„Az offline rész volt a lényeg” – Interjú Várady Zsolttal

„Sosem tartottam magaménak. Akkoriban is mondtam, hogy nem értek a közösségi oldalakhoz, nekem csak annyi szerepem volt, hogy ezt a folyamatot elsőkézből megtapasztaltam. Ami engem épített, az a tapasztalat volt, meg persze az önismeret is. Mire vagy képes, mire nem, hogyan tudsz kifelé kommunikálni: az ötödik, tizedik interjú után már nem jössz zavarba egy élő rádiós, vagy tévés interjútól. Ebből a szempontból jó tapasztalat volt” – vallja Várady Zsolt, a később iWiW néven Magyarország legnagyobb közösségi hálózatává növő oldal elődjének, a WiW-nek az alapítója, akivel az indulásról és a hazai internetes kultúra kezdeteiről beszélgettünk.

Az internet mikor és hogyan került az életedbe? Hol neteztél először, és mi érdekelt leginkább az internetből?

Akkoriban még voltak BBS-ek (Bulletin Board System – üzenet- és adatcserére alkalmas rendszer), ez volt az első találkozásom az internettel. A BBS hívható volt számítógépes modemen keresztül, és mindenféléket le lehetett tölteni vele. Levelezni is lehetett vele, bár én abban nem vettem részt. Ez valamikor 1994-’95 körül lehetett. Azután elkezdtem tanulni a Műegyetemen, és ott már lehetett használni a laborok számítógépeit és e-mailt is. Akkor még a böngészés nem volt olyan elterjedt.

Tehát a legelső funkció, ami behúzott az internethasználatba, a kommunikáció volt, hogy lehet beszélgetni, csetelni emberekkel a világ különböző pontjairól.

Igen, de a csetelésre sose kattantam rá annyira, én inkább csak e-mailezgettem azokkal akik szintén a Műegyetemre jártak, vagy a Közgázra, és élveztük, hogy ez milyen jópofa. Utána elkezdtem weblapokkal foglalkozni. Lassú modemekkel lehetett már netezni, ha még otthon nem is. Vagy az egyetemisták részére biztosítottak egy szervert, aminek 20-30 modeme volt, és oda lehetett betárcsázni, sőt olyan is volt, hogy visszahívott, és akkor neked nem került pénzbe, hogy használtad. Lényegében elkezdett érdekelni a weblapkészítés, aztán autodidakta módon elkezdtem megtanulni, hogyan épül fel ez az egész.

Nem ilyen irányúak voltak a tanulmányaid ezek szerint a Műegyetemen.

Nem, én az építőmérnöki karra jártam, nem villamoskarra. Informatikai kar akkor szerintem még nem is volt. Bár nagyon szerettem a Műegyetemet, meg csodálatosnak tartom az építőmérnöki kart is, de valahogy egyre inkább érdekelni kezdett az internet. Meg a számítástechnika régebb óta, már általános iskolás koromtól. Az első Commodore 64-es és a BASIC nyelv programozgatása jobban érdekelt, na meg a GEOS, ami egy olyan Windows-szerű program, amiben lehetett rajzolgatni. Aztán kaptam egy XT-t meg egy AT-t is, 286-osat. Egyszer lementünk Balatonra az egyik ismerősünkkel érettségire készülni, levittünk egy számítógépet, és azzal fogkefét rajzoltunk.

Úgy, mint érettségire készülés…

Igen, ezzel telt. Nagyon hideg volt akkor májusban és bent ültünk a faházban pokrócokkal. Nem 2 MB, hanem 4 MB memória volt a gépben és ezáltal a rendelerés irgalmatlanul felgyorsult, ami azt jelentette, hogy csak fél órát kellett várni, hogy elkészüljön egy darab kép vagy egy nyolc másodperces animáció. Aztán a Műegyetemen láttam egy kiírást, hogy embereket keresnek a BME első hivatalos honlapjának az elkészítéséhez. Volt egy teszt, hogy ki milyet csinál, és engem beválogattak. Büszke vagyok rá, hogy a BME első hivatalos honlapját csinálhattam, 1996 második felében,  Papp Tiborral az EIK munkatársával és Kopasz Zsolttal közösen. Ez a bme.hu első verziója volt, majd megváltozott, és lett belőle egy komplett weboldal.

Négy év alatt sikerült elvégeznem kétévnyi tanulmányt, aztán jöttek volna a szigorlatok. Akkor rájöttem, hogy ez az egyetemen ülünk és tanulunk típusú dolog nem annyira fekszik, én inkább csinálni szeretnék valamit, dolgozni. Úgyhogy otthagytam az egyetemet. Elmentem egy grafikai céghez, ami ceruzákra csinált céges lógókat meg ajándéktárgyakat, és mivel értettem a QuarkXPresshez meg kiadványszerkesztéshez, ezért felvettek. Nekik is csináltam a weboldalukat és aztán léptem tovább. Ez volt az első hely, ahol konkrétan weboldalak készítésével foglalkoztam. Ez még a ’90-es évek, ’98-ban hagytam ott az egyetemet, szóval valahogy ’98-’99 ben lehetett. Dolgoztam az Econet oldalán (akkoriban tőzsdei információkat továbbított az ügyfelei felé), és a Napi.hu-nak is csináltam oldalterveket.

Milyen volt az arány akkoriban azok között, akik képzések keretében tanulták a programozást és dizájnt, és akik otthon, autodidakta módon tanultak?

Nehéz megmondani, viszonylag kevesen voltunk akkor még az elején, nem jártam gyűlésekre és nem láttam ezt a közeget, hogy hogy épül fel. Nem lehetett tanulni se ezt, nagyjából a programozás részét igen, de ott sem a PHP-t meg ilyeneket, csak azt, hogy milyen programozások voltak.

Milyen volt ennek a szakmának a társadalmi státusza? Milyen volt akkoriban a fizetése egy ilyen szakembernek?

Sose voltam túl jó üzletember, szóval mindig alacsony áron dolgoztam. Nem nagyon emlékszem rá, de akkor kerestem talán 50 000 forintot.

Egy weboldalt mennyiért készítettél el akkoriban?

Stúdiószínházaknak csináltam weboldalt, meg az OFF filmfesztivál kezdeményezésnek, azért nem is kértem pénzt. Egyetem után is dolgoztam még az BME EIK-nak, és voltak még kisebb munkák, az úgy 7-8000 forint volt havonta.

Az Econet is kiegészítés volt?

Nem, az már rendes munka volt. Ott már napi 8 órában voltam.

Ha jól sejtem, úgy 2001 körül kezdődhetett el a gondolkodás az iWiW-en? Akkor még az Econetnél voltál?

Nem, az Econettől eljöttem. Átmentem egy másik céghez rendszergazdának, meg volt egy saját vállalkozási ötletem, hogy az összes közlekedési információt összegyűjtsük egy helyen.

Mint ma a Futár?

Olyasmi, de nem úgy. Akkor még messze nem tartott ott a technológia. Inkább csak menetrendi adatokról és jegyárakról lett volna szó. Ekkor már volt Elvira, és más rendszerek is, de ezeknek az egybegyűjtése nagyon nagy tartalomszolgáltatási meló, ezért nem jutottunk semmire. Azért sok mindenkinek tetszett az ötlet.

A WiW ötlete olyan 2000 körül onnan jött, hogy Vinczellér Katalin rajzolgatott színes ceruzával hálózatot a barátai között, és felmerült, miért is ne lehetne ezt a weben csinálni. Az első verziója nem csak azt célozta volna, hogy ki ismer kit egy ilyen ezerfős szubkultúrában, hanem azt is, hogy ki kivel feküdt le. Egy térképet gondoltunk felvázolni, mindenki kapott volna egy kódszámot és az azonosítás is úgy ment volna, hogy a másik is beírja az adatokat, és ha van egyezés, akkor születik meg a kapcsolat. Azt hiszem már volt visszajelzés is.

Az nem merült fel anno, hogy párkereső, párkapcsolatteremtő funkciója, célja legyen a hálónak?

Az egyik kolléga még a Telekomnál dolgozott és ő meg is csinálta a társkereső appot, amikor már lehetett hozzáadni appokat. Az elején nem akartuk társkeresővé tenni az egészet. Szerintem a társkereső egy jó dolog és egyáltalán nem ciki használni sem, nem ez volt az indokunk. Egyszerűen túl sok minden merült fel. Egy idő után nehéz volt kiválasztani a sok lehetőségből azt, ami a legjobb.

A neveknek a kódszámokkal való ellátása már algoritmikusan történt volna?

Az sehogy se ment. Én már vizionáltam óriásplakátokat, hogy ki az az 523-as, akinek X kapcsolata van, és megkérdeztem egy ismerősömet, hogy lehet-e olyan rendszert csinálni, amit senki nem tud visszafejteni. De mivel nem lehetett, ezért elvetettem ezt az ötletet. Ennek az alapötletnek egy leegyszerűsített, életképesebb verziója volt az, hogy ki kiket ismerhet. Elég sokáig kerestem, a térkép volt nekem a legizgalmasabb része az egésznek, hogy hogyan lehetne a kapcsolatokat vizualizálni, mert az nézne ki jól és kerestem erre mindenféle szoftvert. Emlékszem arra az örömre, amikor megtaláltam egy molekulaszerkezetes programot, nyilván konvertálni kellett az adatokat, meg bizonyos formátumot hozni, de azt már lehetett használni.

Ez még csak a vizualizáció része volt, ami nem az interneten ment?

Nem, ez már az interneten volt. Ez már egyben volt, a weboldal részeként. 2002-ben már megvolt a WiW ötlete.

2002-ben már három éve létezik a Google, még 2 év kell a MySpace-ig és a Facebook megszületéséig, és még működött például a Friendster – volt akkor bármilyen nemzetközi közösségi háló, aminek tagja voltál?

Kaptam egy meghívót a Sixdegrees.com-ra, de nem nagyon próbálgattam. A Friendstert meg az Everyonesconnected-et nem láttam. Nagyjából ezek egy időben indulhattak, nem nagyon tudhattak egymásról.

Magyarországon az Osztálytársam.hu ekkor már elindult?

Arra nem emlékszem. Én olyan alkat vagyok, aki szívesen választja a fejlődést meg azt, hogy valami új dolgot létrehozzon még a mai napig. Ez kellett hozzá, és sok információ összeáll az ember agyában egy ötletté. A WiW-ben a személyesség volt a lényeg, ez volt a nagy újítás, mivel akkor a fórumokon mindenki egy avatar vagy álnév alatt szerepelt. Ezzel szemben a WiW-en igazi nevet kellett megadni, ez adta azt a nagyon nagy újítást, hogy itt nem virtuális térről beszélünk, hanem a valóság vizuális leképezéséről. Abszolút az offline rész volt a lényeg.

Kezdetben még domainje sem volt a WiW-nek, csak egy IP-címről lehetett elérni. Mennyi ideig tartott ez az átmeneti állapot, és mikorra lett meg a név maga?

A domain két-három hónap után lett meg, a névválasztásról voltak fórumok már az elejétől kezdve és ott ajánlotta valaki, hogy: „Who is Who?”  Innen jött a WiW angolos neve.

2002. április 14-én a domain indult el, vagy az IP-címes verzió?

Az IP-címes verzió.

Emlékszel arra, mit tudott pontosan a site a legelején?

Az elején annyit lehetett csinálni, hogy beléptél, megadtad az igazi nevedet, meg volt olyan opció, hogy van e kutyád-macskád, és volt még két kérdés, amire nem emlékszem. Rá tudtál kattintani a regisztrálók nevére, alapadatokat láttál róluk, és be lehetett jelölni őket ismerősnek. A másik visszaigazolt, és tulajdonképpen ennyi. Én esténként mindig lefuttattam a térképgeneráló modult, és másnap meg lehetett nézni hogyan alakul a térkép.

E-mail címet kellett megadni?

Nem, akkor még nem kellett megadni, sima név és jelszó kellett csak.

Később derült ki olyan, hogy valaki egyértelműen nem a saját nevével regisztrált?

Volt egy olyan eset például, hogy valaki Csala Zsuzsa néven regisztrált, és amikor jeleztem neki, hogy törölni fogom a regisztrációját, elköszönt sorban az ismerőseitől, nagyon drámai folyamat volt.

Valós időben frissült a térkép?

Nem, ezt le kellett generálni, kézzel lefuttatni egy scriptet. Utána gyorsan megjelent a fórum rész, hogy lehessen egymással kommunikálni. Egy-másfél hónap múlva született meg az új dizájn, amit Ráday Dávid csinált. Ő csinálta a lógót, akkor kapott új arculatot. A nyitóoldalon már megjelent egy, ha nem is üzenőfal, de majdnem: egy szót be lehetett írni. Ha beírtad például, hogy gomba, akkor megjelent egy gomba ikon. Néha csináltam olyan megmozdulásokat, hogy „koncentráljunk a napra”. 2003 telén például, hogy várjuk a tavaszt, és hasonlók. Nem volt mindenféle reklám, mivel az oldal egyetlen célja a szórakozás volt, csak könyvajánlók meg filmajánlók voltak.

Levelezés még nem volt?

Levelezés még nem, csak egy évvel később, amikor mindenkinek lett WiW.hu-s e-mail címe.

Érdekes, én nem emlékszem a WiW.hu-s e-mail címre, de arra igen, hogy belépve a rendszerbe lehetett egymással levelezni.

Igen, lehetett azt is csinálni. Láttad a levelezésed a rendszerben, de egy konkrét e-mail cím is volt hozzá.

A kezdetek és az iWiW-vé válás előtti idők oldala között volt különbség?

Nagyjából ugyanazok a funkciók voltak.

Volt már fotófelöltés például?

Nem, fotó még nem volt, az az iWiW-vel jelent meg. Az egyik tulajdonos, a Virgo Systems nem akart energiát fektetni egy olyan dologba, amit úgyis újrafejlesztenek. Fotó még nem volt, üzenetküldés volt, meg fórum is volt, meg játékok, mint például a napra koncentrálós játék, meg hirdetések, csak kulturális témában. Arra törekedtünk, ha egy könyvajánló volt, akkor mondjuk 20 könyvet ki is sorsoljunk, ugyanígy csináltuk a bulikkal. Az volt az üzleti modell alapja, hogy a banner hirdetéseket teljesen elvetettem.

Miért?

Kézenfekvő volt, hogy minőségi és nem mennyiségi oldalt szerettem volna. Teljesen más állapotba kerül az oldal, ha ahhoz mérten fejleszted a funkciókat, hogy hogyan nyíljon meg még egy oldal, amiről megnyílik még egy új banner oldal, hogy hozzon még két forint bevételt. Ehelyett olyan funkciókat  fejlesztettünk, amelyek lehet, hogy csak tizenöt embert érdekeltek, de legalább az a tizenöt sokkal jobban vitte a hírét az oldalnak, mintha lett volna egy tömeges funkció, ami mondjuk közepesen jó.

Tehát elsősorban nem az az ideológia motivált benneteket, hogy ne legyenek hirdetések, hanem elsősorban fejlesztési szempontból döntöttetek a hirdetések elhagyása mellett.

Annak idején 25 éves voltam, akkor még elég naiv voltam az üzleti dolgokban. Nyilván ez is benne volt, hogy ne akarjunk lehúzni minden bőrt mindenről. De ott volt egy szakasz a legelején, hogy az enyém volt az egész, akkor összehívtam 14 embert, hogy kellene új dizájn, meg a fejlesztést nem bírom egyedül. Aztán a 14 emberből néhány lemorzsolódott és nekem kellett kiválasztanom, hogy kik maradnak a csapatban. Másrészt döntést kellett hoznom, hogy ez egy nonprofit alapon működő dolog vagy egy profitorientált alapon működő dolog legyen, azaz a formája egyesület legyen vagy kft. Akkor megértettem, hogy ezt muszáj profitorientált alapon csinálni, de ettől függetlenül nem kell telenyomni reklámmal az egészet. Az is benne volt, hogy ha később bejön ez a dolog, akkor csináljunk belőle pénzt, egy kicsit azért ingadoztunk a két véglet között. Bevételünk nem nagyon volt, ezek a könyvajánlók meg buliajánlók barter módon mentek, a könyvajánlóért nem kaptunk pénzt csak adtak húsz könyvet, a buliajánlóknál szintén húsz jegyet sorsoltunk ki, de ezekért sem fizettek. A buliknál meg volt egy olyan megállapodás, hogy a saját szervezésű bulinkra olcsóbban jött a DJ, ezért a jegybevételekből nekünk több pénz maradt. De ez nem nagyon jött össze soha. Az első buli totál veszteséges lett, mert sokan a hátsó ajtón jöttek be, de emellett nagyon jó buli volt.

2000 környékén a dotkom-lufi kipukkanása azért adott egy alaphangulatot, hogy a webes szolgáltatások nem fognak fenntarthatóan működni. Ti kidolgoztatok egy hosszútávú bevételi stratégiát?

Nem igazán, nyilván lehetett volna a banner dolog, amit én elvetettem, de épp ez az, hogy olyan dolgot hoztunk létre, amit korábban senki. A tulajdonostársak kétségbeestek, amikor kiírtuk, hogy pénzt gyűjtünk egy új szerverre, mert amikor egy kft. ezt kiírja, az már a vég. Egyikünk se keresett rajta egy fillért se, pedig rahedli mennyiségű munkát toltunk bele, amit a közösség értékelt, és összejött 120 000 forint egy bankszámlán. Volt valaki, aki a lehető legpontosabban járt el, ő kiszámolta, hogy ha a szükséges egymilliót elosztjuk a 100 000 körüli tagszámmal, akkor 122 forint 30 fillér lesz a rá eső rész, és ennyit átutalt. De ezzel mi magunk nem kerestünk semmit. Amúgy a Klauzál téren volt egy WiW-es presszó, és onnan kaptunk pénzt, de az mind elment üzemeltetésre meg fenntartásra.

Minek köszönhető szerinted az, hogy az akkori, budapesti alternatív szórakozóhelyek (Ráckert, Szimpla Kert) egybeestek a WiW-es offline élet fontos helyszíneivel? Elsősorban az alkotók élete alakította ezt így?

A Ráckert mondjuk adta magát, mert a szűkebb baráti társaságom is odajárt meg a budapesti értelmiségi fiatalok is, én onnan indítottam, jó időben, jó helyen. Az a társaság szerintem kapható volt az újdonságokra és nyitott is volt. Az internet akkoriban menő dolognak számított, olyan megfoghatatlan, misztikus dolognak. Meg nagyon aktív társasági élet volt, nemcsak nekem, de a többieknek is a bulizásról szólt az élet. Közösségi életnek nevezném, például kirándultunk is. Ez adta meg a kezdő lökést. Én azt sejtem, hogy az esetlegesség mellett még közrejátszott a budapesti infrastruktúra, és az, hogy ezek voltak azok az emberek, akik a leginkább használták az internetet. Ez a jobbmódúbb középosztály engedhette meg magának, hogy például legyen otthon internete.

Tapasztaltál olyat, hogy a korai felhasználók már nem azonosultak a későbbi, „tömegesebb” verzióval?

Persze, már egy hónap után. Az első kemény mag pörgése 2002 nyár végéig tartott, aztán kezdett felhígulni, meg aztán nem volt olyan izgalmas. Három hónap volt, amíg megmaradt ez így piciben. Nagyon erős közösségi életet éltünk, de nem csak a WiW-en, hanem este utána a Ráckertben is.

A legnagobb ilyen törés az iWiW-újramárkázásnál érződött. De biztos vagyok benne, hogy az első iWiW-es identitással rendelkezők között is voltak olyanok, akik a náluk újabbakat nem tartották autentikusnak. Te tapasztaltál több ilyen hullámot?

2002 nyár vége volt ilyen. Arra emlékszem, hogy a nulladik napon berobbant, minden marketing nélkül. A tizedik napon már 800-an regisztráltak egy nap, tehát nagyon gyorsan indult, aztán stagnálni kezdett. Köszönhetően a meghívóknak is, mivel csak úgy lehetett bekerülni, hogy valaki belülről meghívott. Ha egyszerre nagyon sokan akarnak regisztrálni akkor nem bírta volna a rendszer. A nagyon lángoló rész 2002 nyár végéig tartott, utána átment mindennapi használatba. Ha megismertünk embereket, rájuk kerestünk, megnéztük, volt, aki hetente csak felnézett, hogy az üzenőfalra írjon valamit, volt, aki csak jegyet akart nyerni.

Emlékszel a főbb viselkedési mintázatokra? Hogy az emberek mennyi időt töltöttek átlagosan a WiW-en?

Fogalmam sincs, azt tudom a számokról, hogy az iWiW eladásakor 100 000 regisztrált volt az oldalon. 2002-től 2006-ig gyűlt össze 100 000 ember, azután kezdett el exponenciálisan nőni az emberek száma.

Azon a találkozón, ahol az egyesületi és a kft. forma között döntöttetek, kik voltak ott?

A legelső összejövetelen még nem volt szó kft.-ről. Ott voltak a későbbi tulajdonos társak, Szabó Marci, a Virgo Systems részréről Petrovics Péter, Gordon Ákos és Szantner Attila, illetve mások, akikkel az indulás és a találkozó között eltelt bő egy hónap alatt sokat beszéltem a WiW-ről és a benne rejlő lehetőségekről.

Akik nem kerültek végül be a cégbe, azok miért maradtak ki?

Az egyik ok az volt, hogy ne legyünk tizenöten egy kft.-ben, és volt, akit nem érdekelt annyira a sztori. Végül így maradt a Szabó Marci, a Virgo Sytems és a Kangyal Andrisék is, de ők kiszálltak még a kft.-alapítás előtt.

Tehát mint cég voltak jelen a kft.-nek az alapításában?

Igen, abszolút. Csak én voltam egyedül, meg Szabó Marci, de ő a Ráday Dáviddal közös bt.-jével volt jelen az elején. Azt hiszem, mint magánember csak én voltam. Ott muszáj volt megmondanom, hogy ez van.

Voltak ebből konfliktusok? Mennyire fogadták el azok, akiknek el kellett fogadniuk?

Nem akarok megbántani senkit. Volt, aki nem fogadta túl jól. Volt olyan, amikor azért döntöttünk úgy, hogy ne legyen benne valaki, mert nem volt elég megbízható. Nem akartunk abba belefutni, hogy heteket várjunk valakire. Nehéz, de hát ez van. Szerintem fontos része volt, hogy nem engedtem ez szétszállni és nem egy szeretetszolgálat szintjén kezdett el működni, hanem elég kemény döntéseket hoztam.

Ez volt a WiWNet szolgáltató kft.

Azért nem lett WiW, mert azt hiszem 3 nappal előtte jegyezték be a WiW kft.-t, gondolom teljesen véletlenül. Ami a legviccesebb, hogy ugyanabban a házban volt annak a székhelye annak a cégnek, ahol én előzőleg laktam. Ez már biztos, hogy teljesen véletlen volt. Azt hozzáteszem, hogy ez volt az ára annak, hogy eléggé elhúztam ezt a kft.-alapítósdit. Egy ponton túl már nem tudtam jól kezelni azt a rengeteg információt, ami jött. Mit kéne ezzel csinálni, a pénz, a fejlesztés, itt már szerintem kicsit sok volt nekem.

Kilenc hónappal később mondtál le az ügyvezető igazgatói pozíciódról, mi volt ennek az oka?

Sajnos ez egy tipikus magyar sztori. Nem tudtunk dolgozni egymással. Én is makacsul ragaszkodtam az én verziómhoz és a többiek is a saját verziójukhoz. Bennem egy ponton felmerült a gyanú, hogy a fejlesztések azért nem mennek, hogy aztán azt mondhassák, hogy Zsolti, te nem vagy jó ügyvezető igazgató. Elkezdődtek innen a csúnya dolgok, és ez volt az oka, de azért a többiek se bánták, hogy lemondtam. Nyilván azért is, mert nem voltam egy jó ügyvezető a szó üzleti értelmében, tehát nem találtam választ arra, hogyan csináljunk pénzt. Hozzáteszem, nem mintha bárki másnak sikerült volna ez az elkövetkező években.  Talán az elején azt kellett volna mondanom, hogy 50+1 százalék az enyém, a többin osztozzatok!  Viszont ez egy befektetési szituáció volt, és az elején úgy gondoltam, hogy ha a többieknek nem hagyom meg ezt az illúziót, hogy sok pénzt tudnak keresni azzal, hogy százalékuk van, akkor ebből nem lesz semmi.

Te mikor adtad el a saját részedet?

2003-ban eladtam egy részét az üzletrészemnek,  megtartottam 5 százalékot a végéig, az iWiW eladásáig. Sokan szerencsétlennek tartanak, hogy az kapta a legkevesebb pénzt az egészből, aki kitalálta. Engem sosem a pénz motivált ebben, persze nagyon örültem annak a pénznek, amit az iWiW eladásakor kaptam. Ha én nem csináltam volna semmit, megtartottam volna a 30 százalékomat, megint az a szituáció lett volna, hogy kiszállnak és csinálják maguk. Inkább eladtam a részemet, de megtartottam 5 százalékot. Kicsit bánom is, hogy nem 10 százalékot tartottam meg, mert akkor az eladáskor kapott pénzt meg lehetett volna duplázni. Befektettem 1 milliót a cégalapításhoz a szükséges 3-ból. Dolgoztam egy-másfél évet rajta, aztán kiszedtem a negyvenszeresét úgy, hogy később nem dolgoztam rajta semmit. Ha így vesszük, egész jó üzletet csináltam.

Mi az oka annak, hogy nem maradt meg neked öt százalékos részesedés a Telekom mellett?

Az oka, hogy egy Telekom mellett én nem tudok mit csinálni. Ha azt mondják, hogy meg kell emelni az alaptőkét, mondjuk 28 millióra, akkor én mit csináljak? Fizessem be a 28 millió 5 százalékát? Ez egy olyan függőségi viszony lett volna, amit nem tudtam volna követni. Nekik sem lett volna ez jó, és éreztem is, hogy ki kell lépni. Olyan ez, mint amikor egy gyerek felnő. El kell engedni, hogy csinálja a maga dolgát. Hozzáteszem nekem a Telekommal semmi bajom nem volt.

Dolgoztál is ott.

Igen, így van, amikor kiszálltam és maradt az öt százalékom, akkor a Telekomnak dolgoztam. Az Axelerónak és a T-Online-nak a webfejlesztője voltam.

Amikor megtörtént az eladás előtt a WiW-iWiW átmárkázás, akkor már nem voltál benne a folyamatokban? Ötletekkel, mással követted az új site sorsát?

Talán egyszer megmutatták, de nem érdekelt annyira a dolog. Akkor elmondtam, hogy annak, hogy többnyelvűvé teszik az oldalt, nincs értelme és nem fog működni. Azért még lett volna jópofa lehetőség az egészben. Például a budapesti „vízfejűségnek” a feloldása. Arra kerestünk egy koncepciót Szabó Marcival, hogyan jelenjenek meg a WiW-en különböző csoportok városok szerint: programajánló, közösségi élet és más területeken. Ez végül nem valósult meg. Lényeg a lényeg, én az iWiW fejlesztésében nem vettem már részt tanácsadói szinten sem. Nem is tettem keresztbe senkinek, de a viszony továbbra is rossz maradt.

Túl azon, hogy a többnyelvűséget nem tartottad jó ötletnek, mit gondoltál az iWiW újításairól? Szerinted mi volt, amit te is úgy csináltál volna és mi az, ami rossz irány volt? Egyrészt akkor mi volt a véleményed, másrészt utólag visszatekintve mit gondolsz róla?

Az új oldalon sok funkciót már ismertünk 2002-ben is, és tulajdonképpen azok valósultak meg. A többnyelvűséget teljes marhaságnak tartottam. Jó volt az üzenőfal funkció, kvázi, mint a Facebooké. Én örültem neki, jó volt, hogy megújul. Szerintem jó volt, hogy a WiW időszakban mások ismerőseit nem láthattad, csak ha ti is ismerősök voltatok. Ezt teljesen kinyitották később az iWiW-vel. Mindenki láthatta a másik ismerőseit. Jogilag persze ez teljesen oké volt, de utólag, ha szigorúan vesszük az kevésbé volt szimpatikus.

Az ikonikus történet szerint, amikor egyszer Szabó Marci és te találkoztatok, rákérdeztél, hogy mi van veled, olyan régen léptél be az oldalra? A sztori arra hívja fel a figyelmet, hogy az oldalnak voltak olyan funkciói, amelyek olyan adatokat tettek láthatóvá, amit nem feltétlen akarsz láttatni másokkal. Mint ma például a Facebookon a „seen” funkció. Nem gondoltál arra, hogy adatvédelmileg sokkal szigorúbban csináljátok? Hogy ne lehessen szinte semmit látni, csak azt, amit a másik láthatóvá akar tenni?

A WiW tök szigorú volt kezdeti időben. Azon kívül, hogy van-e kutyád, macskád, mi a kedvenc filmed, nem kellett mást megadni. És amikor az ismerősöddé vált valaki, és ezt mások láthatták, szerintem az is rendben volt. Az utolsó belépés szerintem nem volt a WiW időszakban, csak azután. Fényképet sem lehetett feltölteni, így szerintem adatvédelmi szempontból a WiW még tök oké volt. Amikor az ablakot el kellett fogadni az elején, még ügyvéd csinált nekünk adatvédelmi szöveget. Arra jöttem rá, hogy jogi szöveget nem is olyan nehéz megérteni, csak ki kell vetíteni a való életre és józan paraszti ésszel végiggondolni. Tehát a jogi szöveg és a való élet kapcsolatának megértéséhez nekem kellett egy kis idő. De nyilván odafigyeltünk erre, de az azért más idő volt még. Nem volt ennyire mainstream ez az egész, mint ma.

Saját szakmai életedben a WiW milyen szerepet játszott? Elindított téged a pályádon afelé, amit elkezdtél később csinálni, vagy inkább egy állomás volt?

Sosem tartottam magaménak. Akkoriban is mondtam, hogy nem értek a közösségi oldalakhoz, nekem csak annyi szerepem volt, hogy ezt a folyamatot elsőkézből megtapasztaltam. Ami engem épített, az a tapasztalat volt, meg persze az önismeret is. Mire vagy képes, mire nem, hogyan tudsz kifelé kommunikálni: az ötödik, tizedik interjú után már nem jössz zavarba egy élő rádiós, vagy tévés interjútól. Ebből a szempontból jó tapasztalat volt. Karrier szempontjából nem annyira, mert amikor eladtuk a WiW-et, maradtam a Telekomnál, hogy megint vele foglalkozzak. De aztán elmentem Németországba, az egész webes dolgot abbahagytam és elkezdtem hardverfejlesztéssel foglalkozni.

Mikor tértél vissza a webhez?

2006 októberében mentem ki Berlinbe és 2011 októberéig maradtam, de az a vállalkozás nem maradt meg. Magánéleti oka is volt ennek. A lánnyal (aki miatt kimentem) szétmentünk, egy-két évig még ottmaradtam, aztán hazajöttem. 2011-ben visszatértem a webfejlesztéshez, mert pénzt kellett keresni. Sosem vettem részt nagy projektekben. Sosem szálltam el ettől, hogy így alakult, ahogy. Nem akarok álszent sem lenni, de rengeteg szerencse kellett ahhoz, hogy ez így alakuljon. Egyetlen helyen ragadtam meg a lehetőséget (jó értelemben), és ez hírnevet adott nekem.

Közéletre, vagy szakmára gondolsz?

Közéletre. A WiW is ez volt valamilyen szinten: közösség, társadalomformáló közeg. Ha nem is tudatosan, de ez volt a cél.

György Péter fogalmazott így a vele készített interjúnkban: „Szerintem a legjobb példa erre az iWiW esete. Ahol kivételesen egyszer, ez a vállalat megelőzött valamit. Volt három és fél év előnye. Sejtelmünk nem volt arról, hogy Magyarországon az iWiW mi lesz, nem tudtuk, hogy mit találtunk fel, mire megtudtuk már késő volt. És ennek van egy csomó oka. Az egyik, hogy ha tetszik, ha nem, ez a duma, hogy az internet egy egyenletes felület, nem igaz, mert nem egy egyenletes felület. A hub-jai angolul vannak. Az nem véletlen, hogy a Prezinek Kaliforniában is kell lennie. És ezért egy olyan terméket, mint az iWiW, szégyenteljesen kellett kivezetni a piacról.” Mit gondolsz erről?

Egyrészt én azt gondoltam, hogy a megjelenéskor a többnyelvűsítés egy bukó sztori. A WiW-et egyfajta közösségi hálónak gondoltuk. Programok, buli, ilyenek. Még akkor is, amikor több tízezren voltak, volt egy ilyen vonulata, hogy közösségről beszéltünk. Voltak olyan hangok is, hogy ez egy illúzió és mekkora hülyeség. Ez egy szolgáltatás, ahol az emberek egymással kommunikálnak és pont. Mivel nem volt hasonló dolog, fogalmunk sem volt, hogy ez mi lesz és mit kéne csinálni a lehetőségekkel. Azt gondoltam, hogy ahhoz, hogy egy ilyen oldalt megcsinálj egy másik országban, ott neked egy közösségi embernek kell lenned. Én is eljártam a Ráckertbe, ez fontos dolog volt. És hogy látták, hogy itt van a Zsoltika, nem Jaguárral jár, és nem az a célja, hogy kipaszírozzon ebből rengeteg pénzt. Ez szimpatikussá tette a dolgot. Elindítani ezt az oldalt Németországban, ahol semmilyen beágyazottsága nem volt annak a társaságnak, aki ezt fejleszti, nehéz. Esetleg franchise rendszerben lehetett volna, de ahhoz meg egy profi szoftver kellett volna. Sok szempontból profi volt, de szerintem más szempontból meg félrecsúszott. Ilyen szempontból szerintem nem működhetett volna. Más szempontból meg közhely, de Zuckerberg is a Harvardra járt. Ha mellé állítanék egy embert egy budapesti egyetemről, komolytalan lenne: hol van az a Magyarország? Bukarest, vagy Budapest? Sok embernek ez nem ismert világ és komolytalannak tartják. Nem tudom, hogy mennyire lehetett volna működőképes.

Az, hogy a Telekom megvette, sok szempontból jó volt. Adott egy anyagi biztonságot, biztos volt, hogy lesz pénz a fejlesztésekre. Ami a hátulütője volt, hogy a Telekom egy multicég: ahol az igazgatótanács ritkán gyűlik össze, az egésznek túl nagy a mérete, és ez az innovatív, dinamikus fejlesztéseknek nem biztos, hogy jó táptalaja. Nem biztos, hogy jó ötlet volt a Facebookot követni az alkalmazások szempontjából. Fontos lett volna a magyar dolgokra, igényekre fókuszálni.

A világon az elsők között alakult meg, ez öröm. Rengeteg olyan visszajelzést kaptam emberektől, hogy milyen büszke volt, amikor külföldön mesélte az oldalt és mindenki kerek szemmel nézett, hogy ez milyen jó dolog. Szerintem a WiW-nek ez volt az erőssége és szerintem nem volt ez a történet szégyenteljes. A Facebook egyszerűen jobb volt. Az is egy természetes folyamat, hogy ha világszintűvé válik a dolog, akkor az emberek egy oldalt használnak, nem 29 hasonló oldalon tartják a kapcsolatot.

Mikor regisztráltál a Facebookra?

Egyszer regisztráltam aztán letiltottak, mert ha jól emlékszem nem tudtam jól válaszolni a jelszó emlékeztető kérdésekre. Így újra akkor regisztráltam, miután hazajöttem Berlinből, 2012 októberében, de akkor is csak azért, hogy a közéleti tevékenységet elkezdjem. Miután kiderült, hogy nem megy nekem, le is jöttem tavaly februárban.

 

Az interjút Tófalvy Tamás készítette, 2017. február 6-án.

A helyszín az Addicted 2 Caffeine kávézó volt.