványosabban kirakom, hogy melyik hír kitől van, rábízva az olvasóra, hogyha X-site írta ezt a hírt, akkor te el akarod-e olvasni. És az van, hogy aki nagyon durván elmegy abba az irányba, hogy elfogult lesz, akkor egyszerűen lezuhan azokon a helyeken a kattintási százaléka, ahol ki van írva, hogy mi a hírnek a forrása.

Például a Friss-dobozban mindig ott van zárójelben, hogy a Friss aloldalon meg a Toplistákban már nem látod. Viszont az, hogy a Toplistákba bejussanak a hírek, ott a Friss-dobozban kell kapjanak egy kezdő lendületet. Ha van site, amelyik kvázi lejáratja magát, amelyik hitelteleníti magát az olvasók előtt, arra nem fognak kattintani, egyre kevesebben kattintanak, egyre kevésbé fog bejutni a toplistába, egyre kevésbé fogják olvasni. És legvégén kvázi elköszönnek tőlem, mert az látják, hogy nem tudok nekik forgalmat vinni, és valóban így van. Én nem tudok az ilyeneknek túl sok forgalmat vinni.

Nincs olyan sok adatunk erre, de azt gondoljuk, hogy a magyar közbeszéd meg a hírfogyasztás is egyre inkább polarizálódik. Látsz ezt alátámasztó adatot a Hírkereső-usereknek a viselkedésében? És látsz ilyet, hogy mondjuk egy bizonyos viselkedés az oldalon hány típusú forrást érint, vagy nem érint? S hogy ez változik-e?

Nem, annyira nem követjük a usereket, hogy semennyire. Mi vagyunk, akik semmit nem adnak a usernek, van az a technikai cookie, ami nélkül egyszerűen nem lehetséges a netezés, ezen kívül semmit.

Pedig milyen izgalmas lenne. Mi ennek az oka, hogy ilyet nem csináltatok eddig?

Hát a te számodra izgalmas, nekem csak áttételesen adnak plusz információt, és nem tudom, hogy én ezt akarnám-e feldolgozni, nincs rá energiám.

2015-ben, amikor az Origo eladó volt, meg voltatok említve, hogy vevők voltatok egy darabig, aztán már nem. Mi volt az, ami miatt meg akartad venni az Origót?

Túlmisztifikálják ezt a kérdést. Szerepeltem akkor, megdöbbentő módon sokat a sajtóban. Buta voltam, nem tudtam, hogy ennyire a politika előtt van ez a dolog. Láthatóan én forgalomterelésből élek. Forgalomtereléshez egy e-mail-rendszer, főleg a legnépszerűbb, az nagyon jó. És engem a Freemail érdekelt, az Origo nem igazán. Persze mint olvasó, meg mint piaci szereplő, úgy érdekelt, csak üzletileg nem. Azt gondoltam, hogy mint forgalomelosztó, nem nagyon szerezhetek részesedést, sőt, kicsit sem szerezhetek részesedést tartalommal foglalkozó site-on. Hiszen akkor az a fajta hitelességem sérül, hogy nekem viszonylag könnyű egyenlő mércével mérni, mert kvázi senkit sem ismerek, tényleg az ügyfeleim 90%-át is csak e-mailen. És semmiféle részesedésem nem volt, még az is problémát okozott nekem, hogy vásároljak-e egy kis magyarországi pókercégben részesedést, amelyik híreket annyiban közöl, hogy pókeres. Csak egy plusz támadási felület.

És mégis mit tettél volna, ha mégis megkapod az Origót? Akkor, hogy kezelted volna ezt a dilemmát?

Semmiféleképpen nem tartottam volna meg. Kerestem másokat, akikkel talán együtt tudunk pályázni, olyanokat, akik esetleg továbbvinnék az Origót, volt olyan ötletem, hogyha nem száll el nagyon az ár, akkor kvázi odaadom a szerkesztőségnek, hogy én kiszállok mögületek, csináljátok egyedül, ahogy akarjátok. Igazából, tehát nekem a Freemail kellett, ezzel próbáltam jelezni, hogy engem ez a téma érdekel.

Ma már nem annyira erős a Freemail, nem?

Nem erős, de ott is megragadt a kicsivel idősebb korosztály a userek között. Nem nagyon szoktak át, tehát aki az én korosztályom alatt van, az átment gmail-re meg harminc alatt az meg már azt se tudja, hogy mi az az e-mail, kvázi azért tart, hogy szolgáltatásokra be tudjon regisztrálni, meg legyen hová jelszó-emlékeztetőt küldeni. Én úgy gondoltam, ismerve a publikus, később pedig a magkapott nem publikus adatokat, hogy engem ez érdekel. Tehát érdeklődtem, de nem csatába szálltam az Origóért, jelentkeztem, hogyha nem túl sokat kell érte fizetni, jó konstrukcióval ezt meg lehet venni, akkor engem ez érdekelhet. Meghívtak pár szereplőt, köztük engem. Előzetes ajánlatot kellett tenni, hogy a nagyságrendet belőjék, ez alapján behívtak a második körbe, ahol kaptam részletes adatokat, és már nem is tettem utána ajánlatot, rögtön kiszálltam.

Amikor a legtöbbet szerepeltél a médiában, a jótékony klikkelés nevezetű akció idejében volt, 2009-ben. Honnan jött ez a dolog, és végül miért, miért lett olyan kifutása, amilyen lett?

Mindig is azt gondoltam, hogy jótékonykodni kell. Főleg, ha az embernek nagyon jól megy, istennek, szerencsének, saját tudásnak, bárminek is köszönhetjük, kutya kötelességünk, hogy ha tudunk támogatni jótékonysági dolgokat, akkor támogassuk. Ezt mint magánszemély nagyon-nagyon kedvezőtlen konstrukcióban tudod megtenni, hogy te kiveszed a cégből, társasági adót, iparűzési adót, utána osztalékadót, egészségügyi költséget kifizetve…Nagyon sok költséggel jár, és utána, mindenféle üzleti cél nélkül odaadsz pénzt, ami tök szép dolog, de nem túl hatékony. Én meg arra gondoltam, hogy akkor adjunk mint cég, mert akkor sokkal többet tudok adni. Ha azt mondom, hogy ki akarok osztani, ötvenmillió forintot, akkor cégként ki tudom osztani azt az 50 millió forintot. Hogyha azt mondom, hogy 50 milliót kiveszek a cégből, aztán 45, 30 marad, amit kiosztanak. Ezt csak úgy tudom indokolni a tulajdonostársak felé, ahogy az üzleti logikában is működik.  Ha egy cég jótékonykodik, akkor valamit, kicsit elvár cserébe. Valami kis PR, emelkedjen valamifajta értékek elfogadottsága, elismertsége, bármi. Mi összekötöttük egy akcióval, ami a mi fő tevékenységünk: hogy híreket klikkeljél nálunk. Az volt az ötlet, hogy az ebből származó bevételnek egy jelentős részét, azt hiszem, hogy kábé 20%-át továbbadtuk. 10 vagy 20%-át, nem emlékszem már rá pontosan.

DSC_7091

Hogyan oldottátok meg egyébként ezt technikailag?

Meg volt határozva, hogy egy hónap melyik jótékonysági alapítványhoz megy, és azt publikáltuk, YouTube-csatorna volt hozzá. Minden hónapnak megnyertünk egy ismert embert, aki 2-3 percben elmondta, hogy miért ezt az alapítványt támogassátok. Ha rákeresel arra, hogy jótékony klikkelések, akkor kiadja ezeket a YouTube. Emlékszem, Csányi Sándor színész volt benne, Sváby András, minden hónapban valaki.

És miért ért véget, szerinted?

Teljes bukás volt. Azt történt, amit álmomban nem gondoltam, és előtte mindenféle jótékonysági akció nélkül sosem fordult elő, esett a hírolvasások száma.

Érdekes. Miért?

Nem tudom, hogy ez egy véletlen egybeesés, hogy abban 8-9 hónapban rosszul álltak a csillagok, vagy éppen új hold volt, vagy olyan volt az időjárás, hogy mindenki kint szaladgált a mezőn, és senki nem olvasott, vagy éppen semmi nem történt a világban, de jelentősen visszaesett. Tehát megszokod, hogy 10-20%-al nő mindig a hírolvasások száma.  Erre csökken 5%-ot. Első hónapban még azt mondod, hogy rossz volt az időjárás, az én szempontomból persze, tehát jó volt az idő, keveset neteztek. De amikor hónapról hónapra ez jön, akkor rájössz, hogy itt bizony valami nagyon-nagyon fura folyamat van a háttérben.

És nem sikerült megfejteni, hogy mitől alakult így? A jótékonysági akciók hozni szokták az embereket, nem? Vagy nem mindig?

Nem tudom, igazából többféle elméletet lehet felállítani. A látogatók egy része vagy azt látja, hogy ez a cég minden egyes klikkeléssel keres ennyi pénzt, nem teszek az ő zsebébe pénzt, vagy a jótékonysági alapítvány nem tetszik. De ahogy, egyébként véget ért a jótékonysági akció, azonnal visszaállt.

Akkor gondolom ezután több hasonló akciót nem szerveztél.

Nem, nem, most már úgy van, hogy azoknak a jótékonysági szervezeteknek, akikkel jóba lettem, küldök minden akció nélkül és minimális PR-el, tehát ők feltüntetnek engem, vagy a cégeinket valahol támogatónak és ennyi.

Utaltál a listádra, hogy vannak események, amiket felírtál magadnak, kíváncsi vagyok, hogy mik voltak a fontosabb fordulópontok, amikre mindenképpen szeretnél kitérni?

Ami egy érdekes szál volt az életemben, hogy 2000-ben beszálltam abba a CMT nevű cégbe, ami valamikor egyesült a BigFish-sel, akkor, amikor a BigFish irányító tulajdonosai balesetben meghaltak. Egy designer, egy programozó, meg egy pénzügyi szakember, Boris Misi, aki a Concorde-nál volt, ők alapították a céget, és éppen elindult már egy  összeolvadási folyamat, vagy inkább puhatolózás, amit teljesen kettévágott értelemszerűen a két vezető ember halála. Azért is volt ez nagyon súlyos, mert pont a vezetőkkel történt. Egy ilyen webfejlesztő cégnél az egyik vezető a fejlesztési vezető, a másik meg a designvezető. De aztán egyesültünk, és utána, 2005 szeptemberében eladtuk a BigFisht a FreeSoftnak, ma már tök más neve van, nem jut eszembe, de ugyanúgy a tőzsdén vannak. Szerintem most került Mészárosék érdekeltségi körébe, de nem vagyok benne biztos, pár hónapja olvastam, meg is lepődtem, hogy mi ez a cég, mi az, hogy nem tudok róla, és akkor valahol megtaláltam, hogy ezt korábban FreeSoftnak hívták. Ja mondom, FreeSoft, nekik adtuk el a BigFisht. A BigFish azóta valahogy kivált, újjászületett. És most a FreeSofttól teljesen önálló cégként működik.

Ez egy fura, érdekes fejezete az életemnek, mert mondtam, hogy az elején én sok más dologgal indultam, volt ez az IT-security dolog, a szoftverfejlesztés, a CMT által a webdesign fejlesztés, és ezek mellett a weboldalak. A nem webes dolgokból nagyon gyorsan kiszálltam. Lezártam, valamit egyszerűen bezártam, ezt meg összeolvasztottuk, nulla közeli eredménnyel jöttem ki az egészből. Ez a része a pályámnak érdekes volt, meg jó volt, hogy benne voltam, tanulópénznek oké volt, egy olyan tanulópénznek, hogy beraktam, aztán visszakaptam. Költség nélkül elmélyedhettem ebben a szektorban is, és rájöhettem, hogy nagyon-nagyon sok üzleti hibám van, ami miatt én egy csomó dologra alkalmatlan vagyok, és akkor még inkább világos lett, így 2003 körül, hogy nekem weboldalt kell csinálni és kész. Én ehhez értek, a személyiségem erre jó. Ja, és olyan site-okat kell csinálnom, amikhez viszonylag kevés ember kell.

Volt egy érdekes és számomra nagyon-nagyon tetsző projektünk, a Lutri, az egy ingyenes lottó site volt, nem fizettél be semmit, kicsit a tombola-modellre hasonlított. Jöttél, számokat ikszeltél, vagy egy véletlenszám generátorral kitöltötted a szelvényt, nyomtál egy sorsolás gombot, és utána sorsoltunk neked számot, aztán láttad, hogy mennyit nyertél. Ha elértél egy bizonyos összeghatárt, akkor kifizettük a nyereményedet. Ez azért volt jó, mert végre először használhattam azt, hogy biztosítási matematikus vagyok. Egy ilyen rendszer valószínűségszámításon alapul és ebben én viszonylag jó vagyok, és összehozhattam azzal a tudásommal, hogy benne vagyok az internetben. Akkor már, 2001-ben két éve csináltam, és kezdtem érezni, hogy kezdem megtanulni. Egyre többet tudtam, emiatt egyre jobb ötleteim lettek, meg egyre sikeresebbek lettnek azok a dolgok, amiket elkezdtem csinálni. A Lutrinál semmi más nagy magasztos célunk nem volt, meg üzleti, semmi a világon, azt gondoltuk, hogy megverjük az Origót oldalletöltésben, ami egy lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy nem pornó, vagy nem felnőtteknek szóló tartalommal megverni az Origót. Illetve a másodlagos célunk az volt, hogy ennek kapcsán rávilágítsunk arra, hogy a legnagyobb hülyeség a világon oldalletöltés alapján mérni a site-okat. Régen, amikor a WebAudit mért mindenkit, az alapértelmezett sorrend az az oldaletöltés alapú sorrendezés volt. Mondtuk, hogy ez egy butaság, az egyedi user-szám az már jó, szerintem a Visits egyébként a legjobb, tehát a kettő közül valamelyik, de az oldalletöltés egyáltalán nem. Tamás Misivel, aki a Startlap alapítója meg értékesítője volt, utána a VNU–nál vezette az internetes üzletágat, mi ketten összeálltunk, és megcsináltuk a Lutrit, és gyakorlatilag 2-3 hónap, de lehet, hogy kevesebb idő alatt megvertük az Origót odalletöltésben.

Ha ez így alakult, akkor miért tűnt el a Lutri?

Mert az üzleti modell szerintem tarthatatlan volt, nem nagyon tudott annyi pénzt kitermelni, mint amennyibe került, de forgalomterelésre viszont nagyon jó volt. Tipikus, korát meghaladó szolgáltatás volt, nem nagyon tudtad jól monetizálni a forgalmadat. A sok játékost, aki odajött és utána elhagyta a site-ot, mi tudtuk terelgetni, de azért a terelgetésért elképesztően keveset kaptunk. Akkor nem volt nagyon értéke egy usernek. Azért sokat segített később, amikor már egy user értéke az jóval nagyobb volt.

Van-e még olyan fejezet, amit mindenképpen említenél, vagy van, amiről én nem kérdeztem?

Ami még nagyon érdekes volt az életemben, az az op-logózás, az megmentette a Hírkeresőt és a Kaput. ’99-ben kezdtem a Kaput, 2000-ben a Hírkeresőt, 2002-ig nem hozott pénzt, úgy értsd, hogy nulla forintot számláztam ki, mint bevétel, csak költségem volt. Oké, hogy a vége felé már tényleg ilyen minimálnál is minimálabb büdzsével ketyegett, legegyszerűbb szerver hozta szolgáltatással, a legkevesebb pénz elégetésével ketyegett, de nem hozott semmit. És feléltem minden tartalékomat. Már majdnem elmentem alkalmazottként dolgozni. Amikor jött ez az op-logo üzletág, ahol megpillanthattam azt, hogy ha van egy útja a monetizálásnak, akkor innen nagyon sok látogatót tudok terelni. Nagyon sokat segített az, hogy volt hét site-om, meg értettem ahhoz, hogy lehet embereket szerezni, meg egész komoly adatbázisom gyűlt össze mindenféle reklámformáktól, a Lutri, a Kapu, a Hírkereső kapcsán korábban, hogy hol érdemes hirdetni, és milyen formában. És ezzel tök jól be tudtam futtatni ezt a csengő oldalt. Nagyon-nagyon sikeres lett, nagyon sok pénzt termelt, és ezzel minden finanszírozási rést, ami hiányzott…

Arról volt szó, hogy a userek vásárolhattak csengőhangokat az interneten a telefonjukra. Ennyi volt? Csak felelevenítésképp, mivel ez már régen volt, talán sokan nem emlékeznek már erre.

Sőt, operátor-logóval kezdődött, ami egy nagyon buta kis grafika volt a telefonok legtetején.

Ami helyettesíthette a szokásos gyári feliratot, még simán csak zöld-feketében…

2002 decemberében csak és kizárólag fekete-fehér telefon volt – igazából zöld-fekete. Itt aztán a tökélyre fejlesztettem azt, hogy melyik reklám felett mennyire hatékony ez a csengőhang, ez azonnal generál vásárlást, azonnali visszacsatolás van, nem olyan, mikor hirdetsz egy tévét, és egy hosszú folyamat, mire a user eljut oda, hogy megveszi. Ez egy egészen gyors folyamat, a meglátom először és a megveszem között nagyon rövid idő telik el, és pontosan látom, hogy melyik hirdetésre mennyi letöltés jön. Minden terméknek volt egy hat-hétjegyű azonosító száma, előtte meg volt egy kétjegyű, de betűkből álló kód.  Prefixnek hívják, azt hiszem, azt a célt szolgálta, hogy az azonosította be a hirdetési helyet. Tehát én hirdettem a Freemailben, akkor mondjuk fr-rel kezdődött, csak mondok egy példát, nem biztos, hogy fr-rel kezdődött, és ha meg akartam nézni a Freemail-hírlevélben a hirdetésnek mennyire volt hatása, akkor ezt néztem meg, hogy FR-prefixszel mennyit töltött. Ezt csináltam olyan kettő és fél évig, a legeslegutolsó statisztikákat is félreraktam, a legkisebb e-mail adatbázisokból is, pontosan láttam, hogy mi mennyire hatékony, ennyi pénzbe kerül, ennyit hozott. Ez a tudás utána nagyon-nagyon fontos volt a Kapu, a Hírkereső befuttatásához, az, hogy már nem számolatlanul és mindenféle tudás nélkül szórtam szét a reklámpénzt, hanem nagyon-nagyon célzottan. Amikor én elköltöttem ezer forintot, az nem az volt, mint ahogy mondják klasszikusan a reklámra, hogy a fele, vagy 80%-a kidobott pénz, csak nem tudom, hogy melyik fele, ezért el kell költeni. Nálunk nem nagyon volt ilyen, ezekben az években, 2003-2004-től kezdve nagyon pontosan, nagyon tudatosan, kicsi vakszórással költöttük el alapvetően a pénzt. Tehát ez az op-logo üzlet ennyiben volt fontos. Megtanultam belőle mindent, másrészt meg megmentette az egész céget.

Hogy legyen valami, ami miatt a nagyközönség is szétkattintja az interjút, utolsó kérdésem az amerikai életedre vonatkozik. Viszonylag unikális szituáció, hogy valaki a teleket kint tölti Las Vegasban, majd hazajön, és Albertirsán vagy Budapesten él. Hogy alakult ki ez, hogy te pont Las Vegasba kezdtél el kimenni és ott lakni, miért szereted ezt csinálni?

A sztori nagyon-nagyon egyszerű. Volt az egyetemi szobatársam, aki kiment Amerikába, először New York-ba, aztán Las Vegasba. Tibor mindig mondta, hogy menjek ki Vegasba, látogassam meg őt. Elvégre szobatársak voltunk, meg szerinte látni kell ezt a Vegast, mert ez ilyen fura város. Nem olyan, ahogy a tévés, meg újságos élmények alapján tűnik. Mindenki csak a Stripet látja az egészből, akár egy sorozatot nézel, de akár ismertterjesztő filmeket, főleg Las Vegas főutcájára koncentrál. Addig-addig győzködött, amíg ki nem mentünk hozzá látogatni. Azt hiszem elsőre három hétre mentünk, mert gondoltuk, ha már átmegyünk az óceánon, akkor legyünk ott értelmezhető ideig. Én már előtte egyszer-kétszer jártam New York-ban, mert mondtam a legelején, hogy mivel kezdődött a netes pályám Bostonban, tehát tudtam, mi az, hogy időeltolódás, tudtam, hogy az teljesen értelmetlen, hogy átmegyünk egy hétre. Kimentünk három hétre a harmadik szobatársunkkal és nem azt mondom, hogy lenyűgözött Vegas, később sokkal-sokkal inkább azt tette, de láttam, hogy ez egy tök jó, tök élhető város, főleg a nyugati része, Summerlin, ami elég messze van ettől az emlegetett Striptől és láttam, hogy ez valami nyugis vidék. És mondtam a szobatársamnak, hogy oké, köszönöm, hogy meghívtál, ez tetszett, szerintem én ősszel visszajövök egy kicsivel hosszabb időszakra. És kértem egy vízumot. Ami nagyon fontos volt, hogy mázlink volt, nagyon jó időben futottunk Las Vegasba. Egy olyan januárba, ami a szokottnál amúgy egy picivel melegebb volt, pólóban lehet lenni, sütött a nap, mindenkinek jó kedve volt, mindenki halál nyugis volt, ha meg ilyen pezsgő éjszakai életre vágytunk, akkor csak bementünk a Stripre és ott megkaptuk egy helyen.

DSC_7085

Ha jól tudom, egy ingatlant is vettél ott. Mikor indult ez a kétlaki élet?

Rögtön. Ez volt 2006 januárjában. 2006 novemberében kimentem, akkor a volt szobatársam azzal fogadott, hogy egy kicsit segít itt az elején, meg az első hónapban lakjunk együtt, de utána ő hazaköltözik, úgyhogy én kint maradtam egyedül.

Tehát akkor 2006 óta az van, hogy itthon vagy a nyári, tavaszi időszakban…

Nem, a tavaszt mindig kint töltöm, nagyon változó, hogy vagyok kint. Amik meghatároznak egyfelől, hogy a nyár, az kibírhatatlan, tehát június 1-től szeptember 30-ig gyakorlatilag élhetetlen a város, olyan meleg van, nem csak nappal, az még úgy, ahogy kibírható fura módon, ami a kibírhatatlan, hogy éjjel alig megy 30 fok alá. Az nagyon rossz. Ez a része kilőve. Karácsony, szilveszter tájékán szeretek itthon lenni, bár nagyon sok karácsonyt, szilvesztert töltöttem kint. A legjobb időszak Vegasban szerintem a március-április, akkor a legjobb az időjárás, főleg a magyarhoz viszonyítva, nincsen túl meleg, de már kimondottan tavaszias, nyárias idő van, plusz nekem van egy nagyon súlyos allergiám bizonyos fafajtákra, amik április végén, május első két hetében virágoznak. Tehát meghatározott feltételek szerint ki szoktam választani, mikor megyek, mikor jövök. Évi 5-6-7 hónapot szoktam ott tölteni. Nyáron majdnem mindig itt vagyok. Egyszer azért kipróbáltam, hogy milyen az a vegasi nyár. Köszönöm szépen, soha többé.

 

Az interjút Tófalvy Tamás készítette, 2018. szeptember 12-én.

A helyszín az Angelino pizzéria volt.

Az interjú a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

 

 

Megosztás
Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0