„Tíz éve vagyok benne, az ember fejében peregnek a mémek, és rááll az agyad, hogy az adott szituációra mi az, ami a legjobb lenne. Idővel megfordul a folyamat, nézed az interneten a képeket, és arról be fog ugrani valami, és ezt a reakcióképet összegyúrod az adott magyar valósággal: ez egyenlő egy mémmel” – így rekonstruálja egy Tibi atya-mém megalkotásának kreatív folyamatát Tóth Máté, a márka mögött álló cég ügyvezetője. A legnagyobb magyar Facebook-oldal ötletgazdája arról is beszélt a MODEM-nek, hogyan próbálnak javítani a kommentelés kultúráján, miért vállalnak be darázsfészek-témákat, meddig volt vadnyugat a közösségi média, és hogy szerinte kik próbáltak tudatosan Tibi atya nevével kattintásokat szerezni.
Emlékszel-e arra, hogy mikor kezdtél el internetezni? Hol történt és mit csináltál először az interneten?
Nagyon korán volt már számítógépünk, édesapám techzseninek számított, az a tipikus szaki, aki az egész szomszédságnak beköti a netet meg a nyomtatót. Hat-hét éves lehettem, még alig volt valakinek e-mail címe, nekünk már volt. Drótpostagalamb vagy valami ilyesmi volt a neve. Azt csináltam, amit csinálnak az ilyen korú gyerekek, vicces leveleket olvastunk, akkor még ment a vicclap.hu, meg a TeveClub, mert kell, hogy legyen tevéjük a gyerekeknek. Ez maradt meg, szórakozás volt, Flash játékokat játszottunk még. Miniclip, az volt elérhető az interneten, akkor élte a fénykorát.
Mindez hányban volt?
1989-ben születtem, tehát ’96-97 körül. Akkor még az a jó kis betárcsázós net volt, még ISDN-ünk se volt, nem lehetett egyszerre telefonálni meg internetezni.
Emlékszel arra, hogy ahogy nőttél, mikor kezdték el olyan internetes szolgáltatásokat, tartalmakat fogyasztani, amelyek már nem gyerekeknek szóltak?
Pornó?
Arról is lehet beszélni, de olyanokra gondoltam, mint a WiW, iWiW például, közösségi hálók, vagy amikor te elkezdtél belenőni az internetbe, akkor már volt Index, Origo.
Általános iskolában, amikor hazamentünk, mindenki az MSN-t nyúzta, emlékszem a MyVIP-en nem voltam fent, de iWiW-en igen, illetve a különböző fájlcserélő programokkal jó kis orosz mozifilmeket, ahol a mozigépész csámcsog a popcornon, ilyeneket nézegettünk. Tudatosan politikai tartalmat nyilván nem fogyasztottam, az egyetem végéig egyáltalán nem foglalkoztam politikával. Orvosira jártam, az nekem bőven elég volt, hogy idézőjelben túléljem az egyetemi éveket. Buliztam meg tanultam. Kábé ennyi, nem igazán foglalkoztam közélettel. Tudom, hogy volt már Origo meg Index, sőt szerintem akkor állította be kezdőlapnak édesapám az Indexet, és húsz évig mindenkinek az volt a kezdőlapja, mert az volt beállítva.
Ez az MSN-ezés felkeltette az érdeklődésemet, emlékszem ennek az első hullámára, amikor az akkori fiatalok iskola után hazamentek és MSN-eztek egymással, és te is gyakran csináltad ezt ezek szerint.
Vidéken laktam, evidens volt, hogy suli után mindenkinek haza kell menni. Igen, volt ennek egy kultúrája, hogy suliban semmit nem beszéltek meg, de MSN-en meg órákat tudtak dumálni egymással, és másnap úgy tettek, mintha mi se történt volna, ugyanúgy folytatódott az egész.
Emlékszel arra, hogy ebben az ős-Messenger környezetben milyen vicceket, mémeket, tartalmakat küldözgettetek egymásnak?
A mostani mémkultúra ugye a trollface rage comic-okból jött, de az is csak a kétezres évek vége felé kezdett el virágozni. A jellemző a gagyi vicclap.hu meg a Kecskefészek volt, olyan ikonikus régi magyar oldalak, mint a Napiszar vagy a Puruttya. Viccesnek vélt kommersz, gagyi viccek voltak, azt a szót, hogy mém, akkor még nem is ismertük. Nem is tudom, hogy mikor kezdett a köztudatba netes szlengként beivódni. A kommersz, gagyi humor, az ment.
A Subba akkor megvolt neked?
Meg, de nem követtem. Híres magyar oldal volt, néha fent is volt egy-két poénunk, mert mi kezdtük az Exszakasz nevű apa-fia humorral operáló netes oldalt. Vicces belegondolni, hogy az apa-fia humort, mint formátumot mi hoztuk be Magyarországra. Most meg kellene veregetni a vállamat, de inkább abszurd, hogy egy komplett érát ezzel meg tudtunk határozni. Emlékszem, hogy egy csomószor lenyúlták a képeinket, ami nekünk egyébként bók volt. Akkor még nem volt az, hogy levágom a vízjelet, és odateszem a sajátomét. Nyilván reklámból éltek, és szedték innen-onnan a tartalmakat, de mégis volt egy nívója. Azt tudtuk mondani, hogy ami kikerült a Subbára, az volt a magyar humor krémje.
Bár később terveztem, de ha már említetted, most kérdezem. A remix-, másolásalapú mémkultúrában nagyon érdekes szellemi tulajdonról beszélni. Hol húzzuk meg a határokat, mitől kezdve azé valami, akié? Mondtad, hogy úgymond ellopták a képeiteket, de az alapanyagot nyilván már ti is vettétek valahonnan, meg gondolom, sokszor fordítottatok is vicceket. Ti hogy gondoltátok: mitől lesz valami a ti szellemi alkotásotok?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, hogy lehet felhasználni egy mémet úgy, hogy nem károsítom meg az eredeti tulajdonosát. Fura így lopásról beszélni, én inkább úgy látom, hogy a mémeknél az eredeti alkotót nem is lehet nagyon felfedezni. Talán egy eldugott 4Chanes vagy Reddites alfórumokon vannak ezek a képek. Megvan, hogy az összes ilyen mém milyen életutat jár be. A mém életútja, hogy kikerül a Facebookra vagy az Instagramra. Szokták mondani, hogy a Tibi atya a 9gagről lopja a poénokat, miközben a 9gag is csak egy olyan gyűjtőhely, ahova csak beküldik az emberek a poénokat. Én úgy gondolom, hogy OC-vel, tehát original contenttel talán a shitposter oldalak tudnak működni, illetve ezek az apróbb humorközösségek. Egyszerűen onnantól kezdve, hogy elér egy nagyobb, szélesebb spektrumú közösséget ez az egész dolog, amit mém oldalnak nevezünk, annyira meg kell válogatni a kitett posztokat, hogy nem lehet már pusztán arra a fekete humorra vagy prank mémekre építeni. Ezért szerintem az ilyen nagyobb Facebook-oldalak mint gyűjtőhelyek a saját értékrendjüknek megfelelő mémeket válogatnak össze. Nálunk mennek egyébként saját tartalmak, mennek olyanok is, amit beküldtek, mennek olyan mémek, amiket találtunk, csak úgy érezzük, hogy sokkal jobb lenne azzal a szöveggel, amit mi találtunk ki. Nagyon fontos az aktualitás, a hétköznapi közéleti-politikai aktualitásokra is szoktunk reflektálni, mert még mindig ott tartunk, hogy azok mennek a legjobban. Ki lehet rakni a régi klasszikus poénokat, azok is ülni fognak, de attól lesz alkalmas egy mémoldal arra, mint mi, hogy nyolc éven át megújuljon, ha az aktualitásokkal is folyamatosan operál, nem csak a limonádéhumort használja. Nem akarom mondani, hogy kik a magyar képviselői a Facebookon.
Még lehet, hogy kérdezlek róluk. Említettél már hazai példákat, mintákat és röviden külföldieket is. Konkrétan például ezt az apa-fiás mémet. Fel tudod idézni, hogy mielőtt elkezdtétek az Exszakaszt, mik voltak azok a mémgyűjtő oldalak, amik az inspirációt adták számotokra?
A 9gag talán már akkor is volt, az az egyik őskövület. Külföldiekre nem nagyon emlékszem. Én sose voltam az, aki a tumblren, a redditen vagy a 4chanen nézegette a threadeket. Ilyeneket nem követtem. A magyarok közül ikonikus volt az említett Puruttya, a Napiszar, a Subba. Ami még beugrik, az nyilván a humornak egy másik szegmense, az Efukt.com, meg a Rotten.com, vagy mondjuk a Liveleak. Akkor még szenzációnak számított, hogy valami durva baleset vagy gore tartalom volt a neten. Nem tudom pontosan, mikor volt, de volt az internetnek egy érája, amikor ezek szenzációszámba mentek, és az emberek borzongani szerettek volna az interneten, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy a tévében meg az online híradókban kicenzúráznak mindent. Itt pedig jöttek oldalak, ahol mondjuk nem volt kitakarva a sebesülés, és ennek volt egy érdekes, felívelő korszaka. Aztán az emberek igazából ráunnak erre, mert ugyanazt fogják látni, csak mindig más kontextusban. Ennyi. Nem volt jellemző erre a korszakomra, hogy ihletért vagy ötletért folyamatosan külföldi oldalakat nézzek.
2008-ban indult az Exszakasz?
Nagyjából igen.
Ha jól értem, kizárólag ezt a formátumot, az apa-fiú humort használtátok itt. Nagy szomorúságomra, amikor rákerestem a legkülönbözőbb keresőszavakkal, akkor azt láttam, hogy maga a blog az már nem elérhető, hanem mindenféle más blogokon jönnek ki olyan mémek, amik feltehetően eredetileg az Exszakaszon voltak. A legendárium szerint annyira durva volt, hogy még az internetnek is durva volt. Lehet, hogy az én tűrőképességem magas, de amiket megnéztem, azok ilyen klasszikus, kicsit trash, kicsit creepy apa-fiús mémek voltak. Mi volt az oka, hogy kialakulhatott ez a legenda, hogy ez annyira durva dolog?
Nem emlékszem, hogy pontosan miért. 2008-2010-2012-ben, de még a Tibi atya első pár évében is, vagy inkább úgy mondom, hogy 2014-ig az internet, főleg a közösségi média szabályozatlan vadnyugat volt. Ment ezek a klasszikus férfihumor, nőgyűlölő, kicsit szexista, sőt nagyon hímsoviniszta dolgok, még a rasszista poénok is elfértek. Gore humor is volt egy csomószor. Úgy láttuk, hogy vevő volt rá a nép, mert nem nagyon volt ilyen magyar oldal. A Puruttya meg a többiek csak ilyen képi humorral dolgoztak. Azok az oldalak is azért tűntek el a süllyesztőben. Volt az Excsajok nevű blog, amelyik konkrétan azzal operált, hogy a volt csajaidat kellett beküldeni pucéran. Azért ez már konkrétan büntetőjogi kategória szerintem.
Az is volt, ha jól emlékszem az ügyükre.
A Napiszarnak is van ilyen rovata, de mindegy is. Mi nem akartunk elmenni ilyen irányba, mert az emberek egyre toleránsabbak lesznek, és mindig kell valami újat, valami egyre durvábbat hozni nekik. Az apa-fia humornál nyilván a verbális agresszió meg a profanitás volt az, amivel tudtunk operálni. Másfél évig csináltuk, hogy napi tíz posztot összehoztunk. Ez nekünk is nagy munka volt, hogy napi tíz olyan posztot összerakjunk, amit humorosnak találunk.
Ez a Blog.hu-n volt ugye?
Igen, Exszakasz.blog.hu volt. Amikor letöröltük az egész gyűjteményt, akkor elmentettük az egészet, talán otthon CD-n meg is vannak még ezek a tartalmak, ha nem dobtuk ki. Pusztán az volt az oka, hogy annyira megváltoztak a szabályozások. Megjelentek a social justice warriorok, meg a neten fanyalgók, akiket már szavakkal is bántani lehetett. Régen nem volt Magyarországon ilyen jelentgetés, meg Facebook-content vizsgálat, hanem magyarul leírhattál bármit. Ha angolul írtál valami rasszista szöveget, akkor azért letiltottak, de semmi magyar vonatkozása nem volt. Amikor elkezdtek a magyar moderátorok dolgozni, de ez már a Tibi atyánál volt, akkor nekünk is váltanunk kellett.
Az Exszakasznál volt valami konkrét impulzus, ami miatt úgy döntöttetek, hogy leszeditek, bezárjátok vagy egyszerűen már nem éreztétek sajátnak?
Nem volt semmilyen külső támadás. Nem az volt, hogy kaptunk egy megkeresést valakitől. Emlékszem, talán amiatt szedtük le, mert egyszer csak lett egy apa-fia blog, az konkrétan egy az egyben, gyakorlatilag ellopta a formátumot. Persze most megint felvethető, hogy menniyre beszélhetünk lopásról, hogy mémformátumot nem lehet ellopni… Azt láttuk, hogy ők az egész 13-14 éves, nagyon széles körben fogyasztható gagyi humort egy kicsit lejjebb vitték. Elkezdtek minket is ezzel azonosítani. Ott találtuk magunkat, hogy ha valaki apa-fia humort akar találni, akkor úgyis hozzájuk fog menni. Mi már két éve ezt csináltuk, és akkor azt mondtuk, hogy akkor töröljük le az oldalt. Közben elindítottuk ezzel párhuzamosan a Tibi atyát is, és úgy voltunk vele, hogy akkor legyen ez az irány. Az apa-fia irány jó volt, köszönjük, ennyi volt.
Még egy utolsó kérdés az Exszakasszal kapcsolatban. Emlékeztek-e arra, hogy az Exszakasznak milyen látogatottságai voltak? És hogy az a látogatottság honnan jött? Akkor már volt Magyarországon Facebook bőven, sőt még iWiW is volt, meg mások. Volt sok platform, ahol terjedhetett. Figyeltétek-e, hogy honnan jön a közönség és mennyi jön nagyjából?
Semennyire. Az Exszakasz Facebook-oldalára emlékszem, 2010-től 2012-ig szereztünk 20 ezer követőt, ami akkor nekünk nagy szám volt.
Ez akkor sok volt, nem?
Tibi atyával egy hónap alatt csináltuk meg azt, amit azzal két év alatt. Nyilván relatív a dolog. Nem használtunk analyticset, semmit, nem néztük, honnan jönnek a látogatók, bevallom őszintén. Semmi tudatosság, üzleti modell nem volt mögötte. Talán annyi volt az Exszakasz üzleti része, hogy egyszer kiadtunk egy pólót, amire semmi nem volt felírva, csak hogy Exszakasz. Meg talán Google AdSense hirdetésekből jött valami uzsonnapénz, egyszer vettünk ki belőle pénzt két év alatt. Nem volt semmi koncepciónk, hogy melyik platformokra kellene lőni, mi a mi törzsközönségünk, ki az, akire még szelektívebben kellene poénokat csinálni. Olyan szinten nem volt benne tudatosság, hogy fel se merült, hogy ebből bármilyen üzleti koncepciót csináljunk.
Azt egyébként tudod, hogy ha most valaki odamegy az Exszakasz.blog.hu oldalra, akkor talál egy ilyen Sunablog elnevezésű tartalmat, amiben mindenféle random, a cím alapján várható képek vannak, illetve a régi bejegyzések nagyon furcsa, zavaros szövegek? 2012-ben indult, tehát pont azután, hogy ti bezártátok, töröltétek. Feltehetően valaki újraregisztrálta. A Blog.hu címlapra nem kerültetek ki, ha jól sejtem, az ilyen típusú tartalommal?
Nem. Nem volt kompatibilis, azt hiszem, az Indexszel.
Elárulod, hogy kik csinálták az Exszakaszt?
A névtelenséget megőrizve, három középiskolás srác csinálta. Középiskolás és gólya egyetemista. Elég sok humorra pont ez volt jellemző, az egyetemista piálás, meg ilyenek. Hárman csináltuk, az egyik én voltam. Volt iskolatársak voltak.
Melyik egyetemre jártatok?
Én az orvosi egyetemre jártam, a testvérem, akivel kezdtük, ja és ő bent van a Tibi atyában is, őt el lehet mondani, ő volt a másik szerkesztője az Exszakasznak. Ő a Műegyetemre járt. A harmadik srácnak szeretném megőrizni a névtelenségét.
Azóta elvégeztétek az egyetemet?
Elvégeztük.
Orvos vagy?
Igen, csak nem a szakmámban dolgozom, tehát nem praktizálok.
Volt-e a rajongókkal bármilyen interakció? Ez lehet akár a kommentszekció, lehet az is, hogy írtak nektek. Találkoztatok-e velük bármilyen rajongói rendezvényen? Tudtátok-e, hogy ki a közönségetek? Vagy miután mondtad, hogy ez nem annyira tudatos építkezés volt akkoriban, nem igazán figyeltetek erre?
Semmi ilyen nem volt. Annyi volt, hogy amikor kihoztunk az Exszakasz pólót, láttuk, hogy kik rendelnek. Az én egyetlen ilyen interakcióm az volt, hogy lepacsiztam egy óriásit egy csávóval a vonaton hazafelé, aki egy ugyanolyan Exszakasz pólóban volt, mint amit gyártottunk, rajtam is olyan volt. Mondta, hogy megtiszteltetés. Ebben az érában még nem volt az, hogy leszelfizzük, aztán kirakjuk. Nem volt közönségtalálkozó, semmi ilyesmi. Akkor még nem tudtuk, hogy ez divatos, hogy minden online csapat vagy brand úgy tudja kinőni magát, úgy tud szintet lépni, ha valahogy az offline térbe is kiviszi magát. Ha tudatosabban csináltuk volna, ha akartunk volna ebből egy kicsit felvállalhatóbb, szerethetőbb dolgot csinálni, nem csak az alpári humorral operálni, akkor biztos, hogy csináltunk volna valami ilyet. Akkor meg se fordult a fejemben.
Emlékszel-e, hogy mikor volt először okostelefonod és mikortól fedett át ezzel a mémes tevékenységgel?
2010 körül volt először okostelefonom. Az persze még nem ilyen kapacitív kijelzős volt, és nem tudtál több gigányi adatforgalmat használni. Egy buta okostelefon volt.
Emlékszel, hogy milyen márkájú volt?
Valami Nokia volt, nem tudom a számát. Hatalmas tégla volt. Talán ez volt az első, ami okostelefonnak volt nevezhető. Sok telefonom volt egyébként, mert az egyik barátoméknak éttermük volt, és az osztrák vendégek otthagytak egy csomó telefont, amiért nem jöttek vissza. Néha elhozott nekem egyet-egyet, hogy próbáljam ki. A mémek tudatos használata szerintem nem is az okostelefonnal terjedt el, hanem azzal, hogy a mobilnet szélesebb körben elérhetővé vált. Egy Samsung volt talán az első olyan okostelefonom, amire tényleg azt lehetett mondani, hogy okostelefon. Én mindig is inkább számítógépes srác voltam, de tudom, hogy minden afelé megy, hogy ne az legyek. Egyetemista voltam, ott volt a laptopom, azt használtam. Ma is mindent számítógépen szeretek szerkeszteni, de tudom, hogy van, aki meg videót vág telefonon.
A fogyasztóitok nagy része feltehetően mobilon nézi a mémeket. De erre még később visszatérünk. Az tudható, hogy az Exszakasz vége felé, 2012-ben már elindult a Tibi atya is. Hogyan született meg ez a karakter, hogy jött az első ötlet?
Annyi biztos, hogy 2012. december 21-22-e volt, karácsony előtt. És az apropó az onnan jött, hogy az Exszakaszra kiraktunk valami posztot, és a régi rajongók is azt mondták, hogy too much. Nem tudom már, mi volt, hogy képi humor vagy nagyon csúnyán beszóltunk valakinek. A lényeg, hogy az a gárda is, aki ehhez volt szokva, az is azt mondta, hogy ez túlmegy egy határon. Akkor hirtelen jókedvből kitöröltem a posztot és kiírtam, hogy elnézést, az előző posztért felelős szerkesztőt kirúgtuk, Tibi atya vagyok, az új szerkesztő. Utólag rájöttem, hogy ez honnan jött. Kilenc évig katolikus iskolába jártam, és karácsony közeledtével ez a vallásos téma kicsit jobban áthatja a mindennapokat. Innen jött az atya. A Tibi meg szerintem onnan, hogy vidéken voltam egy társasházban, ahol az egyik szomszédunkat Tibinek hívták, aki kurva hangosan tüsszögött mindig. A tudatalattimban ott lehetett, hogy tüsszögött és mi át szoktunk kiabálni neki, hogy egészségedre! Meg is szokta köszönni.
Nagyon sokan elkezdték lájkolgatni ezt a posztot, mert teljesen szokatlan volt. Annyira nem tudták az emberek, hogy mi ez a Facebook, hogy ezt eszik-e vagy isszák, hogy nem tudták azt elképzelni, hogy ha valaki Tibi atya néven van fent a neten, akkor annak nem kell feltétlenül papnak lennie. Miért adná ki valaki magát másnak? Csináltam gyorsan a Facebookon egy Tibi atya oldalt. Beírtam a Google képkeresőbe, hogy drunk vagy vagy pedofil priest, nem emlékszem, hogy pontosan milyen keresőszót. A lényeg, hogy megtaláltuk ezt a Stephen Valenta nevű texasi lelkészt, és valami másik poharat tartó papnak a képére ráhegesztettük Photoshoppal a fejét. Ez a mai napig ikonikus logóként élő kép akkor született. Tök jó volt látni, hogy pár napon belül több ezer követője lett. Annyira abszurdnak találták az emberek, hogy egy pap Facebook-felhasználó? Az elején pont emiatt vicces volt, hogy egy csomó kispap meg diakónus felelősségre, kérdőre vont minket, hogy mégis, hogy beszélhet ilyen trágárul egy magát lelkésznek aposztrofáló valaki. A kezdeti sikerekben nagyon szerepe volt ennek. Józsi, a villanyszerelő nem ütött volna akkorát, mint egy ilyen teljesen abszurd dolog. Egy bohém pap, aki a hülyeséget prédikálja. Mindenkinek beugrott a vidéki kistemplomban két liter misebor után okoskodó lelkész képe.
Az első követői, lájkolói hullám nem is feltétlenül a tartalmaitok miatt volt, hanem azért, mert annyira furcsa volt? Amikor valaki meglátta, hogy az ismerőse lájkolta Tibi atyát, akkor ő is belájkolta, mert vicces? Ez a sejtésetek, hogy ez így működött alapvetően?
Jókor voltunk jó helyen, az biztos. Karácsony előtt nagyon megnő az internetfelhasználás, mindenki otthon ül és a számítógépét meg a telefonját nyomkodja. Egyrészt kapóra jött, hogy ez pont karácsony előtt volt, a másik összetevője az volt, hogy ez teljesen abszurd, hogy ez egy pap, a harmadik pedig, hogy olyan jellegű humort kaptak, amire a magyarok, a balkáni mentalitás nagyon nyitott volt. A Hofinál is működő vidéki alkoholista poénok. Ha valaki nem vidéken él, akkor is van ismerőse vidéken. Tudja, hogy mennyit piálnak, disznóvágás meg ilyenek. Bödőcs is ekkor volt a showderklubos epizódjának a csúcsán. Nagyon benne volt a köztudatban, hogy ez vicces, jókat lehet nevetni ezen a vidéki piás életen. Mi is vidéken voltunk, tudtuk, hogy ez, hogy így zajlik, hogy ez nem egy kitaláció. Konkrétan pár soros poénokkal, vidéki életszituációkat írtunk le, olyan beszédes magyar nevekkel, mint Drótos Karesz meg Töttös Alfréd. Sok összetevője volt, aminek az volt igazából a vége, hogy minden egy irányba mutatott. Volt egy új, egyedi magyar oldal, ami poénos, de mégis van mögötte kis komolyság, társadalomkritika is. Úgy láttam, ha csak elkezdtünk volna hülyéskedni, és nem lett volna benne, ha tudattalanul is, rávilágítás a magyar valóságra, akkor az nem működhetett volna ilyen jól.
A kitalált karakterek és az obszcenitás kapcsolatáról jut eszembe, hogy a Szlengblogot ismertétek, olvastátok akkor?
Amikor valamit kerestem, rátaláltam, de nem követtem rendszeresen a munkásságukat.
Nem volt soha jogi problémátok abból, hogy egy létező ember arcából csináltatok logót és egy ekkorára nőtt oldal lett belőle?
Stephen Valenta meghalt, ha jól emlékszem, 2016-ban vagy 2017-ben. Ezt a férfit állítólagos szexuális vádak miatt elítélték. Azon kívül, hogy feltett néhány videót az internetre, attól kezdve külvilágtól elzárva élt. Abban biztos vagyok, hogy megkeresték többen is őt abban az időben, hogy valaki az arcképével futtat egy oldalt Magyarországon. Éppen ezért cseréltük le egy logóra ezt a képet, meg ezért raktunk napszemüveget rá. Amikor még tényleg mémként funkcionált, akkor úgy nézett ki a Tibi atya, hogy ugyanarra a képre volt rászerkesztve a kétsoros aforizma. Aztán a Facebook algoritmusa elkezdte különösen szűrni a mémeket. Ha felismerte, hogy háromszor ugyanaz a kép lett kirakva, az algoritmus egyszerűen lehúzta, és már nem volt olyan jó elérése. Ez volt az egyik döntés, a másik pedig az, hogy ne lehessen később betámadni minket. Pont emiatt megrajzoltuk a logósított változatát. Jogi problémánk nem volt. Lehetett volna, ha foglalkozik vele valaki. Nem hiszem, hogy egy ilyen transzatlanti per gyorsan ment volna, meg azt sem, hogy ő megcsinálta volna. De ez már történelem, felesleges beszélnünk róla.
Egy évvel nagyjából az indulás után volt még egy interferencia a való világgal, hiszen a karakter eredeti tartózkodási helye Máriakálnok volt, melynek a polgármestere nehezményezte, hogy ezt a falut használjátok. Végül ezért találtátok ki Humbákföldét, a fiktív helyet. Fel tudod idézni, hogyan került a polgármester asszony figyelmébe az oldal, és hogy reagált először rá?
Ez 2013 májusában volt, nem is egy, hanem fél évvel az oldal indulása után. Máriakálnok egy teljesen random találat volt. Győr-Moson-Sopron megyei vagyok és az agyam eldugott szegletéből előjött ez a település, bár soha életemben nem jártam ott. Amikor nagyon gyorsan, hasraütésszerűen választani kellett egy lakhelyet, akkor beugrott, mert valami vallásos, vidéki helyet szerettem volna. Isteni szikra volt. Aztán bejelentést tett, talán rendőrségi bejelentést, nem tudom, mi a pontos terminológiája ennek, de a Blikk például úgy hozta le, hogy feljelentett minket, dehát ilyenért nem lehet feljelenteni valakit, hogy egy adott települést választ valaki egy fiktív karakter regnálásának a helyeként. Az ő tudomására úgy juthatott, hogy egy Facebook-felhasználó, talán a gyereke vagy valamelyik családtagja szólt neki. Nagy szerencsénk volt, hogy egy érdekes színfoltja volt ez akkor a magyar internetnek, ha lehet kicsit öntömjénezően így fogalmazni.
Megkerestek az RTL Klub riporterei, az arcunkat nyilván nem vállaltuk ebben az érában, nem volt még ezzel kapcsolatban koncepció, hogy legyen-e arc, meg olyan poénokkal operáltunk, hogy ezt inkább nem akartuk, de egy jó hangulatú és kellemes hangvételű interjút hoztak le, ahol Tibi atya egy bohókás, vicces netes figurának volt beállítva. Utólag visszagondolva ezzel tök nagy szerencsénk volt. Tudjuk, hogy párhuzamos valóságokban élünk, lehozhatta volna a híradó úgy is ezt az egész riportot, hogy egy szexuális erőszakkal meggyanúsított texasi lelkész képe mögé bújva három budapesti fiatal egyetemista próbál pénzt szerezni. Ahogy mondtam, ez az időszakban a magyar internet vadnyugatja volt, volt minden, szexizmus, rasszizmus. Akkor belefért az ilyen, elfogadott volt, hogy az interneten ki lehet írni bármit. Mehetett volna ilyen irányba is az interjú. Ha jól emlékszem, az interjú készülésének idején 50 ezer követőnk volt, utána egy héttel, az interjú hatására meg majdnem 120 ezren lettünk. Nekünk ez egy hatalmas ugródeszka volt.
Magyarországon azóta is változatlan a helyzet, akkor vagy igazán híres, ha benne vagy a tévében. Nem elég, hogy internet vagy video, az kell, hogy a televízió foglalkozzon veled. Sok ember azt mondta, hogy akkor megnézzük, ki ez a Tibi atya, akinek állítólag menekülnie kellett, és a Humbák Feriékkel mit csinált. Mégis úgy voltunk vele, hogy mi nem olyan celebek vagyunk, akik úgy próbálnak kitűnni a bulvár mocsarából, hogy balhét generálunk. Nem ragaszkodtunk Máriakálnokhoz. Téves döntésnek gondolom egyébként a polgármester asszony részéről. Ha azt mondta volna, hogy srácok, dumáljunk, meghívlak benneteket ebédelni, és elmondta volna, hogy ha olyan durva tartalmú humor van, akkor ne Máriakálnokról jelentkezzen be a pap, de egyébként maradhatunk, és csinált volna ott egy vidéki csehót, pár millió forintból egy kocsmát, az rendes zarándokhely lett volna, mint például az Üvegtigris lakókocsija. Szerintem ez egy nagyon elhibázott döntés volt. Fel lehetett volna konkrétan futtatni azt a falut, mert az ország másik feléből elmentek volna oda. Van, hogy Erdélyből eljönnek emberek, egy húsz fős brigád három-négy napig csak Tibi atyánál piál, mert olyan világot, olyan szórakoztató tartalmat ad nekik, ami tetszik nekik.
Említetted, hogy a tévében volt egy támogató narratíva rólatok. A korai időszakból emlékszel-e olyan esetekre, amikor nem ilyen narratívákban tálaltak titeket olyan szereplők, akik fontosak a közéletben? Gondolok itt politikusokra, egyházi szereplőkre, médiafelületekre. Volt-e összeütközésetek a nyilvános térben az első években amiatt, hogy ti úgy poénkodtok, ahogy?
A korai időszakban nem nagyon. Inkább akkor, amikor elkezdtünk blogot írni, és tudatosan politikai, közéleti kérdésekben megnyilvánulni. Akkor volt, hogy nagyon sok embernek ráléptünk a tyúkszemére. Talán annyi volt az elején, amit említettem, hogy néhány egyházi személy ránk írt, hogy mégis ki ez, melyik felekezethez tartozunk? Hogy merészelünk ilyet leírni, mi ez a kép, amit kiraktunk, ez nem egyházi személyhez méltó. Ilyen jellegűek voltak. De nagyobb szereplő nem volt, az egyetlen az említett polgármester asszony. Tibi atyát igazából nagyon humorosnak vélték akkor. Azt tudom, hogy Kiszel Tünde fenyegetőzött, hogy beperel minket, de az első években nem volt semmi. Még Oravecz Nóra is röhögve osztotta meg Tibi atya posztjait, amíg nem olvasta, hogy a könyvben mit írtunk róla, addig nagyon viccesek voltunk. Az elején inkább ilyen általános poénkodás ment és aztán szépen lassan, ahogy több százezres követőtáborunk lett, akkor kezdtük érezni, hogy igenis muszáj hozzászólnunk bármilyen komolyabb témához, problémakörhöz. Ezt 2015 körül kezdtük el a blogban. Akkor már jöttek ilyen megkeresések, hogy ezt mégis, hogy merészeljük?
2012 a Facebook-oldal indulásának éve, utána csatlakozik hozzá 2015-ben a blog. A harmadik platformotok az Instagram. Ez mikor indult el?
2014 körül, de az első pár évben ez nem volt tudatos, hogy ott is elkezdjünk építeni egy követőtábort. Egyébként szerintem nagyon vicces visszaemlékezni arra, hogy 2014-ben az Instagram arról szólt, hogy mindenki kirakta a kajafotóját. Ma mindenki story-ba rakja. Unalmas volt, nem volt még koncepciója az Instának szerintem, hogy mindenki elkezdi a kis személyes márkáját építeni. Mi is úgy voltunk, hogy csak azért regisztráltunk az Instagramra, hogy más ne csinálja meg helyettünk. ’15-16 táján kezdtük el azt is tudatosan felhúzni, amikor láttuk, hogy a Facebookkal szemben a fiatalok szkeptikussá váltak, és egyre többen pártoltak át. Ez is történelem már, hogy amikor a Snapchattől lenyúlta az Instagram ezt a story-funkciót, akkor a fiatalok azt mondták, hogy az Instagram a jövő. Mi is akkor kezdtük el. Ma ott tartunk, hogy az instagramos táborunk bőven aktívabb, mint a facebookos közösség, hiába csak fele annyi, de így is 630 ezer feletti követőnk van ott. Az Instagramon nagyobb az elköteleződés, a fiatalok jobban szeretik használni. Az meg kiderül, hogy a következő platform mi lesz.
Ha jól számolom, arányaiban ez több magyarországi felhasználó az Instagramon, mert a Facebookon sokkal többen vannak Magyarországon. Ha így nézzük, az 1,2-1,3 millió kevesebb, mint az összes hazai Instagram-felhasználóhoz képest a 630 ezer.
Ha jól tudom, facebookozóból Magyarországon 4,5-5 millió van, és abból 1,3 millióan követik Tibi atyát. Az instagramozók meg talán kétmillióan vannak, tehát igen, a 630 ezer ehhez képest még jobb arány.
Amikor elindult a blog 2015-ben, nem gondoltatok arra, hogy a Blog.hu-n indultok el újra? Miért választottátok a Blogstar-t, ami egy sokak által ellentmondásosnak ítélt platform? Mi volt emögött a megfontolás?
Semmi. Annyi volt, hogy blogot szerettünk volna írni és talán ebben az időszakban indult a Blogstar, és megkerestek minket, hogy nem lenne-e kedvünk esetleg ott írni valamit? Úgy voltunk vele, hogy miért ne? Megkaptuk, hogy ez egy kormányközeli platform. Az Index lehozta az első botrányt, hogy Tibi atya és Bayer Zsolt az egy és ugyanaz a lap. Talán így hozták le, mert mindketten ott blogolunk. Akkor éreztük, hogy ez tök jó döntés volt, oda átmenni. Ha a Blog.hu-ra megyünk, akkor a másik oldal támad. Ott álltunk, hogy jöjjön az új lehetőség: lefejleszteni magunknak egy saját blogot? Nem akartunk ilyesmivel foglalkozni, hogy tárhely, meg fejlesztőcsapat. Úgy láttam, hogy bármelyik oldalt választjuk, úgyis be fog támadni minket valamelyik oldal. Blog.hu vagy Blogstar, a kettő között vacilláltunk, és úgy láttuk, hogy mindegy, egyik kutya, másik eb.
Nektek elvileg a hatalmas Facebook-követő tábor miatt nem feltétlen volt szükségetek arra, hogy legyen organikus felhajtó- vagy forgalomterelő ereje a platformnak, ahol vagytok. Sokan azért választják a Blog.hu-t, mert megvan az esélye annak, hogy ha olyan tartalmat tudsz előállítani, ami tetszik a szerkesztőnek, akkor kikerülhetsz a címlapra. Ha WordPressen blogolsz, akkor ilyenre nincs esély. Ez is a döntés mögött volt?
A Blog.hu-t ismertük, az Exszakaszt is ott csináltuk előtte, tudtuk, hogy az milyen. Gondolkoztunk, és akkor már inkább egy újonnan induló magyar portálon szerettünk volna a legerősebbek lenni. A mai napig talán mi vagyunk a legerősebbek ott olvasottság szempontjából. Egy olyan platformon, mint a Blog.hu, ahol több ezer, több tízezer blog van, ott plusz egynek lenni a sok közül? Úgy éreztem, hogy nem kapnánk olyan figyelmet, ha például valamire szükségünk van, akkor tudjak beszélni egy fejlesztővel. A blogstarosok már a kezdet kezdetén közölték, hogy nekik fontos, hogy ott legyünk. Ha jól tudom, a Trollfoci is ott kezdett el blogolni. Nekünk pedig tökre kézenfekvő, hogy a Trollfoci is ott, a Tibi atya is ott, és hálistennek máig kitüntetett figyelmet kapunk, ha bármilyen probléma van vagy valami fejlesztési kérésünk van. Utólag visszagondolva is jó döntés volt, hogy nem egy nagyon nagy számosságú Blog.hu közösségben vagyunk egy a tömegből.
A tartalom miatt soha nem volt konfliktusotok a tulajdonossal?
Úgy volt, hogy néha lehoztunk erősebb, főleg politikai színezetű tartalmakat. Volt, hogy többször szóltak, hogy ezt vagy azt távolítsuk el, de mi ragaszkodtunk hozzá. Emlékszem, olyan is volt, hogy azt mondtuk, jó, akkor most azonnal elmegyünk innen a büdös francba. Ezt beszéltük meg az elején, hogy ők nem szólnak bele abba, hogy mi mit tegyünk ki. Ebből konfliktusok voltak, de soha nem cenzúráztak minket. Biztos vagyok benne, hogy kaptak ők is direktívákat, hogy mik mehetnek ki vagy mik nem. Nekünk ezt soha nem mondta senki, mint egy szerkesztőségben, hogy mik azok a kulcsszavak, amelyeknek nem szabad szerepelniük. Annyi volt, hogy miután kiment, valamelyik politikus őrjöngve hívta fel őket, hogy mi ez a franc? Akkor kaptunk lefelé egy kis irányított agressziót, de mindig megmagyaráztuk, hogy akkor lehet hiteles egy ilyen objektivitásra törekvő blog, ha mindegyik oldalba belerúg néha.
Az öncenzúra bonyolult dolog. Sosem érezted, hogy lenne benned öncenzúra, hogy valamit azért nem írsz le, hogy nehogy túlfeszítsed a határokat?
A blogot nem elsősorban én írom, de konszenzuális alapon mennek ki a posztok, át szoktuk olvasni. Néhányszor olyan van, hogy szoktam kérni a Dömét (Patkó Dömötör), aki nagyrészt a blogot írja, hogy nem feltétlenül kell egy blogban tizenöt emberrel konfliktust vállalni. Ez nem is elsősorban politikusokról szól, például múltkor kiraktunk a pénzügyi tanácsadókról egy cikket, hogy mennyire hitvány egy szakma ez. Külön kértem, hogy a végére írjuk már bele, hogy tisztelet azoknak a kivételeknek, akik ebben a szektorban dolgoznak és küzdenek ezek ellen. Szeretném, ha nem folyamatosan csak ez a nonkonformizmus lenne, hogy mindenkire csak panaszkodunk. Nem árt, ha nem mindenkibe rúgunk bele folyamatosan. Nagyon kritikusak vagyunk, nagyon sok emberrel, de teljesem értelmetlen konfliktusokat nem kell mindenkivel vállalni. Semmi értelme. Csak ilyen jellegű öncenzúra volt, mert én szeretném azt mondani, hogy én vagyok az egyik Tibi atyás srác, és én ezt büszkén szeretném mondani. Nem úgy, hogy szégyenkeznünk kell amiatt, hogy folyamatosan beleállunk mindenkibe.
Nem tudom, miért gondolom ezt, de nekem a blogos tartalmak valahogy nagyon mások, mint a Facebookos vagy Instás tartalmak. A Facebook-oldalon nyilván a nagyon gyorsan befogadható, vicces, egyszerű mémek, képek mennek, a blogon meg hosszabb, bonyolultabb eszmefuttatások, állásfoglalások. Hogy látod, a kétféle tartalom erősíti egymást vagy van olyan, hogy egymás ellen dolgoznak? Mondok két példát. Valaki elolvassa az esszédet a legutóbbi politikai eseményről, és azt mondja, hogy miért írogat nekem ilyeneket ez a mémgazda, ez nekem hiteltelen. Vagy hogy nem érzik-e azt az oldal lájkolói, hogy le akartok nyomni a torkukon valami nagyon mást, nem szórakoztatót? Hogyan kezelitek ezt a két – feltételezem nagyon tudatosan – különböző tartalmat együtt?
Ez így van, ezt jól látod. Öt éve kezdtük, akkor sokszor megkaptuk, hogy miért nem marad a suszter a kaptafánál? Tibi atya egy humoroldalként indult, miért kezd el politizálni? Magyarországon annyira átitat mindent a politika, főleg az internetes kultúrában, hogy nem tudnánk kihagyni a politikai témát. Ha úgy félsz a politikai témától, mint a tűztől, az ugyanúgy elhelyez téged a politikai palettán, mintha bármit is közbeszólnál. Az elején nagyon sok ilyen volt, hogy Tibi atya ne politizálj, maradj a piás, vicces mémeknél, mert azért kezdtünk el követni. Hálistennek ez évek alatt úgy változott, hogy azt kapjuk meg, hogy Tibi atya, inkább sokkal több blogbejegyzés kellene és kevesebb mém. Abban igazuk van, hogy mémoldalból sokkal több van, de nem is kell egyetérteni velünk. A vitakultúra annyira a béka segge alatt van Magyarországon, nem tudnak érvelni az emberek. Ha látok valakit, akivel nem értek egyet, de kifejti az álláspontját, az már egy kiemelkedő dolog a magyar interneten. Nagyon érdekes beszélgetések szoktak kialakulni a blogbejegyzéseink alatt, nekünk ez egy fontos, sarkalatos pont volt, hogy a kommentelés kultúráját javítsuk. Csináltunk egy tízes listát, hogy miért tiltunk ki valakit az oldalról? El kellett kezdeni rászoktatni az embereket, hogy ne azzal jöjjenek, hogy eladtad magad, meg a nettó anyázás, el se olvasod a cikket, csak a cím alapján fröcsögsz. Próbáljuk a színvonalasabb vitastílusra nevelni az embereket. Szerintünk a kettő igenis erősíti egymást. Nyilván RSS-feedben be lehet állítani, így lehetőség van arra, hogy csak a blogon kövessenek minket. Úgy látom, nem igazán fogják fel még az emberek, hogy a közösségi média az olyan, hogy minden ember egy személyes portfóliót tud összerakni magának. Tehát aki fröcsög, hogy Tibi atya ne politizálj, csak a mémeket rakd be, az megteheti, hogy csak néha megy fel és a mémeket nézi meg. A blog volt az első fontos állomás, amikor tudatosult bennünk, hogy az embereket kicsit neveljük, és szeretnénk is nevelni. És többre. 2005-ig annyira neveltük az embereket, hogy ne igyanak citromos sört, meg hogy a vörösborba ne rakjanak kólát. Amikor elindult a blog, láttuk, hogy vissza lehet szoktatni az embereket arra, hogy naponta olvassanak el két oldalt, mert az a napodból öt perc, mégis sokkal többet ad, mintha végignéztél volna harminc mémet, mert valamennyire a szellemi fejlődésedet is segíti.
Tudsz valamit mondani a blog látogatottságáról?
Az biztos, hogy a mai napig a humoros bejegyzések mennek a legtöbbet. Volt a kőbányai szopófantom, amiből csináltunk egy prank blogbejegyzést, a mai napig ez a legolvasottabb blogbejegyzésünk, a „Fény derült a szopófantom kilétére?”. Ha jól emlékszem, majdnem egymillió ember látta. Ott volt, hogy a Facebookon megtalálható, hogy ki az a szopófantom, volt hozzá egy link, a facebook.com/profile.php-ra mutatott, tehát minden embernek a saját profilját dobta be. 25 ezer ember küldte el a másiknak, hogy na megvagy. Vicces volt látni, hogy mennyien nem értik, hogy mi történik az interneten. Jöttek a tipikus nyugger felhasználók, hogy jelentem, azonnal megyek a rendőrségre, hogy milyen jogon? Ha van egy közéleti botrány és egy ismertebb személyiségbe, egy Schobert Norbiba vagy Szabó Péterbe állunk bele, akkor olyan 100-200 ezres látogatottságok szoktak lenni. Szerencsére nagyon sokan szokták olvasni a blogcikkeinket is.
Mondtad, hogy a Facebook 1,3 milliós tábora és az Instragram 630 ezer körüli közönsége egy nagy metszet, de amiatt, hogy a fiatalok főleg az Instagramon vannak, sokan lehetnek, akik az Istragramon követnek benneteket, de a Facebookon nem. Ha ezeket rá kellene rakni egy diagramra, akkor mit gondolsz, hogy a blogot jellemzően kik olvassák? Ők egy harmadik csoport, vagy a Facebookosok vagy inkább az Instások vagy mindkettő?
Szerintem inkább a Facebookosok. Néha ki szoktam tenni az Instagramra is, ha megjelenik egy új blogbejegyzés, és az ottani olvasók töredéke kattint csak rá. Alapból az teljesen más, jellemzően telefonon nézik és nem szeretnek annyit görgetni. A kicsit idősebb és a Facebookos közösség egy közös metszetet mutat, ők olvassák feltehetően. Saját magamból kiindulva is így sejtem, én 23-24 éves korom előtt se politikai, se közéleti témákkal nem foglalkoztam. Nem is kell. Szerintem a személyiségfejlődésnek van egy ilyen egészséges íve, hogy melyik életszakaszban, ki mivel foglalkozik. Az se egészséges, ha a húszéveseknek a politika a mindennapjuk. Ahogy idősödik az ember, úgy kezd másfajta tartalmakat is fogyasztani. Lehet, hogy van olyan követőnk, aki régen a mémeket nézte, és most már a blogot, de nincs ilyen utánkövetésünk, hogy melyik tartalmunkat mikor, ki fogyasztja.
Szintén 2015-höz kötődik az az akkoriban nagy hullámokat vetett ügy, hogy kitettetek egy mémet a belga egészségügyi miniszterről, mert azt gondoltátok, hogy azt mondta, hogy a magyarok egészségtelenül élnek. Ezt lehozta az Index és a 444 is. Hogy látod ma ezt az ügyet? Nagyon eltérően reagáltatok az Indexre és a 444-re. Miért?
Az első részét értem a kérdésnek, a másodikat nem.
Úgy olvastam vissza az akkori bejegyzéseket, hogy a 444-nek még úgymond meg is köszöntétek, hogy utánamentek ennek az ügynek. Az Index attitűdjét meg valamiért agresszívnek gondoltátok. Ez külön kérdés is lehetne, hogy az Indexszel mintha lenne egy kis összefeszülésetek. Miért van ez, mik a gyökerei ennek?
Ha jól emlékszem, az Index úgy hozta le címlapon ezt, hogy: Tibi atya miatt ég egy ország pofája. Tehát egy az egyben támadásként. A 444 meg lehozta az update-et is, hogy meghívtuk és bocsánatot kértünk…inkább mondom a kimenetelét. Akkoriban volt, hogy a WHO azt mondta, hogy a kolbász meg ezek a transz-zsírsavak mennyire egészségtelenek, hogy a tipikusnak tartott magyar étrend, a disznót eszünk, hurkával, kolbásszal mennyire egészségtelen. Nem tudom, honnan jött ez a kép, de olyan abszurd volt, hogy egy egészségügyi miniszterasszony 150-200 kilogramm, morbidan túlsúlyos. És az már csak egy lépés volt, hogy valamelyik oldalon megjelenjen ez a kijelentés, mintha ő mondta volna. Ezzel védekeztünk és nem tudunk mást mondani most se, hogy mi nem vagyunk oknyomozó portál, nem éreztük kötelességünknek, hogy utánanézzünk, hogy tényleg mondta-e ezt ez az asszony. Tényleg csak egy mémet raktunk ki, hogy ez a belga egészségügyi miniszterasszony mit mondott, hogy a magyarok egészségtelenül élnek, meg talán alatta a pókember főnökét, ahogy röhög egy hatalmasat. Majdnem 100 ezer lájk volt a képen. Nagyon abszurd a magyar néplélek, hogy szar ez az ország, elmegyek innen, nyugaton minden jobb, le vagyunk maradva, utáljuk az országot. De ha külső támadás éri a magyarokat, akkor felpattan mindenki rögtön a turulmadárra a visszacsapó íjjal, hogy hogy merészelik ezt, ilyet mondani? Nagyon abszurd volt, hogy hány ember személyes sértésnek élte meg ezt az egészet. Ennek az asszonynak a Facebook-oldalát elárasztották, elküldték melegebb éghajlatokra, nyilván nem is mondom inkább, hogy a többség miket írogatott neki. Mikor utánajártunk, hogy nem is történt semmi ilyesmi, akkor megkövettük, le is hoztunk egy ilyesmit, hogy szorrika, bocs, hogy így volt. Ilyen viccesen még angol nyelven is meghívtuk az akkori kocsmánkba ezt a hölgyet. Ebből nem lett semmi, lehet, hogy a sajtósát kellett volna keresni. Az Index volt az első, aki rájött arra, hogy ha Tibi atya van a captionben leírva vagy a képe van ott, akkor az három-négy-ötször annyi kattintást hoz. Az Index volt az első oldal, amelyik ezt tudatosan elkezdte használni. Az egyik kedvenc példám volt, hogy Franciaországban nagyon aszályos időszak volt és három-négyszer annyiba került a híres bordói bor, és ezt úgy hozták le Tibi atya képével, hogy most Tibi atya elszomorodott azon, hogy mi zajlik most Franciaországban, dícsértessék. Tudatosan Tibi atya nevével próbáltak kattintásokat szerezni. E miatt volt egy kicsit már akkor is a bögyünkben. A 444 meg ennek kapcsán lehozta még az update-et is, hogy Tibi atya bocsánatot kért az oldalán és azt nyilatkozta, hogy… Jófejség volt a részükről, ami azért is volt jó, mert láthatták az emberek, hogy ilyen is van, hogy valaki bocsánatot kér, hogy így is lehet. Ez nem igazán volt jellemző. Ismerjük a tipikus helyreigazításokat, hogy 23 óra 58 perckor ki van rakva a Sport hírek alá, hogy amúgy miben hazudtak, hogy mit írtak tévesen. Ez tökre újdonság volt a magyar közéleti kultúrában, hogy valaki kiáll, ha nem is büszkén, de egyenes gerinccel vállalja, hogy hibázott.
Próbáltátok ezzel kapcsolatban megkeresni az Indexet, hogy hogyan használják, hogyan ne használják Tibi atya nevét?
Nem. Szerintem nyílt titok volt, hogy ezt tudatosan csinálják. Sok embert zavart, hogy ez így van. De úgy voltunk vele, ha szóvá tesszük, lehet, hogy még inkább odaszúrnak, csak azért is megcsinálják ezeket.
Hosszú ideig inkognitóban maradtatok, nem jelentetek meg a médiában, aztán pár éve elengedtétek ezt. Emlékszel-e arra, hogy melyik volt az első interjú, amit arccal, névvel vállaltatok, és miért döntöttetek úgy, hogy kiléptek a színre?
2014 áprilisában megalapítottuk a Humbák Művek Kft.-t. Nyilvános cégadataink voltak, tudták, hogy kik csinálják az üzleti részét. Fel se merült bennünk, hogy strómanokon keresztül csináljuk és teljesen anonimok maradjunk. Az első előadásom a Lurdyban volt, egy marketinges konferencián beszéltem arról, mitől működik jól egy mém. Ez nem volt sajtónyilvános esemény, de a mai napig fent van egy 2015-ös interjú velem, ahol a saját könyvbemutatónkon nyilatkoztam valamit. De nem igazán emlékszem, hogy mi volt az. Ami miatt így döntöttünk, és főleg én, hiszen én vagyok az elsődleges arca a brandnek, hogy 2016 körül rájöttek az emberek, hogy ezt az énmárka nevű dolgot el kell kezdeni húzni. Egy brandnek nagyon sokat tud adni, ha van egy arc is mögötte, aki a brand nagykövete egyben, vagy sajtósa, hívjuk, ahogy akarjuk. Aki ki tud állni és arccal tud nyilatkozni, az ad egy nagyfokú hitelességet a dolognak. Nekem az egyik kezdőlökést az adta meg, hogy a Trollfocis srácokkal elég jóban vagyok, és ők akkoriban a Digi Sportba jártak és Bernd Storck maszkban nyilatkoztak. Nekem ez annyira furcsa volt, hogy elmegyünk, de mégse vállaljuk fel magunkat, hogy így teljesen személytelen éreztem. Először mi is arra gondoltunk, hogy Tibi atya maszkot húzunk, de ez annyira abszurdnak tűnt, hogy szeretnék kiállni, valami többet adni, de mégse merjük. A cégjegyzékben bárki megtalálhatott minket, ott voltunk a fesztiválon, lehetett velünk találkozni a saját kocsmánkban. Ezért arra jutottunk, hogy sokkal többet tud adni a brandnek, ha kiállunk és azt mondjuk, hogy itt vagyunk, bármi van, akkor nyugodtan lehet engem keresni. Aztán ott találtam magam, hogy évente több interjúra hívtak, előadásokra, egyetemek, középiskolák, marketingkonferenciák. Nekem ez nagyon bejött egyébként, nagyon szeretek előadásokat tartani. Beszélni arról, hogyan lett a mai Tibi atya x év alatt. Csomószor középiskolákban járok közösségi médiáról oktatni, hogyan lehet tudatosabban használni ezt az egészet. A népnevelési részét szeretnénk elvinni abba az irányba, hogy taníthassunk is. És ennek fontos állomása volt, hogy kiállunk arccal.
Elértétek a 1,3 milliós tábort, de ahogy nézem egy ideje, ez a szám nem nagyon emelkedik, ez egyfajta plafonnak tűnik. Felteszem, ha elértetek ide, akkor változhat a stratégia. Eddig az volt a cél, hogy növekedjetek, most az, hogy kiterjesszétek a brandet, megtartsátok a létező tábort. A Facebookra, a blogra és az Instagramra is gondolva, milyen célokat láttok a tartalomszolgáltatás terén most magatok előtt?
Igen, korábban úgy volt, hogy legyen meg az a szám, amit növekedésben vártunk, akkor elgondolkodtunk, hogy kicsit több ilyen mém, kicsit kevesebb olyan. De számokat most már nem szeretnénk. Az 1,3 milliót, ha jól tudom, egy éve elértük, néha kicsit több, néha kevesebb. Legyen sok követőd, feliratkozód, nevezzük, ahogy akarjuk, régen ez volt a szempont, de az emberek is rájöttek, hogy az interakció a kulcs. Megnézni, hogy az adott poszton milyen kommunikáció van, a közönség mennyire aktív, mennyire vannak elköteleződve. Azt az értékrendet, amit Tibi atyával azonosítanak, azt folyamatosan megtartsuk – most ez a legfontosabb, és próbáljunk egy olyan szemüveget adni az embereknek, amilyenen mi látunk, hogy ne szekértáborokban gondolkozzanak, merjenek jó kérdéseket feltenni, fejlesszék a vitakultúrát. A blogos irányba szeretnénk minél jobban elmenni. Egy teljesen új saját honlapot akarunk csinálni, bloggal, ilyenekkel. Videós irányba nem akarunk elmenni, mert nem látom, hogy ott olyat tudnánk adni, ami nincs a magyar interneten. Tehát a blogos részt és a társadalomkritikai oldalt szeretnénk erősíteni.
Vannak-e olyan tartalmak, amelyeket nem tennétek ki? Tabutémák, ahogy közhelyesen szokták mondani, amit nem érintenétek?
A Facebook-algoritmus miatt nagyon sok mindent nem lehet kitenni. Például ami a nőket szexuálisan kizsákmányolható jellegű pózban mutatja. Lehetnek ruhában is, de nagyon megköti az ember kezét az algoritmus. Már vannak olyan témák, amiről a blogon írunk, de a Facebookon nem nagyon. A nők tárgyiasítása, a rasszista humor, vannak ezek a nem is nálunk, hanem a Facebooknál tabutémák, amiket mindenkinek, aki a Facebook játékszabályait, a közösségi alapelveket elfogadja, már neki is tabutémaként kell kezelni. A homofóbia még az, amit tűzzel-vassal irtanak a Facebookon.
Kaptatok a Facebooktól büntetést?
Mostanában nem. Ja, és még ami nagyon fontos, az a szuicid jellegű posztok, az önsértés, amire nagyon harapnak. Az elmúlt egy-két évben volt ez így. Emlékszem, volt az a nagyon híres mémformátum, hogy a férj gondolkodva néz egy akasztókötelet, és ez egy elfogadott mémformátum volt, amit szerettek az emberek, de az utóbbi időben ezt elkezdték kiirtani. Utoljára talán másfél-két éve kaptunk figyelmeztetést. Akkor olyan gyorsan alakult át a Facebook szabályrendszere, az, hogy mit jelölnek meg, mint kifogásolható tartalom, hogy akkor belecsúsztunk egy-kettőbe, de azután folyamatosan átnéztük és revideáltuk a posztjainkat. Ha kicsit is aggályos volt, vagy rezeghetett a léc, azt letöröltük. Egyébként a Facebookon is egynapos memóriája van mindenkinek. Azzal, hogy kitörölsz egy évekkel ezelőtti vagy pár hónapos mémet, soha senki nem fog foglalkozni, mert egyszerűen nem is fog rájönni.
Mint egy olyan embernek, aki egy olyan oldalt működtet, amely ennyire egy globálisan monopolhelyzetben lévő platformon van, hogyan látod az erőviszonyokat, a dinamikáját ennek?
Ami most a Facebookon van, vagy az Alphabeten a Google-nél, az a világban eddig példa nélküli. Mindegyik oldalról monopolhelyzetről beszélhetünk, az egyiknél a Youtube-ról, a másikon mondjuk a Facebookról. Szerintem ez nincs kellően szabályozva, hogy az adózási rendszert hogy kerülik ki, meg amiatt nagyon aggályos, ha Mark Zuckerbergnek olyan kedve van, akkor mindenkinek megjelentethet egy üzenetet a képernyőjén. Ilyet még nem látott a világ, ezt a sebességet, hogy abban szekundumban ott van mindenkinél az üzenet. Próbálnak megjelenni vetélytársak, de a Facebooknál az a dinamika jellemző, hogy ha valamelyik vetélytárs kellően nagy lesz, azt fogják és kivásárolják. Szerintem akkor kell majd aggódnunk, ha az Alphabet és a Facebook valahogy összeolvad, és kijön, mondjuk az új Skynet és mindenkiről tud mindent. Jelenleg van két óriás, akik egymással küzdenek, de legalább van két óriás, és kiegyenlítettnek tűnik a viszony.
Jelenleg a tartalomszolgáltatásban – blog, Facebook, Instagram – hányan vagytok és hogy néz ki a munkamegosztás, ki mit csinál?
Hárman-négyen. Van egy ember, aki az Instánkat kezeli, van egy, aki a reklámokért és a hirdetésekért dolgozik, és két ember pedig, aki a Facebookos posztokat csinálja és a blogokat is egy-kettő ember. Nincs külső szerkesztőségünk, nem szerveztük ki, kezdettől egy stabil csapattal dolgozunk, amely tök organikusan alakult ki. Van a szűk baráti kör, akivel hasonló a humorban az ízlésünk, folyamatosan küldözgetjük egymásnak a jó mémeket, mert szeretjük a vicces tartalmakat. És ami kellően vicces, azt ki is szoktuk rakni az oldalra. Lassan tíz éve vagyunk ebben a szakmában, ha ezt lehet szakmának nevezni, ennyi idő alatt kialakul az embernek egy ilyen hatodik érzéke, hogy a közönség rezgéseit megérezze, és tudja, hogy melyik az a téma, amihez érdemes hozzányúlni. Melyik az az aktualitás, amiben állást kell foglalni. És szerintem ezt a képességet nem igazán lehet tanulni. Van, aki rá tud érezni egy brandre és tud együtt lélegezni egy branddel, és ezek az emberek nálunk dolgoznak már elég régóta. Nem tudom elképzelni, hogy kirakunk egy álláshirdetést olyan embert keresve, aki együtt lélegzik a branddel és ezt tartja elsősorban szem előtt, posztokat is gyárt és kellően megbízható is.
Milyen típusú hirdetéseket használtok a különböző platformokon?
Egyáltalán nem hirdetünk.
Mondtad, hogy van egy ember, aki a hirdetésekkel foglalkozik.
A saját hirdetésekkel, a saját termékeink hirdetésével. Amikor saját fesztiválunk volt, ’18-ban akkor csináltunk némi hirdetést, de nagyon ritkán. Karácsony előtt szoktunk kis büdzsét rárakni arra, hogy a termékeket promózzuk, de tudatos megfontolásból nincs hirdetésünk.
És milyen megfontolásból?
Az egyik gondolatom az, hogy ha elkezdesz a Facebookon hirdetni, akkor azt úgy érzékeli a rendszer, hogy te egy megfejhető pénzes tehén vagy, és utána folyamatosan kell azért hirdetned, hogy a kezdeti, organikusan elért forgalmat meg tudd tartani.
A szponzorált posztra gondolsz, mint hirdetésre, de én a másik felére gondoltam, hirdetőkre, akik nálatok hirdetnek.
Volt egy-két hirdető korábban. De Tibi atyának annyira komplex, kialakult világnézete van, ami a multiknak az értékrendjébe nem fér bele. A multik azt mondják, hogy Tibi atya sok, mert… és akkor megmutatnak egy két évvel korábbi posztot, hogy ezért nem hirdetnek, mert itt van ez. Az elején megkerestek minket, kisebb borászati meg sörös cég is dolgozott velünk, de már annyira egy brand lettünk, hogy minket nem egy hirdetési felületként látnak. Már nekünk is kellemetlen lenne, hogy gyakorlatilag egy influenszer szerepben tetszelegjünk, akik reklámoznak. Ezt mi sem szeretnénk. Azt, hogy a saját termékeinket promózzuk, már elfogadták a követőink, sőt be is lájkolják, mert azt mondják, ha Tibi atya ennyit dolgozott vele, akkor megérdemli azt, hogy vegyek tőle mondjuk egy pólót.
Amikor készül egy Tibi atyás mém, akkor honnan jön a kép, az ötlet, tudsz-e mesélni a kreatív folyamatról? Hogyan tartjátok számon, hogy mi az, amit már kiraktatok? Van-e szerkesztőségi rendszeretek, adatbázisotok, amiben tagelve, kulcsszavazva vannak a tartalmak? Ha 7-8 ezer kiment, akkor nagyon nehéz lehet azt, számon tartani, visszakeresni, hogy mi az, ami kiment, mi az, ami nem.
Tíz éve vagyok benne, az ember fejében peregnek a mémek, és rááll az agyad, hogy az adott szituációra mi az, ami a legjobb lenne. Idővel megfordul a folyamat, nézed az interneten a képeket, és arról be fog ugrani valami, és ezt a reakcióképet összegyúrod az adott magyar valósággal: ez egyenlő egy mémmel. Követünk egy csomó mémoldalt, és arról jut eszünkbe valami teljesen más. A magyar fogyasztóknak egyébként nagyon fontos, hogy legyen magyaros mém, a külföldi oldalakon nyilván nem foglalkoznak a magyar problémákkal, egy csomó aktualitást nem éreznek. Vannak a klasszikus témák, nyáron a Balaton, az iskolai tanévkezdés, a Halloween vagy csak a Mindenszentek, a karácsonyi, szezonális poénok, amiket el kell sütni, mert éppen az foglalkoztatja az embereket. Aki régóta csinál mémeket, ránéz egy bármilyen képre és tud hozzárakni szöveget. Biztos el lehet ezt tanulni, sok mémet kell nézni és sokat készíteni. Ha valamiben nem vagyok biztos, hogy volt-e már kint, azt kiteszem. Említettem már a memória kérdést, hogy Facebookon például 24 vagy 48 óráig szoktak emlékezni dolgokra. Ha én nem emlékszem rá, akkor valószínűleg annyi hónappal ezelőtt volt, hogy teljesen irreleváns lesz az emberek számára, hogy volt-e. De lehet, hogy ez egy következő projekt kellene legyen, hogy kulcsszavakkal rendszerezve legyen egy adatbázis. Hogy ha azt a gyűrűkurás mémet keresem, akkor meg lehessen keresni. Ezzel sok idő el szokott menni, ha már megvan a fejemben valami, és meg akarom keresni, hogy volt-e.
Ez felvet egy elméleti kérdést. A Youtube és a Facebook működése közötti legfontosabb különbség, hogy az egyik egy nagyon rendszerezett archívumként működik, a másiknak pedig, ahogy ironikusan mondtad, 48 órás emlékezete van, amit a rendszer is facilitál. A Facebookon szinte lehetetlen visszakeresni tartalmat, ha csak nem tudod pontosan a szövegét.
Igen, a hashtag rendszer például egyáltalán nem működik a Facebookon. Valaki mesélte, hogy a két hónapnál régebbi tartalmak egy teljesen más szerveren tárolódnak, mint a friss tartalmak. Amikor saját Messenger-beszélgetésből akarsz betölteni régebbi tartalmat, rendesen sokáig pörgeti. Amikor Tibi atyánál egy mémtartalmat ki kellett törölni, mert egyszerűen sértő volt, azért több tízezer képet kellett visszapörgetni, és az annyi memóriát zabált, annyit kellett görgetni, több órás munka volt, mert nem működik a kereső funkció. Szerintem Zuckerberg úgy van vele, hogy nem érdekli.
Ezzel nagyon sok kattintást elengednek nagyon sokan, akik a Facebookon vannak, hiszen ez a content marketing alapja, hogy legyen sok tartalmad, amire az emberek folyamatosan érkeznek, valahogy ráesnek a Gooogle-ból. Nálatok pedig napról napra kell megadni a közönségnek, amit igényel, és nem nagyon működik az archívumi háttér.
Gondoltunk rá, hogy megcsináljuk ezt a Tibi atyával, de úgy látom, hogy a többség nem görget órákat, az aktuálisra kíváncsi, minden nap megnézni a saját kis adagját. A Facebooknál szerintem ezt átgondolták és arra jutottak, hogy mi diktáljuk a játékszabályokat, ha nem lehet nálunk keresni, akkor nem fognak keresni, és kész.
Emlékszel a legnépszerűbb posztra? Mémre, amelyre nagyon sok komment érkezett? Vagy a legtöbbet lájkoltra? És mivel magyarázod ezeknek a népszerűségét?
A leglájkoltabbak között volt, az biztos, a miniszterasszonyos történet. Amiatt, hogy a magyarok minden külső támadást személyesnek élnek meg, erről az előbb már beszéltünk. Amikor divatba jött az a formátum, hogy jelöld meg egy haverodat, és ha öt percen belül nem válaszol… Akkor volt egy olyan mémünk, hogy jelöld meg a haverodat, és ha öt percen belül nem válaszol, akkor jön neked egy fröccsel. Ha jól emlékszem, olyan 99-100 ezer komment volt egy ilyen posztunkon.
Hányban volt ez körülbelül?
’18-ban. Ami még nagyot ment, és nagyon emlékezetes, az a 2016-os Olimpia idején volt. Gyurta Dani úszott volna este nyolckor, és mi kiraktuk 7:45-kor, hogy Gyurta Dániel olimpiai bajnok. Az volt a poén benne, hogy még a londoni Olimpián volt olimpiai bajnok, ami a szövegből kiderült, de egy csomóan nem kattintottak rá a cikkre. Több tízezer megosztás volt rajta, mert sokan elsőként akartak a magyar sikerben fürödni. Hatalmasat ment. Ez is egy kicsit társadalomkritika volt, próbáltuk ránevelni az embereket arra, hogy kattintsanak már a címre. Említettem a szopófantomot. Ami emlékezetes volt nálunk, és nagyot ment, azok a magyar aktualitások, a magyar emberek hétköznapjaira volt jellemző.
Volt-e olyan, ami úgy ment nagyot, hogy nem gondoltátok volna, hogy ennyire felkapják?
Évek alatt kialakul egy belső pontrendszer, egy 1-től 10-es skálán el tudjuk helyezni a mémjeinket, és ami 5 alatt van, azt ki se szoktuk tenni. Elég jól meg tudjuk jósolni, hogy mi az, ami működni fog, mi az, ami nem. Ez egyrészt minket dicsér, hogy ilyen nem volt, aminél nem számítottunk rá, mégis nagyot ment, inkább olyan volt, hogy valamiről azt hittem, hogy nagyon menni fog, aztán nem ment, mert túl intellektuális volt a tartalom vagy rosszkor ment ki, vagy elrontottam és egy rossz mémet tettem ki. De olyan, hogy nem számítottunk rá, és nagyon ment, olyan nem volt.
Olvassátok-e a rólatok szóló szakirodalmat?
Van ilyen?
Igen, és akarok mutatni neked két képet. 2015-ben, amikor a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületénél dolgoztam, csináltunk egy felmérést, aminek két pillére volt. Az egyik egy kérdőíves felmérés volt, amit az NRC kutatócég csinált, és arról is kérdezett embereket, hogy milyen oldalakat lájkolnak a Facebookon és mit gondolnak róluk? Készült egy táblázat, hogy hiteles és szórakoztató oldalak: a Top10-ben az Index, a HVG, a Nők Lapja, a Receptneked, Origo és a 24.hu után ti jöttök az összes felhasználónál. A heavy userek körében, akik a legtöbbet használják a Facebookot – ebben a csoportban felülreprezentáltak voltak a nők meg a kicsit alacsonyabban iskolázottak – még egy hellyel előrébb csúsztatok. Megelőzve olyan portálokat, mint a 24.hu vagy a HVG. Mit gondolsz erről?
Teljesen abszurd, hogy egy ilyen oldalt, mint a Tibi atya ebben az időszakban hitelesnek tartottak. Pont akkor indultunk a bloggal. Azt tudom mondani, hogy most már sokkal inkább hitelesek vagyunk. A blogbejegyzéseinkben le vannak hivatkozva a források. De hogy abban az időszakban Tibi atyát hitelesnek tartották? Hitelesen vulgáris, hitelesen alkoholista? Nem volt még olyan megnyilvánulásunk akkor még a közéletben. Vicces, hogy akkor azt gondolták valamiről, amit Tibi atya leírt, hogy hiteles. Tényleg vicces, nem tudok szóhoz jutni.
A másik ábra, amit látsz, azt mutatja, hogy az összes interakció a „magyar” Facebookon hogyan nézett ki 2016-ban. Ha belezoomolunk, azt látjuk, hogy például Hosszú Katinka ritkán rak ki anyagot, de az brutálisan megy. Itt az egész magyar média, az Index, a 24, a Troll Foci és Tibi atya is. Az egész magyar médiának az átlaginterakcióját és átlag reachét 3-4-szeresen veritek. Hogyan viszonyulsz ehhez?
Eddig is tudtam, hogy jók vagyunk, de megtisztelő ezt látni. Másrészt vicces, hogy le van ragasztva a kamerád. A Zuckerbergnek volt egy interjúra, ahol látszott, neki is le van ragasztva. Nekem is mindig le volt ragasztva, nem tudom, valahogy frusztrálja az embert, hogy ott egy kamera, még ha nincs is bekapcsolva.
Ha valakit érdekel a fejem, ahogy nézem a képernyőt, akkor egészségére, de inkább leragasztom.
2016 még az az időszak volt, amikor Tibi atya még nagyon növekedett, naponta nőttünk 1-2 ezerrel. Volt ott pár év, amikor még nekünk is fontos volt, hogy számokat produkáljunk. Ha egy mém nem ért el fél óra alatt 10 ezer lájkot, akkor azt nem tartottuk annyira jónak. Erre mentünk rá ’15 előtt, hogy minél több interakciót generáljunk, minél több komment, lájk legyen. Ebben az évben megalakult a blog és tudatosan elmentünk afelé, hogy már sokan vagyunk, és most már szeretnénk komolyabb témákhoz is hozzányúlni. Amint komolyabb témákhoz nyúlsz, amint blogot kell olvasni, amint a mémek már társadalomkritikák és szeretnének valami kérdéskörre reagálni, akkor az interakció kevesebb lesz sokkal. Ezt tudtuk. ’16-17-ben mentünk el arra, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség domináljon. És tudtuk, hogy adott mémen fele annyi kattintás lesz, mert a rasszizmussal foglalkozik vagy a magyarországi cigányság helyzetével, ilyen tipikus darázsfészek-témákkal, de mégis bevállaltuk.
Volt egy kissé költői kérdés, amit az imént magadhoz intéztél, hogy „lehet-e ezt egyáltalán szakmának nevezni…” Nagyon úgy néz ki, hogy a kezdeti idők után, amikor az Exszakaszt vagy a korai Tibi atyát elkezdtétek és nem volt még mögötte üzleti stratégia, ehhez képest ma nagyon is van. A Facebook-oldal, az Instagram és a blog mellett van több könyv is, ami megjelent. Van a kocsmalánc, amelynek egyikében ülünk most éppen, van merchandise, a pólók, ajándéktárgyak. Vannak rendezvények, fesztiválok, amit csináltok és fröccs is, ha jól emlékszem. Kihagytam-e valamit? Mi van még a Tibi atya márkakínálatban?
Ezek, nagyon szépen összeszedted.
Nagyon szívesen. Tudnál-e mesélni arról, hogy ez a hálózat hogyan épül fel? Mi az üzleti modell, miből várjátok elsősorban a bevételt? Hogyan tudtok szerezni vevőket? Hogyan működik együtt az online platform és akár a fizikai tér?
Inkább céghálószerűen működik. A Humbák Művek a Tibi atya oldalt működtető szűk csapat. A megfelelő emberekkel mindig közös partnercégeket csináltunk. Van egy borászunk, van egy, akivel a fröccsöt csináljuk, vele van egy közös cégünk. Ők intézik a logisztikát, mi adjuk hozzá a brandet. Kocsmáknál bevettünk a cégbe üzlettársat, aki a kocsmát vezeti. Az a koncepciónk, hogy az arra alkalmas, megbízható emberekkel csinálunk közös cégeket és így közös vállalkozásként, úgymond feldarabolva az egész birodalmat, mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért.
Voltak olyan ágai a vállalkozáshálózatnak, amit újra kellett gondolnotok közben, mert nem igazán működött?
Amikor elkezdtünk franchise rendszerben gondolkodni és Pécsen volt egy ilyen hely, akkor láttuk, hogy a vendéglátós részét nem lehet így működtetni. Nagyon sok ponton bukott, az egyik legfontosabb, hogy a franchise rendszer nem működhet, amíg nincs központi beszállítás például. És alkoholt mi nem szállítunk, mert nem vagyunk italnagyker. Ez például elbukott. A másik, hogy a vendéglátós mentalitás vidéken tényleg olyan, hogy az emberek tényleg bele tudnak szédülni a sikerbe. És tudnak problémák lenni abból, amikor egy addig sikertelen vállalkozó kezén elkezd nagyon sok készpénz átfolyni. Át kellett magunkban ezt értékelni, hogy franchise rendszerben tudunk-e dolgozni? Most éppen akarunk egy vidéki nagyvárosban kocsmát nyitni, de az például saját hely lesz. Olyanban nem gondolkodunk már, hogy valakinek kiadni és cserébe a brand használati díjáért meg marketingszolgáltatás díjáért üzemeltesse a vendéglátóipari egységet. Még egy volt, amit át kellett gondolni. ’18-ban csináltunk egy Humbákfölde nevű rendezvényt, ami nagyon jól sikerült, de ’19-ben már nem tudtuk megcsinálni, mert éppen önkormányzati választások voltak, és olyan érába kerültünk, hogy nem tudtunk egyszerűen rendezvényt szervezni. A fesztiválok országa vagyunk, át kellett gondolnunk, hogy szükség van-e egy plusz egyedik fesztiválra? Azt kellett mondanunk, hogy lehet, hogy nem abba az irányba kell elkezdeni tapogatózni.
Arról tudsz esetleg számokat mondani, hogy a könyvekből mennyi kelt el?
A legelső könyvünket, a füves könyvet kétszer nyomtuk újra. Szerintem ilyen 20 ezer körüli példányszámban ment el. A második könyvünk, a humbákföldi legenda az kicsit talán kevesebben, tizenpárezres példányszámban.
Többet vártatok ennél?
Egyáltalán nem, nagyon meglepődtünk. Az első könyvünk volt és nyilván voltak logisztikai gondjaink. Karácsony előtt elfogyott a könyv és tudjuk milyenek a magyarországi könyvfogyasztási szokások, mindenki csak karácsony előtt vesz könyvet, hogy párezer forintból letudja az ajándékot. Ilyenek voltak, hogy nem jött ki időben és megcsúsztunk. Nagyon jó számok, nagyon örültünk neki. Jó volt látni, hogy mennyien szeretnek hülyeségeket olvasni még így is, hogy fizetni kell érte. Sokkal kevesebbre számítottunk. Éppen ezért nem is mertük az elején bevállalni, hogy magánkiadásba adjuk ki a könyvünket. Csak az Oravecz Nórás balhé után inkább visszavásároltuk a jogokat és eladtuk magánkiadásban az egészet.
Lehet, hogy sokkal kattintékonyabb lenne, ha azt kérném, mesélj azokról a magyar internetes celebritásokról, akiket rémesnek gondolsz, de az ellenkezőjét fogom kérdezni. Kik azok a Facebook-, YouTube-, web-univerzumban ma Magyarországon, akik szerinted nagyon jó dolgot csinálnak? Ez lehet mém is, trash is, minőségi tartalom is, akik szerinted olyasvalamit csinálnak, amit akár irigyelsz is egy kicsikét tőlük.
Nincsenek példaképeim, akikre hasonlítani szeretnék. Akik szerintem jó dolgot csinálnak, azok a Trollfocis srácok, velük jóban vagyok, nagyon tetszik, hogy milyen komplett univerzumot és milyen király közösséget hoztak létre. Inkább pár újságírót és pár politikust tudnék megnevezni, olyat mint Schiffer András például, aki egy józan gondolkodója a magyar politikai érának. Aztán nagyon sok olyan újságíró és mondjuk politikus van, akiknek ha nem is vagyok a követője, de szoktak értelmes dolgokat írni. Mondjuk legyen Szily László, Konok Péter, Puzsérnak (Róbert) is vannak gondolatai, amikkel egyetértek, vagy Farkas Attila Márton. Egy kicsit átestem a ló túloldalára, nem az a fogyasztó vagyok az interneten, akinek megvan az a 10-15 oldal az életében, amit mindig követ, és hétfőn este várom, hogy az Apu azért iszik mert te sírsz következő része kijöjjön és azért élek, hogy hallgassam. Úgyis annyit lógok az interneten, hogy YouTubereket például egyáltalán nem nézek, mert tudom, hogy mennyi időt elvesz a fiatalok életéből, hogy megvan az a három-négy, akár streamer, akár vlogger, akit követnek. Ha van valami érdekes téma, akkor azt úgyis el szokták küldeni nekünk. Szerencsére a barátaimból is kialakult egy olyan jó kis közösség, hogy tudják már, mi az, ami valószínűleg érdekel minket. Azokat meg szoktuk nézni, de nekünk nincs meg az a fajta elköteleződés, mint a sima felhasználókban, akik kapcsolódnak ezekhez a streamer, vlogger, újságírói közösségekhez és nettó fogyasztóként jelennek meg.
Mivel te vagy az első jelenkori szereplője az interjúsorozatunknak, ezért egy új, standard zárókérdést találtam ki, ami úgy hangzik, hogy mesélj nekem Tibi atyáról 2030-ban, mi lesz akkor Tibi atya. És ha 2030-ban csinálunk majd veled egy újabb interjút, akkor ezt fogom majd a fejedhez vágni, hogy lám, ezt mondtad 2020-ban…
Azért jó a kérdés, mert emlékszem, hogy amikor kettő éve ment az oldal, 2014-15-öt írtunk, már akkor is így kérdezték, hogy mi lesz Tibi atyával öt év múlva, mennyi van ebben az egészben? Akkor azt mondtam még, hogy fogalmam sincs, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Úgy látom, hogy az első pár évet, ami kritikus egy új brand életében, azt nem hogy átvészelte Tibi atya, hanem mindig tudott szintet lépni. 2030-ban szerintem Tibi atyát már lehet, hogy hologramban csináljuk meg, hogy kézzelfogható – ha élhetek a képzavarral – véleményvezér legyen. Tibi atya is átesett egy nagyon komoly személyiségváltozáson, és a kezdeti piás mémekből, amikor tényleg nem volt más cél, csak a nettó szórakoztatás, ma Magyarországon egy hiteles véleményformáló erőnek tartják ezt a figurát. Ha jól látom, amerre mennek ma a tendenciák, főleg itt Közép-Európában, az ilyen centrista, középen meghúzódó hangokra, amelyek néha odaszúrnak bármelyik oldalnak kérés nélkül, ezekre a hangokra 2030-ban is ugyanúgy szükség lesz, mint ma. A kocsmakultúra ugyanúgy virágozni fog. Ha meg tudjuk lépni a szinteket, akkor addigra lesz egy saját fesztiválunk, és lesz egy saját zenés-táncos szórakozóhelyünk is. Nem szoktam tíz évre előre tervezni. Nekünk mindig azt jósolták, hogy Tibi atya egy rendes politikai erő lesz és miért nem csinálunk pártot ebből az egészből? Azt eddig minden választáson elvetettük. De ki tudja, tíz év múlva már mi is negyven évesek leszünk, azért valahol legbelül remélem azt, hogy tíz év múlva már nem én fogom ugyanúgy gyártani a mémeket, és nem vesszük ki a részünket úgy a tartalomgyártásból, mint ma. Mindannyiunknak megvan, hogy mivel szeret foglalkozni. Én például most elkezdtem írni egy saját könyvet. Megvan a szerkesztőségen belül is, hogy ki miben jó. Tehát Tibi atya, azt gondolom, lesz tíz év múlva is, de hogy milyen lesz, arra nagyon nehéz válaszolni.
Hogy érintette a karanténidőszak ezt az egész hálózatot? A kocsmáitok nyilván nem működtek egy ideig, viszont elképzelhető, hogy nagyobb volt a forgalmatok online. Bár miután nincsenek klasszikus hirdetéseitek, ez nem feltétlenül hoz többet. Mik a főbb trendek, számok, amik látszottak a karantén alatt, hogyan érintett ez benneteket?
Ami látszott, hogy az online élet tényleg felpezsdült, a mémek hatalmasat mentek. Ismerjük a Győrfi Pálos meg a koronavírusos mémeket. Egy héttel a karantén előtt nyitottuk volna meg az új kocsmánkat, a Humbák Borkápolnát, amit aztán inkább elhalasztottunk. Sokkal kevesebb a turista, emiatt a Király utcai kocsmánkkal most nem tudom, mi lesz, viszont a fiatalok meg – mintha nem lenne holnap –, úgy próbálnak Magyarországon szórakozni. Eközben mindenki retteg, hogy lesz-e második hullám és mikor fog eljönni? Külföldre nagyon kevesen mennek, cserébe itthon meg mintha tényleg nem lenne holnap, úgy próbálják meg elkölteni a pénzüket. Szerintem – meglátszik a kocsma forgalmán is –, sokkal többet isznak a fiatalok, mint előtte. Mindenki vonja le a konklúziót magának, nekünk üzleti szempontból nyilván megéri. A másik, hogy a fesztiválkultúra is teljesen átalakult, nincsenek itthon nagy zenés-táncos rendezvények, a szórakozóhelyek se üzemelnek. A szórakozási kultúra úgy alakul át, hogy kicsit terelődünk vissza az egészségesbe. Nagyon el volt tolódva, tényleg a fesztiválok országa voltunk, minden hétvégén harminc darab fesztivál volt. Úgy látom, hogy egyre inkább van igény ezekre a kiscsoportos, akár intellektuális programokra. Legyen szó egy vitaestről, akár egy táncházról, ami visszagravitálja az embereket a kisebb közösségekbe. Például három éve van már snapszer esténk hétfőnként, és amióta visszatértünk a karanténidőszakból, szerintem három-négyszer annyian járnak hozzánk kártyázni. Az emberek szeretnek újfajta közösségekhez kapcsolódni és ez szerintem a magyar kocsmakultúrára nagyon egészséges hajtása lehet. A többi az majd kiderül, mert nem vagyok látnok.
Az interjút Tófalvy Tamás készítette, 2020. augusztus 17-én.
Az interjút Bellai László és Tófalvy Tamás szerkesztette.
A helyszín a Király utcai Humbák klub volt Budapesten.
0
0
0